Kedves mindenki, pont karácsony első napján lett fél éves a blogom, meg is ünnepeltem szűk körben, egy adag somlói galuskába beszúrt fél gyertyával. A somlói elfogyott, a gyertya leégett (a lakás nem), a blog pedig bátran néz a következő fél év elébe.
Az év utolsó napján az ember buliba készül, családdal vagy barátokkal, hosszú szöveget ilyenkor éppen ezért senki nem fog elolvasni, pláne nem írni. Aki több-kevesebb rendszerességgel olvas engem, az tudja, hogy nagyon fontos számomra a jó zene (főleg a rock), önálló témaként is, de korábbi filmes posztjaimat is gyakran megtűzdeltem zenés linkekkel. Az idei utcsó poszt is zenei lesz, mégpedig egy olyan együttessel a fókuszban, akiről, ha most belegondolok, nem is írtam eddig, pedig nagyon bírom. A Saxonról van szó, az angol heavy metal egyik állócsillagáról (a másik kettő az Iron Maiden és a Judas Priest), akik 1976-ban alakultak és a mai napig aktívak. Alapítója és énekese Peter Rodney Byford, akit természetesen nem ezen a hosszú néven, hanem Biff Byfordként ismernek a rajongók. A neten mindent el lehet róluk olvasni, én inkább a személyes vonalat veszem elő, ha már saját blog, ugye.