Klikkvadász a cím, nem tagadom, de aki azt hiszi, az Animal Planet valamely korhatáros műsoráról lesz szó, ami a skorpiók bizarr szexuális szokásait taglalja, az téved. Jelen posztunk tárgya ugyanis a német Scorpions zenekar viszonya / interakciója a közönséghez / közönséggel, pontosabban mit éreznek a tagok, amikor a színpadon állnak és hogyan próbálják meg viszonozni a rajongók szeretetét – mindezt pár daluk fényében, amikben ők nyalnak a drága közönségnek. És miért jön pont most a poszt? Hát mert a Rock Believer turné keretében máma este lépnek fel az Arénában és nekem nemsokára indulnom kell, nehogy elkéssek.

Tehát siessünk és vegyük elsőnek az idén megjelent lemezük címadó szerzeményét, a negyedik számként szereplő Rock Believer-t (kb. Rockhívő). Ugye már több mint ötven éve játszanak a fiúk, ennek megfelelően a szövegíró énekes Klaus Meine egyfajta összegzést készített azokból az élményekből, amik a különféle turnékon érték őket. Bulik, látnivalók, a rajongók szeretete, minden, amiről egykor gyerekként álmodoztak, megvalósult. Gyakorlatilag ezt mutatja be a hivatalos videoklip is.

„We go from here to everywhere / So many moments that we share
All boarded up, we give and take
Love came to me so many ways / No matter what some haters say
No one can take our dreams away

Scream for me, screamer
I'm a rock believer like you
Just like you”

Hevenyészett rímtelen fordításban:

Mindenfelé játszunk, sok a közös élmény
Mindenki a fedélzeten, adunk és kapunk
Sokféle szeretet kaptunk, akármit is mondanak az ellendrukkerek
Az álmainkat nem veheti el senki

Sikítsatok, csak sikítsatok
Én is rockhívő vagyok, mint ti
Akárcsak ti

A turnék legkevésbé sem a pihenés időszakai: show, afterparti, alvás, utazás tovább, show, afterparti, alvás, utazás tovább, und so weiter. Fiatalabb korukban ezek a fiúk is naponta máshol koncerteztek, most azonban már 2-3 nap is eltelik egy-egy fellépés között. De 70 fölött ez is abszolút megsüvegelendő teljesítmény, maxi riszpekt, ahogy Jar Jar Binks mondta egy messzi-messzi galaxisban. Hallgassuk most meg a Restless Nights (Pihenésmentes éjszakák) c. szerzeményt, ami az 1990-ben megjelent Crazy World albumon található, közvetlenül a kelet-európai rendszerváltások örökbecsű himnuszává vált Wind of Change után. Egy nagyváros, egy gondolat, ennek mentén építkezik a szöveg: London, Párizs, Tokió, Dallas, Rio és Moszkva szerepel a felsorolásban. Nem tudom, mennyire volt szándékos, de két helyen is duplafenekűséget vélek felfedezni:

„Hot shot in Dallas / I don't know how but I survived”

(Nagy buli Dallasban, valahogy csak túléltem), itt ugye a shot (ami eredetileg lövést jelent) utalhat a Kennedy gyilkosságra.

„Red hot in Moscow / Turn back the tide
Red hot in Moscow / The eagle rocks the bear tonight”

(Magyarul kb. Tűzforró buli Moszkvában, megfordítjuk a sorsot
Tűzforró buli Moszkvában, ma este a sas rengeti a medvét)

itt meg szerintem a red a vörös csillagra utalhat, mert mondhattak volna pl. white hot-ot is. A második sor szimbóluma viszont egyértelmű, hiszen a fehérfejű rétisas (bald eagle) ugye az USA címerállata, míg a medve az oroszoké (медведь).

Időrendben még visszább lépünk, 1988-ba, akkor jelent meg a Savage Amusement nagylemez, aminek a borítója egészen szuper: spagettipántos fekete ruciban domborít egy arcát eltakaró lédi, akinek jobb lába skorpiófullánkban végződik, yay. (Most ne merüljünk el abban, hogy mi hová kunkorodik és mi hová próbál ily módon behatolni, mert akkor túlságosan elkanyarodnánk a tárgytól.) Ezen az albumon található a pörgős We Let It Rock... You Let It Roll (kb. Mi nyomjuk a rockot, ti engedjétek el magatokat), ami pont arról szól, amire a címe utal. Megérkezik a csapat, mint zúgó vihar, jaj, bocs, ez kissé áthallásos, szóval berobbannak a színpadra és nyomják kőkeményen, a nézők meg csápolnak, és azok is talpra ugranak, akiknek ülőhelyük van.

