A bérgyilkos és a szőke cicababa ezalatt újabb merényletre készül, a csávóról kiderül, hogy Olivérnek hívják és néma, és éppen Kojak fürdőszobájában buherálja a villanyborotva konnektorát. Kojak hazaér és mindenféle lexikonokat, szakirodalmat lapozgat, de sehol sem találja Laczina prof nevét. A szőke ott sündörög körülötte, viszkit készít szódával, nagyon ideszokott, úgy látszik, és azon nyafog, hogy induljanak már abba a meghitt kiskocsmába. Kojak még elmegy megborotválkozni és a fürdőszobában elmélyülten lóbálva a vezetéket mereng a gyilkosságon. Szerencséjére a szomszédos szállodai szobában fűnyíróbemutatót (!) tartanak, ahol az élelmes ügynök az egyik bolyhos szobaszőnyegen mutatja be a kuncsatnak a gép hatékony működését. A hálózat persze nem bírja az extra terhelést és pont akkor vágja ki a villanyt, amikor Kojak bedugná a borotvát a konnektorba. Az egész emelet sötétbe borul, a szőke nő jólnevelten sikoltozni kezd, de feleslegesen, mert Kojak nem halt meg, csak a fejét vágta be a sötétben az ajtófélfába.

Kojak visszamegy az áldozat lakására és a házmesterrel beszél, aki szerint a prof többször is beszorult a liftbe, mert sokszor elfelejtette, hogy ha a negyedikre akar menni, akkor a 2. emelet gombját kell megnyomni, mert ha a negyedikét nyomja, akkor a lift felmegy a padlásra és ott elakad. A legutóbbi alkalommal a drótkötélbe kapaszkodva tudott csak kimászni a prof. Kojak elhűlve hallgatja, hát nincs a háznak liftszerelője? Dehogynem, a Brezina János, nagyon jó hajnövesztőt kaptam tőle, adnék belőle magának is, mondja a házmester. Az enyém nem hullik, borotválom, hárítja el Kojak. A házmester lakásából felhívja a rendőrkapitányságot, de minden tárcsázás után a telefonos meseszolgálat jelentkezik, a házmester szerint ez az egész házban így van a sajnálatos októberi beázások óta. Burkolt ’56-os utalás, grat a készítőknek, mehetünk tovább.

Kojak személyesen keresi fel Brezinát, de csak az idős szállásadónője van otthon, akivel a szerelő eltartási szerződést kötött. Kojak elmagyaráztatja magának a konstrukciót és megdöbben, hogy a néni olyan valakivel él együtt, aki a halálát várja. Úgy dönt, az utcán várja meg Brezinát, aki hamarosan megérkezik, amikor viszont Kojak hozzálép, beugrik a Trabantjába (rendszáma UM 52-04) és elhajt. Kojak magához inti a sarkon várakozó szolgálati Zsigulit (AG 59-62), benne a szolgálati főtörzzsel, és az alkonyodó budapesti utcákon olyan autósüldözés kezdődik, amihez képest a Steve McQueen-féle Bullitt hasonló jelenetsora kutyafasza.

Végül az egyik szűkebb utcában sikerül a Trabant elé vágni, Brezina kiugrik és felmenekül az egyik ház tetejére, a két rendőr utána. Az üldözés a tetőn folytatódik, Kojak nadrágja el is szakad, de végül sikerül elfogni a szerelőt. A csávó azt hitte, azért üldözik, mert valamelyik lakóbizottság feljelentette, hogy hónapok óta áll a lift. Kojak rákérdez a halott prof esetére: amikor legutóbb beszorult a liftbe, Brezina nem ment ki a hívásra, ezért a tudós kénytelen volt kimászni, akkor sértette fel a drótkötél a karját. A szerelő védekezik, ő mindig időben kimentette, de a múltkor Lajos napot ünnepeltek, és hát izé. Maga viszont János, mutat rá Kojak, az mindegy, fő, hogy ünnepelni lehessen, jön a válasz, amivel nehéz lenne vitatkozni.

