Ott hagytuk el, hogy a két markos hórukkember lyukacsos atlétatrikóban felkapja a nyúlbőröket tartalmazó fonott ládát a benne lapuló kis Recével és Bumeránggal, és ismeretlen helyre indul vele. A szállítójármű a testvéri NDK iparának egyik csúcsterméke, egy nyitott platójú Robur (rendszáma FG 97-36, just for the record), ilyenem nekem is van és a mai napig működik, bár az is igaz, hogy az enyém lendkerekes.
A célállomás Pindur Géza aranykoszorús szűcsmester műhelye, az öregurat már futólag láttuk az első részben, akkor a jegesmedve sziklájánál nézegette szakértő szemmel a potenciális áldozatokat. (A szerepben amúgy a 30-as évek filmjeinek epizódszerepeiből ismert Pethes Sándor látható.) A szállítómunkások távozása után Rece hangos kiabálással hívja fel magára a figyelmet, az öreg meglepődve nyitja fel a ládát. Bújócskáztunk, és én ide bújtam, aztán véletlenül bezártak, ad magyarázatot Rece, majd udvariasan bemutatkozik: Kukac Bálint vagyok. Fél perc alatt két hazugság, magatartásból elégséges, küldd be anyádat, fiam.
Pedig nem lenne szükség hazugságra, mert az öreg csupa jóindulat, még kedvenc hobbijába is beavatja Recét. Nagyon szereti a természetet, de az erkélye kicsi, ezért távcsővel vizsgálgatja a Gellérthegy oldalában pompázó hortenziákat, nárciszokat, íriszeket, violákat, arankákat és egyéb kikapós hölgyeményeket. Ez az én virágoskertem, mondja, Rece udvariasan belenéz a gukkerbe, de aztán indulni készül. Gyere el máskor is, búcsúzik tőle a szűcsmester.
Nézzük meg, miben sántikál eközben Bagaméri. Az előző részben a jelmezkölcsönzőben kiszúrt magának egy tűzoltóegyenruhát, most éppen azt teszteli, felismerik-e benne. Elsétál a játszótérre, ahol a fagyiárusítással megbízott parkőr önkiszolgálja magát, éppen újabb adag vaníliát nyal befelé nagy élvezettel. Nem árt meg az a sok fagylalt?, kérdezi erős szemrehányással Bagaméri, de a parkőr csak vidáman int: Nekem ugyan nem. Csak meg ne tudja a főnök, próbálkozik újra Bagaméri, de a parkőr ettől csak még vidámabb lesz: Az olyan buta, hogy még a gyerekek is túljárnak az eszén, vigyorog és kimér magának egy dupla adag karamellát. Az álruha tehát tökéletes, de az anyagi romlás tutira kinéz Bagamérinek.
Odébb sétál, hogy kihallgassa a vadlibásokat, Rece éppen a padlástérben kihallgatott majomtolvaj szavait idézi: Sajnos az arcát nem láttam, de azt mondta, este hatkor a Halászkertben lesz. Majd udvariasan megkérdezi a pad másik felén ücsörgő tűzoltótól, hogy mennyi az idő. Negyed múlt nyolc perccel, közli az, előhúzva zsebóráját. Negyed mennyi?, próbálja pontosítani Rece, a válasz meglepő: Azt nem tudom, mert elveszett a kismutatóm. Rece megköszöni a hasznos felvilágosítást, ám ekkor észreveszi az egyenruhához nem igazán passzoló fekete nyelves fehér cipőt. Titokban int a többieknek és együtt elindulnak, közben a padon Bagaméri elégedetten veregeti saját vállát: Nem ismertek fel a gyerekek se, de vajon hol lehet az a Halászkert?
Észrevétlenül a srácok után indul, akik persze hamar kiszúrják és azon agyalnak, hogy tudnák lerázni ezt az álcázás mesterét. Ez a gondjuk hamar megoldódik, a parkban ücsörgő sakkozók közé ugyanis váratlanul egy rémült asszony rohan: Béla, gyere gyorsan, kigyulladt az udvar!, kiabálja. Micsoda szerencse, hogy maga pont erre jár!, kapják el a sportemberek a gyanútlan Bagamérit. De én nem tudok sakkozni, értetlenkedik a fagyis, az izgatott emberek azonban magukkal vonszolják.
