Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.01.

Ismét családi idillel kezdünk, de hamar kiderül, hogy ez csak látszólagos. Kriszta Maffia karmait lakkozza pirosra, Géza békésen szunyókál, ám ekkor hazaérkezik Paula a szülői értekezletről. És közli, hogy Kriszta lányuk három tárgyból is bukásra áll. Csak háromból?, hát istenem, az ember igyekszik, vihog kissé zavartan a bakfisok gyöngye. Géza dühében a fotel karfáját csapkodja, hát én oldjam meg helyette a matekpéldát?! Kriszta erre természetesen beszól neki ilyeténképpen: Ha tudnád, de ha eléd tesznek egy másodfokú egyenletet két ismeretlennel, azt hiszed, hogy be kell nekik mutatkozni. Hinnye, azanyád!, ezt ugyan Géza nem mondja, de megteszi helyette a blogger. (És közben persze vihog, de csak halkan, nehogy a gyerekei meghallják.)

Máris szomszéd főiskolai tanár, ő foglalkozhatna Krisztával, ugyan pénzünk nincs erre, de a szomszéd talán hitelben elvállalná a korrepetálást, dönti el a családi tanács. (Értsd: Paula egyszemélyben.) Át is hívják a mogorva Márist, ám ő kapásból közli: Nem vállalom! Mert amit az órákért kérnék, azt önök lealkudnák a felére, aztán tőlem kérnének kölcsön, hogy kifizethessék nekem a negyedét, ad magyarázatot az elhűlve hallgató Mézgáéknak. De nem is ez a fő ok, hanem az, hogy Kriszta j-vel írta fel a szomszéd ajtajára, hogy hülye Máris! Jével, hát most azonnak átmégy és kijavítod!, hörög Géza. (Nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő reakció, de oké, nekem három gyerekem van, nem csak kettő. Mindenesetre ismét vihogok, de már hangosabban.) Nekem így is megfelel, a viszontlátásra!, búcsúzik Máris.

Géza úgy dönt, a leánygyermeket nevelje csak az anyja, ő majd a fiút fogja. Mondd Aladár, hogy állsz te az iskolával?, kérdezi, belépve a gyerekszoba halálfejjel díszített ajtaján. Nem tudom, mert már néhány hete nem járok be, közli Aladár nyeglén, de nem marad adós a magyarázattal sem: Sikerült a hajszárítóból elektromos lócsutakolót szerkesztenem, ezért most a lovardába járok vele. (WTF lovarda?, kérdezhettük volna 1970-ben, de azóta a mi ellopott adómilliárdjainkból újjáépült a Királyi Lovarda a Várban, úgyhogy kérdés nincs. Nem is lehet. Nagy segítség ez a magyar családoknak. Áldás!)

De hát ezért ki fognak csapni!, aggódik a fater, de fiacskája megnyugtatja: Nem, mert már kicsaptak. Takarodj a szemem elől!, csap mérgében a közelben álló rádióra édesapa. Aladár kisomfordál, ám ekkor a készülékből ismerős hang szólal meg recsegve: Emzéperiksz jelkezz! A tér-idő kontinuumon át megindulnak a hanghullámok, és a XXX. századbeli rokon, Köbüki már jelentkezik is.

Géza elpanaszolja neki összes bánatát: Krisztát, Aladárt, Magyar Pétert, a TISZA-t, a MOHU-t, mire Öcsi csak hüledezik: Méghogy tanárok, mink itten biodiódás betáplálással tanulunk, hipno-audio-idiotikus módszerrel. (Ezen kicsit nagyon röhögök, már megint, mert bár én is tanár szakon végeztem, de idiótákkal nem találkoztam. Sőt szerettem az osztályaimat, amiket ötödévesen tanítottam, és ők is engem.)

