Tutajos ablakzörgésre ébred, Matula érkezik ígéretéhez híven hajnali 4 órakor. Készüljön, két óra kell, amíg kiérünk a berekbe, akkor harapnak a legjobban a halak!, sürgeti az álmosan pislogó városi gyereket. Hoztam gumicsizmát is, mert sok ott a víz, sás, nád, pióca, vázolja fel a rájuk váró kellemes élményeket. Tutajos persze okos fiú, nem kell neki csizma, meleg az ilyenkor nyáron, majd ellesz ő a kitűnő minőségű Tisza szandáljában. Akkor jó, mondja erre az öreg. Nancsi néni könnyű reggelit csomagol: vagy két kiló rántott csirkecombot jó nehéz fémdobozban, erősödjön a fiú, ha már ilyen jó helyre került! Matula is ott toporog a konyhában, hátizsákját rendezgeti, indulna már, Nancsi néni közben valami furcsa szagot érez. Matula szerint a csirkéből jön, de Nancsi leinti: Ugyan már, ez gumiszag! Attól még lehet a csirke, mondja az öreg rezignáltan, pedig ő még nem is ismerhette a teszkógazdaságos verziót. Végre minden összepakolva, indulhatnak, de a szandált látva Nancsi is meglepődik: Ebben akarsz menni, kisfiam? Hagyjad Nancsi, ő tudja, mit csinál, inti le Matula és indul kifelé.
Másodközléssel jelentkezem: majdnem pontosan 9 évvel ezelőtt, 2012.06.22-én posztoltam a Tüskevár c. sorozat első részét a hogyvolt.blog.hu-n, amihez akkor sajnos eléggé gyatra minőségű képanyagot sikerült összegereblyéznem. Ez azóta is bánt, de most itt a remek alkalom, hogy eszembe idézve a régi Index cikkét a sorozat UHD-s felújításáról, minőségi képekkel illusztráljam a posztokat. A 40-es, 50-es generáció tagjai nyilván emlékeznek, hogy A Tenkes kapitánya mellett ez volt annak idején a nyári szünidei matinék másik elmaradhatatlan darabja a tévében. Dacolva a kötelező olvasmány elrettentő státuszával, az alapmű a 2005-ös Nagy Könyv felmérésben az 5. legnépszerűbb magyar regénynek bizonyult, valamicske részben köszönhetően a poszter többszöri klikkelésének is. Az 1957-ben megjelent regényt tíz évvel később filmesítették meg, vágjunk is bele, felidézve messzeringó gyerekkorunk világát, amikor gyerekfilmek főszereplőit nem Pikachunak meg Shreknek hívták, hanem Gyulának, Bélának, horribile dictu, Gergőnek.
Részlet a Magyar filmhíradóból, 1967. június 10.
"Folyamatosan épülő-szépülő szocialista hazánk fővárosának útjain suhannak a kék színű korszerű Ikarus autóbuszok, csilingelnek a vidám sárga színű villamosok, néhány éven belül pedig elkészül a piros metró a Deák tér és a Fehér út között. A növekvő forgalmat biztonságosan irányítják a forgalmasabb útkereszteződésekben szolgálatot teljesítő rendőrök és a folyamatosan bővülő közlekedési jelzőlámpa-rendszer. A gombaként előbújó korszerű lakótelepeknek köszönhetőn egyre több család költözhet új otthonba, a tanulóifjúság számára pedig az újonnan épülő világos és tágas iskolák biztosítják a tanuláshoz szükséges nyugodt környezetet. Természetesen így a tanév vége felé ezt a nyugalmat lassan felváltja a közelgő vakáció miatt érzett jóleső izgatottság…"
Ez az a szám, amit tuti hallott mindenki legalább egyszer az életében, még ha nem szereti a rockot, akkor is. Olyan, mint a Satisfaction a Stonestól, valamelyik mainstraim rádión úgyis szembejön. Ian Paice, a Deep Purple alapító dobosa pont máma lett 73 éves (a Jóisten éltesse a csapat többi tagjával együtt még nagyon sokáig), ez a szülinap adja az apropót ahhoz, hogy pár sort képernyőre vessek az együttessel, illetve a címbeli alapművel kapcsolatban. (Anyukámnak meg tegnap volt a szülinapja, ő is hajrá, bár ő zeneileg lemaradt a Vámosi-Záray párosnál.)
