Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.22.

Ismét családi idillel kezdünk: Géza újságot olvas, Paula kötöget, Kriszta meg bejelenti Máris szomszédot. A doktor úr azért jött, hogy visszakérje a több éve kölcsönadott franciaszótárait, mert másnap reggel indul Párizsba. (Ami azért a ’60-as, ’70-es évek fordulóján nem volt olyan mindennapos dolog. Ahogy annak idején Kellér Dezső mondta, ő úgy döntött, ötven évente ellátogat Párizsba.) A szótárakat amúgy Géza a billegő ágylábak alátámasztására használta, ezt megtudva Máris azt javasolja, a jövőben inkább használjon verslábakat erre. Literature rules!

Paula tovább kötöget és azzal húzza férjét, hogy ő bezzeg nem tudja a családját külföldre utaztatni, pedig Paula minden vágya Olaszország. Mutatja is a csizma formájú kötött zoknit…

Mit csináljak, ha az én rokonaim nem külföldön, hanem Somogymogyoródon élnek, mentegetőzik Géza. Ha távoli országokat akarsz látni, menj el moziba!, teszi hozzá, Kriszta ezt jó ötletnek tartja és mamájával már indul is megnézni valami jó filmet. Persze előtte még elkéri a jegyrevalót a fatertól. Kap 20 forintot, ez még az erkély páholyra is elég, ó boldog cucilista árviszonyok!

Ne de honnan szerezzek olyan távoli rokont, aki meghív?, mereng Géza, és persze beugrik neki a valóban távoli és valóban rokon a XXX. századból. Gyors léptekkel behalad Aladár szobájába, ám a látványtól majdnem rosszul lesz. Fiacskája ugyanis a legnagyobb lelki nyugalommal éppen hosszú csíkokra szabdalja a fater vadiúj horgász- gumicsizmáját, mert le kell szigetelnie Blökit, akiből mozgó ellenállás lesz Aladár új mérőműszeréhez. (Erről a mozgó ellenállásról mindig eszembe jut Garibaldi állítólagos bon mot-ja, amit magyar viszonylatban is szokás használni az antifasiszta ellenállástól az ’56-os felkelőkig: Milyen kevesen voltunk és milyen sokan maradtunk...) Hosszú vitára azonban nincs idő, kapcsolj adásra, hívd fel Öcsit!, utasítja csemetéjét Géza

Hanghullámok, tér-idő kontinuum, stb, MZ/X jelentkezz!, szól bele Géza a mikrofonba. Ám Öcsivel némi baj van, valami betegségbe esett és egy orvosrobot kezeli. Szénanáthája van, tüsszög össze-vissza, Géza természetesen egy tuti XX. századi gyógymódot ajánl: egy üveg fütyülős barackpálinkát kell meginni (kalapkúra) és volt nátha, nincs nátha. Máris küld egy palackot fénypostával (ami ezek szerint két irányba is működik, ezt eddig nem tudtuk), sőt Géza még az ablakot is időben kinyitja, na ilyet se láttunk eddig.

Öcsi hálás a „gyógyszerért”, kérhetsz érte cserébe bármit, mondja Gézának. (Rosszat sejtek.) Géza előadja Paula utazási igényét, mire a hálás köbunoka felajánlja neki szabad használatra saját űrkorongját, amivel bolygóközi utazásokat lehet tenni. (Rosszat sejtek.) Kell hozzá egy duroxigén burafejlesztő palack (újmagyarul duroxburfejpal). Csak meg kell nyomni rajta a piros gombot és az így keletkező oxigénbura a magasba emel és már lehet is indulni az űrkoronggal. (Az ősrégi vicc megvan? Apa, megnyomhatom ezt a piros gombot? – Persze, kisfiam. – De apa, ez megharapott! – Hát, a nyulak már csak ilyenek.) Géza, aki időközben persze becsukta az ablakot, a nagy üvegcsörömpöléssel érkező ketyerét ezekkel a szavakkal fogadja: Legközelebb kérek Öcsitől egy önfoltozó szuperablakot is.

A jó férj elkezdi bepakolni a méretes utazóbőröndbe a mindenféle cuccokat, köztük méretes melltartó és bugyingó Paula fiókjából, ám váratlanul megérkeznek a női hölgyek. Nem kaptunk sehol sem mozijegyet, így aztán elfagyiztuk a húszasodat, csipogja Kriszta. Paula viszont gyanakodva méregeti a bőrönddel küzdő férjurát, mire Géza csak annyit mond: Asszony, utazunk! (Hű, de rosszat sejtek.)

Az egész család felkerekedik, Paula folyamatosan azon kamillázik, hogy hová lesz a menet a sok csomaggal, nem csoda hát, hogy az elmélyült beszélgetés közben a kiccsalád a villanyrendőr piros jelzése ellenére áthalad az úttesten. Ám egy valódi rendőr észleli a szabálysértést, előveszi a fütyülőjét és megfújja.

Jó napot kívánok, tilos jelzésben való áthaladás fennforgása miatt helyszíni bírság kiszabását helyezem folyamatba, közli velük a szerv. (A mesterséges intelligencia napjainkban ezt persze sokkal egyszerűbben fogalmazná meg: Fizessetek büntit, köcsögök!) Géza természetesen megoldaná okosba az esetet, ezért a szája sarkából idasúgja Aladárnak: Nyomd meg a piros gombot! Amire jókora buborék képződik a Mézga család körül és emelkedni kezd velük, a zavartan tisztelgő rendőr csak annyit tud kinyögni: Bocsánat, nem tudtam, hogy kísértetnek tetszenek lenni. (Emelkedő nemzet, bár nem a Németh László szerinti értelemben.)

