Ott folytatjuk, ahol a múltkor abbahagytuk: a Komlóstetőről Bogdán András és Kollár Eugén (nem tudok betelni ezzel a névvel, majdnem olyan veretes, mint a Baradlay Eugén a jól ismert kötelező olvasmányból), szóval Andris és Pikó szemléli az erőmű udvarán gazdátlanul heverő, na jó, álló villamost. Kincset érő lelet, helyet is találnának neki Bagolyék közeli telkén, már csak valahogy meg kellene szerezni, brainstormingolnak a fiatalok. Andrisnak persze megint van ötlete, lestoppol egy arra járó fekete Volgát, Pikó meg gyalogoljon csak hazáig, vagy szálljon fel a róla elnevezett modellvasútra. Változnak az idők, ezek már a ’70-es évek, így a fekete Volga már nem kelt olyan negatív asszociációkat hősünkben, mint keltett volna az ’50-es években, Andris tehát nyugodtan beül és elviteti magát Manó bácsihoz.

Hosszan beszél az öregnek, mert kicsit messziről indít (ha argentin focimeccsen lennénk, azt mondhatnánk, Messi kicsit hosszan indít), a nyugdíjas villanyszerelőt régi munkahelyéről kérdezgeti, majd lassan közelít a lényeghez: Ernő bácsi ugye fejes volt a Kohászati Műveknél? És plecsnit is kapott? Az öreg gyanút fog, vajon mibe akarja belerángatni ifjú haverja, a végén persze beleegyezik, bár hogy mibe, azt nem tudjuk meg, de könnyen kitalálhatjuk. Andris elrohan a fociedzésre, ahol örömmel közli Kapufával a jó hírt: Manó ráállt a dologra, mert a gyárigazgató még most is jó haverja. Bagoly viszont nem túl lelkes, miért pont az ő kertjükben kell elhelyezni a vilingert, de Andris vállalja, hogy cserébe segítenek a kertészkedésben, ásnak, kapálnak, gyomlálnak, ültetnek. Rendben, beszélek a papámmal, egyezik bele Bagoly.

Az események váratlanul felgyorsulnak, Poci hozza a hírt, hogy a gyár igazgatója másnap délután 4-kor várja a gyerekek küldöttségét. (Méghogy a fejlett szocializmus malmai lassan őröltek, micsoda hazugság ez, hát ’iszen itt a cáfolat!). Az igazgató bácsi hivatalos átadási ceremóniát akar, ezért az iskola képviseletében is menjen egy felnőtt, a diri, a helyettese, a párttitkár, az úttörővezető, persze nem mindegyik (még szerencse), hanem ezek közül valaki. Andris választása természetesen Jenő bácsira esik, életbevágó dologról van szó, indít erősen Andris, a fizikatanár rövid győzködés után elfogadja kedvenc tanítványa felkérését.

A szépen kiglancolt négyfős delegáció a megbeszélt időben megérkezik az erőműbe, Ernő bácsi öltöny-nyakkendősen, Bogdán András és Tóth Mária úttörőegyenruhában, Lukács Jenő fehér pólóban. A fogadóbizottság részéről az igazgató elvtárs, Krizsán KISZ-titkár elvtárs és Lada Ilona mérnök elvtársnő köszönti a küldöttséget. Az igazgató mosolygó arccal érdeklődik, hol nyer majd elhelyezést a villamos, a Komlóstetőn, válaszolja Andris, van ott egy telek a műút mellett. (A műút mellett meg vezet a valódi út, teszem hozzá viccesen.) A nagyszerű igazgató bácsi azonban nem engedi ilyen lepukkant állapotban elszállítani a járgányt, a karbantartók majd szépen kipofozzák, másnap délutánra elkészülnek vele. (Na tessék, itt az újabb cáfolat az imperialista propaganda és a belső ellenség fent említett rágalmaira.)

Az üzem szolgálati Volgájával (szintén fekete) szállítják haza Andrist és Bagolyt, akik a ház előtt kiszállva diadalmasan mosolyogva beszélik át a sikeres délutánt. A közeli jól ismert bokor árnyékában újra ott leselkednek a Turujások, mit kerestek ezek a Művek hivatali kocsijában, a Bogdán gyanús szakállas haverjának társaságában? Gyanús dolog ez, jelenteni kellene Ladának, de ha neki nem, akkor legalább Radosnak, értenek egyet. A turuját felkapva indulnak is, az álcabokor ezúttal a helyén marad, úgy látszik, időközben beásták a földbe.

