A Tankcsapda hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb magyar rockbanda, erről kár lenne vitát nyitni. Ott vannak minden fesztiválon, rendszeresen turnéznak határon innen és túl, a trió felállásnak köszönhetően minden tag mindig a maximális teljesítményt nyújtja, Lukács Laci szövegei meg szinte kivétel nélkül egyediek, időnként olyan rímeket használ, amiktől a magamfajta bölcsész maga alá csurizik a gyönyörtől. És mindezek ellenére eddig még egyszer sem láttam őket élőben.

Ez nyilván nem mehetett így tovább, ezért végre jegyet váltottam a június 30-i Budapest Parkos bulira. Miközben a Park felé sétáltam, azon gondolkoztam, mikor került fel mentális térképemre a csapat. Azt tudtam, hogy a Lukácshoz hasonlóan szintén debreceni származású sixx a régi, értsd független Indexen többször áradozott róluk. Bennem azonban akkor még nem igazán merült fel az igény, hogy a fiúk munkásságát megismerjem, egészen addig, amíg a Mennyország Tourist-tal be nem robbantak a mainstream rádiók műsorába is. Emlékszem, mennyire bejött a zene és főleg a szöveg, olyannyira, hogy a hogyvolt blogon be is idéztem a Homeland sori 5. évadát záró posztban.

7 óra körül léptem be a Parkba, az előzenekar Down for Whatever akkor már javában játszott, őket egyáltalán nem ismertem, és bár nyitott vagyok az újdonságokra (a mettált bírom), az általuk nyomott metalcore és death metal határmezsgyéje azonban nem igazán jött be, bocsi.

Átszerelés, behangolás, és nem sokkal 8 után feltűnik Lukács Laci, aki az első sorban álló hardcore rajongókkal történt lepacsizás után felhalad a színpadra, ahol már várja őt a dobos Fejes Tamás és a szólógitáros Sidlovics Gábor (Sidi), és a banda szolid pirotechnika kíséretében belevág A négy-be.

Amit a szintén középtempójú Köpök rátok követ, Lukács a közönségnek kibaszott jó estét kíván, a nézők közt jelenlévő tánc- és illemtanárok mélyen elpirulnak, de csak ők. Már az elején tisztázódik, hogy a csendrendelet miatt 10-kor be kell fejezni a bulit, de addig mindenki teljes erőbedobással ugráljon, énekeljen, piáljon, csajozzon. Jönnek a férgek, ez a következő darab, ami ugyan 1994-ben íródott, de sajnos majd’ harminc évvel később is aktuális:

"Nem kell hajó, nem kell repülőgép, / Van mit ennem, van hol aludnom még,
Nem kell hajó, nem kell repülőgép, / Nyugodt vagyok, a Vadnyugat itt van.... rég"

1999-be ugrunk, a Törölköző teniszütőkkel c. darab következik, középtempóról immár szó sincs, beindul a pörgés ezerrel. Ez a szong nyilván Lukács Laci (és valamennyi rockzenész) önvallomása is lehet:

"Voltam jól is persze / Nem tudom, hogy rám ismersz-e,
De látod itt áll a srác, / Aki vett egy rock and roll gitárt
Hogy azzal egész nap énekeljen / És szégyellnie soha ne kelljen, 
Hogy azt csinálja csak, amire egész életében várt"

Pörgünk tovább, jön a Mindig péntek, aminek természetesen nincs köze semmiféle naptárreformhoz vagy más egyébhez, sokkal inkább egy olyan csajhoz, akit régebbi korokban fehérmájúnak neveztek, manapság viszont legfeljebb csak szexőrültnek:

"A vérem szívja, a húsom rágja
Ágyéka izzó máglya, acél karmait belém vágja"

És nem lassul a tempó, mert érkezik a Nem kell semmi, amit Lukács Laci úgy jelent be, hogy egyszerű és könnyen érthető üzenetet küld a minket állandóan baszogatóknak, politikusok included: Kapjátok be a faszomat! A kis létszámú tánc- és illemtanár csapat ekkor döntött végleg a távozásról. Rajtuk kívül viszont maradt még vagy nyolcezer ember, aki torkaszakadtából énekelte, hogy:

"Nekem már nem kell semmi
Hagyjatok békén, ennyi
Nem kell levél nem kell bélyeg (csak)
hagyjátok, hogy végre éljek
Nem érdekel semmilyen kényszer (csak)
Hadd rúgjak be végre elégszer már
Én másnapos akarok lenni (és ennyi)"

A Tankcsapda idén 34 éves, ezért érthető, hogy Lukácsék olyan ősidőkbeli darabot is műsorra tűznek, mint az első lemezükről származó Mitől legyen?-t. A punkos beütésű szongot szintén nagy ugrálással fogadják a népek.

