Nem csináltam még ilyet, hogy a poszttól eltérő témájú leadet írok, de most kivételes a helyzet, mert ennyire még nem fenyegetett a 3. világháború, ezért így reagálok az Ukrajna elleni orosz invázióra. Az a véleményem, hogy aki egyetlen szóval is mentegeti a háborús bűnös Putyint, aki már nyíltan és fegyverekkel törekszik a szovjet birodalom visszaállítására, és válogatás nélkül bombáz civil célpontokat, kórházakat, gyerekintézményeket, az kiírja magát a civilizált emberek közösségéből. Rohadj meg, Putyin!, idézem ide egyik kedvenc klubrádiós műsorvezetőm visszatérő szavait. És most akkor tovább a posztra.
Göncz Árpád, a III. magyar köztársaság első elnöke idén februárban lett volna 100 éves. Hivatalos megemlékezés, ünnepi műsor, netán államilag szervezett konferencia a munkásságáról "természetesen" nem volt, hiszen a fidesz kurzus hosszú évek óta azon dolgozik, hogy a rendszerváltás fontos szereplőit, pártjait, eseményeit enyhén szólva negligálja, erősebben fogalmazva diszkreditálja, még pontosabban fogalmazva kiretusálja és a kukába dobja. Szerencsére magánkezdeményezések, alapítványok, civil szervezetek fontosnak tartották és tartják az emlékezést, így idén számos esemény foglalkozott már eddig is Göncz Árpáddal. Ezek sorába tartozik a Fővárosi Művelődési Házban március 3-án tartott rendezvény, ami a Kedélyesen Göncz Árpádról címet viselte.
Szerintem a XX.században nem volt még egy ilyen művelt, mindenkivel közvetlen, emberi politikus mint ő. Literátus népek, mint én is, természetesen A gyűrűk ura fenomenálisan zseniális fordítása miatt ismerték már korábbról, de ő később politikusként, elnökként is megmaradt annak a barátságos és mindenkit tisztelő embernek, akire cserébe mindenki szimpátiával vegyes tisztelettel tekintett.
A konferanszié szerint (sajnos nem mutatkozott be, én meg nem ismerem) az elnök emberi oldalára fog koncentrálni a műsor, így mindjárt el is mesélt egy jó húsz évvel ezelőtti történetet, ami unokatestvérével esett meg. A rokongyerek akkoriban olvasta a Gyűrűk urát, és szüleivel Győr egyik külvárosában autóztak, amikor észrevették a kényelmesen sétálgató Göncz Árpádot és feleségét. A srác kérésére apja megállt és megkérte az elnököt / írót, hogy legyen szíves dedikálni az éppen olvasott kötetet. Árpi bácsi ezt minden további nélkül megtette, csupán annyit kért, hogy cserébe fuvarozzák be őket a belvárosba, mert már kicsit elfáradtak. Ó, azok a boldog '90-es évek, sóhajtok magamban, hát manapság ki lenne az a magyar politikus, aki ilyesmit kérne, és lenne-e köztük egyáltalán olyan, akit én engednék beszállni a kocsimba? (Spoiler: a momentumos Orosz Anna.)
A műsort kvázi hivatalosan a XI. kerület (Újbuda) polgármestere, László Imre nyitotta meg, szintén személyes történettel. Amikor a '90-es évek második felében a Honvédkórház igazgatója volt, Göncz Árpád látogatóba érkezett az intézménybe. Mindenki a kezét-lábát törte, hogy megfelelőképpen fogadják, de az ügyeletes főorvos urat nem tudták előkeríteni, mert éppen vizitet tartott. Az elnök kijelentette, ő tud várni, a főorvos úr nyugodtan fejezze be a vizitet, az sokkal fontosabb.
Következik egy pár perces bejátszás korábbi Göncz Árpád interjúkból, illetve a Fekete Doboz által készített felvételekből az 1988. június 16-i párszáz fős megemlékezésről a Batthyány örökmécsesnél Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, és az 1989.június 16-i újratemetésről a Hősök terén, amin már több százezer ember, köztük a blogger vett részt, és ami olyan meghatározó közösségi élmény volt számomra, amihez foghatót azóta sem éltem át, jóllehet az internetadó elleni tüntetés 2014 októberében a Lendvay utcai Fidesz székház előtt némileg megközelítette.