Öcsi máris kész a megoldással: agyvizenyő-gerjesztő oldatot fog küldeni, ami ezerszeresére fokozza fel az agygóc biofrekvenciáját, bármit is jelentsen ez. (Töri és angol szakos voltam, nem biológiás.) Viszont csak mérsékelten szabad alkalmazni, mert különben dühkitörést és elmezavart eredményez, figyelmeztet Öcsi, és már küldi is a szert fénypostával. Ám előtte magán is kipróbálja a hatást, ami enyhén szólva nem túl megnyugtató: Öcsi mindent szétver maga körül és közben olyasféle csúnya varázsszavakat mormol, mint Tudjukki Harry Potter ellen. (Nem beszélve a durva spanyol előétel-nevekről, amikről a Piszkos Fred, a kapitányban olvashatunk:

„A spanyol pincér igen erélyes hangon többféle előétel nevét kiáltotta oda a bennszülöttnek, amitől az érthetően felbőszült.

- M'Bisung! Glonga! Bon-Bon! - hörögte a maláj.
- Omlette... à la Sevilla! - üvöltötte José.
- Sihungi! Mizonga dzur bsefár!
- Olla potrida! - idézte a pincér…”)

A küldemény megérkezik, ripityára törve az ismét csak csukva hagyott ablak üvegét, ezen már meg sem lepődünk. Jobb lenne, ha ezentúl a vakablakhoz irányítaná a küldeményeket, mormolja Géza, miközben az üveggel kezében a gyerekszoba felé indul. (Pedig a vakablak is veszélyes hely lehet, ahogy azt Eddy Rancing esetéből tudhatjuk A szőke ciklonból:

„- Szeretnék innen lejönni.
- Nem jó ott?... Mondja, egyáltalán miért tartózkodik maga éjszaka a kastély homlokzatán, mint valami dombormű?
- Nem tudok lejönni...
- Ez még nem ok arra, hogy felmenjen.”

Ja, és hogy miért vagyok ennyire tele Rejtővel? Ilyet csak az kérdezhet, aki nem olvasta az előző posztomat.)

Paula természetesen aggódik az ismeretlen eredetű itallal kapcsolatban, de Géza megnyugtatja: Ez csak agyműködést serkentő vitaminos ital, egy rokonom küldte. A nagy magyarázkodás közben persze leejti a palackot, ami széttörik és az értékes (?) nedű szétfolyik a padlón. Géza kisiet a konyhába, hogy egy kanalat szerezve összegyűjtse a folyadékot, ám eközben a két házikedvenc rárabol az ingyen piára és gyorsan felnyalja az egészet.

A visszatérő Géza nem győz sopánkodni, felnyalták!, hitetlenkedik. Hát majd bolondok leszünk otthanni!, szólal meg Blöki enyhe tájszólással (kecskeméti alomból származik, tudjuk meg később), mire Maffia rákontráz: Mikor ilyen finom édes! Géza teljesen paff lesz, az állatok beszélnek! Hát ez állati, von vállat Kriszta, egész tűrhető a kiejtésük, teszi hozzá Aladár. Most már Paula is kénytelen elismerni a nem mindennapi tényt: a háziállataik beszélnek. Persze jó szokás szerint a jószágok egymást kezdik pocskondiázni (Maffia: Blöki kilopott a kocsonyából egy egész malacfarkat!, mire a kutya: Te tejföltolvaj!, gyáva minipárduc!, te ebadó-csaló, stb.), az elmérgesedő helyzet rendezésére a szülők pompás megoldást találnak ki: levélben kell értesíteni a Tudományos Akadémiát erről a rendkívüli eseményről.

És hát ki tudna egy ilyen hivatalos értesítő levelet megfogalmazni, ha nem Máris szomszéd?! Kriszta ismét áthívja a mindig mogorva Márist (alliteráció befigyel!), aki ismét közli (lásd mint fent): Nem vállalom! Azzal érvel, hogy az ő törpepapagája is beszél, mégsem kelti fel ezzel a hírrel az egész társasházat délutáni szendergéséből. Majd ha a kutyájuk előadást tart a kozmikus sugárzásról, akkor szóljanak, biccent kimérten és távozik, pedig Blöki nagy kedvet érez, hogy megharapja.