Punkból heavy metalba váltunk, következik a ’94-es Ezen a földön, majd utána a szerelmi szakítás utáni férfibánat nagyszerű leírása, a Föld és ég. Súlyos darab mindkettő, nem vitás. Most direkt megnéztem, ez utóbbi 1,3 millió megtekintésnél jár a YT-on, maxi riszpekt.

"Se a föld, se az ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan, amilyen volt.
Se a tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz."

Maradunk a lírai hangulatnál, mindnyájunk Lacija az elektromos gitárt akusztikusra cseréli, közben kifejti, hogy milyen hülyeség, amikor koncert közben a rockzenekar énekese megkérdezi: mindenki itt van? Mert hiszen ha mindenki ott lenne, akkor be se lehetne férni a koncertre. Itt is szerencsére csak nyolcezren vagyunk, és mindannyian nagy ovációval fogadjuk az Egyszerű dalt. A poszt elején említettem Lukács rímeit, ebben a számban is van egy kedvencem:

"Néha úgy hiányzik a marihuána, / Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz, / Vonzza, mint méhet a méz."

Még egy akusztikus variáció jön, a Valaki, aki vagy, de azután vége a punnyadásnak, a fiúk maximálisra tekerik a tempót. Mert hát jön a blogger egyik legnagyobb kedvence, a Rock a nevem. Zúzós zene, szellemes szöveg, és amikor huszonéves csinos lányok kórusban éneklik melletted, hogy

"Én húzom az igát, én osztom az Igét, / És felcsípek néha egy-két diszkós bigét,
Hogy megtudják, hogy mi az a rock / És hogy a kulcstartójukon a nyuszifarok
Nem az egyetlen jó farok ebben a városban / Jó vagyok szólóban, jó vagyok párosban.
Mindenhol jó, de a legjobb az ágyban…"

az igazán test- és lélekemelő. (Hogy konkrét /barlangos/ testet ne említsek.) A küzdőtér hullámzik, mindenki ugrál, persze Lukács is erre biztat mindenkit, de anélkül is ezerrel megy a pörgés.

Következik az Ez a nap, ami igazi rímparádé, nem Lukácsot irigylem, amiért ilyeneket talált ki (dehogynem), hanem magamat utálom, amiért én ilyeneket nem:

"Hát nem én vagyok az, aki legyint rád / Aki nem kopog, csak benyit rád
Itt te vagy az, aki leginkább / Olyan hideg, mint Leningrád…

…Nem gázolok, nem törtetek / De töltök még egy decivel
Hát tekerd a hangot, üssön a decibel / Ne is törődj ezzel a sok gecivel!...

…A 'Highway' inkább vigyen a ’hell’-be / Csak gyere fel velem a Grand Hotelbe…"

Pazar (pozor), nicht war? Hát de.

Nem hagyjuk el a férfibánat tematikát sem, mert jön a Gyűrd össze a lepedőt (velem)! A kivetítőn hatalmas Boeingek szállnak a Nagy Sós Vízen túlra, de ebben nincs semmilyen indiánromantika, sokkal inkább egy újabb szerelmi csalódás:

"Elhagyott, mint a kifutópályát a gép. / Újra egyedül, tudtam, hogy lelép.
Ő az égen, én meg a repülőtéren. / Tekerek gyorsan, talán még utolérem."

És nincs megállás, lassulás, érkezik ugyanis a Szevasz öcsém, aminek klipjét Kovács Patrícia művésznő MILF-es domborítása miatt ajánlom, a szövegét meg az olyan rímpárért, mint pl:

"Szevasz öcsém, mondd csak / Van-e még konyakotok?
Vagy valami mosószer ízűre / Felütött anyagotok?
Vagy legalább néhány korty Triple Sec / Benyakalom, oszt’ tiplizek…"

Még magasabbra pörög a fordulatszám, mert a koncert végefelé az abszolút sikerszámok jönnek. Elsőnek az Ez az a ház, amit Lukács az előzenekar Down for Whatever énekesével, Diószegi Kikivel nyom el, akin látszik, hogy maximális megtiszteltetésnek érezte ezt a lehetőséget. A közönség éneke persze mindkettőjüket elnyomja, nyolcezer torokkal szemben mit ér kettő, ugyebár.

"Ami kinn, az van benn, ami fenn, az van lenn
Ahogy élsz, annyit érsz
Ott van a válasz a szemedben..."