Bagoly immár civilben becserkészi a ház előtti padon sakkozó apukáját, a fater szórakozottan válaszolgat, mert az ellenfél nagyon szorongatja, hol sakkal, hol sekkel fenyegetve támad. Végső konklúziója azonban az engedély megtagadása, mert ő ugyan hónapszámra nem jár fel a telekre, de nehogy már rajta röhögjön az egész hegyoldal, a szomszédok sorra húzzák fel kacsalábon forgó házaikat, ő meg egy rozzant villamossal csúfítsa el a telket?! Mert nincs fantáziád, egy csepp se!, vágja oda neki Bagoly.

Felmegy a lakásba és szomorúan panaszolja anyukájának a kudarcot, a mama azonban tudja, hogy kell bánni hites urával és a következő tuti tippet adja lányának: mondja azt a faternak, hogy a villamos már hetek óta ott van a telken. A terv beválik, a kamu infót meghallva apuka indignáltan megkérdezi: Hát ha már két hónapja ott van, akkor mit idegesítesz vele? Az idegesség jogos, mert az ellenfél ebben a pillanatban mattot ad. Másnap reggel suliba induláskor Andris izgatottan érdeklődik a lépcsőházban az eredményről, a jó hírt meghallva örömében két puszit ad Bagolynak, aki zavartan motyogja: Bolond vagy? Az intim jelenetnek Isti is szemtanúja, aki az egész házat felverő ordítással adja mindenki tudtára: Megpuszilta, láttam!

Délután Andris, Bagoly, Kapufa, Pikó és Pocakos felmegy a telekre, a villamos már ott van, szépen lefestve, függöny az ablakon, dögöljön meg az összes imperialista rémhírterjesztő. A csapat először megjátszott hitetlenkedéssel nézegeti a vilit (Pocakos Vilike druszáját), mi lehet ez, valami hüllőféle, esetleg griffbivaly, amit le kell rohanni? Aztán lerohanják és boldog ordibálással veszik birtokba az értékes szerzeményt.

Isti úgy dönt, ez a telek lesz a nyuszmuszok lakóhelye is, Falrahányt Borsóval ezért kettesben nekiállnak felcipelni a ketrecet a hegyre. Borsó félúton visszafordul, mert ugyan tudja, hogy ott valami titok van, de megérti Istit, aki még egy ideig titoktartást kér tőle. Isti autóstoppal próbál továbbjutni, és csoda mázlija van, mert pont egy olyan teherautó veszi fel, ami valami telken álló villamoshoz hoz szállítmányt. Istit a nyulakkal együtt feldobják a platóra és pár perc múlva már fékeznek is az ominózus telek mellett.

A hórukkemberekkel Andris beviteti a villamosba a küldeményt, egy méretes ládát, Isti meg az egyik fa árnyékában elhelyezi a ketrecet, a pirosszeműeknek szemmel láthatóan jobban bejön ez a hely, mint a sötét garázs.

Andrisék izgatottan nyitják fel a ládát, mire a fedél belső részén elhelyezett papírlap sercegni kezd és betűk kezdenek rajta kirajzolódni, amik a HAGYATÉK szót adják ki. Manó bácsi ajándékáról van tehát szó, a szöveget kálisalétrommal írta a papírra, a láda felnyitásával az áramkör záródott, ami beizzított egy drótot, az meg a szöveget, ad magyarázatot Andris. A láda tele van mindenféle értékes cuccal, távcső, kézi hajtású villanyozógép, stb, Andris meghatottan emlegeti a drága Manó bácsit és az ő kedvességét.

Borsót útközben elkapja a bátyja és a Turujások, és a diósgyári vár fokán próbálják vallomásra bírni, mire készülnek Bogdánék a Bagolyék telkén? Szegény Borsó azt magyarázza, hogy ő nem ment el odáig, félútról visszafordult, fogalma sincs, mi van ott, de szavai, mint falrahányt borsó, leperegnek kínzóiról. Hiába hajtogatja, hogy I know nothing, mint Manuel, a Fawlty Towers spanyol pincére, a nagyok egy szavát se hiszik el, a vár udvarán a bakó fenni kezdi a bárdját és előkészíti a szalmakosarat Borsó fejének.