„We come to you through a wall of thunder / Electrified by the sound of the guitars
Hey you, are you ready for tonight / Can you see me now
I wanna see you out there

We let it rock to free your energy / You let it roll, come on get on your feet
We let it rock to feed your hungry dreams / You let it roll, up to the ecstasy”

Szintén rímtelen fordításban:

Belépünk a mennydörgésen át, a gitárok elektromos hangjával
Hélló, készen álltok az estére? Láttok engem?
Mert én látlak a tömegben

Nyomjuk, hogy kiengedhessétek a gőzt, ti meg lazuljatok, pattanjatok fel
Nyomjuk, hogy álmotok valóra váljon, és ti is rázzátok extázisig

És itt szerepelhetne még egy szám, a Can’t Live Without You, ami az 1982-es Blackout c. lemezen található, de mivel azt az albumot már az előző Scorpions posztban méltattam, most nem fogom magam ismételni. Hanem méltatom inkább azt a szuperfasza dalt a bandától, amiért az egész posztba belekezdtem. A csapat legjobban sikerült nagylemeze szerintem az 1984-es Love at First Sting, a borítón ruhában szexelő szerelmespárral. És nem csak azért, mert akkor jelent meg, amikor életem legintenzívebb szerelmes időszakát éltem és ki sem láttam a fejemből. És nem is azért, mert rajta van az egyik legszebb rockballada evör, a Still Loving You, meg olyan gyöngyszemek, mint a Big City Nights és a Bad Boys Running Wild. Hanem mert az „A” oldal 4. számaként ott virít rajta a Scorpi talán legjobban sikerült és leginkább témánkba vágó szerzeménye, a Coming Home (Hazaérkezés). Lírai dallamokkal indít, ebből is valami szelíd ballada lesz, gondolhatnánk, a kamionok gurulnak a felszerelésekkel a következő koncert helyszíne felé, a zenészek és a rajongók is alusznak, szunnyadozik a szakadás, stb. Majd az alvás, álmok és álmodozás után kiderül, hogy a színpadra lépés olyan a zenészeknek, mint a hazaérkezés. A lágy pengetés végén a gitár hosszan kitartja a hangot és jön egy olyan ütemváltás, ami letépi az ember fejét. A srácok berobbannak a színpadra, megörülnek a rajongóknak, akik meg pláne megörülnek nekik és megőrülnek értük, és minél hangosabban kiabálnak, a banda annál feldobottabban játszik.

„Year after year out on the road / It's great to be here to see you all
I know, for me it is like / Coming home

Jump on the seats, put your hands in the air
Give me a shout, let me hear you're out there
The wilder you scream for some more rock'n’roll
The higher we'll go”

Próbálom magyarítani:

Évről évre turnézunk, szuper itt látni titeket
Számomra ez olyan, mint hazaérkezni

Ugorj fel a székre, lökd kezet az égnek
Kiabálj, hadd halljam a hangodat
Minél vadabbul kéred a rock'n’rollt
Annál hangosabban játsszuk

A magam részéről életemben először 1986-ban láttam a fiúkat élőben, amikor első budapesti koncertjüket adták az MTK pályán augusztus 27-én. Alig pár nappal azelőtt szereltem le a Magyar Néphadsereg (hogy rohadna meg) kötelékéből és a megszabadulás fölött érzett hatalmas öröm lendületével lódultam be T. Tamás barátommal a stadionba, küzdőtéri jeggyel, natürlich. És az a koncert is a Coming Home-mal indult, mondjuk a lírai bevezetőt kihagyták a fiúk és egyből a fejletépős résszel kezdtek, viszont pont úgy ugráltak elő a hangfalak mögül, mint az alant linkelt videóban. Brutál jó volt az egész koncert, egymás hátán ugrált többezer ember, meghatározó élményem azóta is. Külön felhívom a figyelmet 1:16-nál a jobb cickóra adott autogramra (az ilyenekért szerettem volna én is rockzenész lenni). Nyilvánvaló elfogultság miatt belinkelek egy dalszöveggel felturbózott videót is, a könnyebb érthetőség kedvéért.

Na de most már futok, mert nemsokára kezdődik a koncert, újfent küzdőtéri jeggyel, újfent natürlich.

I’m a rock believer and can’t live without you!