A ’80-as évek első felének magyar rocklemezei közül szerintem két dupla és egy szimpla album a legjelentősebb és legmeghatározóbb. A szimpla Koncz Zsuzsáé, az 1981-ben megjelent Menetrend. Az egyik dupla az LGT-től a Loksi (1980), a másik a HBB Vadászata (1984). A HBB indulása óta az akkori kultúrpolitika három T-je (támogatott, tűrt, tiltott) közül egyértelműen a tűrt kategóriába tartozott. A 80-as évek elején voltam gimnazista, a blues már akkor érdekelt és teljesen szokatlan volt, hogy ezt a zenét magyar szövegekkel is lehetett játszani. Ráadásul új kapukat nyitott meg: a magam részéről Allen Ginsbergről, Faludy Györgyről, Vlagyimir Viszockijról Hobóéktól hallottam először.
Barátaimmal rendszeresen jártunk a koncertjeikre, főleg az Ifiparkba, rendszeresen idézgettünk a Kopaszkutya c. filmből, és persze vásároltuk a lemezeiket: Középeurópai hobo blues, Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk, és aztán a Vadászat. Ami nekem eszméletlenül beütött: teljesen odavoltam attól, hogy 83 percen keresztül gyakorlatilag a magyar, főleg az 1945 utáni történelemről hallok a vadászati téma köntösébe bújtatva. Plusz a rengeteg irodalmi utalás, versrészlet (pl. Pilinszky Jánostól, akit szintén nem ismertem addig), szóval szuper. Egyértelmű volt tehát, hogy ott a helyem a lemez megjelenésének 40 éves évfordulója alkalmából február 10-én tartott koncerten a Papp László Arénában este 8-kor. A konceptalbumhoz híven a koncert kezdetéig a színpad mögé vetített erdei háttér és folyamatos madárcsivitelés fogadta a nézőtérre érkezőket. Már hetekkel korábban minden jegy elkelt, úgyhogy a teltház garantált, ez kb. 14 ezer embert jelent.
Nem tudom, az áthallásos szövegeket annak idején milyen küzdelmek árán sikerült jóváhagyatniuk Hobóéknak, de még az is lehet, hogy a Major Tamás által felmondott Prológus (a vadászat alapelveiről) elég meggyőző volt ahhoz, hogy a cenzorok úgy döntsenek, a lemezen tényleg csak a vadászathoz kapcsolódó témák kerülnek szóba. (Irónia.) A mostani koncert mindenesetre az eredeti Major-féle szöveggel indult nem sokkal 8 óra után, a kivetítőn az ismert színművész arcképével, majd színpadra lépnek a zenészek, utoljára Hobo zöld bohócruhában. Aki elnézést kér a 13 perc késésért, de várták Simicska Lajos vagy a városi párttitkár érkezését, ám egyik sem jött el. Ez nyilván utalás a Novák Katalin közt. elnök aznap délután bejelentett lemondására, ami, hasonlóan Simicska 2015-ös lázadásához, egy újabb G-nap a Fidesz kormányzás közel másfél évtizedes történetében. Az Aréna mindenesetre nevetéssel és tapssal honorálja a bejelentést. És ide beszúrok még egy érdekességet: ugyebár a dupla lemez 83 perces, ma este viszont sikerült egy maratoni, majd’ 2 és ¾ óra hosszúságú koncertet összehoznia a művész úrnak és barátainak, akik a következő zenészek voltak: Gál István – dob, György Attila – basszusgitár, Kiss Zoltán – gitár, Nemes Zoltán – billentyű, Bűdi Szilárd – ének, gitár, szájharmonika És ezt így hogy? Máris mondom.
A dupla lemez eredeti sorrendjét követve a fiúk A hajtók dalával indítanak, Hobo az egyes dalokat különböző versrészletekkel köti össze. Az első szám után a Lear királyból vett részlettel („Kinek előbb keres odút a farka, mint a feje / Az könnyen koldusbotra jut, s tetűvel lesz tele / Ki lábát úgy kímélgeti, hogy szívén gyalogol / Majd léha szíve fáj neki s virraszt, mint egy bagoly”) vezet át minket A vadászok gyülekezőjébe. „Csodálatos kocsik jönnek, / Legendás férfiak érkeznek, / Ezt nézd meg, érdemes! / Soruk nyílegyenes!” és közben a kivetítőn több méter hosszú Csajkák, Volgák gurulnak, a szovjet autóipar luxuscsodái, egyértelművé téve, hogy miféle „vadászok” érkeztek hozzánk 1945 után. A lemezen eredetileg Bill által énekelt részeket ma este az énekes-gitáros Bűdi Szilárd adta elő.
