Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.01.

A szülők plusz Maffia macska várják haza Krisztát, de a leányzó csak nem akar megérkezni. Büntetésből majd nem kap vacsorát, morog Géza, mire Paula közli, hogy lánygyermekük már így is alig eszik, mert folyton a mérlegre áll ellenőrizendő, nem szedett-e fel valamennyi túlsúlyt. Biztos hosszasan próbálkoznak a matekházi megoldásával a barátnőjével, bizakodik édesanya, de Aladár kijózanítja: Persze, a beatklubbban! Ugyanis valahogy sikerült megszereznie nővére titkosírással kapott üzenetét, amit természetesen könnyedén megfejtett, a szöveg szerint: „Légy este a beatklubban! Juci”  Na majd adok én neki beat helyett botot!, dühöng Géza és Paulát maga mellé rendelve már indul is a klubba. Retek utca 4., a második szenespince balra, közli még a címet Aladár a szülőkkel.

Mert ez a rock shop, a rocky-rocky shop!, énekli Kriszta a mikrofonba a fiatalokból álló közönség nagy örömére, a szülők pont ekkor lépnek be a helyiségbe. Kriszta egész jól csinálja, mondja Paula, de a fater nem igazán ért egyet vele: Na persze, ez jobban megy neki, mint egy kétismeretlenes egyenlet megoldása. Anyuka nagy átéléssel rázni kezdi magát, sőt a szám végén egy hangos „yeah” is elhagyja rúzsos ajkát, Géza azonban nem hagyja magát letéríteni a szülői dorgálás útjáról.

Felpattan a színpadra és válogatott szidalmakat zúdít a szólógitárosra: Ez itt erkölcsi fertő, maga meg egy majomszabású ember, egy idomítatlan pávián, elfajzott pápuaivadék! Paula próbálja lenyugtatni, de Kriszta csak vihog: Hagyd mama, csak hadd szidja a vezérigazgatója fiát! Géza megdöbben: De hát ő színjeles tanuló az egyetemen! Persze, nappal és paróka nélkül, fedi fel magát a szólógitáros. Géza szava elakad és zavart mozdulatokkal kitereli családját a klubból, üdvözlöm a kedves pápuát, akarom mondani, a papát, int vissza az ajtóból a direktorcsemetének.

Másnap Kriszta lehangoltan nyújtja át az ellenőrzőjét Gézának, benne két újabb karóval. Paula nincs különösebben kétségbeesve, lásd be, hogy a lányod nem lesz világhírű matematikus, inti férjét. Inkább hagyni kéne, hogy több időt töltsön azzal, amihez kedve van: az énekléssel. Igen, és vasárnap új fellépésünk lesz, díjazást is kapunk, villamosjegyet oda-vissza, mondja Kriszta. Kéne nekik egy jó szervező, Paula természetesen Gézára gondol, ő lehetne a csapat impressziója. Szárió, javítja ki Kriszta, a cserfes csalogány. Géza az újságban remek hírt talál: a tehenek zeneszó mellett több tejet adnak, fedezték fel (brit) tudósok. Már csak egy jó téeszt kell találni, ahol fizetnének a zenélésért, de előbb próbálnia kell a csapatnak.

Géza beleegyezik, hogy a dohos pince helyett ide a lakásra jöjjenek próbálni, értő közönségnek még elhívják Máris szomszédot, aki jártas a kamrazenében (Paula), hadd szenvedjen ő is (Géza). Így is lesz, a csapat jön és beáll, majd a húrok közé csapnak: Mondjátok meg, hol vagyok, fagyok-e vagy olvadok?, sikítja Kriszta.

(A teljes dalszöveg itt.)

Géza előrelátóan füldugóval védekezik, Aladár Blökivel és Maffiával csendben elvonul a szobájába, Paulának viszont tényleg tetszik, lehunyt szemmel hallgatja a beatrockot. A szám végére viszont Máris szomszédot idegrángás fogja el, és annak érdekében, hogy ne kelljen még egyszer meghallgatnia ezt a zenei inzultust, kimegy a folyosóra és lecsapja a villanyórát. Géza gyertyát gyújt és közli, hogy szerinte jól sikerült a próba, vasárnap irány a mintagazdaság, ahol biztos tejelni fognak nekik.

Bérelt teherautóval mennek, Géza pálinkás jóreggelttel köszönti az ősz bajszú telepvezetőt, aki nyitott a fejlődésre, bízik a tejhozam zeneszóra történő növelésében. Sőt még a bikaistállót is kinyittatja, hátha a falu bikáira is ajzó hatással lesz a muzsika és akkor a borjúállomány is gyarapodni fog. A zenekar elrendezi a hangszereket, mikrofont, erősítőt, a fejőemberek és -asszonyok készenlétben ülnek a tőgyek mellett. Kriszta köszönti a tisztelt marhákat és felkonferálja a banda külön erre az alkalomra írt dalát, címe: Riska teje, yeah, yeah!

A srácok a húrok közé csapnak, Kriszta meg rázendít:

Riska teje je-je / Habos a teteje je-je
Fejem, fejem, másnak húzom
Nagy a hozam, hazahozom.

Ki tudja melyik? ki tudja melyik? / Szereti, ha fejik, szereti, ha fejik
Találunk-e olyat, / Aki többet folyat?

A tehenek azonban nincsenek elragadtatva, némelyik keservesen felbőg, és tejet is alig adnak. Végül aztán felrúgnak sajtárt, fejőembert, és kitörnek a karámból. Boris, Terka, Manci, azanyád!, próbálja a telepvezető lenyugtatni az állományt, sikertelenül. A bikák is csatlakoznak és a jószágok alaposan tönkrevágják a hangszereket meg az erősítőt.

Mézgáéék gyorsan feldobálnak mindent a teherautóra és Géza máris indít. Krisztának viszont tetszik a zajos siker, és csókokat dobálva búcsúzik kedves közönségétől. Tönkrezenéltétek a szép új istállót!, rázza utánuk öklét a telepvezető.

Otthon válságmegbeszélés következik, a nők úgy vélik, Gézának meg kell térítenie a zenészek kárát, de miből vegyek hangládákat?, mereng a családfő. Ugyan, biztos van valami összeköttetésed, legyint hitvese. Géza agyában fény gyúl: Ez az, összeköttetés! A nőknek természetesen nem ad bővebb magyarázatot, csak feltépi Aladár szobájának halálfejjel dekorált ajtaját. Ahol megdöbbenve veszi észre, hogy ezermester fiacskája szépen kilyuggatta apja vadiúj bőröndjét, mert vadgerlekeltetőt csinált belőle és likak a megfigyelőnyílások. A meleget és a fényt apuka olvasólámpája biztosítja. Add vissza!, rángatja Géza a cuccot, de Aladár ellenáll. Nem lehet, a lámpa a műanya! Géza végül sikeresen megszerzi a lámpát, méghogy műanya, hát nem elég nekünk a valódi?!, morogja. Majd csemetéjét arra utasítja, lépjen kapcsolatba Öcsivel.

A hanghullámok ismét csigavonalban kezdenek tekeregni a tér-idő kontinuumban és kis idő múltán létre is jön a kapcsolat. Mi kell megint, Köbüki?, kérdi kissé udvariatlanul a délutáni szendergéséből felébresztett távoli rokon. Géza nem ereszti hosszú lére a mondandóját, erősítőt kér hangfalakkal. Öcsi eltöpreng, van neki valahol egy régebbi típusú hangerősítő készüléke. Szerencsére működik, sőt a hangot fényeffektusok keltésére is tudja használni. De vigyázzatok, túl ne gerjesszétek, mert védőruha nélkül veszélyes. Küld fénypost, kikapcs, búcsúzik az ősöktől.

Géza a jól végzett beszerzés után elégedetten törli meg zsebkendőjével a homlokát. De vajon miért kötöttem rá csomót?, töpreng, és a csukott ablak felől hallatszó üvegcsörömpölés már meg is adja a választ… Csinos darab, örülni fognak neki az alfabéták, forgatja kedvtelve Géza a kütyüt. Ráadásul beépített hangfal van benne, aminek hangereje több százszorosa a mieinknek, lelkesedik Aladár. (Én azonban kezdek aggódni.)

Géza a kütyüátadó ünnepi vacsorára nemcsak a zenészeket hívja meg, hanem a vez.ig. apukát is nejestül. Kriszta előpenderül habos-zsabós rucijában, azért a szoknyádat is felvehetnéd már, figyelmezteti atyja. Dehát már rajtam van, értetlenkedik a bakfis. Ugyan Géza, mit értesz te a minihez!, inti le Paula a meglepetten hápogó fatert. Csengetés, érkeznek a vendégek, és ugyan nincs elég szék, a srácok nem problémáznak ezen, leheverednek a parkettára és várják a demonstrációt.

Géza máris bekapcsolja a ketyerét és a vendégek biztatására egyre feljebb tekeri a volumét. A falról leesik a nagyszülők képe, majd repedezni kezd a vakolat, de Gézát ez csak tovább hergeli és ráadja a max hangerőt.

A szoba egyik fala leomlik és a nyílásban feltűnik Máris szomszéd és egy duplacsövűvel szétlövi a hangdobozt. A lakásom helyreállítása és az én kórházi kezelésem költsége önt terheli!, közli fenyegetően, majd visszavonul.

Természetesen pont ekkor érkezik a vezizgató úr és b. neje, a háziak ajtót nyitnak és Géza, elnézést kérve a kis rendetlenség miatt, bekíséri főnökét a nappaliba. A vendég páros azonban sikeresen belelép az egyik, szőnyeggel letakart lyukba és lezuhan az alsó lakóhoz. Géza, mit csináltál?, sopánkodik Paula. Hát karriert azt nem, sóhajt hites ura. A Hufnágel Pistiék bezzeg a földszinten laktak, nem a harmadikon!, viszi be a végső csapást Paula.