Kicsit megpihenünk, épp ideje, hiszen már másfél órája tart a koncert, hogy bírja Hobo a fájós lábával?, maxi riszpekt, idézem Jar-Jar Binkset. Az ünnepelt ismét elmondja, milyen sok jókívánságot és ajándékot kapott a rajongóktól a szülinap alkalmából, köztük egy könyvet is a „Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról” címűt, és ez nem vicc, tényleg van ilyen kiadvány, 1953-ban jelent meg, a népek nagy tanítója, Joszif Visszarionovics halálának évében. Hobo fel is olvas belőle egy részletet, amiből kiderül, hogy egy szovjet hős, Lenin, kezébe vette a napot és arra fordította, ahol az emberek szenvedtek…. És Lenin halála után a nép napját egy másik vitéz őrizte tovább, Lenin legközelebbi barátja és elvtársa: Sztálin. A közönség tapsol és nevet, это чудo, teszem hozzá a magam részéről.
És ha már elvtársakról van szó, ezen a vonalon megyünk tovább, jön a Vadászok kivonulása az 1990-es dupla albumról, a „Tábortűz mellett”-ről. Kiss Zoltán és Büdi Szilárd valóságos gitárpárbajt vív, egymásra licitálva szólóznak, majd Igali Csanád is beszáll a zongorával, szuper pillanatok. A kivetítőn több diktátor és főelvtárs fényképe sorakozik: Pinochet„ Hitler, Sztálin, Czinege Lajos, stb. „Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava, / Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre a picsába haza?”, tér el Hobo szenvedélyesen az eredeti szövegtől, de ezt senki sem bánja. Alszik valaki?, kérdezi a dal végén, de persze senki.