Kérem szépen, aki több-kevesebb rendszerességgel jár ide, az nyilván levette, hogy zenei téren a blogger fő érdeklődési köre az őszinte és kőkemény rock. Van azonban egy másik vonulat is, nevezetesen a ’80-as évek házibulijai és ezek nyilvánosságtól elzárt kisszobái, ahol bizony mindenféle őszinte és kőkemény dolgok történtek… Most azonban nem ezekről az élményekről lesz szó (pedig mesélhetnék), hanem az egyik olyan előadóművészről, akinek a dalai nem maradhattak el ezekről a bulikról. És ez nem más, mint a Divine művésznéven működött énekes, színész Harris Glen Milstead. Oké, ő nem rock vonalon mozgott, de ha már van egy rock'n"sex című rovat a blogon, akkor a dalok szövegét tekintve Divine feltétlenül ide tartozik. 

Milstead 1945. október 19-én született Baltimore-ban (Maryland állam) és fájdalmasan fiatalon, 42 éves korában halt meg 1988. március 7-én szívelégtelenségben. Ebben a néhány évtizedben számos filmben szerepelt, de mindent elsöprő sikert nőimitátor énekesként (drag queen) ért el. Filmes szerepeit elsősorban gyerekkori barátjának, John Watersnek köszönhette: Roman Candles (Római gyertyák, 1966), Pink Flamingos (Rózsaszín flamingók, 1972), Polyester (1981), Hairspray (Hajlakk, 1988). Művésznevét is az egyik ilyen filmből vette, az 1970-ben forgatott Multiple Maniacs-ból, ami egy Lady Divine nevű gengszterfőnökről szól. A korabeli interjúkban Divine hol biszexuálisnak, hol nyíltan melegnek vallotta magát, de ezekkel itt és most nem foglalkozom, mindenki úgy szeret, ahogy akar. (Különben is, a Szerencsekerék legendás adása óta tudhatjuk azt is, hogy hol szeret a cápa!)

Jelen posztunk tárgya tehát nem a filmjei, hanem azok a dögös szongok, amiket anno a házibulikon teljes hangerőre tekerve nyomattunk, az aktuális szomszédok nagy örömére. A hanyatló Kádár-korszakban természetesen nem nagyon tudhattunk a filmjeiről, a Rózsaszín flamingókban pl. valódi kutyaszart eszik, de nem is ezért szerettük. (Amiről nem tudunk, nem fáj, ugyebár.) Hanem a qrva jól hangszerelt és a szex mindenféle variációja köré épült dalai miatt. Fogalmam sincs, hogy a cucilizmus felkent erkölcscsőszei hogyan hagyhatták jóvá ezeket a dalokat, nem tudtak angolul vagy nem tudtak elég jól, mindenesetre a Petőfi Rádióban rendszeresen sugározták Divine számait. És az is biztos, hogy az akkori középfokú angolságommal széles vigyorral hallgattam és barátaimmal rendszeresen idéztük ezeket a szöveget. Most tehát lássunk néhány példát a művész két nagylemezéről, az 1984-ben megjelent The Story So Far és a '88-as Maid in England c. albumokról. (Mindenféle szóviccre fogékonyként jelzem, hogy ez utóbbi cím feltétlenül dobogós helyezést jelent nálam.)

I’m So Beautiful (Hinnye, de jól nézek ki), ez az első darab, amit tárgyalunk. Az egészséges öntudat dala, szép vagyok, dögös, jól nézek ki, sőt a végefelé megengedően még azt is hozzáteszi, hogy mi mindannyian szépségesek vagyunk. 18 évesen természetesen ezzel maximálisan egyetértettem, és őszintén szólva még ma is így gondolkodom magamról, akármit is mutat a tükör…

You Think You’re a Man (Hát asszed, férfi vagy, te kis csíra), ez a következő opusz, ami minden, magát túlságosan macsónak tartó férfi kritikája. Alapvetően ugye minden csávó a legtökéletesebb férfi, de ha mégsem, akkor is ezt gondolja magáról. Ám mi van akkor, ha a partner ezt mégsem így gondolja? Pláne, ha ez a partner szintén férfi? Erről eszünkbe juthatnak a középkori Shakespeare darabok, ahol ugyebár a női szerepeket is férfiak játszották, pl. Júlia is arról verselt, hogy „Oh Romeo! mért vagy te Romeo? / Tagadd meg atyádat, és lökd el neved / S ha nem akarnád: esküdjél hivemmé, / S én nem leendek Capulet tovább!”