Kojak a rendőrbajtárssal egy nadrágboltba viteti magát, ahol Antal Imre csembaló- és pantallóművész szolgál ki. Hosszú monológot ad elő, ebből megtudjuk, hogy csak olyan konfekciónadrágot szabad vásárolni, ami csütörtökön készült, mert a dolgozó addigra már belelendül a munkába. A bevarrt meó cédula alapján és egy mindig kéznél lévő öröknaptár segítségével meg lehet állapítani, hogy az adott dátum milyen napra esett. Kojak hitetlenkedve hallgatja: Így soha nem lesz maguknál Amerika, búcsúzik, miután sikerült találni egy megfelelő dátumú nadrágot. Ám amikor beül az autóba, az új szerzemény nagyot reccsen, Kojak mérgesen veti oda a sofőrnek: A nadrág ugyan csütörtöki, de a cérna hétfői!

Kojak másnap felkeresi dr. Laczina munkahelyét, ahol először a titkárnővel beszél. A férjezett fiatalasszony tiltakozik, méghogy neki viszonya lett volna a főnökével! Az ilyen feltételezéseket a kutatóintézet igazgatója is visszautasítja, aki pont ekkor lép be. Dr. Ányos Pálnak hívják, és ahogy elnézem, ő meg kiugrott labanc lehet, nyilván Ebersteinről magyarosított... Állítása szerint a prof fontos népgazdasági eljáráson dolgozott, és ennek megfelelően komoly megbecsülést élvezett az intézet részéről. Akkor miért nincs benne a neve egyetlen lexikonban sem?, kérdez rá Kojak, mire Ányos hebegve: Természetesen most, hogy elhunyt, be fog kerülni a pótkötetbe. De boldog lesz tőle a megboldogult, vágja oda Kojak pikírten, majd lelép. Az előcsarnokban sikeresen átverekszi magát az autogramkérő laboros lányok hadán, és indul vissza a krimikonferenciára.

A szálloda halljában azonban elkapja egy rámenős újságírónő, aki a magyar krimikedvelő asszonyok nevében három meredeknek szánt kérdést tesz fel Kojaknek, idézem: 1. Filmjeiben miért nem szeretkezik soha nőkkel? – Tudomásom szerint férfiakkal sem szeretkezem. 2. Miért nem nősült meg? – Aki ilyen régóta foglalkozik bűnözőkkel, az a saját feleségén is könnyen átlátna. 3. Ha gyereke lenne, minek nevelné: rendőrnek vagy bűnözőnek? – Ügyvédnek.

Ezalatt a szállodába a cicababa olasz főnöke újból telefonál, egyre dühösebb, a szőke hableány a kádból nyugtatja: va bene, certo, et cetera. Olivér újabb tuti merényt készít elő: a fotel támlájába rugós kést erősít, ha Kojak hátradől, lesz neki kampeca.

De ez még nem most lesz, mert Kojak a hotel halljába lépve meglátja, amint az egyik szállodás kisasszony egy ferdén lógó festményt igazít helyre, és beugrik neki valami. Gergács kíséretében visszamegy a prof lakására és igen, ott valamennyi falon lógó kép ferde. Földrengés volt itt vagy mi?, néz az alhadnagyra, de máris megvan a válasz: az úttestet bontja egy jómunkásember törőkalapáccsal (táncolj Torő!) , attól rezonál az egész ház. A szaki amúgy úgy hasonlít Gyula vitézre, mint egyik tojás a másikra, és már három hete fúr itt. Kojak megnézi a munkatervet: Eszerint magának az utca túlsó végén kellene dolgozni!, fakad ki, azt én is tudom, de a brigádvezetőm azt mondta, hogy itt fúrjak, mégis csak ő a főnök, jön a válasz. Tehát maga már három hete zajong itt és idegesítette ezzel a professzort, de hát itt nincs is semmi fúrnivaló!, veti fel Kojak, mire Gyula: Dehogynem, a főnyomócső, amit már ötször átlyukasztottam.