Ezek után kezdődött a pódiumbeszélgetés, a moderátor Dési János újságíró volt, a Klubrádió műsorvezetője és a Hócipő rendszeres szerzője, beszélgetőtársai Kövesdi Péter televíziós riporter, számos Göncz interjú készítője, Farkasházy Tivadar humorista, újságíró, és Kuncze Gábor, volt belügyminiszter.
Az elsőnek szót kapó Kuncze arról beszélt, hogy a volt elnöknek nem volt külön magánemberi és külön politikusi attitűdje. Ugyanaz az ember maradt, amikor '56 és a börtönbüntetés után kénytelen volt segédmunkásként dolgozni és akkor is, amikor már köztársasági elnökként leterített zakójára heveredve hallgatta a Tabánban az LGT koncertet, és akkor is, amikor 1993 májusában fogadta II. Erzsébet brit királynőt. És akkor is, amikor elment Szabolcsba, ahol az egyik cigánytelepen felemelt és magához ölelt egy kis gyereket. De ennél sokkal komolyabb volt az 1990 októberi taxisblokád 3 napja, amikor felmerült, hogy a budapesti hidakat lezáró taxisokat, fuvarozókat a laktanyákból kivezényelt hadsereg dúrja le a hidakról. Göncz, mint a hadsereg főparancsnoka ezt nem engedélyezte, így Horváth Balázs belügyminiszter sem esett ki a Parlament ablakából, és a tárgyalások végül vérontás nélkül zárultak. Dési közbeveti, hogy az akkori áremelés mértéke 32 forintról 56-ra történt volna, ó, boldog békeidők, teszem hozzá én az ukrajnai háború miatt elszabadult mostani árakat figyelve.
Kövesdi Pétertől számos anekdotát hallhattunk Göncz Árpádról, aki a hivatalos utak legelején átöltözött kényelmes mackónadrágba és protokoll helyett inkább leült beszélgetni a kísérő újságírókkal, mi újság, hogy van a család témakörökben. Fő tulajdonsága az volt, hogy ugyan mindig meghallgatta a protokolltanácsadók véleményét, de csak azért, hogy utána áthágja azokat. De érdekes módon ezekből még így is jól jött ki. Mint például Mongóliában, ahol a vendéglátók biztatására ugyan felpróbálta Batu kán ruháját, de aztán kijelentette, hogy erről nem jelenhet meg hivatalos fénykép. Nem is jelent meg, viszont Mongóliából továbbutazott Kínába, ahol végig kellett volna járnia a Nagy Fal egyik szakaszát (persze nem úgy, ahogy David Copperfield tette). De mivel előző nap a mongolok megetették jófajta birkafaggyú levessel és benne úszó birkaszemmel, amit bár Göncz hősiesen legyűrt a protokoll szerint, másnap viszont a kínai vendéglátóknak kijelentette, hogy a protokoll szerint neki nem kötelessége végighányni a Nagy Falat, ezért ez a séta végül kimaradt a hivatalos programból.
Farkasházy Tivadar is több történetet mesél el a Heti hetesben megszokott "rövidséggel": először felidézi Boncz Gézát, akinek az volt a névjegyén, hogy "okleveles Boncz Géza", és ami nyugodtan szerepelhetett volna Göncz Árpádén is, mint okleveles Göncz Árpád. Göncz ugyanolyan természetességgel szállt be Erzsébet királynő mellé a kocsiba, mint ahogy Clinton amerikai vagy Mandela dél-afrikai elnök mellé ült le. Volt valami ENSZ rendezvény, amin Göncz egy olyan asztalhoz került, ahol kissé nehezen indult be a beszélgetés, ezért Árpi bácsi, hogy oldja a hangulatot amíg az ebéd megérkezik, elmesélte, hogyan jeleztek egymásnak anno a váci fegyházban kopogtatással. Mire az asztaltársaság tagjairól sorra kiderült, hogy valamennyien voltak politikai okok miatt börtönben, és onnantól kezdve annál az asztalnál volt a legjobb hangulat az egész konferencián. De Göncznek az angol királynő mellett ugyanolyan fontos volt a legutolsó faluban történt kopjafa avatás is, ahol olyan emberekkel találkozhatott, akik még életükben nem láttak vezető politikust.
