Na kérem, a mostani nyomozás során elhagyjuk Nagy-Budapest területét, és szívunk némi hegyvidéki jó levegőt a nyugati határszél mentén.

Szolgálatban szunyókáló Csupatival kezdünk, Tibor, Tibor, ezzel már a múltkor is megjártad! Természetesen csöng a telefon, de még mielőtt törzselvtárs felébredhetne rá, a gazdája álmát őrző Kántor gyorsan odafut, leemeli a kagylót és leteszi az asztalra.

A vonalban Bokor százados hallózik ordítva, de hiába, Csupati álma mély és nyugodt. Amikor aztán magához tér, ijedten veszi észre a mellérakott telefont: Te voltál az, Tyutyukám, hát miért nem szóltál nekem, balhé lesz ebből! Lesz is bizony, Sátori máris hívja: Megőrültél, melléteszed a szolgálati telefont és kikapcsolod a szolgálati denevért, pont, amikor a főnök hív?! Örülj, ha három napi fogdával megúszod! Csupati lehangolva karolja át kutyája nyakát: Tudom, hogy csak jót akartál, ugye majd hozol a gazdinak kaját a fogdába?

Vidéki kisváros főterére váltunk, ez nyilván Kőszeg, nyugatnémet rendszámú (PA-DG 27) fehér Ford Mustang kupé érkezik és parkol le a keletnémet autógyártás csodája, egy Wartburg 311 mellé a Jézus Szíve templom előtt. Két külföldre szakadt hazánkfia, Johnny és Theodor száll ki belőle, szerencsére a magyart még jól beszélik. A templom akkor:

És most:

Beülnek reggelizni a közeli presszóba, két konyak, két kávé, két hidegtál rendel, a rádióból szól az egyik korabeli nagy sláger, a Paloma Blanca. Térképen próbálják megtalálni a tölösi erdészházhoz vezető utat, oda akarnak eljutni Johnny nagybátyjához. Szerencséjükre a szomszéd asztalnál ülő két melós is pont oda igyekszik munkára, a Dóra László nevű fiatalabbik fel is ajánlja, hogy mutatja az utat. Társa, a hallgatag Picike, jóindulatú vigyorral az arcán ücsörög mellette. Köszönetképpen Johnny egy-egy deci konyakot rendel nekik reggelire, nesze neked szesztilalom délelőtt 9-ig. Majd mind a négyen beszállnak a Mustangba és elhajtanak.

Az erdészházhoz érve Ica, a házvezetőnő köszönti a szakállas Johnnyt: Maga az, Jancsika, Kanadából?, sajnos Károly bácsi nincs itthon, korán reggel kiment a pisztrángoshoz, majd ebédre jön, hogy fog örülni magának! Addig mi kicsit szétnézünk a környéken a barátommal, mondja Johnny.

A közeli patakmeder sziklái közt botorkálva alkalmas rejtekhelyet keresnek valami bécsi szajré elrejtéséhez: uram fia, egy doboznyi gyémánt! A többi követ majd Pesten adjuk el, dönti el a főnök Teddy, majd szitkozódni kezd, mert a cipője csúszik a meder síkos kövein. (Kellett neked Lacoste, nagymenő, miért nem vettél inkább Tisza cipőt?) Johnny szerint a drágakövek itt biztonságosabb helyen lesznek, mint a Bank of England széfjében, mert nem jár erre a kutya sem. Pedig bizony jár, a Gubanc nevű puli, aki gazdájával, Károly bácsival, az erdésszel éppen hazafelé igyekszik. Az erdész a hegyoldalból észre is veszi a távoli patakmederben botorkáló alakokat, hát ezek meg kik lehetnek?, morfondírozik. (Ez a Károly bácsi természetesen nem azonos azzal a Károly bácsival, aki Frakk gazdája.)

Az erdészházban mindenki örül mindenkinek: De szép az arcszőröd, Janikám, úgy nézel ki, mint egy szakállam-titkár, kedélyeskedik az erdész. Károly bátyám, hadd mutassam be kedves barátomat, Theodor Kelly amerikai filmrendezőt és milliomost, így Johnny. Majd kiosztja az ajándékokat: csoki a kutyának, whisky a nagybácsinak, borotva Icának - de lehet, hogy fordítva. Hát igen, 25 év nagy idő, akkor vándoroltam ki, kezd mesélni Teddy, de Károly bácsi félbeszakítja: Bocsánat, telefonálnom kell, mert a vízesésnél két ismeretlen alakot láttam, itt a határ mentén résen kell ám lenni. Szerencsére a telefon nem működik (itt megfigyelhetjük a korabeli rendszer enyhe kritikáját), Teddy meg gyorsan eltereli a témát: Ó, hát azok biztos mi voltunk, Johnny fiú megmutatta nekem a gyerekkori kirándulóhelyeit. Lenne viszont egy kérésünk, miszter Károly, itt hagyhatnánk ezt a táskát egy hétig, amíg üzleti ügyben felmegyünk Pestre, artistákat és táncosnőket szeretnék szerződtetni egy amerikai turnéra.  Némi pénz meg ékszerek vannak a táskában, párezer dollár meg schilling, teszi hozzá Johnny fiú. Ezt meghallva Ica a szomszéd szobában még pislogni is elfelejt.

