Dragos is parancsot ad ki a Duna mentén és a folyón közlekedő valamennyi „fogatos és vízi jármű” szigorú ellenőrzésére, valamint a rablóbanda vezetőjének, bizonyos Ladkonak a letartóztatására, aki Borus Demeter álnéven utazik.

A szárazföldi járőrök és a rendőrcsónakok kirajzanak, az egyikük látóterében hamarosan feltűnik a Lenuta nevű dereglye, a rendőrök megállásra szólítják fel a hajót. Striga ékes bolgár nyelven kifakad (sajnos nem értem pontosan, mert épp ezen az órán hiányoztam a nyelvtanfolyamról, de mondandója nagyjából a JQA témakörben mozoghat) és a két foglyot külön-külön leviteti a rakodótér alatt kialakított titkos kamrába. Itt tárolják a rablott holmikat is, és a foglyokat két, egymástól távoli rekeszbe zárják, hogy ne találkozzanak.

Nyakunkon az év vége és a szilveszter: szerpentin, konfetti, koffein és más tudatmódosítók bekészítve. Buli és tánc, vagy nosztalgikus múltba révedés, ki mit választ, de itt a blogon olvasszuk össze ezeket és nézzük meg, milyen dalokra házibuliztunk annak idején, két-három (sőt inkább négy, omájgád) évtizeddel ezelőtt. Ezúttal kizárólag női előadókra koncentrálunk (ahogy koncentráltunk rájuk már a 80-as években is), és mindenféle dehonesztálás nélkül azt is meg kell állapítanunk, hogy ezek a hölgyek gyakorlatilag csak egyslágeresek voltak – de hogy micsoda slágerek ezek, azt fogjuk most áttekinteni a maguk mélységében (már ha vannak nekik olyanjaik – nem a hölgyeknek, hanem a daloknak).

Kérem szépen, ráfordultunk a rendes éves szeretetáradat utolsó hetére, tévé-és rádióműsorok, utcai és áruházi dekorációk hirdetik, hogy szeressük egymást, gyerekek. Ami alapvetően helyeslendő, de talán nem csak a karácsony előtti időszakban kellene eszerint viselkedni, hanem az év mind az 52 hetében. De ha már szeretetáradat, akkor abból kedvenc blogunk sem maradhat ki, sőt egy szinttel feljebb lépve a szerelmi vonalon fogunk mozogni, kihasználva, hogy az angol „love” magyarul egyaránt jelent szeretet és szerelmet. A szerelem hatalma, ez a mai napra rendelt szentencia: azonos cím, de három előadó, háromféle hozzááállás - három a magyar igazság, meg egy a ráadás.

Ho-ho-hó, hát mit rejtett el mindnyájunk kedvenc blogja a Mikulás puttonyába? Puttonyától Nemesmedvesig, vághatná rá erre minden, a történelmet és a pusztító szóvicceket egyaránt kedvelő olvasó. Ám ők most tévednek, ugyanis a múlt heti Michael Jackson poszt számomra váratlan sikere és olvasottsága arra ösztönzött, hogy még egy írást kanyarítsak Jackoról, aki vitathatatlanul az egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb előadója volt a popzenének. Ezúttal viszont kis csavarral, merthogy ezúttal nem csak róla lesz szó, hanem róla is.

Nem kerek évforduló, de legalább a hónapot-napot sikerül a mostani időzítéssel eltalálnom: 1982. nov. 29-én jelent meg a Thriller album, Michael Jackson hatodik szólólemeze. Aki viszonylag rendszeresen látogat ide, az esetleg felhúzhatja a szemöldökét: a blogger a zenei témájú posztjaiban szinte mindig a rock és hard rock körül sertepertél, akkor ezt így most hogy? Kérem szépen, erre két magyarázatom is van, ami a következő három:

1. Az idén nyári Kim Wilde posztban már coming outoltam elismerve, hogy nem csak rockzene van a világon. Na és akkor itt egy újabb vallomás: nem csak rock és new wave, hanem funky és pop rock is létezik, amire a Thriller a legjobb példa.

2. Ez minden idők legsikeresebb nagylemeze, világszerte 70 millió darabot adtak el belőle, ebből az első évben 32 milliót, és ezen belül volt olyan időszak, amikor hetente (!) egy milliót. Ilyen sikert fekete előadó addig soha nem ért el, és nagyon valószínű, hogy soha senki nem is fog. A lemez producere Quincy Jones volt, akit a könnyűzenét kedvelőknek nem kell bemutatni. Idén töltötte be a 90-et, jó egészséget és minden más jókat kívánunk ezúton is neki.

