Milyen veszélyekkel jár, ha valaki hajnali 5-kor autóvezetés közben rádiót hallgat? Ha nem pihente ki magát, akkor bizony a gyér forgalomban könnyen elbóbiskolhat és lefejelheti a volánt, vagy ha nagyobbat bólint, akár a szélvédőbe is beverheti a fejét. Ha viszont kipihent és fitt, akkor vigyorogva kapja fel a fejét egy olyan beszélgetést hallva, amit egyik kedvenc előadóművészével folytatnak. Így járt a blogger, amikor a céltalan állomáskeresés közben egyszer csak a Jazzy Rádióra tekert, ahol Bálint Edina Dolák-Saly Róberttel beszélgetett.

So what?, kérdezhetné a művelt, ám nyegle olvasó. Hát csak annyi, hogy egyrészt sokadig kiadásban ismét megjelent a művész úr Madáretető c. könyve, másrészt meg, hogy mindnyájunk Robija a napokban, pontosabban április 20-án lett 70 éves. Bármennyire is ébren voltam, ettől a ténytől majdnem lefejeltem a kormányt. Mert akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy simán letagadhatna legalább 20 évet, hanem azt is, hogy már én sem vagyok 40. Amit ugyan eddig is tudtam, csak nem sejtettem…

És hát ki ne szeretné Dolák-Salyt? Megnyerő, vicces, sármos, akit nagy valószínűséggel senki sem rúgna ki az ágyából, ahogy az a bon mot a Hair-ből is közismert. (Csak ott Mick Jaggerrel.) Én biztos nem, ő csak feküdjön az ágyamban én meg akár a padlón, és közben egész éjjel különféle szóvicceket agyalnánk ki, mint pl.: Holnap kissé felhős lesz az idő, de semmi gomoly. Vagy: mi történt a macskával, ami Angliába került? Cat-té vált.

És hát a Madáretető… A kortárs művészet alapmunkája, a magyar abszurd humor non plus ultrája. Mert hiszen ebben az először 2002-ben megjelent kiadványban olyan klasszikusokkal találkozhatunk, mint Igazságos Izom Tibor kalandjai, vagy a vinnyogva röhögős Winnetou diafilmek, nem beszélve az Egri csillagokról.

Azt már csak halkan és szerényen jegyzem meg, hogy a kötetet 2013 szeptemberében az Olvasás Éjszakáján sikerült dedikáltatnom Robival a Rákóczi úti könyvpalotában és pár percet beszélgettünk is, naná, hogy ezen előzmények után a kiadvány könyvespolcomon kiemelt helyet foglal el, és hogy senkinek sem adom kölcsön, az is tuti.

(Még egy ilyen kaliberű könyvem van, a zseniális Romhányi József Szamárfül c. kiadványa 1983-ból, bár az nincs dedikálva, de számomra szintén meghatározó munka. Gimis barátaim mindegyikének volt saját példánya, és mindegyikünk kívülről tudott idézni belőle hosszú részleteket. Nekem személyes kedvencem a Marhalevél, a Tatjána levele Anyeginhez harsányan röhögős paródiája:

„S úgy éreztem, kéj oson / keresztül a rostélyoson”

ezen a rímen vinnyogva vihogok, akárhányszor eszembe jut.)

Mindjárt a beszélgetés elején kiderül, hogy Robink bátor (a bátor Sir Robin, ugye), nem fél kimondani, hogy hetven. Aminek kimondásához amúgy szerintem se kell bátorság, de hogy ez az örökifjú tényleg ennyi, az hihetetlen. Oké, csinos (és jó tollú) felesége és bájos lánya van, így azért könnyű. Viszont nem hajlandó végiggondolni az életét, inkább az foglalkoztatja, hogy a King kong c. dalában most már az eredeti

„Nem vagyok százas, de hatvanas, az igen,
a csajokért most is megdobban a szívem.”

szakaszban a hatvanas helyett ezentúl hetvenest kell énekelnie. 

Viszont mostanra így már igaz lett az Anti bácsi dalából, a Lila libából származó életkori meghatározás: 

„Elmúltam már régen hatvan,
mégsem evett meg a Batman.”

Anti bácsitól természetesen számos dalt ismerhetünk ezen kívül is, pl. ezt itt vagy emezt.