Meg vagyok átkozva, sopánkodik szokás szerint Bagaméri, majd bátortalanul felveti, hogy nem lehetne-e ezt a tüzet mégis inkább holnapra halasztani. A népek azonban ügyet sem vetnek rá, a kertes ház udvarába érve kezébe nyomnak egy hosszú slaugot, hadd szóljon. Percekig tartó burleszkjelenet során a botcsinálta tűzoltó sorra eláztatja az oltást segíteni akaró nézőközönséget, de némi víz azért a lángoló bútorokra is jut. Közben a "Tell Vilmos" opera nyitánya szól Rossinitől kissé felgyorsítva, pöpec.
Végül azért csak sikerül a tüzet is eloltani, a Bagoly utca 32. teljes lakóközössége (including Dózsa László 1942 - Kránitz Lajos) gratulál a csúcsteljesítményt nyújtó fireman-nek, és ennek örömére elhívják a közeli sörkertbe egy kis áldomásra. Bagaméri persze nem akar menni, ma még három tüzem van, magyarázza, de mikor megtudja, hogy a Halászkert kisvendéglőbe készül a társaság, lelkesen csatlakozik.
Eközben a vadlibások is megtalálják az ominózus helyet, Rece a kerthelyiség bejárata mellől mutatja a többieknek a nyúltenyésztő öreget, és a mellette üldögélő ismeretlen kéksapkást. Tutira az a majomtolvaj, kár, hogy most is háttal van nekünk, de majd én közellopakodok kihallgatni őket, mondja Rece és már indul is. Csapajev módjára észrevétlenül bekúszik a kockás abrosszal borított asztal alá, a tolvaj éppen arról mesél az öregnek, hogy a krokodilt is el akarja csórni az állatkertből. Hegedűtokban fogom kicsempészni, faterkám, avatja be tervébe a nyúltenyésztőt, de az öreg nem akar ilyen piszkos üzelmekről tudni. (Mi persze hátulról is felismerjük a sapkásban az Állatkertben korábban látott majomtevét.)
A közeli (vagy kozeli, ha már söröző, bár nekem a Krušovice jobban bejön) asztalokhoz megérkezik a sikeres tűzoltást ünneplő társaság, nagy zajjal újabb és újabb korsókat rendelnek, így aztán percek alatt sikerül betonrészegre inniuk magukat. A nap hőse Bagaméri hangos suttogással elárulja, hogy ő tulajdonképpen álruhás nyomozó, majomtolvajokat keres. Ennél többet nem árulhatok el, jelenti ki akadozó nyelvvel, a többiek elismerően néznek rá, már amennyire ez a zavaros tekintetektől telik. Persze ahogy nő benne a nyomás, Bagamériből egyre inkább kikívánkozik a titkosügynök, egyszer csak felpattan és nagy hangon megkérdezi: "Hol vannak a majomtolvajok? Álljanak fel!" Tipikus vak tyúk is talál szemet szituáció, a kéksapkás azonban megrémül, hogy lebukik, és megpróbál észrevétlenül távozni. Bagaméri észreveszi és üldözni kezdi, az elázott asztaltársaság csak laposan pislog, hogy mi ez a nagy rohanás. A vadlibások is felpattannak és üldözni kezdik a tolvajt üldöző Bagamérit, tisztára, mint valami Benny Hill jelenetben.
A szemfüles majomteve egy hirdetőoszlopból nyíló csatornalejárónál sikeresen lerázza Bagamérit, az alkoholtól ködös fejű fagylaltos sokáig bolyong a csatornában, míg végül kénytelen belátni, hogy elvesztette a nyomot. A vadlibások az 1973-as (kelet)berlini Világifjúsági Találkozóra, ill. az április 15-re meghirdetett tanácsválasztásra felhívó plakát mögül látják, amint a kéksapkás felpattan a 74-es trolira, így tovább már ők sem tudják üldözni.
Leülnek egy padra a hogyan továbbon agyalni, amikor egyszer csak megbillen az utcai csatornafedő. És mégis mozog a föld, jelenti ki az überművelt Rece, és a többiekkel együtt vigyorogva nézi az üres söröskorsóval a kezében előkászálódó Bagamérit. A srácoknak megesik a szíve a szopóágon levő fagyison, és Süle tesz is neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot: nyomozzanak együtt, és a nyomravezetői díjon majd megosztoznak. Bagaméri azonban nem hajlandó erre, nem egyesül, nem osztozik, és figyelmezteti a fiúkat, hogy ne álljanak az útjába, majd elvonul. Ezt a skandalumot persze nem lehet szó nélkül hagyni, Süle krétával fel is írja a kőkerítésre az örök időkre szóló figyelmeztetést: Itt tagadta meg az egyesülést Bagaméri!
