Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.22.

Kedvenc családunk ¾-e az utcán várakozik a családfőre, tavaszi kirándulásra készülnek, ennek megfelelően Paula is lecserélte szokásos padlizsán színű ruciját egy ujjatlan piros csodára. Blöki is szépen becsomagolva lóg Aladár kezében, de ennek nem igazán örül. Úticél a baranyaberenyei kemping, ahol Paula szerint nemzetközi társaság gyűlt össze, akiket meg kell tisztelni divatos öltözékkel is, ezért becsomagolt két malomkerék méretű kalapot.

Géza nagy nehezen elhelyezi a családot és a csomagokat az oldalkocsis motorban/motoron (eddig autóval furikáztak, azzal mi lett?, és honnan a motor? nem derül ki), de alig pár méter megtétele után a kufferok sorra lepotyognak. Kéne valami utánfutó-féle, szerencsére Máris szomszédnak van egy zsúrkocsija, Géza már indul is kölcsönkérni.

Azonban pont az induláskor kitör a vihar és hatalmas zuhé csap le a családra, a tagok közt meg kitör a vita, menjenek-e vagy nem. (Should I stay or should I go, ahogy az ismert Clash szong mondja.) Az indulás ellen a családtagok ¾-e voksol, Géza ezért letörten visszaszolgáltatja a reménybeli utánfutót Márisnak.

Apuka természetesen nem boldog a kudarc miatt és elgyötörten belehuppan kedvenc karosszékébe. Amiből azonban egy szem fiacskája már korábban kioperálta a rugót és beépítette a rádiós adóvevőbe. Arra gondolva, hogy ha a fater dühében vagy más okból rácsapna a rádióra, akkor az egyből kapcsolási üzemmódba vált. Géza természetesen dühös a karosszék tönkretétele miatt és rá is csap a készülékre. Aminek következtében megindulnak a hullámok a tér-idő kontinuumon át a XXX. századba.

A rugós fejlesztésnek köszönhetően a kapcsolat azonnal létrejön, a köbunoka, MZ/X örömmel közli távoli (de még milyen távoli!) rokonaival, hogy átment az érettségin és most boldog, úgyhogy a XX. századi felmenője bármit kérhet tőle. Géza elpanaszolja, hogy tervezett kirándulásukat meghiúsította az időjárás, mire Öcsi lazán felajánl egy jövőbeli csodaketyerét, a memumót, azaz ómagyarul meteoro muto motort, közönséges nevén időjárás irányító berendezést. Nektek nincs?, kérdezi hitetlenkedve. Csak egy hűtőszekrényünk van, de az is bedöglött, ismeri be Géza. (Aki ezek szerint nem olvasta A földrengések szigete c. Fehér Klára könyvet, aminek mindjárt az első fejezetében szó van az időjárást befolyásoló készülékről.)

És ez az izé a felhőket is el tudja oszlatni?, érdeklődik Géza. Igen, de a használatához engedélyt kell kéri a XXX. és a XX. századi illetékes hatóságokól, mondja Öcsi. A jövőbeli illetékes elvtársak természetesen pár pillanaton belül megküldik az engedélyt, és Öcsi már küldi is a ketyerét fénypostával. Nálunk egy ilyen engedélyezés több hónapig is eltart, motyogja Géza, és közben persze megint elfelejti kinyitni az ablakot. Így hát ez a cuccos is az ablaküveg teljes leamortizálásával érkezik meg a címzetthez. A használati utasítást azonban már nem tudja közölni Öcsi, mert a készüléke begerjed és Öcsi mindenféle német vezényszavakat harsog a készülékbe: Frühlingschaffenbutterschwanz, készülék meghib, mondja, majd bontja a vonalat. 

Apa és fia alaposan megvizsgálja a kütyüt, amin a „Dermel” és „Hifa” feliratok megfejtése csak Gézának probléma, Aladárnak nem. Derűs meleg és hideg fagyos, közli a másodszülött gyermek.

Géza a megfelelő poziba tekeri a ketyerét, mire a nap kisüt (Felkelt a mi napunk, ugyi) és a jó időt kihasználva a család már indul is a baranyaberenyei kemping felé, utánfutóként a Máristól ismételten elkért zsúrkocsit használva.

Útközben aztán fennakadnak egy éber rendőrön: a szerv hiányolja az utánfutóról a macskaszemet és az irányjelzőt. Mire Kriszta és Aladár no para üzemmódba kapcsol: a nővér hátraülteti Maffiát, a macskaszem problematika ezzel rendezve, öcsike meg spárgát köt Blöki farkára, és ily módon rá tudja venni, hogy a haladási iránynak megfelelően balra vagy jobbra csóválja a farkát.

Most már mehetünk?, kérdezi Géza, mire rendőrelvtárs mosolyogva megcsóválja a fejét és útjukra engedi Mézgáékat. Bizony gyerekek, ilyen barátságosak voltak a rendőri szervek a ’70-es évek elején! (Is.)

Hőseink szerencsésen megérkeznek a kempingbe és a négytagú család elhelyezkedik a nem túl tágas sátorban. Másnap reggel mindenki a másikat hibáztatja, amiért olyan hangosan horkolt, hogy alig lehetett tőle aludni. Az idő azonban újra felhős, Géza magabiztosan elindul az irodába, hogy engedélyt kérjen a csodaketyere használatához a kellemesen meleg időjárás előidézése érdekében. A két bürokrata sokatmondó pillantást vált egymással és úgy dönt, mindenki jobban jár, ha a szegény elmeháborodottat hagyják békében tevékenykedni. Géza ezt szóbeli engedélynek veszi és távozik.

A szabadba érve a bérelszámolók gyöngye máris a legmagasabb fokozatra állítja a kütyüt, csináljunk egy kis kánikulát, mondja magának. A hőségtől természetesen az egész kemping kikészül: Paula alig piheg, Kriszta nudistatelepre vágyik, az egyik horgász meg a forrásnak indult tóból tányérral fog ki egy halat, csak egy kis pirospaprika kell hozzá és kész a halászlé.

Aladár félig aléltan arra kéri a fatert, hogy tekerje lejjebb a hőfokot, ámde időközben a kar is átforrósodott, nem lehet megfogni. Akkor told fel a „hifá”-t, pihegi Aladár, Géza úgy is tesz. A lég megenyhül, mindenki fellélegzik, de aztán egyre hidegebb lesz, előkerülnek a pulóverek, kesztyűk, sálak, és még a hó is szállingózni kezd. Az előbbi horgász újabb fogást realizál, de ezúttal fagyasztott csukát sikerül kiemelnie a vízből.

A kemping vezetője hóemberként kéri számon az őrült vendégen az időjárási anomáliákat. Aladár fogvacogva azt javasolja apjának, hogy egyszerre nyomja fel a dermelt és a hifát, ami ugyan erős vihart fog okozni, de az még mindig jobb, mint megfagyni.

Így is lesz, nagy szél támad és fúj mindent szana meg szét, beleértve a memumót, és a sátorba gabalyodott Mézga házaspárt is. A sokat látott sátor végül egy magas fa tetején landol, a vihar elültével Paula kiles a cippzáras ajtón és elrebegi sokszor hallott fohászát: Ha én akkor Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül!