80 éves lett tinikorom egyik meghatározó rock ikonja, aki munkásságával rengeteget csiszolt zenei ízlésemen és testközelbe hozott jópár olyan költőt, írót, szerzőt, akikről addig alig vagy egyáltalán nem hallottam. (A ’80-as évek első feléről beszélek.) Az elmúlt és az elkövetkező pár hónapban saját családomban is volt / lesz néhány kerek, azaz nullára végződó születésnap, nekik és persze mindenki másnak ajánlom ezt a posztot, aki hasonló okok miatt ünnepel - és akik az Arénában is jelen voltak, azoknak meg pláne.

A poszt élesítésekor olvastam a hírt, hogy Harkányi Endre meghalt. Nagyszerű színész és nagyszerű ember volt, gyerekkorom egyik kedvence. Ezt a posztot és a sorozat további részeiről szóló hogyvoltokat az ő emlékének ajánlom.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.08.

Családi idillel kezdünk, Paula kötöget, Kriszta Maffia hasát vakarássza, Géza újságot olvas, ám a napilapon egyszer csak égő kerek folt jelenik meg és tűz ropogása hallszik, mi lehet ez? Természetesen a család fizikai Nobel díjra esélyes csemetéje, Aladár a hunyó, aki apja borotválkozótükréből pompás „napenergia minierőművet” készített, és ezzel lobbantotta lángra az újságot. Szóval miattad lángolt fel a közel-keleti helyzet, te tűzfészek!, méltatlankodik Géza, mint valami Ipper Pál.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.01.

A szülők plusz Maffia macska várják haza Krisztát, de a leányzó csak nem akar megérkezni. Büntetésből majd nem kap vacsorát, morog Géza, mire Paula közli, hogy lánygyermekük már így is alig eszik, mert folyton a mérlegre áll ellenőrizendő, nem szedett-e fel valamennyi túlsúlyt. Biztos hosszasan próbálkoznak a matekházi megoldásával a barátnőjével, bizakodik édesanya, de Aladár kijózanítja: Persze, a beatklubbban! Ugyanis valahogy sikerült megszereznie nővére titkosírással kapott üzenetét, amit természetesen könnyedén megfejtett, a szöveg szerint: „Légy este a beatklubban! Juci”  Na majd adok én neki beat helyett botot!, dühöng Géza és Paulát maga mellé rendelve már indul is a klubba. Retek utca 4., a második szenespince balra, közli még a címet Aladár a szülőkkel.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.01.25.

Családi életképpel kezdünk: Kriszta leckéje fölött álmodozik, Paula kötöget, mint Boncz Gézánál a ruhatáros néni, „kinek férje tengerész, köt. Óránként négy csomóval halad.” Géza újságot olvas, Aladárt egyelőre nem látjuk, de hogy a szobájában bütyköl valamit, az tuti. 

Csengetnek, Kriszta nyit ajtót a kéményseprőnek, akit Géza hívott ki, mert a cserépkályha nem jól szelel: a szén leginkább csak füstöl benne, de alig ég.

Kérem szépen, nem akarok túlzott reményeket kelteni, de most olyan jön, ami még itt nem volt. Filmekről, sorozatokról írtam már hogyvoltot, a szép emlékű néhai hogyvolt.blog.hu-n több százat, és itt a saját játszóteremen is olvasható jópár. Élőszereplős filmekről, hangsúlyozom, viszont rajzfilmről eddig egy sort sem. Hát ennek ezennel vége: itt vannak a hosszú téli esték + retrózni jó = nézzük újra gyerekkorunk kedvenc rajzfilmsorozatát! Bújjunk össze kedvesünkkel és / vagy sorakoztassunk fel pár üveggel kedvenc italunkból (kinek mit intézett a kormánya, ugye) és vágjunk bele! 13 rész, heti bontásban, minden hétfőn, ezzel tavaszig szépen elleszünk.

Mindjárt az elején tisztázandó, hogy a sorozat címe Üzenet a jövőből, bár a köznyelv és a kollektív emlékezet csak Mézga családként emlegeti. És azt is tisztázzuk, hogy a blogger nem az eredeti sugárzás idején látta a sorozatot, egyrészt mert akkor még nagyon kicsiny gyermek volt, másrészt mert a szüleinek akkor még nem volt tévéje. Az első epizód 55 évvel ezelőtt, 1970. január 11-én, vasárnap került adásba, itt a blogon az eredeti sugárzási időpontokat fogjuk követni, és nem a neten ki tudja milyen alapon található különféle számozásokat. Rendező Nepp József, író Nepp József és Romhányi József, zeneszerző Deák Tamás, hangok:

Géza - Harkányi Endre
Paula - Győri Ilona
Aladár - Némethy Attila
Kriszta - Földessy Margit
Máris szomszéd - Tomanek Nándor
Köbüki - Somogyvári Rudolf

Plusz érdekességek ehun ni.

És most akkor csendüljön fel a jól ismert szignál és a korosztályunk által kívülről fújt főcímdal:

„Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet,
Egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj…

… Van abban valami báj / Hogyha kacag a máj
Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár”

Új év, újra belecsapunk a lecsóba, és idén elsőnek a KFT újévi koncertjét hogyvoltozzuk. Aki régi motoros itten, az tudhatja, mit jelent nekem a csapat, de aki újszülöttként jár itt a blogon, az oldalt a címkefelhőben utánaolvashat. Kedvenceim egy évvel ezelőtti big band koncertjéről itt írtam, és láttam őket a június 20-i Pál Utcai Fiúkkal közösen tartott koncerten is, amiről ugyan nem készült beszámoló, ám a múlt heti, január 5-i koncertről íme igen. A helyszín az Erkel Színház volt, ami már nem sokáig fogja viselni ezt a nevet. Musicalszínház lesz belőle, ami nyilvánvalóan egy új kifejezés a nemzethy lopásra.