Kojakben lassan összeáll a teljes kép, a kapitányságon összegyűjti az ügy valamennyi gyanúsítottját, akiket már láttunk és akiket még nem, és hosszú monológban előadja, mi történt. Lejátszódik előttünk a szerencsétlen professzor utolsó pár napja, akiről most látszik, hogy akár Virág elvtárs ikertestvére is lehetne.

Reggel nem tudott a kocsijával munkába indulni, mert az egyik szomszéd felnistől lelopta a gumikat. A beteg anyámhoz kellett lemennem Csongrádba, az enyémek teljesen tönkrementek és sehol nem lehet új gumit kapni, védekezik a delikvens. A prof az utcán próbált taxit fogni, de a sofőr nem akarta felvenni, mert hiába állami szolgáltató, ő csak a hónap első felében vállal el minden fuvart. Onnantól, hogy összejön neki a havi 2000,- fix, már csak komoly borravalós utasokat vállal, és Laczina nem tűnt annak.

Később a prof hiába akart bejutni az intézet igazgatójához egy új találmánya megbeszélése ügyében, az nem fogadta, mert éppen az unokáját tanította hejesirássra. A konyháját felújító kőművesek megsértődtek, amiért nem akart velük inni, hiába mondta nekik, hogy gyógyszert szed, végül csak beletukmáltak három pohár konyakot. Mondjátok meg, gazemberek, ki a megbízótok?, csap le rájuk Kojak, a HKI, válaszolják a megrettent szakik. A három betű mögött Kojak titkos szervezetet sejt (mint a CIA vagy az FBI), de megtudja, hogy az csak a Házkezelőségi Igazgatóság rövidítése.

Laczina asszisztense következik, Kojak talált egy profnak szóló üzenetet a csaj kézírásával: "Kis Kandúrom, ma este dorombolok nálad: a te Cicuskád." (Most már tehát azt is tudjuk, mi volt az ihletője a Macskafogó ismert betétdalának.) A pásztorórán a párocska Kovács Kati Ennyi kell c. számára táncol, az amúgy halvérűnek tűnő profot egyre jobban elkapja a szenvedély és elszakítja a nő ruháján a cippzárt. Így nem mehetek haza, ijed meg a fiatalasszony, nincs tehát eksön, van helyette cipzárjavíttatás. A közeli rövidáru üzlet vezetője azonban nem tud segíteni, mert felsőbb utasításra ők csak árusíthatnak, de nem javíthatnak.

A kudarccal teli nap végén Laczina próbál elaludni, de nem sok sikerrel, altatót venne be, de nincs víz, mert Gyula szaki megfúrta a vezetéket, a prof kínjában felhívja a telefonmesemondót (mást ugyebár nem is tudna), hátha attól elalszik. Már éjfél is elmúlt és közelít a végzet, mégpedig az éjszakai postás képében, aki táviratot kézbesítene Fenyő Lászlóné részére, de nem találja a lakást. Sorra becsönget mindenhová, de sehol se nyitnak ajtót. Utoljára a profnál próbálkozik, csenget, de aztán nem várja meg, míg ajtót nyitnak neki, inkább bedobja a sürgönyt a levélnyíláson és hazamegy. Laczina összetörten botorkál elő a hálószobából, kibontja a táviratot és zaklatott szemei a következőket olvassák: draaga eevikeenk stop sikeres szueleesedhez gratulaalunk stop sok boldogsaagot kivaanunk stop a roozsa brigaad stop

A profnál ez az utolsó csepp a pohárban, görcsösen nevetni kezd, majd összeesik és meghal.

Kojak összefoglal: minden résztvevő csak kis stiklit követett el, de nyilvánvalóan egy zseniális szervező van a háttérben nemzetközi összeköttetésekkel (Brüsszel?), az mozgatja a szálakat, Szekeres vegye fel a kapcsolatot az Interpollal. Nyomatékosításul előkap egy róla elnevezett gömbölyű nyalókát és a szájába dugja. A százados azonban más véleményen van, nincs itt semmiféle összeesküvés, se bűnös, se felelős, ez egyszerű hétköznapi pesti tragédia. Inkább pihenj, élvezd ki azt a pár napot, amíg még itt vagy, aztán majd Amerikában újból nyomozhatsz, ajánlja neki. Kojak jobb meggyőződése ellenére megfogadja a tanácsot és elindul az utcán, két lépés után azonban beleesik egy körbekerítetlen üzemi gödörbe.

