Az eredeti sugárzás dátuma 1970.01.18.
Esküvőre indulnak Mézgáék, Paulának lesújtó véleménye van Kriszta szerkójáról, aki szokásos farmergatyáját venné fel a nagy alkalomra. Úgy nézel ki, mint egy marhapásztorlány!, közli édesanya. (Even Cowgirls Get the Blues /Néha a csajok is úgy vannak vele/ Uma Thurmannal megvan?) Miért, hát te mondtad, hogy a menyasszony egy tehén!, replikázik a tinédzserek gyöngye. Géza a szalmakalapját keresi, de abba belefialt Maffia, a macska. Három szép kiscica nézeget kifelé a kalapból, de Géza nem boldog. Felemás cipőt kellett vennie, mert a cipők párja nyomja a tyúkszemét, hányszor mondtam már, hogy vágasd ki, szól rá Paula. (És a Magas szőke férfi felemás cipőben megvan?) Kivágtam, de nagyon csúnya lett, mutatja Géza a kilyukasztott cipőket. (Anyám borogass!) Paula sürgeti az indulást, legalább három óra az út Kecerakoncáig, de Krisztának még be kell lőnie a séróját, addig a fiúk majd bemelegítik a kocsit.
Remélem beindul, az este nagyon köhögött, aggódik Géza Aladárnak. Persze az aksi lemerült, de szerencsére kéznél van a kurbli, ezzel sikerül életet lehelni a gépjárműbe, de csak átmenetileg, mert a motor újra leáll. (Mesés férfiak kurblival, valaki?)
Egy arrajáró nagyfülű ember felajánlja a segítségét, szó szerint szétkapja a motort, és a végén elrohan a hűtőventillátorral. Pont arra sétál a körzeti doktorbácsi, aki szivarját pöfékelve közli, hogy a „szerelő” az ő páciense, "mania autószereliensis bilateralis" a betegség, amiben szenved. Majd jó utat kíván és távozik.
Indulni kellene, a lagzi délután 6-kor kezdődik, de mivel jön le a kezemről ez a dzsuva?, szomorkodik Géza. Ultrával, feleli Paula, mire Géza agya beindul. Ultra, ultrarövidhullám!, gyúl fény az agytekervényekben és Aladárt magához hívva visszanyargal a lakásba, a csajok addig őrizzék a kocsit és az őrült által szétdobált alkatrészeket. Természetesen szükség van a földelésre, azaz Blöki kutyára, akit ideiglenes megőrzésre leadtak Máris szomszédnak, és aki, eléggé el nem ítélhető módon, fogával dr. Máris hátsójába csimpaszkodva várja sorsának jobbra fordulását. Géza „leakasztja” a kutyut és rohan vele vissza a lakásba.
Ahol Aladár már tekergeti az adóvevő keresőjét, és Blöki érkeztével a kapcsolat létre is jön a XXX. századbeli köb-unokával. Ismét csigavonalban kavarognak a hanghullámok a tér-idő kontinuumban, és a Galaktikus Szellemnek hála (Asimov Alapítvány trilógiája, helló) létre is jön a kapcsolat Öcsivel.
Te ker ge bir ka, ezek Öcsi első szavai, Géza persze jól meg is sértődik, de Aladár „megfejti” a rövidített újmagyar szavak jelentését: Azt mondja, hogy tegnap keresett, de gerjedt és nem bírt kapcsolni. Erre Géza megenyhül és előadja kérését: kibelezték az autót és kéne bele egy új motor. Öcsi egyből vágja a témát: máris küld egy 30 évig működő „antimag” motort, amiben ráadásul önirányító radarcsáp is van, akármit is jelentsen ez. (Úgy látszik, én sem értek újmagyarul.) Plusz kozmosz fluidoxot is küld, amit csak rá kell fújni a motorra és máris szuperül fog működni.
A cuccos már érkezik is fénypostával, Géza persze megint elfelejti időben kinyitni az ablakot, ma megint jó napja lesz az üvegesnek… Aladár nyugtatja a fatert: Legközelebb megkérjük Öcsit, hogy ablaküveget is mellékeljen. Géza viszont nem elégedett: Csak ilyen picurka az egész, pedig az van ráírva, hogy ezer lóerő. Biztos pónilóban számoltak, morfondírozik. (Géza, nem a méret a lényeg, idéződnek fel bennem egy-két régebbi barátnőm szavai, jóllehet én Gabba vagyok, nem Géza.) Blökit visszaviszik Márisnak és diadalmasan indulnak ki az utcára, ahol a csajok láblógázva várják a felmentő sereget.