A fiúk úgy döntenek, szemmel kell tartani a környéket, hátha újból felbukkan a kéksapkás, na meg azért is, hogy lássák, mire készül Bagaméri. Rece a szűcsmestertől elkéri a távcsövet, amit Sülével a Gellérthegy az óbudai Újlaki-hegy oldalában állítanak fel. Hamarosan ki is szúrják a játszótér környéki utcákon mászkáló fagyist, aki valami cédulákat ragasztgat a falakra. Süle elindul, hogy beszerezzen egy példányt, ezalatt egy vidéki iskoláscsoport érkezik, a tanító néni érdeklődik, mennyibe kerül fejenként a távcsövezés. 50 fillér, jelenti ki Rece, a tancinéni átad neki 10 forintot a 18 fős csoportért, ebben még jatt is van, szuper. A zsebpénzkiegészítésnek megörülve Rece lelkesen kezd magyarázni hazánk szép fővárosáról és látnivalóiról. Amikor azonban rátér a kiterjedt csatornahálózatra és az ott tenyésző félméteres patkányokra, a tanárnő gyorsan továbbtereli a csoportot. Visszaérkezik Süle, és hitetlenkedve mutatja barátjának a megszerzett hirdetést: Majmokat veszek magas áron, értesítést levélben kérek, Bagaméri afrikai vadász, Lúd utca 10.
Felkeresik a többieket és közösen olyan trükkös akciót dolgoznak ki a fagyis kavarógép kiiktatására, ami vetekszik Paul Newman és Robert Redford tervével A nagy balhé c. alapfilmből. Csali levelet fogalmaznak meg a következő szöveggel: Nekem vannak eladó majmaim, még ma keressen fel, ifjabb Medve Ágoston, Szajol, Kossuth utca 30. A hitelesség kedvéért ugyebár le is kell pecsételtetni a borítékot, Rece a közeli postára siet és becsempészi a többi levél közé. Siménfalvy Sándor bácsi, az öreg postamester lepecsételi, de közben elégedetlenül csóválja a fejét: Erről meg lehagyták az irányítószámot, mutatja a hanyag címzést a vállán ücsörgő hollónak.
Rece visszacsórja a borítékot és a srácok diadalmasan elindulnak Bagaméri lakásához. Bedobják a levelet, sőt még be is csengetnek, aztán elbújnak. A fagyis természetesen bekapja horgot, és pár perc múlva afrikai vadászszerkóban, oldalán a hatalmas doggal rohanvást indul Szajolba.
Bagaméri ötletét felhasználva a vadlibások saját hirdetést fogalmaznak meg a tolvaj lépre csalására: Magas áron veszek majmokat, doktor Hörömpő cirkuszigazgató, Tégla u. 24. Nagy példányszámban kellene teríteni, ehhez hatékony segítséget nyújt régi ismerősük, Lópici Gáspár. Ő először újra érdeklődik, mikor kerül végre adásba az interjúja, Rece megnyugtatja, hogy most már hamarosan, éppen most szereznek hozzá zenét. A plakátragasztó boldog: Meg leszek zenésítve!, és természetesen segít a hirdetés elhelyezésében.
Hamarosan minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyet ellepnek a kis cédulák, szemeteskukán, teherautó platóján, utcai plakáton, sétáltatott kutyákon, homokozóban játszó ovisokon, a lánchídi kőoroszlánon olvasható a csali hirdetés.
Hamarosan megérkezik a várt válasz, a postás bácsi kissé értetlenkedve adja át a levelet a Warszawa roncsban ücsörgő gyerekeknek, amin kézzel festett szöveg hirdeti, hogy ez itt a Tégla utca 24. Izgatottan tépik fel a borítékot és olvassák a Lőrincze Lajos által nem lektorált szöveget: „Mátol kezdve minden dél útán várom a matyo utca végén, az útépitő bódéba. Kiváló tiszteletel, egyálatkereskedő.”
A srácok jót röhögnek a pocsék helyesíráson, majd elindulnak, hogy megkeressék a Matyó utcát. Valahol az épülő óbudai újpalotai lakótelep szélén meg is találják, a környék ugyan nem az a kimondott matyóhímzés (he-he), a megadott helyen viszont ott áll három mobil bódé. Az egyik lépcsőjén pedig a kéksapkás majomteve ücsörög, a srácok most jönnek rá, hogy őt látták annak idején az állatkertben, tehát ő a tolvaj.