Andrisék újabb szállítmányt hoznak a villamoshoz, pár széket, hokedlit, kisasztalt, és a kerítésen belül meglepődve vesznek észre egy keskeny szekrényt. Az ajtó kinyílik és a vigyorgó Pikó tűnik elő, kezében egy csúcsmodell MK-26-os magnóval, amiből vastag vezeték tekergőzik fel a szekrény tetején elhelyezett brutál hangszóróhoz. Pikó benyomja a play gombot és felcsendül a főcímzene, a társaság kisded táncba és ugrálásba kezd, mit sem törődve Miniszterelnök Úr ezzel ellentétes szavaival, miszerint nix ugri-bugri. A szekrény Pikó saját szerzeménye, a főcímzene a Generálé, a fiatalok Várkonyi Mátyás énekére nekiállnak bepakolni a bútorokat a villamosba. Mára elég ennyi, fájront!, adja ki az ukázt jóval később Andris, bár Bagoly tiltakozik: De hiszen még a kert sincs beültetve! Andris megnyugtatja, nem felejtette el a megállapodásukat, az is meglesz.

Viszont újabb izgalom támad, mert feltűnik Fazon szokásos szivárványos mellénykéjében, kezében rózsaszín gerberával. Húzzátok be a függönyöket, Kapufa menj ki hozzá!, intézkedik Andris. Csak erre jártam, mert a nénikémet megyek meglátogatni, de mondok magamban, hát ez meg mi ez itt ez, már csak megnézem, adja elő magát a csodafrizurás. Bagoly is előjön, mint kerttulaj, és együtt igyekeznek elterelni a témát a villamosról. Fazon szerint Lada Joci összebalhézott Radossal és felszívódott, beszéd közben viszont folyamatosan igyekszik benézni a villamosba, de a függönytől nem lát semmit, a villamos mellé támasztott Pocakos-féle szuperbicajt persze észreveszi. Kapufa nem ad magyarázatot, és igyekszik mielőbb a kerítésen kívülre terelni a hívatlan látogatót, Fazon végül csalódottan távozik.

Egy közeli fa mögött azonban meglapul és onnan figyel, Andris persze kiszúrja a kitűnő Onedin-féle távcsővel. Kapufa elterelő hadműveletként felpattan a bicajra és „holnap újból eljövök segíteni” felkiáltással elköszön Bagolytól. Így már Fazon sem látja értelmét a további leskelődésnek és elmegy, Pocakos viszont úgy dönt, inkább kiszáll az egészből, tart Ladától, akit szerinte Andris eddigi trükkjei csak egyre dühösebbé tettek. Semmi kedvem összeveretni magam, vallja be, a visszaérkező Kapufától elkéri a bicajt és hazateker.

Összebalhézás ide vagy oda, Rados mégis tájékoztatja Ladát a villamosról, amit Bogdánék valamiért titokban akarnak tartani. Rados hiába erősködik, hogy nézzék meg, a főnököt nem érdekli a dolog. Csak nem félsz tőlük?, gúnyolódik Rados, de a megérdemelt pofon elmarad, mi történt ezzel a Ladával? Pikó és Andris ezalatt az egyik telket őrző németjuhászt hergelik ifjú szocialista embertípushoz nem méltóan, és a hörgő ugatást nagy élvezettel rögzítik a csúcsmodell MK-26-ossal. A mulatságnak a mérges gazdi vet véget, aki „Takarodjatok innen, csibészek, mert rátok eresztem ezt a kutyát!” felkiáltással ront elő a kert végéből.

Rados a Turujásokkal fényes délután indul neki a Komlóstetőnek, de mire a telekhez érnek, sötét este lesz, vagy ők mennek marha lassan, vagy az idő rohan. Rados lába elszakít egy vékony kötelet, de ő nem veszi észre.  Váratlanul szaggatott búgás hangzik fel és a villamos tetején kigyullad a „Vigyázz! A kutya harap!” felirat. A két Turujás rémületében a bokrok közé ugrik, betojtatok, mi?, kérdezi megvetően Rados. Lenyomja a kertkapu kilincsét, erre dobhártyaszaggató ugatás kezdődik, a Turujásoknak ennyi elég a kalandból, egy sprinttel hazáig iszkolnak. Gyula egy darabig fülel, de mivel kutya sehonnan sem kerül elő, óvatosan elindul a villamos felé. Ám még mielőtt odaérne, mérges ordítás hangzik fel: „Takarodjatok innen, csibészek, mert rátok eresztem ezt a kutyát!” Gyula hanyatt-homlok rohan a Turujások után.