A múlt heti komoly téma után könnyedebb vizekre evezünk. Ez enyhe képzavar, de annyira mégsem: a túrógombóc ugyanis könnyű étel és vízben kell főzni. Naugye. Aki nem szeret főzni (mint pl. én), vagy nem tud (mint pl. én), viszont a három gyerek miatt (mint pl. nálunk) gyorsan össze kéne dobni valamit, de a rántottát és a főtt virslit már unják, akkor jó választás lehet ez a kaja. Tényleg gyorsan elkészül, aminek az egyik titka, hogy nem kell hosszasan szabályos kerek gombócokat formázni, hanem csak beleszaggatni a vízbe, mint a nokedlit. A recept feltalálási helye a házi receptkönyv, amibe kézzel írkáltuk bele a rokonok, barátok tuti kajaleírásait, ilyen könyvecske nyilván sok háztartásban megtalálható. (A miénk ráadásul cirillbetűs borítójú.)

A blog indításakor hoztam már ide receptet, de azóta a téma méltatlanul kevés figyelmet kapott itt. A recept tavaly elhunyt kedves Margó nagynénémtől származik, akiknél gyerekkoromban rendszeresen nyaraltam, eleinte Hódmezővásárhelyen, majd miután átköltöztek Szegedre, onnantól ott. A '70-es évek közepén járunk, a Magyar Rádió kívánságműsorában, a tánczenei koktélban és egyéb adásokban rendszeres vendég a két nagyágyú, az ABBA és a Boney M. Ez utóbbi első nagy nemzetközi sikere a Daddy Cool volt, amit azóta is mindenki ismer. A szövege nem túl bonyi: "She's crazy like a fool... / ...wild 'bout Daddy Cool". Ez megy három és fél percig, Megengedem, nem Juhász Ferenc-i mélység, de táncolni jól lehet rá.

Európa háború nélkül - ebben nőttem fel, ezt tanultam az iskolában másfél évtizeden keresztül: soha többé fasizmust, soha többé háborút. És ez úgy tűnt, be is igazolódik: a hidegháború idején sem volt fegyveres konfliktus a szocialista "béketábor" és a "hanyatló" Nyugat között, sőt a rendszerváltással azt is remélhettük, hogy a fegyveres konfliktusok Európában végleg eltűnnek. Ezek után hidegzuhanyként ért mindenkit a jugoszláv polgárháború kirobbanása és ezen belül Szarajevó majd' négy évig tartó ostroma, és a szerb mesterlövészek által történt folyamatos terrorban tartása. Ízlelgessük: Európa közepén ártatlan civileket mészároltak napi rendszerességgel fegyveres katonák büntetlenül. Az ENSZ, a NATO és nem kis részben az akkori amerikai elnök, Bill Clinton határozott fellépése kellett ahhoz, hogy a polgárháború 1995-ben a daytoni egyezménnyel véget érjen.

Jugoszlávia széthullott, oké, mit tehetünk ellene mi átlagemberek, de most már aztán soha többé nem lesz fegyveres harc Európában, az tuti. Ennek biztos reményében vágtunk bele életem párjával a családalapításba, és minden jól is ment egészen 2022. február 24-ig. Amikor is arra ébredtem, hogy az összes rádió- és tévéadó azt jelenti, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az első napok sokkja után lassacskán tudatosodott bennem, hogy ez a konfliktus nem 2022. február 24-én kezdődött, még csak nem is 2014. februárjában, amikor az oroszok elfoglalták a Krím-félszigetet, hanem 2008. augusztusában, amikor a ruszkik megtámadták Grúziát és elfoglalták Dél-Oszétiát és Abháziát. Tehát ha akkor még nem is, de mostanra  mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy Putyin cáratyuska célja a szovjet (nagyorosz) birodalom visszaállítása.

