120 évvel ezelőtt, 1905. március 29-én a Szövetség utca 22. számú házban megszületik a Reich család harmadik fiúgyermeke, Jenő. A negyedik gyermek, Kornélia hároméves korában skarlátban meghalt. Erzsébetvárosban, a pesti zsidónegyedben vagyunk, a család szerény körülmények közt él: az apa Reich Lipót Áron bonyhádi születésű (papír)kereskedő, az anya budapesti illetőségű, Wolf Ilona háztartásbeli. A család hamarosan pár háztömbbel odébb költözik, a Szövetség utca 40. alá, a ház az Izabella térre és az ott álló Magyar Színházra néz. (A színházépület és az elnevezések története külön poszt témája lehetne, de ebbe most nem megyek bele, elég annyi, hogy 1966-tól itt működött a Nemzeti Színház, amit a rendszerváltás után, 2000-től Pesti Magyar Színháznak neveztek át - vagy vissza, ahogy tetszik.) Ez minden valószínűség szerint fontos szerepet játszott abban, hogy Jenő érdeklődése igen korán a színház, a színdarabírás felé fordult.
Rejtőről egészen elképesztően pazar színvonalú és minden részletre kiterjedő szócikk olvasható a wikipédián, mindenkinek ajánlom és maxi riszpekt a szerzőknek. Viszont éppen ezért jelen poszt nem az alapján, hanem a Rejtő szakértő Thuróczy Gergely interneten is elérhető egyik előadása, illetve a Klubrádiónak a témába vágó tavalyi műsora alapján építkezik. És természetesen lesz szubjektív rész is, amint azt a rendszeresen idelátogatók ilyen esetekben megszokhatták.
Rejtő kisebb korában csenevész gyerek volt, de aztán kikupálódott: 190 centinél magasabb, izmos felnőtt lett belőle. (Pont mint az én fiaim: a tornasornak jó, ha a közepén álltak általánosban, de mára semmi szükség itthon létrára: a legmagasabb polcról is könnyedén leveszik a kért cuccot.) Thuróczy Gergelytől tudjuk, hogy kamaszkorában Rejtő verseket írt különböző lányoknak. (Mondjuk ki nem? A blogger mindenesetre igen.) Ezeknél a zsengéknél Ady hatása egyértelmű, de Jenő kézírása szinte olvashatatlan volt, vajh’ hogy ért el így sikert a illető leányzónál? Talán elszavalta.
Családi fotó, Jenő középen
Nem volt túl jó tanuló, az elemi után rövid ideig kereskedelmi iskolába került, ahonnan hamar kicsapták, mert inzultálta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Így sem szakmát, sem érettségit nem szerzett. 18 éves kora körül beiratkozott Rákosi Szidi színiiskolájába, Az ibolya c. vizsgaelőadás szereposztásában először szerepel a Rejtő név 1924-ben. Ez kimondottan művésznév volt, mert családnevét hivatalosan soha nem magyarosította. Epizódszerepeken kívül viszont mást nem játszott, ezért felhagyott a színészettel. Első, nyomatásban megjelent műve a Fizetni! (1928) c. novella, nem vicces, sőt komor hangulatú, öngyilkossági történet.
22 évesen elindul (Nyugat-) Európába pár fillérrel a zsebében: Berlin, Párizs, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia az állomások. Alkalmi munkákból él és főleg gyalog közlekedett. Rövid időre eljutott Észak-Afrikába, ami akkor francia érdekszféra volt (oda nyilván nem úszva, hanem hajófűtőként - Fülig Jimmy hasonló megpróbáltatásai, ugye), későbbi légiós könyveinek történetei, ötletei innen származnak.
1930 nyarán tér vissza Budapestre, és ősszel kiadja a Nagykörút c. lapot, ami egyből megbukik, csak egy számot él meg. Barátjával, Nádasi László későbbi kabarészerzővel ketten írták, de nem volt igazi bulvárújság, ezért nem vették a pesti népek. Salamon Béla ajánlja be a Teréz-körúti Színpadhoz, ahol házi szerző lett. A sikerek 1932-től kezdenek jönni: egyre népszerűbb kabarészerző és operett-librettó író. Ez utóbbiak közül talán legsikeresebb műve az Aki mer, az nyer című „nyári operett” volt. Vagy ott van az Urilány szobát keres (1936), amiből egy évvel később filmváltozat is készült, a fő szerepekben Zilahy Irén, Somló István és természetesen a kihagyhatatlan Kabos Gyula.
Színpadi szerzőként sorra megismerkedik a korszak irodalmi és színházi nagyágyúival, csak pár név: Karinthy Frigyes, Salamon Béla, Latabár Kálmán, Kabos Gyula. (Ha lenne időgépem, visszautaznék a 30-as évekbe, hogy a Japán vagy a Hadik kávéházban meghallgassam, ahogy Rejtő és Karinthy egymást ugratja.) Az 1927 - 44 között működött Délibáb c. hetilapba 1934-ben írt egy cikket Egy fiatal magyar író fantasztikus élete címmel, itt hinti el azt a legendát, hogy szolgált volna a francia idegenlégióban - pedig hát nem szolgált.
A színpadi művek mellett kezdett kisponyvákat írni: e téren első alkotása A párisi front, ami a Nyíl c. regényújságban jelent meg 1932. július 28-án. A Literária Kiadóvállalat (Faragó Miklós vállalkozása) Világvárosi regények címmel filléres sorozatot indít 1934-ben, Rejtő ide dobott össze vagy 20 hosszabb (ponyva) novellát, ekkor még saját neve alatt. Ezen elbeszélések többségében még nem a humor dominál, ill. egynémely ötletet a későbbiekben hosszabb regényeiben is felhasznált.