Következik a Mesél az erdő, a lemez talán legismertebb dala, amit a kereskedelmi rádiók is naponta leadnak. Persze Hobo nem lenne Hobo, ha a szövegben nem módosítana kicsit, hogy utaljon napjaink aktualitásaira. Jelen esetben az Ukrajna elleni orosz invázióra:
„Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson, / Átugrik könnyedén egy alvó ukránon / Aknamezőn szökell, le sem ér a lába, / Furfangos Nyesztyerka a Vörös téren várja.”
És természetesen kiegészíti a szöveget az eredeti felvételről annak idején letiltott versszakkal:
„Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek. / Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred / A fülébe ólmot, az orrába mérget / Szép hazánk Lilliput!, zeng a hősi ének.”
Jön az első eltérés az eredeti lemeztől, Hobo zenei kíséret nélkül elénekli a Zöld-sárga c. Kex dalt, a kivetítőn a közelmúltban elhunyt Baksa-Soós János képével. Majd a srácok ismét a húrok közé csapnak és dögös tempóban indul a Fut a nyúl a mezőn, Bill eredeti énekét ismét Bűdi Szilárd adja. „A katonák az erdőt lesik, / Az asszonyokat leteperik. /A férfiakat, ó, a férfiakat messze viszik.”
Újabb vers, egy József Attila töredék következik:
„Világokat igazgatok: / üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok: / árva gyereknek látszom”
majd jön a rövidke A kerítés mögött fegyveresek fáklyával, ami után a zenészek kicsit jammelnek, ezalatt Hobo boszorkányálarcot vesz fel és seprűt is kerít magának, így beöltözve már jöhet is a Vészbanyák dala, ami ugyebár nem saját szerzemény, hanem részlet a Macbeth-ből (IV. felvonás, 1. szín).
Követve a lemez sorrendjét, érkezik A királyfi vágtat a réten, a háttérkivetítőn különböző kardozós-lovagos filmekből vett részletek peregnek, Sandokan említésekor persze Kabir Bedi, de természetesen Hobo itt is aktualizál egyet. Annál a résznél, hogy „szőke orosz”, kitűnő időzítéssel a véreskezű Vlagyimr Putyinnak, minden oroszok cárjának lovaglós képe tűnik fel a kivetítőn, riszpekt.
„Ki még leány s rajtam kacag / Hogy koldushoz szegődtem.
Nem lesz soká leány, / Hacsak le nem vágnak belőlem”
jön az újabb átkötő versrészlet Mészöly Dezső fordításában, szintén a Lear királyból (I. felvonás, 5. szín), amire aztán következik az eredeti lemez egyik legkülönlegesebb ötlete: az Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát kezdetű Szenes Iván sláger, ami a „zokogja az erdész lánya” alcímmel került fel az albumra. Itt a koncerten Ács Eszter színésznő énekli, elegáns fekete estélyi ruhában, páros táncot lejtve közben Bűdi Szilárddal.
Újabb vers jön a lemezről, persze ez is kissé átalakítva:
„Üvölt a szél és kacag a hold, / Anyám egy hajtó asszonya volt.
Április 4-én ellovagolt, / Sosem tudom meg, apám Hanzi, Sztyopka vagy Béla volt.”
Következik A fattyú reménytelen szerelme és halála, a blogger egyik fő kedvence a lemezről, már csak azért is, mert én is sokszor voltam reménytelenül szerelmes (Andy MacDowell és Sandra Bullock mesélhetne erről, ha tudna róla). Az utolsó sort (dögölj meg, fattyú), Hobo a korszellemnek megfelelően átalakítja „fuck you”-ra.
Jön a Beethoven-féle Pisztráng ötös („A csermely halkan zúgott”, stb.), amivel a rendszerváltás környékén a szegedi bölcsészkoleszban évfolyamtársaimmal rendszeresen húztuk a később fideszes, ill. NER-es sajtópotentáttá avanzsált Csermely Pétert. (Aki 2010-ben Mikszáth Kálmán díjat (!) kapott, bazmeg, ha fő kedvenc magyar íróm ezt megérte volna, sírva harapta volna ketté kedvenc csibukja szárát, az biztos.)
