Az összesen 24 részes sorozatból a Magyar Televízió 14-et adott le az eredeti sugárzás idején, "természetesen" önkényes, azaz össze-vissza sorrendben. Jelen vizsgálódásunk tárgya például mint negyedik epizód került adásba 1972. december 16-án, bár igaz, hogy viszonylag gyorsan: alig nyolc hónappal az angliai bemutató után.

Spanyolhonban járunk ismét, fehér Jaguárral érkező szőke jónővel nyitunk, akit egy szemüveges szivar és egy ellenszenves garbós stíröl egy Rolls Royce Silver Cloudból és beszél ki jól. Shelley Mastertonnak hívják a szőkét, szappangyárat örökölt, a személyes vagyona kb. 30 millió $, a két fazon természetesen erre a hozományra tör. Némi vita után megállapodnak, hogy fele-fele arányban fognak a koncon osztozni: a szemüveges Coady adja a tervhez az anyagiakat, a garbós Foster pedig személyes varázsát. (Mert az van neki. Boáff.) Főcím.

Na kérem, a mostani nyomozás során elhagyjuk Nagy-Budapest területét, és szívunk némi hegyvidéki jó levegőt a nyugati határszél mentén.

Szolgálatban szunyókáló Csupatival kezdünk, Tibor, Tibor, ezzel már a múltkor is megjártad! Természetesen csöng a telefon, de még mielőtt törzselvtárs felébredhetne rá, a gazdája álmát őrző Kántor gyorsan odafut, leemeli a kagylót és leteszi az asztalra.

A vonalban Bokor százados hallózik ordítva, de hiába, Csupati álma mély és nyugodt. Amikor aztán magához tér, ijedten veszi észre a mellérakott telefont: Te voltál az, Tyutyukám, hát miért nem szóltál nekem, balhé lesz ebből! Lesz is bizony, Sátori máris hívja: Megőrültél, melléteszed a szolgálati telefont és kikapcsolod a szolgálati denevért, pont, amikor a főnök hív?! Örülj, ha három napi fogdával megúszod! Csupati lehangolva karolja át kutyája nyakát: Tudom, hogy csak jót akartál, ugye majd hozol a gazdinak kaját a fogdába?

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés egy alig egy éve indult blognak...

Örömmel jelentem mindenkinek, akit érdekel, hogy kicsiny játszóterem életében jelentős esemény történt: 2022. november 29-én elérte a százezredik lapletöltést! "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok", hivatkozhatnék némileg pofátlanul Kazinczyra ebből az alkalomból, de öntömjénezés helyett inkább pár szóban arról, miféle megfigyelések vonhatók le a blogmotor generálta statisztikákból.

A mai részben részben elhagyjuk az óbudai körzetet, részben visszatérünk oda, mindenesetre maradunk a főváros budai oldalán. A cím alapján még akár a westernfilmek egyik alap kliséjére is gondolhatnánk, de jelen esetben természetesen erről nincs szó. Hatlovas postakocsi vagy a prérin át pöfögő postavonat kirablása helyett marad nekünk a Magyar Posta egyik teherautója elleni támadás.

Nem mondok meglepőt azzal, hogy ez ismét egy olyan rész, amit a Magyar Televízió nem adott le az eredeti sugárzás idején. Orosz arisztokraták, akik a Nagy Októberi után / elől menekültek el Nyugatra?! Ez bizony nem volt komilfó annak idején, ezért a sorozat magyar rajongói csak jóval a rendszerváltás után, 1998-ban láthatták ezt az epizódot a tévében.

Színhelyünk Genf, a La Paix (Béke) nevű hotelben kezdünk, ami a mai napig létezik, no kidding. Svájci kikapcsolódásra ide érkezett Brett és Danny, az utóbbi lelkesen gyakorolja a síelés alapjait a szállodai szobában. Felcsatol és a botokkal a kezében követi Brett tanácsait a kanyarvételről, lassításról, megállásról. Nem egy óriás műlesikló típus, az kapásból látszik, csak vergődik a lécekkel, mint malac a jégen.

A szomszéd szobába eközben két rosszarcú hatol be az erkélyen keresztül és valamit nagyon keresni kezdenek. A kutatás zajait barátaink is meghallják, Brett gyorsan átmegy megnézni, mi történik. Egy erős pofon visszarepíti Danny mellé, aki szintén csatlakozna a küzdelemhez, de ebben akadályozzák a lécek. Végül nagy nehezen lecsatol, és Brett-tel menekülésre kényszerítik a behatolókat. Ekkor egy fiatal lány érkezik valami inasféle kíséretében, és megkéri Brettet, igazolja magát. A meglepett főúr átnyújtja az útlevelét, mire a lány térdet hajtva közli: Rendelkezzen velem, lord Sinclair. WTF? Főcím.