Éjszakai műsor a budapesti Moulin Rouge-ban, Teddy és Johnny szakértő szemmel stíröli a táncosnőket, közben a lopott drágakövek elpasszolásáról beszélnek. Itt Pesten csak feketén lehet túladni rajtuk, mondja Johnny, mert az állami ékszerboltok vámcédulát kérnek róluk. Hát az nekünk nincs, somolyog Teddy, merthogy a rendőrség egész Európában keresteti a köveket, még szerencse, hogy a komcsik nem tagjai az Interpolnak. Én már kinéztem Pesten a következő helyszínt, célozgat Johnny, de Teddy leinti: Csak az elutazásunk előtti napon fogunk újra rabolni, addig ülj nyugton, és inkább figyeld azt a kis vörös bigét a szélen, azt fogom szerződtetni, meg a két partnernőjét.

Aznap éjjel a főkapitányságon, Csupati szerintem titokban megint szunyálni készül, de érkezik Sátori: Hozd Kántort, kiraboltak egy ékszerboltot! A szolgálati Volga mellett Bokor százados fogadja szokásos morcosságával Csupati tisztelgését, majd beszállnak a kocsiba és irány a helyszín. A vezeték elvágva, tehát ezért nem szólalt meg a riasztó, rögzíti a tényálladékot az éles szemű Sátori. Az üzletben Kutas nyomozó helyszínel, mellette Szabó Lászlóné, a középkorú üzletvezetőnő ácsorog. (Biztos a „Kék fényes” Szabó felesége, így legalább bekerülhet a férje műsorába.)

Kutas szerint többmillió forint értékű drágakövet és aranyékszert vittek el, Csupati máris ráereszti Kántort a széfre szimatolni. Az utcára érve azonban a kutya elveszti a szagot: Rengetegen jártak erre, széttaposták a nyomot, mentegetőzik a törzsőrmester. Na mi van, felsülünk a kutya úrral?, kérdezi Bokor pikírten, na, vonuljanak le a terepről és bízzák a nyomozókra a munkát, adja ki a parancsot. Csupati és Kántor lekonyult farokkal eloldalog.

A főkapitányságon Sátori a nagyfőnökkel, a nyomozó alezredessel beszélget a betörésről. A széfet olyan elektromos kütyüvel nyitották ki, amit a hazai mackósok nem ismernek, jelenti a főhadnagy. Az ales szerint pár nappal korábban hasonló módszerrel raboltak ki egy ékszerboltot Bécsben, ahonnan 300 karátnyi ékszert vittek el, aminek az értéke átszámítva megvan vagy 30 millió kemény magyar forint. Akkor tehát az idegenforgalomban kell szétnéznünk, vonja le a következtetést Sátori, a kollégákkal elmerülünk a szállodák, vendéglátóhelyek és zimmerferik nyilvántartásaiban.

Másnap a Gellért Szálló egyik apartmanjában Johnny a reggeli újságot lapozgatja, van-e hír az ékszerrablásról. A Magyar Nemzetben (ami ekkor még a Hazafias Népfront lapja volt, nem a Fideszé) azonban egy sort sem írnak erről, Teddy szerint ez gyanús, jobb lesz, ha mielőbb eltűnünk, mondja. Egyébként is dühös társára, amiért utasítása ellenére mégis kirámolta az üzletet. Húzzunk el Jugoszláviába, ott majd eladjuk a cuccot, javasolja Teddy, de előbb még lemegyek a hallba, mert megjöttek a táncosnők. A hölgyikék természetesen nem egyedül érkeztek, Medve úr, a csiricsáré virágmintás ingbe öltözött nyugalmazott artista kíséri őket.