Befutás, ismertség 1934-től, ekkor már ismert színpadi szerző, kabarék, bohózatok írója. Folyamatosan pörgött, írt (kézzel), és rengetegszer javított a szövegen, amiket aztán az általa alkalmazott gépírónők tettek át olvasható formába. Közülük közül kettőt feleségül is vett, de egyik kapcsolat sem tartott sokáig: Boros Rózsával 1935 – 1937, Gábor Magdolnával 1937 – 1940 közt élt házasságban. Jól keresett és csak legenda, hogy soronként küldte a regényeit a kiadóba, viszont a kártya- és szerencsejáték iránti szenvedélye miatt keresete nagy részét elszórta. 1936-ban egy új cég, a Nova kiadó kezdi meg működését, és elindítja Nova kalandos regények c. sorozatát. Rejtő itt először fordításokat jelentet meg (hármat németből, egyet franciából fordít), és itt jön ki saját első két könyve 1936/37-ben, amiket már P. Howard álnéven írt: A pokol zsoldosai és a Menni vagy meghalni. Ezekben még nem nagyon van meg a későbbi jellegzetes péhovardi humor, mindazonáltal az áthúzódó krimiszál miatt szerintem a Menni vagy meghalni az egyik legizgalmasabb könyve Rejtőnek.
És aztán 1938-tól indul a nagy, diadalmas korszak, P. Howard néven írta a légiós, Gibson Lavery álnéven a western regényeket (ezekből összesen ötöt). A fehér folt volt az első, viccesen megírt regény (a klasszikus személycserére épül), viszont meglehetősen vékonyka kötet. Ennek az volt az oka, hogy a Nova nem bízott benne, hogy a pesti népek vevők lesznek a humorra, ezért 75 oldalnyi humoros szöveget húzott ki a könyvből. (Ez Rejtő egyik leveléből tudható.) Nem volt köztudott, hogy ő P. Howard, az olvasók tényleg angol szerzőnek gondolták, akit Rejtő fordított magyarra. A sikerek csak fokozták addig is meglehetősen önpusztító életmódját: rengeteget írt, dolgozott, és ezt csak különböző ajzószerekkel bírta; a negyvenes évek elejére egészségi állapota egyre romlott. 1939-ben két hónapot idegszanatóriumban töltött, de napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Ehhez kapcsolódik az az ismert történet, miszerint esténként Rejtő villamosra ült és a belvárosból kiutazott a Lipótmezőre. Egy este későn érkezett, és mert zárva volt a kapu, rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres. A hálószobámat - válaszolta. Megőrült? - kiáltott rá a portás. Igen, azért van itt a hálószobám! - így Rejtő. (Ez akár egy péhovard regényben is szerepelhetne.)
Az 1938/39-es zsidótörvények miatt csak „négerként” (finomabban fogalmazva kényszer-társszerzőként) tud írni, azaz művei (fim szinopszisok, színházi szeccsek) csak mások (értsd: nem zsidó származású szerzők) neve alatt jelenhettek meg. 1940-ben összeveszett a Novával, váltogatni kezdte a kiadókat: a Csillagnál jelent meg szerintem az egyik legviccesebb, szóvicekkel teli könyve, Az ellopott futár (1941), az Auroránál a Piszkos Fred közbelép (1941), a Soókynál A megkerült cirkáló (1943). Ez volt az utolsó könyve, amit még ő adott nyomdába, ám megjelenését már nem érte meg.
1942. július 17-én rendeleti úton betiltják a ponyvát („Ponyvarendelet”), mert ilyen komoly háborús időkben nem holmi szemétből, hanem hazaffyas irodalomból kell erőt merítenie a honpolgárnak. Ez a rendelet a háborús, egyre nehezedő gazdasági helyzetre hivatkozva az olcsó, selejtes irodalmi termékek megjelenését korlátozta. Azt írták elő, hogy a három pengőnél olcsóbb áron forgalomba hozott könyvet, naptárt és füzetet rotációs, illetve íves nyomópapíron csak külön miniszterelnöki engedéllyel szabad előállítani. (Vajon miért érzek áthallást napjaink évek óta tartó rendeleti kormányzásával, aminek célja ugyancsak minden lipcsi-prüsszeli-LMBTQ „eltorzulás” tiltása, sőt büntetése?!) 1942 október 9-i számában az Egyedül vagyunk c. széljobbos folyóirat László András álnevű ismeretlen szerzője „bátor” cikkben leleplezi, hogy a légiós regényeket szerző P. Howard valójában Rejtő, sőt Reich Jenő és Pesten ücsörög a Japán kávéházban, ahelyett, hogy a fronton harcolna, ahol igaz magyar hazafiak a vérüket hullatják a bolsevizmus elleni harcban. (Természetesen a cikkíró is inkább Pesten héderelt a jól fűtött szerkesztőségben és nem a Don-kanyarban a mínusz 30 fokban.)
Minden valószínűség szerint a cikk megjelenése miatt Rejtő pár nap múlva megkapja munkaszolgálatos behívóját és bár addigra többször szorult idegszanatóriumi kezelésre és a korabeli törvények szerint sem lehetett volna bevonultatni, elviszik Nagykátára, ahonnan 1942 novemberében gyorstranszporttal a Don-kanyarba vonatoztatják. Ott hal meg, valószínűleg 1943. január 1-én. A hatósági bikkfanyelves megfogalmazásban:
„A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943 sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. Munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt.”
(Hivatalos választávirat a család érdeklődésére; 1943. május 5.)
Folyt.köv. errefelé.