Következik A remete története, ami ugyebár nem más, mint Jack Kerouac 211. kórus c. verse, majd egy újabb átkötés jön: François Villontól a Ballada a parlamenthez:
„Most, hogy a bitó árnyékában állok, / a parlament eszéhez apellálok.
Mert jogában áll minden féregnek, dögnek / védekezni, ha életére törnek,
a kutya vonít, a kígyó sziszeg, / a farkas üvölt, s ebben a hideg,
tetves ketrecben ahová bezártak: / csak én, csak én fogjam be a pofámat?”
A vers után felpörgünk, mert érkezik a Száműzött lovag. A kivetítőn jól ismert magyar száműzöttek neve sorakozik: Rákóczi, Kossuth, Bartók, Márai, Faludy, Orszáczky Jackie, Baksa-Soós János. A dal utolsó két sora („Haza kell mennem, akármi is fogad, / Ne legyek örökké száműzött lovag”) nekem a poszt írása közben a szerencsétlen sorsú, börtönben meggyilkolt Alekszej Navalnijt is eszembe juttatja, RIP.
Hobo nézőtéri fényt kér és megkérdezi, ki az, aki negyven évvel ezelőtt is ott volt a Vadászat koncerten, többezer kéz emelkedik a magasba, közte a bloggeré is, naná.
„Kényúrként éltünk mindahányan, / s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával / irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”
dob be Hobo egy újabb Villon versrészletet, ami után következik a Ballada a senki fiáról, ami ugyan a Vadászaton szintén nem szerepelhetett, csak az 1988-as Tiltott gyümölcs c lemezen adták ki, de ez is Villon, és ez is Faludy György átköltés, úgyhogy itt a helye. És ha azt mondom, hogy kurva jól nyomták el a fiúk, including Bűdi Szilárd szájharmonika- és Nemes Zoli zongoraszólója, akkor nem járok messze az igazságtól. Én persze ebben a dalban is találtam aktualitást:
„…de a dómok mellett fütyülve mentem, / s kinevettem a cifra püspököt”
ez a sor napjainkban utalhatna Balog Zoltán református püspökre, volt miniszterre, a pedofil kegyelmi kérvényes botrány egyik érintettjére.
Újabb átkötés jön, ezúttal saját vers, korai József Attila stílben:
„Íme, itt jön az Atya. / Nincsen rajta gatya.
Épp most nemzett. / Számíthat rá a nemzet.”
ami átvezet A vadászok kara c. karénekhez:
„A kürt szava harsan, / A sok lovas vágtat / És csörtetve űzi / A fürge vadat.”
amibe nem nehéz az ’56 utáni megtorlást belelátni, ugye. Nagy ötlet: a trallalás részeket a kivetítőn feltűnő régebbi és mostani vezető politikusok „éneklik”: Vlagyimir Putyin, Semjén Zsolt, Volodimir Zelenszkij, Franz Josef Strauss, Nicolae Ceaușescu, Kádár János, Leonyid Brezsnyev, Horthy Miklós. A tízből kettőt sajnos nem ismerten fel, kommentben lehet segíteni.
Majd egy újabb saját vers, a 2008-as Bolondvadászat egyik dala
(„Nincs több fa és nincs több barlang, / Nincs több árok, amit átszelhetek,
Nem élhetek tovább, nem is alhatok, / Holtomban eleget pihenhetek,
Áthajtottak ezen a lapos mezőn, / A kutyák orra tapad a földre,
Csend van, nem zavarom a nép álmát, / Mikor halni megyek, vissza a völgybe.”)
után következik A tigris és a medve utolsó találkozása, amiben szintén nem nehéz 56-os utalást felfedezni:
„Jönnek a hajtók, röhög a kereplő / Üvölt a tigris, bömböl a medve,
Jajgat a fű és reszket az erdő. / Üvölt a tigris, bömböl a medve.
Hallod-e testvér, ütött az óránk! / Üvölt a tigris, bömböl a medve.
Halálunk lánggal, kutyákkal jön ránk / / Üvölt a tigris, bömböl a medve”
Bűdi Szilárd itt is magával ragadóan hozza Bill eredeti énekét, Kiss Zoli keze alatt meg sír a gitár, szuper az egész.
A beszámoló errefelé folytatódik.