Számomra a Purple a Ritchie Blackmore, Ian Gillan, Jon Lord, Roger Glover, Ian Paice felállásban működött formációt jelenti, és akármennyire meglepő, így öten csak 4 stúdiólemezt adtak ki 1970-73 között, na meg persze a Made in Japan c. koncertalbumot 1972-ben. (Ez utóbbi nálam a legjobb koncertlemezek versenyében simán benne van az első háromban.) A stúdiólemezek közül az In Rock, a Fireball és a Machine Head szuperlativuszokkal értékelhető szerintem, a klasszikus felállás utolsó lemeze, a Who Do We Think We Are azonban számomra hallgathatatlan. (A My Woman from Tokyo az egyetlen kivétel róla.) A klasszikus formáció 1984-ben állt újra össze és két lemezt adott ki: a Perfect Strangers a régi időket idéző szuper darab, a '87-es The House of the Blue Light sem rossz, de erre már érvényes Arkagyij Rajkin (50 év alattiak már csak a Google-lal találhatnak rá) kritikája: Válámi ván, de nem áz igázi.
A magam részéről élőben láthattam volna pár egyetemi évfolyamtársammal együtt a klasszikus felállást az 1987. januári koncertjükön a Budapest Sportcsarnokban, már a jegyünk is megvolt, barátaim el is mentek rá, én viszont helyette összehoztam egy utóvizsgát ókortörténetből... Ezért aztán egészen 2014. februárjáig kellett várnom, hogy élőben hallhassam a legendás zenészeket a Papp László Sportarénában. A klasszikus felállásból akkor már csak Gillan, Paice és Glover játszott együtt, de az élmény így is fenomenális volt.
A Smoke on the Water a Machine Head c. lemezen jelent meg, és amint eléggé köztudott, valós történeten alapul. Ezt a nagylemezt a svájci Montreux-ban vették fel, az eredeti tervek szerint az ottani kaszinó komplexumban a Rolling Stones mobil stúdiójával, 1971 decembere folyamán. A felvételek megkezdése előtti estén Frank Zappa adott koncertet a Mothers of Invention nevű zenekarával ugyanott, és koncert közben az egyik néző sikeresen felgyújtotta a nádborítású mennyezetet. Az épület teljesen leégett, a Purple így kénytelen volt új helyet keresni, ez lett az Hôtel des Alpes-Grand Hôtel, ami a téli holtszezon miatt üresen állt. A szövegben szerepel még "Funky Claude", aki nem más, mint a Montreaux-i Dzsesszfesztivál kitalálója és igazgatója, Claude Nobs.
Szóval mindezt azért hoztam elő, mert egyik éjjel arra riadtam fel, hogy ha nem készítek erről a rock alapvetésről egy viszonylag szöveghű és az eredeti szótagszámot megtartó fordítást, akkor jön a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók és megeszi a forró kását a hasamról. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni, ezért hát nekiültem, az eredmény lejjebb olvasható. Aki valami érthetetlen oknál fogva nem tudja kívülről a dallamot és az angol szöveget, az alant lekövetheti. Ha pedig egy magyar Deep Purple tribute zenekar érdeklődik a fordítás iránt, jogdíj ügyben nyugodtan keressen meg, szívesen adok számlaszámot.
FÜST A VÍZ FÖLÖTT
(írta Ian Gillan verse)
Már várt miránk szép Montreux / A Genfi-tónak partján
Az új lemezt ott csináljuk / De nincs sok idő rá
Frank Zappa and the Mothers / Ők ott játszottak már
De a koncert közben, képzeld, / Kigyulladt az a ház
Füst a víz fölött
Tűz az ég alján
Füst a víz fölött
Recsegve égett minden / A nagy, régi kaszinó
Szuper Claude sok srácot kimentett / Őrülten klassz csávó
Na most hová menjünk? / Kell egy menő másik hely
Az időnk gyorsan fogyott már / Mit tegyünk a sikerért, hej
Füst a víz fölött
Tűz az ég alján
Füst a víz fölött
Kivettük a bezárt Grand Hotelt / Hideg, üres és csupasz
Az új Rolling Stones cucc ott kint várt ránk / Zenéljünk hát, húbazz
Némi vörös fény és pár rossz ágy / Dolgoztunk izzadva
Akármi lesz is ezek után / Tudom, az élmény velünk marad
Kedvenc gyerekkori kajám, apai nagymamám minden nyaraláson ezzel tömött. Az egész családból senki nem tudta úgy elkészíteni, mint ő, pedig sokan próbálkoztak. De nekik vagy leégett, vagy félig nyers maradt, vagy csak simán ki kellett dobni. A nagyi halála után ezért kénytelen voltam magam kikísérletezni ennek az egyszerű, de mégis finom kajának az elkészítését. A lenti adag elvileg két-három személyre elég, bár én ezt a mennyiséget egymagam szoktam elpusztítani pár óra alatt. Fontos még megemlíteni, hogy blogger - olvasó találkozókon rendszeresen prezentálom, időnként túrógombóccal váltogatva.