A fővárost elhagyva kelet felé száguld a munkagép alsóbbrendű utakon, az út mentén gyümölcsfák, az ég kék, a fű zöld, sárgul már a kukoricaszár, érik a gyümölcs, summer colours in black & white, nice. Előreugrunk a Basavár nevű faluba, ahol a központi intézményt jelentő Góltanya nevű kocsmában a helyi szurkolótábor cserél eszmét éppen a falu vezetőjével, Sándorral, és a helyi focicsapat edzőjével, Gyulával. (Ha már az előző részben szóba került Torzonborz király, most az edző személyében találkozhatunk Süsü magyar hangjával is.) A békésen induló sörözés lassan komoly vitába megy át, a szurkolók ugyanis sérelmezik, hogy már három hazai meccset nem engedtek a bírók lejátszani a focipálya minősíthetetlen állapota miatt, és holnap 2-kor újabb meccs lenne. Bezzeg Felcsúton milyen szép pálya épült!, harsogják. Az elnök próbál védekezni, hogy a járástól már többször kért pénzt, de nem adtak, talajegyengető gép helyett is csak egy halom gereblyét küldtek. Még hogy nincs pénz, vérmeskednek a szurkolók, arra bezzeg volt, amikor a múltkor a jugoszláv tengerparton kerestetek vendégcsapatot, akik aztán végül el se jöttek! A trénernek erre pompás válasza van: Persze, mert megtudták, micsoda játékerőt képviselünk és nem mertek kiállni ellenünk. A vitát gépzúgás szakítja félbe, az elnök arcán mosoly terül szét: Csak nem egy úthenger hangját hallom? Csak de! Meg vagyunk mentve!

Amint az köztudott, január 22-e a magyar kultúra napja 1989 óta, abból a megfontolásból, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le végleges formában Hymnus c. költeményét. A vers tehát idén 200 éves, ennek apropóján számos rendezvény, esemény, rádió- és tévéműsor foglalkozott vele. Ezek közül én a Klubrádió január 19-én elhangzott adását fogom szemlézni, ebben Rózsa Péter műsorvezető vendégei Nyáry Krisztián író és Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár voltak. A magam részéről az üres frázispufogtatás és nemzethy hergelés nemcsak hidegen hagy, hanem egyenesen dühít is. A mindigcsakbáncsákamagyart központi narratívája helyett sokkal jobban érdekelnek a tények a Himnusszal kapcsolatban is; az hogy konkrétan mi volt, hogy volt és miért volt. Spoiler: a tárgyalandó műsor ennek az elvárásnak maradéktalanul megfelelt.

Az úthenger szeretett fővárosunk felé közelít, de mivel az M0-ás elkészülte még a távoli jövőben lebeg, Józsi kénytelen a lakott területeken áthaladni. Sikeresen bekeveredik a szocialista építőipar egyik büszkeségének számító lakótelepre, Ikarus 31-esek, Skodák, Wartburgok között lavíroz, közben vidáman integet a vezetőállásból. Fejéről a kockás zsebkendőt is lecseréli csinos pörgekalapjára, hadd lássák a pesti népek, kivel van dolguk. De jaj, egyszer csak a kormányszerkezet bekrepál, Józsink hiába tekeri, a gép innentől csak arra megy, amerre ő akar. Nyírmadocsai emberünk kétségbeesetten hadonászva igyekszik jelezni a veszélyt a szemből érkező járműveknek, mivel a gőzsípot is hiába rángatja. Elromlott a kormány, meg a fütyülőm is!, kiabálja. A jó szerencse / a Jóisten / a kommunizmus kísértete (nem kívánt törlendő) azonban nem hagyja el hősünket, a gép ugyanis végül benavigálja magát Tóth Jenő maszek autószerelő műhelyének udvarába, onnan viszont már nem mozdul.

Józsi még valahol a Dunántúlon jár, kicsit unhatja magát, mert egy-egy egyenes szakaszon leszáll a gépről és gyalog kíséri, nehogy megmacskásodjon a lába. Az út mellett egy vele egykorú kalapos fószer lestoppolja és kéri, vigye el a közeli városig. Józsi rááll, társaságban jobban telik az idő. A kalapos valami szövetkezetnek dolgozik és máris szerződést ajánl: 20 forintos órabérért kibérelné az úthengert, elvégzendő munkát tuti találna hozzá, például gebinben beszállnának az M7-es építésébe, mert különben sose készül el. Józsi azonban elhárítja, őt várja Nyírmadocsa, ahol utat kell építeni az istállókig, az fontosabb, mint az autópálya, az M7-est építse meg a Közgép, tanácsolja. A kalapos elfogadja az érvelést, a kazánban viszont fogytán a víz, meg kell állniuk valahol.

A száguldó munkagép és vezetője pihenőt tart a Balaton északi partján egy útmenti fogadóban, a pultot két törzsvendég támasztja: egy csíkos pólós, bajszos izompacsirta, aki szakasztott úgy néz ki, mint Borus Demeter, és középkorú haverja, az meg kiköpött Csákányi László. Józsi belép és a csapostól rég nem látott földije, H. Kubala András iránt érdeklődik, aki rendőrként itt szolgál valahol a környéken. A csapos sajnos nem ismeri, sőt a többiek sem, a csíkos pólós viszont nagy mókamester lehet, mert egyszer csak tettetett haraggal ráförmed a csaposra: Miért adja ezt nekem, tudja, hogy én nem iszom tömény szeszt! A csapos meglepődve néz, mire a pólós: Mert én töménytelen szeszt iszom! Majd vigyorogva Józsi vállára üt és meghívja egy stampedlire, de hősünk elhárítja, csak málnaszörpöt iszik, mert kocsival van.

Kérem szépen, a blog indulása óta eltelt bő másfél évben szemléztünk már jópár magyar klasszikust: nyaraltunk a Kis-Balatonnál, harcoltunk a labancokkal, bányatitkokat fejtettünk meg, bandaháborúba bonyolódtunk, illetlenkedtünk nyáron, köhögtünk ősszel és nyomoztunk kutyával. Országjárásba viszont még nem kezdtünk, úgyhogy ezt most pótoljuk csütörtökönként. 

Mert hát mik történtek a nagyvilágban 1977-ben? Csehszlovákiában a Charta ’77 verte ki a biztosítékot, Kínában a négyek bandája, a Szovjetunióban Leonyid Brezsnyevet a Legfelsőbb Tanács elnökévé választották, Kádár Jánost pedig fogadta VI. Pál pápa. Meghalt Elvis Presley és megszületett Orlando Bloom, megalakult a Dire Straits és az AC/DC-től megjelent a Let There Be Rock c. alapvetés. Amerikában bemutatták a Csillagok háborúját, nálunk meg a Magyar Televízió 1977. január 29-én, majd' napra pontosan 46 évvel ezelőtt a szombat esti kiemelt műsorsávban elkezdte sugározni jelen vizsgálódásunk tárgyát, Buga Jakab alteregójának kalandjait a legvidámabb barakkban hat epizódon át. Road movie Hungarian style, c’mon!

Rockszempontból jól indul az idei év, hiszen a Mobilmánia dupla koncertet hirdetett a Barba Negrába január 13-14-ére. 13-án kizárólag P. Mobil számokat játszottak, míg 14-én kizárólag Metálmánia szongokat. Tekintettel arra, hogy a magam részéről már vagy negyven éve szeretem a Mobilt, egyértelmű, hogy a péntek 13-i eseményre váltottam jegyet. (Bár szintén aznap az új kultúrpápa Demeter Szilárd is koncertezett saját zenekarával, de az vesse rám az első követ, aki inkább őt választotta volna Zefiék helyett.)

Kadarkai Endre jelenleg az egyik legfelkészültebb és leginkább odafigyelő interjúvoló a magyar rádiózásban, erről kár lenne vitát nyitni. A beszélgetések előtt az összes elérhető infót felkutatja az interjúalanyról és úgy tűnik, emiatt jobban ismeri az "áldozatokat", mint azok saját magukat. Időnként meg is kérdezik (ami talán a legnagyobb dicséret a kérdező számára), hogy: De hát ezt honnan tudod? Kadarkai ilyenkor csak sejtelmesen somolyog, a magamfajta mezei hallgató viszont elismerően csettint: így kell ezt. Kadarkai 2019 őszén csatlakozott a Klubrádióhoz és hozta magával a korábban az Echo majd a Story tévén megismert portrékészítő műsorát. Először páros interjúkat készített Világtalálkozó címmel, majd 2021 októberében elindította a Szavakon túlt, ahol egy embert kérdez, de őt aztán alaposan. A műsor vasárnaponként hallható déli 1 órakor, ami ideális időpont rádióhallgatásra: az ember vagy éppen készíti a vasárnapi ebédet a húsleves - tejszínes csirke - császármorzsa vonalon, vagy már eszi a menüsort, vagy épp a végére ért és már a kávéját kavargatja.

2022. december 18-án a Jászai Mari díjas népszerű színművész, Lengyel Tamás volt a kifilézett alany. (Most majdnem kiflizett alanyt írtam, mert eszembe jutott, hogy Lengyellel először a Kossuthkifli c. sorozat és az ő hogyvoltozása idején találkoztam anno nagyon régen.) Azóta számos sorozatban (pl. A mi kis falunk) láthattuk és még több rádiókabaré-felvételen hallhattuk; jelenleg az egyik legnépszerűbb és leginkább foglalkoztatott színész.