Hát megtörtént. Ez egy őszinte blog, ami a szívemen, az a klaviatúrán, ezért megmondom őszintén, csak nagyon mélyen reméltem, hogy sikerül győznie a Tiszának. És hogy 2/3-dal, arra csak szegény megboldogult anyósom háza pincéjének legalsó grádicsán megbújva gondoltam. De ismét kiderült, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, gyáva népnek nincs hazája, és egyéb közhelyek (amikről persze tudjuk, hogy igazak), mert 2026. április 12-én az alig 2 éve létező ellenzéki párt földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a 16 + 4 éve hazánkon élősködő fideszrablók felett. Ahogy az AC/DC, a legharapósabb hard rock banda evör énekelte:

„That boy he don't know how to lose / He's out to win
He got the lot to top the last shot / Shaker, he's a breaker, he's a maker

He's a landslide / Landslide / Walking, talking, rocking landslide”

Rengeteg írás született az elmúlt években arról. hogy a „ne mi nyerjük a legtöbbet”, anno az Élet és Irodalom által kinyomozott és bemutatott (és később Orbánék által perre vitt) Tokajhegyaljai szőlőbirtokok körüli fideszes mutyiktól kezdődően milyen út vezetett az ország teljes lerablásáig és az EU pénzek totális ellopásáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett maffiahálózat révén. A net tele van velük, akit érdekel, megtalálja.

Egyszer kell győznünk, de akkor nagyon, mondta OV a 2000-es években, és amikor 2010-ben a fidesz kétharmaddal megnyerte a választást, nekilátott, hogy ezt a programot maradéktalanul valóra váltsa. Lenyúlta a médiát, lenyúlta a teljes nemzetgazdaságot, az államapparátust - ez a state capture, azaz az állam foglyul ejtésének klasszikus megvalósulása. Plusz nekilátott annak, hogy minden ellenzéki megmozdulást, rendezvényt, támogatási programot az ellenségnek kikiáltott EU befolyásának bélyegezzen. (Norvég Alap, Budapest Pride, hogy csak kettőt említsek. Bár ez utóbbival a múlt évben alaposan megszívta ártunk és ormányunk, erről én is írtam.)

A minden nemzet jövőjének kulcsát jelentő oktatást szétverte, visszahozta a sokszínű és sokféle nívós tankönyvek helyett a szocializmusból ismert egyentankönyvek rendszerét, sőt a teljes oktatási rendszer felügyeletét a Belügyminisztérium, azaz a rendőrség alá rendelte. A pedagógusok anyagi megbecsülése a béka segge alá esett, a maradó tanárokat folyamatosan csicskáztatja a KLIK. Aminek 2012-es megalakításakor az egyik első lépése volt, hogy a gyerekeim általános iskolájából saját használatra lenyúlta (einstand) a viszonylag fiatal használható számítógépeket és az iskolának az özönvíz előtti korszak pc-it hagyta meg. Abszurdisztán.

Miközben folyamatosan a jogállamiság fontosságát és meglétét hangoztatja, a fidesz kormány nagy ívben tesz a nemzetközi bíróságok által meghozott ítéletekre (mint pl. a Klubrádió frekvenciájának jogtalan elvétele vagy az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösség permanens kivéreztetése kapcsán született döntések esetében).

És a rendszerváltás talán legfontosabb vívmányát, a sajtószabadságot is legyalulta az állampárt a KESMA létrehozásával és a maradék független sajtótermékek és az ott dolgozó újságírók vegzálásával. Az egy dolog, hogy kormánypárti politikus nem áll meg, hogy válaszoljon az őt megszólító újságíró kérdésére, de a „legzűrösebb firkászok” mobiljára lehallgató szoftvert is telepít titokban. Természetesen a jogállamiság jegyében.