3. Az egyik felvételen kedvenc hard rock gitárosom pöngeti a szólót, lehet találgatni, ki ő. (Megfejtés lejjebb.)

És még egy dolog: a posztban nem lesz szó sem a bőrfehérítésről, sem a gyerekmolesztálási vádakról, csak a popzenét meghatározó korszakos lemezről. Ezt kérem a kommenteléseknél is figyelembe venni.

Schneiderné egyre éhesebb, valami rendes kaja után kajtat és bemegy a konyhába, ahol Tóbiás falatozik jóízűen. A kocsis nem bírja a megváltozott házi kosztot, inkább rendelt magának a Rezeda kocsmából jóféle sült libacombot. A nasasszony csorgó nyállal nézi a szép darab sültet. Férjura eközben lebeszéli Mimikével a randevút a Kolibri Bárban, ahol a művésznő este fellép. Schneiderné viszont családilag az Operába készül, Hyppolit szerint a Toscát adják és már le is foglalt egy páholyt.

Hazaérkezik Terka, aki feldúlt kebellel hallgatja atyja beszámolóját Benedek távozásáról, akit szerinte a jó édes mama szekírozott ki. Terka Hyppolitot is kikérdezi, a lakáj szerint valami félreértés történt a nagyságos asszony és a mérnök úr között. Mérnök?, kérdez vissza Terka, a lakáj kénytelen bevallani, hogy elszólta magát.

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – tartja a régi mondás, és ehhez tartja magát a blogger is. Tavasszal a Csortos és Gózon posztok alatt szó került arról, hogy a 30-as évek jelentős színművészei közül még egy Gyuláról, az általam non plus ultrának tartott Kabos Gyuláról is lesz külön poszt. Lesz hát, persze, de előtte még górcső alá vesszük a magyar hangosfilm korszak második darabját. Az első próbálkozás, A kék bálvány (amit 1931. szept. 25-én mutattak be a mozik) nem igazán aratott sikert (nekem sem tetszik, már ha ez érdekel valakit), ám a november 27-én debütált Hyppolit, a lakáj mindent elsöprő sikerrel robbant be a magyar mozgókép történelmébe, és ragyog azóta is a délibábos magyar róna felett. (Népieschen: fölött.)

Szóval idén 92 éves az a mozi, ami Kabos Gyulát országosan ismertté tette és ami azóta is megkerülhetetlen, ha a magyar filmművészetről beszélünk. A létezett szocializmus idején a 30-as évek filmjei és zenéi természetesen teljes tiltás alatt voltak, ám a hanyatló Kádár-korszak idején ez lassacskán megváltozott. Első példa volt a Karády Katalin által énekelt dalok lemezkiadása 1979-ben, amire a szüleim azonmód lecsaptak és ez lett a család vinyl gyűjteményének első darabja. Majd a 80-as évektől fel-feltűnt a Magyar Televízió kínálatában egy-egy harmincas években készült film, ezek közül az egyik első a Hyppolit volt. Számomra ez volt az első mozi, amit abból a korszakból láttam, és amivel egyből szerelembe estem. Kabos Gyulával teljesen egy hullámhosszon éreztem és érzem magam: félszeg vagyok, mint az általa megformált karakterek többsége, hadarok, dadogok, de a viccet, a rejtett humort és a szójátékokat, aminek mestere volt, nagyon bírom. Bővebbet majd a róla szóló posztban.

A Hyppolit sikere a rendező Székely Istváné mellett a teljes stáb pályáját sínre tette. A színészekét (Kabos és Csortos mellett Jávor Pál és Gózon Gyula is a korszak keresett művésze lett), az operatőrét (Eiben István a glamúrstílus első számú hazai mesterévé vált), a rendezőasszisztens-vágóét (Benedek László Hollywoodig jutott, ahol rendezőként Székelynél nagyobb sikereket aratott) és a zeneszerzőét (Eisemann Mihály). A Köszönöm, hogy imádott c. örökzöld ebben a filmben hangzik el először, és valószínűleg a dal sikere ihlette a korszak egy pár évvel későbbi vígjátékának a címét is, szintén Kabossal a főszerepben, ez volt a Köszönöm, hogy elgázolt.) A forgatókönyvből a rendszerváltás idején hatalmas sikerű színdarabot rendezett Verebes István a Játékszínben, a fő szerepekben Szacsvay Lászlóval, Benedek Miklóssal, Molnár Piroskával és Bajor Imrével, amit volt szerencsém látni, naná! Na és akkor ennyi prológ után lássunk végre neki a film hogyvoltjának, két részre bontva.