Hívják a mentőket, szerencsére nincs nagy baj, de Gálvölgyi mentőorvos pár napos megfigyelésre mégis csak kórházba szállítaná. Ez azonban nem olyan egyszerű, az egyik kórházban nincs szabad hely, a másik szerint Manhattan nem az ő körzetük, ezért nem tudja fogadni az ott állandó lakos beteget, stb.

Végre egy sorozatrajongó főorvos hajlandó felvenni az osztályára, a nővérek nagy örömére, akik körberajongják a híres nyomozót. Ezt persze az egyik idős páciens sérelmezi is, micsoda dolog ez, a régi betegek meg dögöljenek meg? Igaza van a prosztatának, helyesel Kojak és elhessenti magától a rajongókat. Hamarosan gyógyultan távozik az intézményből, a kapuban a szőke cicababa veszi fel és fuvarozza vissza a hotelbe. Holnap indulsz géppel, de ma este kettőnké, mosolyog a nemzetközi kémnő.

Kojak a hallban ismét találkozik Billyvel, aki nem túl boldog: vége a kellemes vőlegény státusznak, meg kellett nősülnie, mert kiderült, hogy teherbe ejtette a menyasszonyát. A nyomozó felmegy a szobájába, ahol hamarosan csörög a telefon: Fürtöske az New Yorkból, mégpedig óriási hírrel. Virágot vett a barátnőjének, és a boltban meglátott egy díszes koszorút, amit a néhai Theo Kojaknak rendeltek, az árus szerint a holnapi géppel érkezik a holttest Budapestről. Megjelenik a szőke nő és csábosan rázni kezdi magát, helyiségből helyiségbe húzza Kojaket, végül leheveredik a nappaliban a medvebőrre, a hatalmas csillár alá, és maga mellé hívja a férfit. Pár pillanatra kiszalad a fürdőszobába, a budiban rejtőzködő Olivér nekilát egy hosszú madzaggal kihúzni a nappali csillárját tartó pöcköt.

A csillár lezuhan, Olivér és a szőke egyszerre ugrik elő, de csalódásukra Kojaknek megint szerencséje volt, nem esett rá a gyilkos fegyver. A hadnagy bezárja a nőt a fürdőbe és a bérgyilkos után veti magát, rövid üldözés és némi tűzpárbaj után el is kapja az úszómedencénél. Kifaggatja a párost és rájön a merényletkísérletek okára: másnap lesz New Yorkban a Battolini maffiacsalád tárgyalása, ha ő azon nem tud részt venni, akkor a gengszterfőnököt óvadék ellenében szabadlábra helyezik. A sikertelen akció miatt a párocska nem mer visszatérni az USÁ-kokba, ezért úgy döntenek, inkább az igazságszolgáltatási hatóságok gondjára bízzák magukat.

És itt a búcsú pillanata, a reptér betonján Kojak átveszi az ajándékokat: az obligát rúd téliszalámit és a cseresznyepálinkás butykost, majd foglyait maga előtt terelve felmegy a lépcsőn. Az utolsó fokról még visszafordul, hogy pár búcsúszót mondjon, eközben a repülő kigördül, de a szónoklat hevében Kojak ezt észre sem veszi. A gép elmegy, de hősünk nem esik kétségbe, van nála két rúd Pick meg jópár Kojak nyalóka, azokkal kihúzza a következő gép indulásáig.

És végezetül álljanak itt a főbb szereplők:

Inke László - Kojak
Esztergályos Cecília - szőke nő
Harsányi Gábor - bérgyilkos
Szirtes Ádám - Kerekes százados
Őze Lajos - Laczina professzor
Gobbi Hilda - Agatha Christie
Márkus László - Billy
Tolnay Klári - Szalánczyné
Básti Juli - gátlásos Szalánczy lány
Koncz Gábor - útburkoló
Körmendi János - cipzáras

rendező: Szalkay Sándor