Géza legyint, nem kell itt levelezni, a reggeli újság híre szerint pont a mai napon az Akadémián biológiai szimpoziont tartanak, gyerünk oda a két jószággal. Leintenek egy taxit, Géza és Paula Maffiával a hátsó ülésre kászálódik be, míg Blöki a sofőr mellé. Sajnálom, uram, de állatokat nem szállítok, fordul hátra a taxis Gézához, aki helyett Blöki válaszol: És részeg állatokat éjszaka? A sofőr igazat ad a megjegyzésnek és indít, de pár sarokkal odébb leesik neki, hogy egy beszélő kutya ül mellette. Fékez és rémülten kiszállva a kocsiból világgá rohan. Hogy kaphatott ez az őrült jogosítványt?, kérdezi Blöki, majd átül a volánhoz és szépen elvezet az Akadémiához.

Leparkol a Roosevelt, oppardon, ma már Széchenyi téren, ám a kapuban álló portás csak meghívóval hajlandó beengedni őket. Mivel olyanjuk nincs Mézgáéknak, Blöki a legegyszerűbb megoldást választva nagy ugatással elkergeti az akadékoskodó akadémiai alkalmazottat (alliteráció ismét befigyel, csak jelzem).

Az ülésteremben az egyik prof éppen arról értekezik, hogy kutyából nem lesz szalonna, bár ő ezt jóval tudományosabban fejti ki: „… az a hipotézis, miszerint az ebből (canis domesticus) szalonna válhat, par excellence biológiai imposszibilitás.” Blöki hangos szóval ellenvéleményének ad hangot, miszerint: „Ez a dehonesztáló szimbólum prejudikálja a kollegáim optimista perspekíváját!” A tudósok természetesen nem azon akadnak ki, hogy egy beszélő kutya van a teremben, hanem hogy Blöki nem is tagja az Akadémiának és így nem is kaphat szót. Az általános felháborodás miatt Géza és Blöki egyaránt lekonyult farokkal hagyják el a tanácskozást. Ezek az urak itt kutyába se vesznek, morogja Géza Blökinek.

A Maffiával az utcán várakozó Paula nem esik kétségbe a kudarctól, szerinte a tuti sikert a cirkuszban érnék el a beszélő kutyával. Az igazgató azonban nem vevő a dologra, annyi csaló és kókler jelentkezik náluk, hogy az már rengeteg, senki sem kíváncsi egy újabb hasbeszélő számra. Géza bizonygatja, hogy szó sincs hasbeszélésről, az ő kutyája tényleg beszél, sőt idefelé jövet megtanította neki az Anyám tyúkjá-t is.

A diri végül hajlik rá, hogy meghallgassa a produkciót, bár Paula ekkor odasúgja urának, hogy a jószágok kissé nyugtalanok és idegesen viselkednek. Ennek ellenére Géza behívja Blökit, aki vérben forgó szemmel és acsarkodó morgással lép be a szobába. Embereld meg magad!, kéri Géza, de nem sok sikerrel, mert a kutyi rátámad a dirire és leráncigálja a nadrágját. Paula sikítva ront be az irodába, mert őt, pontosabban a frizuráját meg Maffia cincálja szanaszét.

A helyzet megmentésére az izmos porondmester érkezik, aki szépen lehajingálja a kéretlen vendégeket a lépcsőn. Ha meggondolom, hogy engem egyszer Hufnágel Pisti is megkért, és én mégis egy ilyen tökkelütött kutyanyelvtanárhoz mentem feleségül!, sopánkodik Paula az Állatkerti körút porában heverve.

Csak egyszer megélném, hogy te felejtenél el beszélni, riposztozik Géza (először a sorozat történetében), szintén a poros járdán hasalva.

Isȧ, por ës homou vogymuk.