Budapest ebben a hónapban, november 17-én ünnepli 150. születésnapját, ez a poszt köszöntse szeretett fővárosunkat a jeles nap alkalmából.  A különböző ideológiák részéről újra és újra támadások érték, de míg azok képviselői már eltűntek a süllyesztőben, a város tovább élt és él, és csak lakóin múlik, hogy a jelenlegi ellenséges kurzussal szemben is sikerül-e megfelelő módon védekeznie. És az egyik legmegfelelőbb mód a köszöntésre a Saly Noémivel, a város történelmének talán legjobb ismerőjével folytatott beszélgetés felidézése, ami a Klubrádióban hangzott el október 11-én.

„Little Rock, Pasternak, Mickey Mantle, Kerouac
Sputnik, Chou En-Lai, 'Bridge on the River Kwai'
Lebanon, Charles de Gaulle, California baseball
Starkweather homicide, children of thalidomide”

1954-ben az Amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a bőrszín szerinti iskolai szegregáció alkotmányellenes. Ennek ellenére, amikor 1957-ben a Little Rock High School (Arkansas állam), ahová addig kizárólag fehér gyerekek jártak, 1957-ben felvett 9 fekete srácot, a gyerekek ellen azonnal megindult a zaklatás és más erőszak. A helyzet normalizálására maga Eisenhower elnök küldött szövetségi katonákat a városba.

Borisz Paszternak 1957-ben irodalmi Nobel-díjat nyert a Doktor Zsivágó c. regényéért, a díjat a szovjet kormány „természetesen” nem engedte neki átvenni.

Mickey Mantle, a New York Yankees baseballcsapat egyik legsikeresebb játékosa 17 év után, 1968-ban befejezte aktív pályafutását.

Jack Kerouac, a beatnemzedék talán legismertebb írója, költője, 1957-ben publikálta On the Road (Úton) c. könyvét.

1957.október 1-én a Szovjetunió fellőtte a Szputnyik 1 nevű műholdat, ezzel vette kezdetét a SZU és az USA közötti űrverseny.

Csou En-laj a Kínai Népköztársaság megalakulása (1949) után annak első miniszterelnöke, egyben külügyminisztere is volt.

1957. októberében mutatták be a Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai) c. filmet Alec Guinness-szel a főszerepben. (Még hogy a Csillagok háborújában használták először a ferdén úszó szöveget, muhahaha.)

Libanonban a II. világháború után a muzulmán ellenzék egyre erősebben lépett fel a nyugati irányultságú politikával szemben. 1958-ban kitört a polgárháború („libanoni válság”), és csak az amerikai csapatok beavatkozását követően nyugodott meg a helyzet.

Charles de Gaulle Franciaország elnöke volt 1959 - 1969 között. Ajánlott film: A Sakál napja (The Day of the Jackal), a címszerepben Edward Fox-szal.

California baseball: a New York Giants baseballcsapat 1958-ban átköltözött San Franciscoba és nevet változtatva San Francisco Giants néven működik a mai napig. Egy évvel korábban a Brooklyn Dodgers költözött át LA-be, és vette fel a Los Angeles Dodgers nevet.

Gyilkos ámokfutásuk során a 19 éves Charles Starkweather és 14 éves barátnője, Caril Ann Fugate 11 embert ölt meg Nebraska államban 1958 januárjában.

A thalidomidot az 50-es évek végén hozták forgalomba Nyugat-Németországban, mint recept nélkül kapható nyugtatót. 1961-ben visszavonták, mert az akkor született gyerekeknél súlyos fejlődési és idegrendszeri károsodást okozott.

Harmadik részéhez érkezik a rock és történelem témájú posztok sora, aminek az 1956-os magyar forradalom adja az apropóját. A korábbi írásokkal szemben, ahol több dalt vettünk szemügyre, ezúttal csak egyet vizsgálunk meg részletesen. Ami a XX. század második felének majd’ 120 eseményét sorolja fel címszavakban, és egyetlen szó erejéig helyet kapott benne a mi ’56-unk is. A vájtfülű olvasók ebből már gyaníthatják – és igazuk is van –, hogy ezúttal Billy Joel We Didn’t Start the Fire c. opuszáról lesz szó.