De ebbe most nem megyek bele, mert megint agyvérzést kapok, mint 15 éve folyamatosan, és az egészség mindennél fontosabb, ugyebár. Az intézmény történetéről kitűnő szócikk olvasható a wikipédián, ezért nem fogom szerepeltetni a "budapesti séták" tag alatt. Személyes érintettségről is csak annyit, hogy viszonylag jelentős létszámúnak mondható gyermekeimmel itt láttuk tizenakárhány évvel ezelőtt a Parázsfuvolácskát, illetve még régebben a színház árkádja alatt vártam elsőszülött utódomat, aki a szomszédos épületbe járt péntekenként a Gyermekvasút elkészítő tanfolyamára.

Van ez a karácsonyi időszak körül ismétlődő „verseny”, a Whamageddon, aminek az a lényege, hogy kisebb-nagyobb közösségek összeállnak és a résztvevők igyekeznek elkerülni, hogy a december 1 - 24. közötti időszakban meghallják a Wham duó Last Christmas c. szerzeményét. (Last Christmas I gave you Mahart, ugye megvan?) Ebben az időszakban tehát különösen veszélyes helynek számítanak a plázák és a kereskedelmi rádiók. Akit váratlanul eltalál a dal, az azonmód kiesik és ezt be kell jelentenie a többi résztvevőnek. Nem tudom, az olvasók közül hányan ismerik ezt a népszokást, de akik részt vesznek benne, azoknak két jó hírem is van: 1) a blogger még sikeresen elkerülte ezt a csapást, 2) amíg ezt a posztot olvassák, nem fenyegeti őket a kiesés veszélye. Ezúttal nem a történelmi időrendet követjük, hanem a komolyabb témáktól haladunk a könnyedebbek felé.

VI, A díszhalak a tintát sem szeretik!

Kiderül, hogy Klauberg motorcsónakba szállt és elhajózott arra a furcsa sziklaformás szigetre, amit korábban már hosszasan szemlélt a partról. A pesti nyomozó persze erről mit sem tud, karórás adóvevőjével kétségbeesetten hívja Menő Fejet: SA-6, SA-6 jelentkezz! A titkosügynök azonban nem hallja a hívást, nyilván olyan alaposan gondoskodott Éva szükségleteiről, hogy most a többszörösen jól végzett munka után kómásan hever a nő mellett az ágyban. SA-11 így Pečar felügyelőt hívja és közli vele, hogy elvesztette a prof nyomát, ezért most a Folklór villához megy. Dobro, de akció nem egyedül kezdeni!, figyelmezteti tört magyarsággal a felügyelő. SA-11 észrevétlenül elhelyezkedik a villa közelében, ahová hamarosan megérkezik Klauberg. A nyomozó elkerekedő szemmel figyeli, amint a kesztyűt viselő prof töltőtollából egy csepp tintát ejt a díszhalak vizébe, akik egy pillanat alatt felfordulnak, mindkét értelemben.

A filmio.hu egy hónapon át ingyenesen streamingel jópár magyar filmet, amit természetesen a blogger is kihasznál és képernyőre veti egyik kedvenc mozijának hogyvoltját. Az 1969. május 29-én bemutatott film egyértelműen a béketábor válasza volt az imperialista Nyugat felforgató ügynökére, James Bondra! Rendezője Révész György, a főszerepben Bujtor István, a korszak és a hogyvoltíró egyik legkedvencebb színésze. Bujtor eddigre már túlvan a Bors első etapján, benne az általa megformált csendőrtiszttel, Zentay Dezsővel, de még előtte áll a Sándor Mátyás címszerepe. Jelen írásnak természetesen nem célja Sean Connery, a "one and only" James Bond és a Bujtor alakította Menő Fej karakterének összevetése, hanem csak annyi, amennyivel Dolák-Saly Róbert invitálja a nézőket a diafilmes izgalmas kalandvetítésekre: Mindenki jöjjön! Nézzék emberek és gyerekek! Jó szórakozást kívánunk!

A budapesti séták tematikán belül ezennel új alrovatot indítok szeretett fővárosunk büszkeségeiről, a hidakról. A vezérlő motívum az eredeti építési év lesz, ebből a szempontból a november 20-án 175. születésnapját ünneplő Lánchíd, hivatalos nevén Széchenyi Lánchíd a rangidős.

Amint az tudható, a tatárjárás után IV. Béla Esztergomból Budára helyezte át királyi székhelyét, ezzel Buda lett az ország fővárosa. És milyen ciki már, hogy egy ilyen fontos városnak nincs állandó átkelője a Dunán. Így gondolták ezt jelentős uralkodóink is (Luxemburgi Zsigmond, Mátyás király), de állandó híd évszázadokon át mégsem létesült: a Buda és Pest közti átkelés leginkább kompokkal vagy dereglyékkel történt. A Duna magyar szakaszán a legfontosabb átkelési pont már a középkor óta Buda volt, ezért itt találkozunk a XVI-XVII. századból származó leírásokban és képeken az első hajóhíddal is. A török hódoltság idején már többé - kevésbé rendszeresen építik fel a dereglyéken nyugvó hajóhidakat, azonban minden esetben más és más helyen, illetve változó szerkezeti összeállítással.

 1819, amikor még csak hajóhíd kötötte össze Pestet Budával (Petrich András rézmetszete)