Tizenkét küzdelmes év után lassan-lassan csak befejeződik nálunk az újabb pártállami rendszer kiépítése. Ismét lehet és kell szidalmazni és gúnyolni a Nyugatot, és szeretni vagy legalábbis megértő összekacsintással szólni a Nagy Keleti Testvérről. Azt az előző rezsimet mindközönségesen proletárdiktatúrának nevezték, ezt a mostanit még nem tudom, minek fogják. De ne is a jövővel foglalkozzunk, hiszen itt van nekünk a dicső jelen és a még dicsőbb múlt. 

A Magyar Televízió 1976. november 11-én, csütörtök este 8-kor kezdte sugározni a korszak egyik legsikeresebb sorozatát. A 46. évforduló alkalmából végighogyvoltozzuk mind az öt epizódot, hétfőnkénti megjelenéssel. „A természet lágy ölén majd jólesik a sziklatúra, a jó levegőt garantálja a proletárdiktatúra!”, rángatom ide a Hófehérke és a hét elgyötört törpe c. közismert kabaréjelenetből származó idézetet, ezzel kívánva kulturált szórakozást minden kedves olvasónak. Lássuk, milyen gonosz erők fenyegették a ’70-es évek közepén a fent említett rendszert!

Osztott képernyős főcímmel nyitunk, évtizedekkel megelőzve a hanyatló Nyugat „24” c. produkcióját. Kezdő helyszínünk az óbudai piac, széles a kínálat, 8 forint a paprika, 10 forint a forró lángos, éljen soká Kádár János. Tömve a piac, ideális hely a zsebtolvajoknak, máris itt sopánkodik egy középkorú háziasszony Tóti Tibor (becenevén Csupati) rendőrőrmesternek: Egész havi kosztpénzemet csórta el az alávaló, rendőr elvtárs, csináljon már valamit! A központ erősítést küld a helyszínre Sátori nyomozó főhadnagy személyében, aki az előírás szerinti műbőr kabátban vegyül el feltűnés nélkül a piaci forgatagban.

Azonban hiába, mert a járőrözés egyelőre sikertelen, a rendőrőrsön Bokor százados elvtárs keresetlen szavakkal le is baltázza a szerencsétlen Csupatit: A maga szeme láttára lopkodnak a piacon, mit csinált maga, biztos ivott, ahelyett, hogy éberen figyelne! Le van váltva, áthelyezem a téglagyár körzetébe, ott majd kártyázhat azzal a Téglagyári Megálló nevű lumpenproletárral, leléphet!

Kérem szépen, elérkeztünk kedvenc sorozatunk abszolút csúcspontjához, a blogger legkedvencebb epizódjához. Verbális és képi humor minden mennyiségben, amit az eredeti sugárzás idején a magyar nézők is élvezhettek, mert az MTV 1973. január 20-án küldte adásba ezt a részt Halál a családban címmel. Jó szórakozást hozzá a kései utókornak is!

Vidéki angol kúria kellemes parkjában nyitunk, a kertben egy idős úr sétál (a népszerű Roger Moore alakításában) és mondja magnóra önéletrajzát. A 3. kötet 74. fejezete következik éppen (ha kiadják, valszeg hosszabb lesz, mint a Háború és béke), izgalmas II. világháborús csataleíráshoz érkezik az elbeszélő. Mintegy illusztrációképpen egy távirányítású Tigris tank modell tűnik fel a szép ződ gyepen és araszol az öregúr felé, a tankot egy bohócálarcos figura irányítja a bokrok közül.

A bácsi persze szakmai érdeklődéssel kezdi vizsgálgatni a járművet, lehajol hozzá és ekkor bummm!..., a nyugállományú tábornokból csak simléderes sapkája marad meg, amit a légnyomás pont a bohócálarcoshoz repít. A merénylő noteszt vesz elő és elégedetten húzza ki egy listáról Sir Randolph Sinclair nevét. Főcím.

A kortárs (amerikai) irodalom egyik legnagyobb alakja száz évvel ezelőtt, 1922. november 11-én született. Ebből az alkalomból a Klubrádió interjút sugárzott az író egyik magyar fordítójával és életművének kutatójával, Szántó György Tibor történész-műfordító-könyvkiadóval, a riporter Pálinkás-Szüts Róbert volt. Kezdjük azzal, hogy mikor jöttek szembe velem először a fent felsorolt személyek.

