Kérem szépen, aki több-kevesebb rendszerességgel jár ide, az nyilván levette, hogy zenei téren a blogger fő érdeklődési köre az őszinte és kőkemény rock. Van azonban egy másik vonulat is, nevezetesen a ’80-as évek házibulijai és ezek nyilvánosságtól elzárt kisszobái, ahol bizony mindenféle őszinte…

Kedvenc rovatom (talán nem csak az enyém) harmadik darabja következik, ám az ebben szereplő valamennyi szám, ellentétben a korábbi két írással, egyetlen előadótól származik. Vajon miért?, kérdezheti a kíváncsi olvasó és választ is kap rá a poszt végén. A Judas Priest egyike a heavy metal…

Itt a tavasz, dagad a fa… szárán a sok friss hajtás, hogy nyomdafesték tűrővé változtassuk az ismert népi szólást. Sőt nemhogy tavasz, de mindjárt itt a hosszú forró nyár (Ben Quick megvan?), tehát pont ideje, hogy újabb írást hozzunk össze a tavaly nyári, méltán népszerű poszt után. Mert hát mit…

Az ugyebár közhely, hogy a rockzenék jelentős része csajokról, szerelemről, szakításról, a nő utáni vágyról szól. Van viszont egy másik vonulat, ami az egészen explicit szexuális aktus témáját helyezi a középpontba, de nem trágár szavakkal, hanem szimbolikusan, úgy, hogy felületes hallgató akár át…