A sztratoszférán túl már várja őket az Öcsi küldötte csészealj, a gyerekek és Géza csak vihognak a súlytalanság okozta problémákon, Paula viszont nincs elragadtatva: Mindnyájan meg fogjátok érezni a kezem súlyát, ha egyszer hazaérünk!, fenyegetőzik. Az űrhajóban is csak a problémát nyomatja, mire Géza újólag közli vele, hogy egy távoli rokona hívta meg erre a kéj-űrutazásra. Az automata elindítja a gépet, ami meglehetősen csapongva száll össze-vissza, Paula folyamatosan visong, de a többieknek tetszik a repülés, Krisztát még az sem zavarja, hogy fejjel lefelé utazik.

Aladár elhelyezkedik a pilótaülésben (netalántán előrevetítve annak lehetőségét, hogy esetleg pár évvel később az ő űrbeli kalandjairól készül majd sorozat?), apja aggódó arccal belebeg utána és azon aggódik, hogy kissé messzire kerültek a Kökörcsiny utcától. Hogy fogunk hazajutni?, kérdezi, mire Aladár a kezébe nyomja a komtelefont, amivel már fel is hívta Köbükit.

Aki azonban addigra már benyakalta az egész üveg barackpálinkát és most fel-alá száguld kerekes ágyával, mint valami részeg Fittipaldi. Öcsi erős csuklásoktól kísérve megköszöni a „gyógyszert”, valódi kisüsti, közli Géza. Na ezt nem kellett volna mondania, mert az újmagyarul azt jelenti, "vadul lódíts kisebb üstökös irányába". Öcsi otthon bepötyög valamit a komputerén, mire az űrhajó eszeveszett száguldásba kezd.

Köbüki váratlanul bealszik, XXX. századi horkolásától csak úgy recseg a mikrofon. Ráadásul a nagy hajcihőben (pl. Farkasházy Tivadar így mondaná ki a harci hőt) bekrepált az önirányító kormányvezérlés, kényszerleszállást kell végrehajtani a legközelebbi égitesten, közli Aladár és megnyomja a „kénylesz” gombot. Ez egy kirándulóbolygó, megy vissza Géza a lányokhoz, hogy megnyugtassa őket. Persze csak Paulát kell, mert Kriszta folyamatosan vihog, annyira élvezi az utazást.

Először Maffia és Blöki ugrik ki, Géza előzékenyen, de némi nehézség árán segít Paulának kiszállni. Sajnos már visszanyerted a súlyodat, nyögi lovagiasan. Jó magyar szokás szerint kajálással kezdenek, Paula leterít egy plédet és elküldi Gézát a teáskannával, hozzon a közeli tóból vizet. Ám a fater alig meríti bele, a kanna szétolvad, csak a füle marad meg. Ez ám a hévíz, motyogja és visszatérve megmutatja Paulának a csorba fület. Ez a Mici néni nászajándéka volt!, sopánkodik b. neje. Kriszta csalódott, hiába hozott fürdőrucit, ebben a tóban nem lesz pancsi-pancsi.

Aladár eközben a vezérlőpultnál ücsörög és azon mereng, hol lehetnek. Közben szórakozottan dobol ujjával és véletlenül megnyom egy gombot, mire a képernyőn veszélyre figyelmeztető négynyelvű szöveg és halálfej tűnik fel.

A csodatudós kisiet az űrhajóból és figyelmezteti a veszélyre a családot. Alig fejezi be, már fel is tűnik egy helyi szörny és magához ragadja az egyik csirkecombot. Mézgáék fejvesztve rohannak vissza a biztonságos űrhajóba.

Blöki is megvan, a cicus viszont kintmaradt a terepen, ahol egyre több szörny tűnik fel. Aladár hősiesen vállalja, hogy a duroxigén bura segítségével megmenti Maffiát. A macseszt meg is találja egy oszlophoz kötözve, szerencsére Aladárnál mindig van bicska, kiszabadítja a házikedvencet és a palackból buborékot fejlesztve visszalebeg vele az űrhajóhoz. A család hangosan megéljenzi a nap hősét.

Időközben Köbüki is felébredt és segít visszanavigálni a hajót a Földre, sőt pontosan Budapest fölé. Aladár ismét buborékot fejleszt és 4 + 2 űrutazó lelebeg egy parkba. Meglepődve látják, hogy a környék egyáltalán nem hasonlít a Kökörcsiny utcára, mindenhol csupa modern üvegépületek vannak.

Szerencsére arra jön egy régi ismerős, Máris szomszéd, de nagyon megöregedve. Mi vagyunk a Mézgáék, nem ismer meg?, szólítja meg Géza, az öregembernek dereng valami. Igen, laktak itt valami Mézgáék, ötven évvel ezelőtt. Aladár a homlokára csap: Amíg mi egy napig röpködtünk az űrben, a Fölön ötven év telt el!

Ezek szerint a tévéműsort is lekéstük, tapint a lényegre Paula, majd tekintetét szokás szerint az égne fordítva kifakad: Nem értem, hogy miért nem mentem helyetted Hufnágel Pistihez feleségül?! Ezelőtt hetven évvel!, kontráz rá Aladár szemtelenül.