Felfoghatatlan összegek, sokszor ezer milliárdok mentek el az elmúlt másfél évtizedben hazug propagandára, nemzeti konzultációra, facebook reklámokra. Nincs még egy EU tagország, amelyik folyamatosan a saját szövetségi rendszere ellen uszít, ördögtől valónak állítva be a demokráciát, ami ellen „nekünk magyaroknak” (broáff) folyamatosan harcolnunk kell. És ami számomra a leginkább gyomorforgató: a megalakulása óta a folyamatos terjeszkedés birodalmi ambícióját követő Oroszország 2022-ben ok nélkül megtámadta Ukrajnát. És a keresztény erkölcsről papoló fideszkormány nem a megtámadott mellé áll, hanem az agresszort támogatja, mentegeti, és az áldozatot szidja és őt állítja be bűnösnek. Mára ott tartunk, hogy Orbán nyíltan ellenségnek nevezte Ukrajnát, miközben az utóbbi hetekben előkerült bizonyítékok alapján folyamatosan szolgáltat bizalmas EU-s és NATO infókat az oroszoknak. Ami nyilván nettó hazaárulás. És a hazug propagandával ellentétben minden ép erkölcsű ember úgy gondolja, hogy igen, én igenis szeretném, ha Zelenszkij nevetne a végén, mert az azt jelentené, hogy az oroszok végre kitakarodtak Ukrajnából.

Nem ér annyit se, de egy külön rövid bekezdésben muszáj megemlítenem Korbuly Pétert, az egykor volt kellemes orgánumú rádiós műsorvezetőt, aki az ’50-es évekből ismert, a nyugati imperialisták és az ő láncos kutyájuk, Tito elleni rádiós uszítások hangnemét túlteljesítve hosszú éveken át volt a fideszes „társadalmi célú hirdetések” lármafája. Tiszta szívből remélem, hogy ezt a csicskagyászt és az ő uszító hangját soha többé nem kell hallanom egyetlen rádiócsatornán sem.

„Kevés embert hosszú ideig be lehet csapni. Sok embert rövid ideig be lehet csapni. De sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni”, mondta állítólag Abraham Lincoln. Viszont úgy tűnik, a mondás végre érvényes lett a magyar választókra is. Számomra egyértelmű, hogy az emberek többségének mostanra elege lett a folyamatos gyűlöletkeltésből, a hazugsággyár által generált újabb és újabb szlogenekből. És ezt katalizálta Magyar Péter megjelenése és az a fáradhatatlan munka, amit az elmúlt két évben végzett. Többször végigjárta az országot, elgyalogolt Nagyváradra, következetesen azt hangoztatta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja és az is fog maradni, és ő minden erejével harcolni fog a korrupció és a hazug propaganda ellen, és az EU tagországokkal fennálló szoros kapcsolat érdekében. És nem hanyagolható el a generációs vonatkozás sem: a mostani huszonéveseknek evidencia a nyugati életmód, a szabad utazás, kapcsolattartás, el sem tudják képzelni, hogy egy vezető politikus folyamatosan ezen alapvető dolgok ellen akarja őket hangolni. Ebből a generációból rengetegen léptek szavazókorba az elmúlt években és döntöttek úgy a mostani választáson (az én gyerekeimet is ideértve), hogy bemutatnak annak a pártnak, ami számukra csak egy olyan ósdi, pókhálós, már semmire sem jó tárgy, amit ideje kidobni a szemétre.

Ahogy a poszt elején írtam, reménykedtem, de nem nagyon bíztam a fidesz vereségében. Pedig voltak reménykeltő jelek, pl. többek között ez: az a budapesti kerület, ahol lakom, régóta mélyfideszes, négy vagy öt ciklus óta mindig fideszes polgit választ. Korábban az esetleg letépett vagy megrongált fideszes plakátokat pár napon belül szorgos munkával újakra cserélték. Most viszont a városrész egyik legforgalmasabb buszmegállójában hetek óta virít az alábbi kidekorált Orbán plakát, és még most is ott van, napokkal a választás után. Sic transit gloria mundi.

Szóval a lényeg, hogy 3,3 millió választó úgy döntött, Orbán Viktort és élősködő tolvaj rezsimjét Károly bácsi nyomán elküldi oda, ahová való.