Na de vissza a beszélgetéshez, ami elsősorban a könyv körül folyik, amit 2002 óta rengetegszer kiadtak (az én példányom 2003-as), és ma már a harmadik kiadóvállalatnál, a Trendnél vannak a jogok, ami most jött ki a legújabb verzióval, lévén, hogy a korábbi példányokból két év óta egyetlen egyet sem lehet kapni. Sőt a kiadó sorra meg fogja jelentetni szerzőnk eddigi könyveit (mind az ötöt: Madáretető, Boborján, Agyatlantisz, Én vagyok a kedvenc állatom, A füle sem tréfa). A kiadó egyszerűen fogalmazza meg véleményét a művészről: poliphisztor. Ezzel kár lenne vitába szállni. Amint azzal sem, hogy Dolák-Saly az általa művelt minden ágban a maximumra törekszik, és ez teljes elfogadásra talál a széles és értő tömegek részéről. Jellemző példa, amit egy régebbi interjúban hallottam tőle, hogy autóval ment valahova, de a kocsi pont egy építkezés közelében lerobbant. Robi odament a melósokhoz, hogy tudnának-e segíteni, akik egyből felismerték és hamar megszerelték a járgányt. Robi kérdésére, hogy mivel tartozik, azt felelték: nem kell nekik pénz, fizessen inkább természetben. És itt nem egy orbitális homoszexes gangbangre gondoltak, hanem arra, hogy Robi adjon elő pár soros rögtönzést Pandacsöki Boborjánként. Mi ez, ha nem abszolút siker?

Sőt nekem az is örökre beégett, amikor a „jobboldal” által folyamatosan ekézett, de adásonként mégis kb. 2,5 millió néző által követett lipcsibuzi Heti hetesben szerepelt az örökérvényű „Megdöglött” beszólásával.

És az is siker, hogy a 70. szülinapjára a barátaitól olyan tortát kapott, amin a gyertyák 07-et mutattak. És természetesen gondolt valamire, miközben elfújta a gyertyákat, de szintén természetesen azt nem árulja el senkinek, hogy mire. Amúgy nem szereti ünnepeltetni magát, legjobban csak pár fős meghívott körében érzi jól magát. Ha viszont mégis nagyobb létszámú csapat jön össze náluk, akkor egész este azon igyekszik, hogy senki se unatkozzon, és mindig azokhoz megy oda, akiken némi megfáradtság látszik. És ugyanezt csinálja a színpadon is: ha előadás közben valakiken meglátja, hogy nem 100 %-ban vannak jelen, akkor odamegy és különböző módszerekkel, rögtönzésekkel addig igyekszik, amíg az illetők el nem kezdenek hahotázva röhögni. Nekem ez a dolgom, mondja egyszerűen Dolák-Saly, és már ezért az ars poeticáért megérdemli a legpuhább vendégágyat… akárkinél.

A beszélgetés visszatér a Madáretetőhöz, aminek újradizájnolt és helyenként tartalmában is átdolgozott kiadásának bemutatójára az idei ünnepi könyvhét eseményei között június 14-én kerül majd sor délután 3-kor.

Megtudjuk, hogy a régebbi kiadványok egyes poénjait helyenként ki kellett hagyni a mostani kiadásból, mert vannak benne olyan részek, amik időközben már nem píszík. Aztán Edina és Robi pár konkrét részt idéz fel a könyvből, ezekhez Dolák-Salynak csak egyféle kommentje van: rettenetes. Rettenetes az Önhorgászat, amikor egy nemszeretem bevásárlás miatt saját magunkat csalogatjuk el a boltba egy horgászbottal, amiről magunk elé lógatunk egy csokit. Aztán ott van Bendő Bandi, aki olyan sokszor szerepel, hogy a könyv végefelé izgalmas hír számol be arról, hogy Bendő Bandi nevét kapja a Nap. „A döntés szerint a ’nap’ szó értelemszerűen átváltozik a szóösszetételekben is. Augusztus 20-tól lép életbe a határozat, amikor is bandikeltétől bandinyugtáig tart majd egy nap, ill. egy bandi.”  Borzasztó, véleményezi a szerző saját magát, a blogger viszont vihog, mint akit baszni visznek – pardon, ez kicsúszott.

Dolák-Saly rajz és biológia szakon végzett, ezért talán érthető, hogy a kötetet nagyrészt saját rajzaival illusztrálta, pl. az Igazságos Izom Tibor vagy az Őz Ernő szériákat. Az eredeti kiadó (ne kerteljünk, az Európa) anno felajánlotta, mi lenne, ha az illusztrációkat szakavatott rajzoló készítené, de Robink ragaszkodott ahhoz, hogy saját könyvébe saját maga fog rajzolni. Így készült el a nyakát hihetetlen szögben kitekerő krokodil, vagy a kezében virágot tartó róka (rettenetes, borzalmas, kommentálja nevetve Robi), vagy az a rajzsorozat, amin egy csapat hal látható egy akváriumban. Nagyon vigyáztam, hogy a rajzokon ne történjen semmi, vigyorog a szerző.

Rettenetes vagy borzalmas, nem számít, mi mindenesetre így szeretünk. A jó Isten éltessen sokáig, kedves Robi!

Az eredetileg a Klasszik Rádió Intermezzo c. műsorában sugárzott adás meghallgatható itt. (Még mielőtt zavart okoznék: a Jazzy és a Klasszik testvéradók, és bár a zenei stílusuk eltérő, az egyiken felvett riportokat a másikon ismétlésben leadják.)