Divine ezt egyszerűbben, de jóval pontosabban fogalmazza meg: ha elhagyod a legodaadóbb szerelmedet, akkor magadra maradsz és egyedül játszhatsz azon a hangszeren, amivel egyidős vagy. Már csak egy olyan beszólás hiányzik innen, amilyet Drebin hadnagy vágott Jane fejéhez, amikor a Csupasz pisztolyban összevesztek: "Mellesleg: minden orgazmust színleltem!"

„Turn around, stand up like a man and look me in the eye
Turn around, take one final look at what you've left behind
Then walk away
From the greatest lover you have ever known
Yes, walk away
You're telling me that you can make it on your own
By yourself, all alone, without my help
Mister, you just made a big mistake"

You think you're a man but you're only a boy / You think you're a man, you are only a toy
You think you're a man but you just couldn't see / You weren't man enough to safisfy me”

Shake It up, azaz Rázd fel, ez a következő darab, és azt, hogy mit és hogyan rázzunk fel, eléggé egyértelműen mondja / énekli el nekünk Divine. Sőt, ha eléggé jól csináljuk, akkor nukleáris vagy akár kozmikus kitörést is előidézhetünk. Amiről akár eszünkbe juthat a ’80-as évek egyik kabaréjelenete, a mindig szivárgó zacskós tejekről szóló panasz: „Akármelyik zacskót fogom meg, egy kis mozgatás után mindegyikből kifolyik a tartalma.”

„I want to give you what I know you need so let's shake it up
I'm gonna give you that lovin beat so let's shake it up
You can have a love explosion, shake it up
That's full of love emotion, shake it up
This is a cosmic attraction, shake it up
Let's cause a nuclear reaction, shake it up”

A kölcsönös szerelmi kielégülésről / kielégítésről szól a következő darab is, ez a Love Reaction. A szöveg nem túl bonyolult, ha meg akarsz könnyebbülni, gyere hozzám, és az ilyesfajta kielégítéshez nem is a beszédtechnika, sokkal inkább a nyelvtudás (érted?) és másféle testrészek tehetséges mozgatása a fontos.  

„If love is what you seek / You can come to me for love reaction
Every now and then / You will need a friend for love reaction

Love reaction, gimme some satisfaction”

Na és hogy milyen volt ez a művész élőben, ahhoz tekintsük meg a blogger legfőbb kedvenc dalát tőle, ami a Shoot Your Shot (kb. Spricceld ki, amid van). A szöveg természetesen itt is vegytisztán szexuális, középfokú nyelvismerettel (ismét nyelv, érted?) rendelkező tizenhuszonévesként anno úgy énekeltük a dalt a bulikban, mint a kisangyal. Mert ugye minél több, annál (anál) jobb…

 „No matter what it takes / It's for you to make, shoot your shot.
Give it all you got / You really got a lot, shoot your shot.”

Mindnyájunknak minél többször legyen része benne!

És aztán jött korosztályom legszebb és legmámorítóbb időszaka, a rendszerváltás környéke 1988 - 89-ben, és vele a Walk Like a Man, azaz Legyél férfi vaze és oszd ki a sok ganajtúrót, aki beszól neked. Akkoriban váltak nálunk elérhetővé a műholdas csatornák, a Super Channel meg a Music Televison,  amiket gyakorlatilag éjjel-nappal néztem, mert az addig csak rádióban hallott kedvenc előadóimat végre mozgóképen is láthattam. Ray Cokes, Paul King és mindörökké szívszerelmem  Kristiane Backer, ha még egyszer köztetek lehetnék…

És a keretes szerkezetnek köszönhetően a poszt végén ismét elérkezünk a keménységhez. (Nem mintha eddig bújtatva vagy kevésbe elrejtve nem arról lett volna szó. Nagyba.) Zárásul ugyanis megtudhatjuk, milyen az a kőkemény varázslat, amiről kedvencünk Hard Magic c. örökbecsűje szól. Divine a klipben kettős szerepben látható: az egyik az afrikai törzs által fogvatartott szegény „törékeny” nő, a másik ugyanennek a törzsnek a vezetője. És a fő problem: hogyan szabaduljunk ki exünknek a ránk még mindig kifejtett szerelmi kötelékéből?

„You've got a magic spell on me /  And there's nothing I can do
You've got a magic spell on me /  And I can't get away, get away from the....

Hard, hard magic, hard magic you do / Hard, hard magic, hard magic with you
Shake, shake I could break everytime / Think, think give or take, losing my mind
With all the hard, hard magic, hard magic you do.”

Mindenkinek jó megszabadulást és isteni (divine) nosztalgiázást kívánok! (A keménységről és a nyelvi tehetségről már nem is szólva.)