Sorjáznak a sztorik, a beszélgetés tagjai szinte egymás kezéből kapják ki a mikrofont, Farkasházy megemlít egy olyan fotósorozatot a Hócipőből, amin az elnök borkóstoló verseny zsűrijében vesz részt, és a többedik pohár után már kissé keresztben állnak a szemei. Mert ugyanis senki sem mondta meg neki a verseny előtt, hogy a bírálók a kóstolás után visszaköpik a bort a pohárba, és mivel Göncz lelkiismeretes elnök volt, szorgalmasan kóstolta és nyelte le a traminiket, szürkebarátokat, egyebeket. Kuncze a fóti gyermekvárosban tett látogatást idézi fel, amikor a kísérő slepp bevonult Árpi bácsi után a kijelölt tanterembe, ahol a gyerekek a sok idegen láttán megilletődötten ácsorogtak. A felnőttek próbáltak viselkedni, amiből leginkább csak kínos feszengés lett, amit Göncz egy idő után megunt és mindenkit kiküldött a teremből, hogy egyedül maradhasson a gyerekekkel. Alig pár perc után bentről nevetés hangzik fel, ami többször ismétlődik, majd egy óra elteltével az elnök kilép is indul elfelé. Csak úgy beszélgettünk, válaszolja az érdeklődő "de hát mi történt odabent?" kérdésekre. Neki mindegy volt, hogy ki a hallgatóság, híres ember vagy egyszerű gyerek, mindenkivel egyből megtalálta a hangot.
Dési János azt meséli el, amikor a már nem hivatalban lévő Göncz Árpáddal készített interjút, majd távozáskor az előszobában egy határozott mozdulattal feltépte az ajtót és kilépett rajta, pontosabban be, ugyanis az egy igen mély gardrób szekrényé volt. Árpi bácsi udvariasan megvárta, amíg kikászálódik, majd megkérdezte, le tud-e menni a lifttel. És bár igenlő választ kapott, a további balesetek elkerülése érdekében maga nyomta meg a lift hívógombját, majd gondosan becsukta a riporter mögött a felvonó ajtaját.
Pár mondat erejéig szóba kerülnek a Göncz Árpád utáni elnökök (Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmitt Pál, Áder János), érdekességként Farkasházy megemlíti, hogy Borsod megyében van olyan útelágazás, ahol a tábla az egyik irányban Gönc felé, a másikban Mád felé mutat. A rendszerváltás utáni köztársasági elnökök közül messze Göncz Árpád volt a legelfogadottabb, népszerűségi mutatója sokszor volt 80% felett. Farkasházy hozzáfűzte, hogy addig szeretne élni, amíg lesz még egy olyan magyar politikus, aki ezt az értéket megközelíti. A beszélgetést Dési János egy Árpi bácsitól származó idézettel zárta, amit a nézőknek ajándékba adott szájmaszkra is rányomtattak és így szól: "Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen."
Rövid videofelvételről bejátszották Koncz Zsuzsát, aki sajnos nem tudott részt venni az esten, de ő is elmondta gondolatait a néhai elnökről. Göncz pályája példamutató, a magyarság jó hírnevét öregbítette a világban, és azt, hogy mennyi mindent kaptunk tőle, azt valószínűleg csak később fogjuk értékelni.
Az estet Hrutka Róbert zenész, énekes rövid műsora zárta, a zenei blokk Göncz Árpád egyik legkedvesebb dalával, a Ha én rózsa volnék-kal indult, de elhangzott Pilinszkytől a Fabula és a Négysoros is, többek között.
Ha valaki kíváncsi a teljes beszélgetésre, az visszanézheti Újbuda önkormányzatának facebook oldalán.