Félkörben körülállják a huligánt és szúrós tekintettel méregetik, tisztára, mint A jó, a rossz és a csúf c. klasszikus western ismert záró párbajjelenetében. A csávó először nem tudja mire vélni a dolgot, hiszen ő valami középkorú fazont vár, ezért kissé váratlanul éri, amikor a srácok rávetik magukat. Heves bunyó kerekedik, de hiába a létszámfölény, a majomteve végül ártalmatlanná teszi a vadlibásokat és bezárja őket a bódéba. Majd leint egy arra járó tefus Zilt, és a sofőrrel valami kamu címre vontatja a bódét. A fiúk hiába dörömbölnek, a 150 lóerős motor hangja elnyomja a segélykiáltásukat.
A majomteve nem veszi észre, hogy Karcsinak sikerült meglépnie a bunyóból, és elégedetten bemászik a másik bódéba, hogy megetesse a majmokat. Karcsi ezt kihasználva rázárja az ajtót, a kulcsot zsebrevágja és kirohan az utcára, hogy leállítson valami járművet. Lázasan integet, és végül meg is áll egy jobbkormányos oldtimer Fiat Balilla (rendszáma CA 23-19), a volánnál mosolygó tekintetű öregúrral. Karcsi pár szóval elmondja a szitut, az öregúr szeme az üldözés szóra felcsillan: Egész életemben erre vágytam, na gyerünk Sarolta!, adja ki az utasítást az autónak.
Az öregúr meghajtja az oldtimert, mint Singer a varrógépet, és hamarosan utol is érik a Zilt. Az egyik kanyarnál elébe vágnak és megállítják, a mit sem sejtő sofőr elhűlve hallgatja, hogy majdnem emberrablási ügybe keveredett. Mentegetőzve nyitja ki a bódét, a kiszabadulók nagy örömmel köszöntik társukat. Most pedig irány az Állatkert, értesítenünk kell az igazgató bácsit!, mondják a fiúk. Benyomakodnak Saroltába és az öregúr máris indít a Városliget felé.
Az ismerős játszótérre ezalatt visszaérkezik a csalódott afrikai vadász. Becsaptak, meg vagyok átkozva, motyorássza magában Kittenberger Kálmán és Teleki Sámuel szerelemgyereke. Csalódottan tépi szét és dobja háta mögé a csali hirdetést, az éber tekintetű parkőr persze egyből odaugrik: Nem szégyelli magát, külföldi létére szemetel? Sprehhenzi dajcs? Parlevu francia?, szegezi neki a kérdéseket, bár kétlem, hogy az idegennyelvű választ megértené. Bagaméri nem szól, csak néz maga elé, ám egyszer csak felkap egy másik papírt: a Matyó utca végén, eladó majmaim vannak, olvassa félhangosan, majd felpattan és elrohan. Mi az, maga magyar?, akkor duplán bírságolom meg!, rohan utána botját lóbálva a parkőr. Öröm ide hazatérni.
Bagaméri hamar megtalálja a címet, és belopakodik a nagyobbik bódéba. Majmot ugyan nem talál, ám az egyik fonott kosárból hatalmas piton kúszik elő, az amatőr természetbúvár a látványtól ájultan hanyatlik a fal mellé. Így aztán nem is látja, amikor megérkezik Sarolta, mögötte az állatkerti Robur (népszerű márka, ugye). Hudák bácsi és markos kollégája előszedik a kisebbik bódéból a majomtevét és bezárják a teherautón magukkal hozott ketrecbe. Majd viszünk neki mogyorót a dutyiba, rötyögnek a vadlibások. Megtalálják az alélt Bagamérit, előkerülnek a majmok is, nagy a boldogság, az igazgató természetesen kész kifizetni a beígért jutalmat. Majd a készülő cirkuszi előadás kerül szóba, az igazgató szemérmesen azt kéri, hadd léphessen fel ő is, merthogy ő amatőr állatidomár.
Bagaméri bácsi is felléphet, mint kígyóbűvölő!, rikkantja Rece, a névre az oldtimer vezetője felkapja a fejét: Ön Bagaméri, a híres fagylaltos? Bagaméri alig hisz a fülének, vele így nem beszéltek évek óta. Kiderül, hogy az öregúr meg Leopoldi, a híres bohóc, aki 20 évvel azelőtt a legnépszerűbb figura volt a Városligetben, ott, ahol Bagaméri is árulta a díjnyertes fagylaltjait.
Mindenki örül, a két járműből álló karaván újra összeáll, és az épülő Flórián téri áruházat újpalotai szivattyúházat maguk mögött hagyva elindulnak az újabb világsikert jelentő cirkuszi előadás felé.