Nem kell ide szerelő, egy ilyen vacakot én is rendbe tudok hozni, lóbálja Géza diadalmasan a lóbálnivalót. A kasztniba behelyezik a motort, Géza a fluidoxszal alaposan körbefújja a csotrogányt. Mi az, még be is kell kölnizni?, csodálkozik Paula. A kiccsalád beszáll a felturbózott gépjárműbe. Ha ez elindul, sörösló legyek Tápiólefetyén!, motyogja maga elé a műveleteket addig szkeptikusan figyelő szalmakalapos szomszéd, és kívánsága máris teljesül: Gézáék nagy garral elporoznak.
Géza élvezi a száguldást, adj neki még egy kis kakaót!, biztatja Aladár gonosz mosollyal. Paula viszont inkább hányászacskót keres, persze nem talál, bezzeg a Luc Besson-féle Taxi filmekben beépített fiók is van a felkavarodott gyomortartalom elhelyezésére…Az eszement száguldás kis híján tragikus véget ér, de szerencsére a radarcsáp időben lefékezi a kocsit, még mielőtt belerongyolt volna egy BP feliratú tartálykocsiba. (Ami jelen esetben nem Budapestet jelenti, hanem a British Petrolt, termékelhelyezés szochazás módra, de hát akkor az Áfor már szart sem ér?!)
Szolgálati motorkerékpárral (talán Pannónia?) ekkor utoléri őket egy rendőrjárőr. Talán valamit rosszul csináltam?, érdeklődik Géza álnaivan. Méghogy valamit, mindent!, dörren rá a hatósági közeg. A fater már éppen átadná a jogosítványát, ám ekkor az anyósülésen ücsörgő Aladár lazán megnyomja a gázpedált, mire a Turbo Trucifix ismételten őrült száguldásba kezd.
A rendőr persze elmarad, a fékpedál környéke viszont erőteljesen tüzesedni kezd. Jobb megoldás híján belehajtanak a Balatonba. (Ha van olyan olvasóm, aki huzamosabb ideig dolgozott a tónál, azt sokszor pusszantom.) A füstölgő fékpedál gondja ezzel megoldódik, de a kocsi lassan süllyedni kezd. Kár, hogy nem hoztam fürdőrucit, csipogja Kriszta. De nekem elázik a kosztümöm, hogy megyek így emberek közé?, sopánkodik Paula. Nem emberek, hanem halak közé megyünk, vigasztalja Géza, bugyborékolás közben…
Szerencsére Aladár kívülről tudja az egész használati utasítást és megnyomja a megfelelő gombot, az autó ismét a felszínre emelkedik és tengerjáró üzemmódban a part felé indul. Jé, koszorúslány lettem, vihog Kriszta a hajába ragadt hínárokat simogatva, amin a blogger szintén vihog, bár a tinédzser csaj édes jó anyjának egyáltalán nincs kedve ehhez.
A lakodalmas rokonság, élükön a vőféllyel, azon lamentál, hogy a puccos pesti retyerutya mégse jött el, kár volt őket elhíni. Tisztelt díszes sokadalom, kezdődjék a lakodalom, a tüzes vőlegény, a szende menyasszony, s mind a kedves vendég jó kedvvel fogyasszon!, rikkantja mindenek ellenére a vőfély, ám pont ekkor száguldanak be a pesti népek a kocsijukkal, és szétrontják az egész lakodalmas sátrat.
Géza, elgázoltad a lakodalmat!, sopánkodik Paula, sose szerettem a zsíros ételeket, reagál hites ura a lakodalmas malacon ücsörögve, citrommal a szájában. (Mármint a malacnál van a citrom, nem Gézánál.)
A távoli rokonok egyre közelebbiek lesznek, ahogy bosszúszomjasan kapát-kaszát ragadva rányomulnak a szép ünnepet tönkretevő pesti népekre. Akik, szégyen, nem szégyen, futásban keresnek menedéket, miután a felturbózott gépkocsijuk önállósította magát és elhajtott nélkülük. És én kosarat adtam Hufnágel Pistinek!, fordítja szemeit menekülés közben az ég felé Paula.