És ebben természetesen semmilyen aktuálpolitikai utalás nincs, jelenlegi uralkodó elitünkre a dalból egyetlen szó sem vonatkozik.

Majd berobban az übermegagigahit Mennyország Tourist, a Parkot jóformán szétveti az ugráló, csápoló közönség. Akasszátok fel a királyokat!, követelte anno egy Alexander Petrovics nevű magyar költő, Lukácsék ezt a gondolatot a mai nemzedék számára kicsit másképp, de ugyanolyan találóan fogalmazták meg:

"…Vagy a fegyver csövébe nézel / Ott már semmire nem mégy pénzzel
És hiába vagy gazdag / Ha az égiek leszavaznak
A kocka, ha el van vetve / Te meg a föld alá temetve
Ott már hiába van ügyvéd / Aki a törvényektől megvéd
Itt senki se golyóálló / És ha szakad a védőháló
A halálugrás végén a túlvilági TV-n / Majd rólad szólnak a hírek / Veled van tele a sajtó

Aki a pokolra kíván jutni / Annak balra a második ajtó
De ha a Szent Péter-szigetekre már / Be van fizetve az útja önnek
A Mennyország Tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja…"

Következik az Örökké punk, de az eredeti mainstreames lírai verzió helyett a csapat zúzós punk köntösben nyomja le a szongot, olyan gyors tempóban, hogy csak pislogok. Hogy ezt a verziót nem adja le a Retro Rádió, az hótziher. A kivetítőn „Punk’s Not Dead” és „Tanks Not Dead” feliratok váltakoznak, vigyorgok, mint a tejbetök.

"Gyere, mondd el, mi a baj, babe, én figyelek rád. / Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja, / Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja."

És bekövetkezik a blogger talán legnagyobb kedvence a csapattól, A rock & roll rugója, ami nemcsak a brutál zenei alap, hanem a fentebb többször is emlegetett rímek miatt is elsöprő opusz, szerintem.

"Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját / Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég
Nagyon léha, valami lé, ha néha lecsúszik a torkán / És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán…

A torta meg lesz fűszerezve, csak legyen hozzá elég fű szerezve
Hiába is mondanék neked mást

Hidd el, én nem tehetek róla / Így rakott le az a nyomorult gólya
Hidd el, én nem tehetek róla / Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója…"

És ezzel vége a műsornak, de persze ráadás azért lesz, Lukács közlése szerint a csendrendelet miatt  ugyan 10-kor be kell fejezniük a koncertet, de addig még van negyed óra… LL megköszöni a közönségnek a mindenkori támogatást: akár kis településen, akár nagyvárosban lépnek fel, a rajongók egyforma lelkesedéssel pörögnek rájuk, ami elmondhatatlanul jó érzés. Tankcsapda, Tankcsapda!, jön erre az ütemes válasz nyolcezer embertől, meghatódni viszont nincs idő. Egy ilyen szuper buli után már csak egy kérdés maradt: Ki csinál rendet?, konferálja be kedvenc basszusgitárosunk az első ráadás számot, ami egy ugyancsak jól sikerült buli következményeit énekli meg.

"Hogy került a sarokba az a róka, / Az alul fekete nőre vörös paróka?
Messziről valami rágógumizene szakítja szét a csendet. / Hova lettek a lányok, most ki a fasz csinál rendet?"

A tánc- és illemtanárok már réges-rég leléptek, a maradék közönséget viszont a szókimondó szövegek egyáltalán nem zavarják, sőt!

Az est folyamán többször is volt szó mindenféle piákról, ezért az utsó szám nem lehet más, mint a Be vagyok rúgva. Ami természetesen csak a felszínen alkoholizál, mert valójában ez is csak egy párkapcsolati szong.

"…az életem nõje / az pont olyan mint te
én bármit mondtam, ő / mindig elhitte
az életem nője / az pont olyan mint én
ha kérné újra megtenném…"

A szórakozni vágyó tömegek hosszan tartó ovációval köszönik meg a szuper estét, cserébe Lukácsék pengetőket és dobverőket szórnak a nép közé, sőt még csókot is dobnak nekünk. Win-win situation. A kivetítőn hatalmas betűkkel írt "Köszönjük" felirattal fejezi ki a zenekar a közönségnek a támogatást.

Ne hülyéskedjetek már, fiúk, mi köszönjük nektek a bő három évtizedes csúcsminőséget!

A poszt megjelenése után felkerült a Youtube-ra a hivatalos aftermovie, íme: