1887. március 19-én nagy öröm érte a Terézvárost és az Erzsébetvárost elválasztó Király utca erzsébetvárosi oldalán, a 76. szám alatti bérház egyik háromszobás lakásában élő Kann családot: három lánygyermek után megszületett első fiuk, Gyula. Utána még további két fiú következett, így minden idők legtündöklőbb magyar színművésze és utolérhetetlen komikusa (és a blogger abszolút kedvence) hatgyermekes családban cseperedett az országos hírnév felé. A családi krónika röviden: az apa Kann Zsigmond kereskedelmi ügynök, az anya Meister Róza háztartásbeli. A gyerekek születési sorrendben: Amália (Máli), Gizella, Aranka, Gyula, Móric (Marci) és Márkus.
A kis Gyula számára nemcsak a Király utca orfeumokkal, színházi élettel teli bohém hangulata, hanem a közeli Városliget mutatványosai és a vurstli volt meghatározó hatással. A millenniumi ünnepségek idején kilenc éves volt: a díszmagyarok, tarka népviseletek, a különböző történelmi stílusokban készült épületek (főleg a Vajdahunyad vára) megragadták a művészetek iránt érdeklődő kisfiú lelkét. Jó tanuló volt, a négy polgári elvégzése után kereskedelmi iskolába járt (szülei könyvelőnek szánták), de ő e mellett Solymosi Elek magán-színi iskoláját is elvégezte. A kereskedelmi iskolát Kann Gyula néven fejezte be, de a színi iskolában a második évben már Kabos Gyulaként vették nyilvántartásba. And the rest is history, mondaná a művelt anglomán polgár, azaz a többi már történelem. És mi most ezt a történelmet fogjuk három poszton át végigkövetni.
Solymosi Elek három évfolyamos színi iskolája a József körút 18. szám alatt működött, ami érvényes színészi oklevelet adhatott ki eredményesen végzett növendékeinek. A diákok a tanulmányi időszak alatt természetesen gyakran látogattak színházi előadásokat, ilyenkor a Solymosi-növendékek találkoztak a Rákosi Szidi-féle iskola diákjaival. Ez utóbbiba járt Gózon Gyula, és a két Gyula az iskolán kívül is barátságot kötött. Együtt jártak a mindenféle előadásokra a Nemzeti Színházba, a Király Színházba és a Népszínházba. (Némi magyarázat: a Nemzeti akkoriban a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán állt, 1837 és 1908 között. 1908-ban lebontották és bérlőként az akkori Népszínház épületébe költözött a mai Blaha Lujza térre. A II. világháború után ez lett a Nemzeti Színház épülete, amit a Kádár-rendszerben a metróépítés miatt leromboltak 1964-ben, és a színház a Hevesi Sándor térre költözött. A Király Színház Kabos szülőházával szemben a Király utca 71-ben működött 1903 és 1940 között, olyan művészekkel a társulatban, mint Fedák Sári, Medgyaszay Vilma, id. Latabár Árpád.) Egy évvel Kann Gyula beiratkozása előtt végzett Solymosinál Mály Gerő, róla is lesz külön poszt hamarosan. Kabos akkor még nem ismerte Mályt, csak később a színészi pályán barátkozott össze „Gercsivel”.
Emléktáblája a szülőházon
Kabos Gyula első színpadi fellépése még diákkorában, statisztaként történik (1902. április 17-én), a Népszínház színpadán, ami mindjárt színpadi balesettel zárul. Egy operettben a kínai menyegző jelenetének lámpavivőjeként nagy izgalmában elvéti a lépést, és a zenekari árokban köt ki. A zene abbamarad, mert a brácsásra esik. „… így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat” – írja visszaemlékezésében.
Kabos a szülők megnyugtatására megszerezte a kereskedelmi iskolai bizonyítványt egy biztosnak látszó polgári pályához, de aztán győzött a vágy és az elhivatottság. Felkereste Réthy Lipót Pál színházi ügynökségét a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, és a kezdő színészpalánta ennek révén jutott első színházi szerződéséhez. Ha a kezdő színésznek nem volt pénze, a szerződtetési, illetve kiközvetítési díjat első hathavi gázsijából részletekben is fizethette. Így történt a mi Gyulánkkal is, aki szerződési ajánlatot kapott Szabadkára, Pesti Ihász Lajos társulatához, 1905. augusztus 1-től. A szabadkai színi-kerülethez tartozott akkoriban Baja, Makó, Mezőhegyes, Nagykőrös és Szolnok. A szabadkai Színügyi Bizottság élén akkoriban Kosztolányi Árpád igazgató úr állt, Kosztolányi Dezső kitűnő író és költő édesapja.
Egyéves gyakorlatos színészi szerződés lejárta előtt Kabos felkereste Pestről ismert jó barátját, Gózon Gyulát, aki akkoriban Polgár Károly délvidéki társulatánál színészkedett. 1906-ban Polgár fel is vette, a körzethez akkor Zenta, Zombor, Nagykikinda, Nagybecskerek, Módos, Nagyszentmiklós, Lugos és Herkulesfürdő tartozott. A társulat a téli hónapokat Lugoson, a meglehetősen nagy nézőközönséget befogadni képes színházban töltötte. „Három jómadár” néven elválaszthatatlan társaságot alkotott Kabos, Gózon és Virányi Sándor bonviván, táncoskomikus. A társulat életében jelentős esemény volt, amikor az ünnepelt színész, Beregi Oszkár lépett fel vendégként a Hamlet címszerepében. Kabos Poloniust játszotta, míg Gózon Rosenkratz szerepét.
Az 1908-09-es idény után a társaság szétoszlott. Polgár Károly megpályázta és el is nyerte a pozsonyi színikerületet. Gózon Nagyváradra szerződött, Virányi Kassára, míg Kabos vissza Szabadkára. Itt például Farkas Imre Az iglói diákok c. zenés vígjátékában szerepelt, ami csak mérsékelt sikert aratott, és ekkor még senki sem sejtette, hogy az 1934-es fimváltozat milyen sikeres lesz. (Amiben Kabos Odrobina János kocsmárost, míg Gózon Simák pedellust alakította.) Szabadkán többnyire csak kisebb szerepeket játszott, de komikusi vénája már ekkor előjött. Molnár Ferenc Liliomában Ficsúr szerepében Kabos Gyula még szereplőtársait is megnevettette, olyan komikummal játszott, írta a Szabadkai Friss Újság.
A nagyváradi Szigligeti Színház igazgatója, Erdélyi Miklós Gózon Gyula ajánlására leszerződteti Kabost az 1910-es évadra. Nagyvárad akkoriban előkelő helyet foglalt el a magyar színházak hierarchiájában: rangban a budapesti és a kolozsvári nemzeti színházak után következett. Itt a két jó barát, Gózon és Kabos számos előadásban játszik együtt, mint pl. Az obsitos c. Kálmán Imre vagy a Buchbinder-féle A muzsikus lány c operettben, vagy a Szentivánéji álomban. Utolsó nagyváradi évadában Kabos játszotta Johann Strauss Denevér c. operettjében Frosch börtönőr alakját, amit évtizedekkel később Latabár Kálmán, majd még később Koltai Róbert is sikerrel hozott.
Külsejére, öltözködésére már akkor is, később is sokat adott. Sem kopott ruhában, sem gyűrött nadrágban, sem elnyűtt cipőben nem látta senki. Nagyváradon kezdte hordani a rá oly jellemző csokornyakkendőt. Itt a városban találkozott először a filmmel, ekkor még természetesen a némafilmmel. A Nagyváradi Napló beszámolója (1912.06.13.) szerint: „A Vigadó mozgószínház igazgatósága direkt erre a célra teljes felvevő apparátusával Nagyváradra utaztatta a világhírű párizsi filmgyáros, Léon Gaumont első operatőrjét – aki véletlenül magyar ember – Gábor Dezsőt. … Az eredeti mozgófénykép színdarabot Kabos Gyula írta és ő is rendezte. Gózon Gyulával együtt két hónap óta tervezték, formálták a mozgalmas, fordulatos meséjű és látványos jelenésű darabot. … Szoknyahősök a mozijáték címe.” A történet röviden: két fiatalember kártyázás közben megpillant egy csinos nőt, követik árkon-bokron, közben ahol van egy kis hely, folyatják a kártyázást, majd újabb és újabb nők kerülnek elébük, és így kártyázás és szoknyavadászás közben mindenféle kalandokon esnek át. Barátsága Gózonnal eddigre már nagyon elmélyül, közös albérletet („hónapos szobát”) vesznek ki az Úri utca 41. szám alatt. Rengeteg tréfa, csínytevés jellemzi a két Gyula váradi éveit, olyannyira, hogy a Nagyváradi Napló „Két ilyen cimbora, avagy egy rosszfiú naplójából” címmel adja közre kettejük eseteit hétről hétre.
Gózon Gyulával és egy ismeretlennel
1913 tavaszán a budapesti Király Színház igazgatója szerződést kínál Kabosnak, amit az elfogad. Váradi búcsúelőadása Jacobi Viktor Leányvásár c. operettjében Fritz gróf úrfi szerepe volt, a helyi sajtó szerint: „Ennek a szerepnek Kabos csodálatos, önerejű humora, ezer csillogó ötlete adott új színt és tartalmat.” A főleg operettet játszó Király Színházba Kabos a felkínált három éves szerződés helyett csak egy szezont írt alá. A színház akkori társulatába olyan nevek tartoztak, mint Fedák Sári, Medgyasszay Vilma, Rátkai Márton, Latabár Árpád, Huszár Károly (Pufi), házi zeneszerzői közt volt Kacsoh Pongrác és Huszka Jenő. Kabos nyilván felmérte, hogy ilyen ászok között neki nemigen fog jutni főszerep, tanulni viszont sokat lehet tőlük. Így is történt, pár mellékszerepen kívül az egész évadban nem sokat lépett színpadra.
Aztán közbeszól a történelem: 1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófia hercegnét, és egy hónappal később kitör a világháború. A besorozás a Kabos fiúkat is eléri: Márkus nevű öccse valahol a fronton hal meg, holtteste sem kerül elő. Gyulát is bevonultatják, írnok volt, de ő is megjárta a frontot és meg is sebesült. Erről az időszakról szinte sohasem beszélt, de az tudható, hogy a militarizmus szemlélete személyétől és egész lényétől idegen. A sebesült Kabost leszerelik és hazaküldik, anyja és nővérei ápolják.
Folyt. köv. errefelé.