Az alap adag esetében a kulcs a hármas (3) szám. Ha nagyobb adagot akarunk, értelemszerűen minden hozzávalót egy egységgel meg kell növelni. Én általában az 5-öst használom (5 tojás, 50 dkg gríz, stb.), mert akkor legalább marad valamennyi a család többi tagjának is...
Ez kell hozzá:
3 tojás
30 dkg gríz (sok receptkönyv lisztet ír, de én azzal sosem próbáltam)
3 dl tej
3 evőkanál cukor
olaj
só
mazsola ízlés szerint (opcionális, tudom, hogy nem mindenki szereti)
lekvár, ki milyet szeret, legjobb a sárgabarack szvsz
Így készül:
A tojások fehérjét és sárgáját külön edénybe öntjük. A sárgáját a grízzel, tejjel, cukorral, kevés sóval csomómentesre keverjük. Jó sűrű lesz, ezért a fehérjéket habbá verjük és belekeverjük a sűrű masszába, így már némileg könnyebb anyagot kapunk. Egy magas falú, viszonylag nagyméretű edényben felforrósítunk kb. 1/2 deci olajat és beleöntjük a masszát. Nem szabad magára hagyni, mert akkor egyrészt unatkozni fog, másrészt meg odaég és dobhatjuk kifelé. Amikor a tészta alja kicsit sülni kezd, fakanállal nekilátunk kevergetni, ill. széttörni a masszát. Ezt innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan végezzük, na jó, azért néhányszor lehet közben pihenni. A cél, hogy a tészta szétessen kisebb-nagyobb morzsadarabokra és így süljön meg. (Az egész kaja erről kapta a nevét, hiszen ha nem ég oda és ehető lesz, akkor mi vagyunk a császárok.) Ha esetleg keveselljük a cukrot, még ilyenkor is adhatunk hozzá. Mielőtt a tészta teljesen megsülne, öntsük hozzá a mazsolát és keverjük össze. A mazsolát érdemes a főzőcske megkezdése előtt legalább 20 percre vízbe áztatni, hardcore szakácsok próbálkozhatnak rummal is (belsőleg vagy külsőleg, ez szabadon választott).
A sütés/keverés kb. 20 perc, ezalatt lehet valami jófajta zenét hallgatni, esetleg Kőhalmi Zoltánt vagy Bödőcs Tibort nézni. Aki lekvárral szereti, az fogyasztás előtt tegyen rá pár kanállal (Bödőcsre. Addig se iszik. :). Jó étvágyat!
A téma amúgy a telex.hu-t is foglalkoztatja, joggal, ajánlom is mindenki figyelmébe itt.
Szerintem kajáról fotót készíteni felesleges, mert ha jó ízű, de a kép nem sikerül, akkor minek, viszont ha a kép jó, de az ételt a kutyának kell adni, akkor meg éhen maradunk. Tehát inkább mutatok egy képet a Tatooine-ról, alatta meg tekintsük meg, hogy készíti Tompika a kekszet:
Volt egyszer egy hogyvolt blog, ami meglehetősen méltatlan módon kiszenvedett az Index NER-esítését követően. Annak a szellemi játszótérnek a 2007-es indulása óta tagja voltam, és nem sokkal később rendszeres szerzője is lettem. 400-nál is több posztban adtam ki magamból aktuális és főleg retro sorozatok révén bennem felmerült gondolatokat, érzéseket, emlékeket. És mivel firkálókedvem azóta is megmaradt, arra gondoltam, új felületen osztom meg agymenéseimet az érdeklődőkkel. Egyúttal bővítem is a repertoárt: zsákbanfutás és leGényevés ugyan nem lesz, de sok minden más igen: filmeken és sorozatokon kívül zene, irodalom, gasztro, miegyéb.
Igen, tudom, hogy a blog.hu az einstandolt Index alatt fut, de mégis itt maradok, két okból is, ami a következő három. Először is azért, mert nehezen tanulok már új dolgokat. Másrészt és főleg azért, mert pár éve ezt a domaint névnapi ajándékul kaptam a családomtól és eléggé el nem ítélhető módon azóta sem nyúltam hozzá. Harmadrészt meg azért, hogy akik kommentelték anno a hogyvoltjaimat és netán ide is követnek, azoknak ne kelljen új nicket regelni.
Kalandra fel tehát és a 4. hullám érkezése előtt (is) vigyázzunk egymásra!