Vonneguttal a gimis éveim alatt találkoztam először (ez a ’80-as évek eleje, amint azt a blog rendszeres olvasói már kívülről fújják), nem magamtól, hanem baráti köröm ajánlása révén. Természetesen az első mű, amit olvastam tőle az Az ötös számú vágóhíd volt, és mivel már akkor nagy science fiction rajongó voltam, teljesen megfogott az a stílus, ahogy Vonnegut a II. világháború egyik legnagyobb terrorakciójának, Drezda bombázásának drámai leírását sci-fi elemekkel átszőve mutatja be. (Aztán jött a Mesterlövész, az Éj anyánk és a többi.) Szántó György Tibor az 1986-ban megjelent Anglia története c. munkájával került hozzám közel. Az addig kizárólag száraz évszámokra és unalmas fejtegetésekre épülő történelemtanuláshoz képest az angol királyok emberközelbe hozására és a hozzájuk kapcsolódó különböző „sztorikra” épülő munka teljesen más perspektívába helyezte számomra az angol történelmet, és nyilván pozitív hatással volt arra, hogy két sikertelen felvételi kísérlet után 1986-ban végre bekerültem a szegedi egyetem történelem-angol szakára.

Pálinkás-Szüts Róbert meg évek óta az egyik kedvenc műsorvezetőm a Klubrádióban, aki a múlt évben megkapta a hallgatók közönségdíját, az Arany Zebrát. So it goes, így megy ez, ahogy Vonnegut mester írja a Vágóhídban.

Pálinkás-Szüts Róbert

Az eredeti címből a Metallica kitűnő Seek and Destroy c. dalművére asszociálhatunk, amit volt szerencsém saját füllel hallani  a 2010. májusában a Puskás Ferenc Stadionban adott koncerten; úgy hasított,  mint állat. A szocialista béketáborra vonatkozó negatív jelzők miatt ez az epizód nyilván nem szerepelt a Magyar Televízió eredeti sugárzási listájában, ezért a kései utókor a jelen posztból tájékozódhat, hogy anno mi is történt. Ja, és ez a blogger egyik főkedvenc epizódja a soriból, ha valakit érdekel.

Csendes helyszínen, valahol az NDK-NSZK határ egyik elhagyatott erdőszéli átkelőjénél nyitunk, az ágakat a hidegháború szellője és egy távcsöves puskás, műbőrsapkás rosszarcú mozgatja.

Joe Pfeiffer, az amerikai titkosszolgálat ügynökének narrációjából megtudjuk, hogy titkos akcióra készülnek a nyugati és a keleti szervek: Felix Meadowes szabadúszó ügynököt akarják kicserélni egy no name keleti kémre. (Pfeiffer lazán csak „fekélyországnak” nevezi az NDK-t, ez a jelző a '70-es években nyilván nem hangozhatott el az MTV-ben.)

Rajta kívül jelen van még John Cavendish, brit titkosszolga, a háttérben a nyugatnémet autógyártás emblematikus csodái: egy Mercedes Benz, egy Volkswagen 1500 és egy BMW 2500. Ez utóbbi fényét még két jónő is emeli, egy barna és egy fekete.

A kémcsere rendben lezajlik, a szabad világba visszatérő Felixre a jónők szó szerint rácuppannak. Az idillt lövés szakítja meg, a műbőrsapkás lőtt rá Felixre, aki a felfordulást kihasználva a nőkkel beugrik a BMW-be és elhajt. A szövetséges ügynökök indulnának üldözésére, de a cseles csajok korábban már egy vastag lánccal titokban összekötötték a Mercit és a VW-t, így Meadowesnak sikerül kereket oldania. Frász, frász, és megint frász! – dühöngenek az átvert szövetségesek, mint Gézengúz Guszti a Flúgos futamban. Főcím.

Ezt a részt szintén láthattuk (már aki) az eredeti sugárzás idején, a Magyar Televízió ugyanis pár nappal a Mikulás, oppardon Télapó, sőt annak idején inkább Дед Мороз érkezése után pár nappal adta le, 1975. december 9-én. Idézzük fel tehát hogyvót, mintvót. Külön felhívom a figyelmet, hogy az epizódban szereplő összes svéd nő szőke. Sztereotípia rulez.

Úgy indulunk, mint a Lost pilotja: a kamera egy szemre fókuszál, ami elég nehezen akar kinyílni. Csakhogy a szem ezúttal nem Jack Shepardhoz, hanem Brett Sinclairhez tartozik. Lordunk csak lassan tér magához, erősen másnapos, a lakásban teljes felfordulás, üres poharak, felborult pezsgősüvegek, jó buli lehetett az éjjel. Jegesvödörből hűsíti magát, majd az első gyanús jel: estélyi ruha a földön, de hol van belőle a nő?

Danny érkezik taxival valami szörnyű csillogó zakóban (vazze, felnőtt emberre ilyet ráadni, eszem megáll), beszélgetésükből kiderül, hogy Stockholmban vagyunk, innen küldött Brett táviratot az éppen Helsinkiben tartózkodó barátjának, a következő szöveggel: „Elveszem a legszebb svéd nőt, legyél a tanúm, siess, siess, siess!” Végszóra narancsszínű neglizsében belibeg az ara, és bemutatja magát Dannynek: Lady Sinclair vagyok. Barátaink egy szót sem tudnak kinyögni. Főcím.