Kati, Gabi és Zsuzsa aléltan hallgatja Mr. Kelly ajánlatát az osztrák forgatásról, csak úgy röpködnek a Kärtnerstrasse, Bayer Bank, Tirol, dollárcsekk kifejezések, ezeket hallva Medve úr is elégedetten dörzsöli a kezét. A parasztvakításnak fültanúja a szomszéd asztalnál öltönyben ücsörgő Sátori, aki bevált módszer szerint ártatlan újságolvasónak álcázza magát.

Eközben Johnny az apartman erkélyéről nézelődve zúgó hangot hall: zúg a Volga, de ez a Volga rendőrségi, nem folyami, és éppen most hajt be a szálló parkolójába (rendszáma AF 10-98) és áll meg egy kutyás rendőr mellett. Johnny okos fiú, egyből leveszi a szitut, gyorsan felkapja bőröndjét meg Teddy egyik ékszertartó dobozát, és máris fut a parkolóba, ahol Mustangjába pattan. A szobába visszatérő Teddy az ablakon kinézve már csak azt látja, hogy társa elhajt: Megállj, te disznó, úgy is, mint Schweinhund!, szitkozódik hangosan. Sátori és Kutas először lekapcsolja Medve urat, aki pedig már fél deci Napoleont is rendelt magának a sikeres szerződéskötésre, majd a szálló bejáratánál elkapják a menekülni készülő Teddyt is. Az Interpoltól kapott betyárbajszos fényképen ugyan kicsit nehezen lehet felismerni az amerikás magyart, de azért nem lehetetlen az azonosítása.

Á, ön Mr. Kelly, a híres filmrendező, kedélyeskedik vele Sátori, mutassa csak azt a kis csinos táskáját! Micsoda dolog ez, hagyjanak békén, mert rendőrt hívok!, fenyegetőzik az amerikás. Tessék csak, pont itt van ez a törzsőrmester elvtárs, mutat Sátori Csupatira. Vége a komédiának Theodor Kelly, azaz Kelei Tivadar!, vágja ki aztán a tromfot a főhadnagy, és a tiltakozó milliomost az időközben előkerült nyomozók gyűrűjében betuszkolja a meseautóba. (Azt azért megkérdezném, hogy így ki fogja kifizetni az apartman árát?)

Nézzünk vissza Károly bácsira, az erdészre, akit csak nem hagy nyugodni a megőrzésre átvett pénzes táska, és úgy dönt, inkább egy biztonságosabb helyen rejti el. Hátizsákjába teszi és elindul az erdőbe, azt viszont nem veszi észre, hogy Picike a fák között a nyomába ered.

Az erdészházhoz tart Johnny is a Mustanggal, nem tudva arról, hogy a kocsira már kiadták az országos körözést, ami igen hasznos, tekintve, hogy 1975-ben a Magyarországon található külföldi rendszámú fehér Ford Mustangok száma nagy valószínűséggel nem haladta meg az egyet. Ráadásul a nyugati csotrogány nem is bírja a magyar szerpentineket, az erdészház felé vezető úton lerobban, Johnny kénytelen gyalog menni tovább. Károly bácsi ezalatt megérkezik a hegytetőn lévő vadászházba, ez vajon miért biztonságosabb rejtekhely, mint a saját háza? Választ azonban már nem kapunk az öregtől, mert a kunyhóba lépve egy kés villan az ajtó mögül, és az erdész már csak az örök vadászmezőkön hódolhat hivatásának.

Két motoros járőr a szerpentinen megtalálja az elhagyott Mustangot, és máris jelentik a központnak: Itt Négyes, itt Négyes, Sirály jelentkezz! Megtaláltuk a körözött személygépkocsit, de személy nem tartózkodik benne, csak némi körözött. A járőr továbbhalad az erdészház felé, ahol addigra Johnny már széttúrt mindent, mint valami felszarvazott vaddisznó, de nem találja a táskát. Az érkező járőr elől a hátsó ablakon át menekül, még a cserepes muskátlit is leveri közben, így nem veszi észre Picikét, aki a ház mögött rejtőzve figyel, csak rohan a patak menti rejtekhelyhez.

A Mustanghoz megérkezik a budapesti nyomozócsoport is „ezerkettes” Ladával (ez való a magyar utakra, nem az a nyugati ócskavas), Kántor már szimatol is a kormány körül. Majd továbbmennek az erdészházhoz, a helyi rendőrség szerint az erdész és a házvezetőnő eltűnt, a szobák feldúlva, a nyomrögzítők csak régi és ujjlenyomatokat (copyright Boncz Géza) találtak, a határkörzetet lezárták. Csupati kiadja a parancsot Kántornak: Csibész, keresd!, és a kutya már indul is az erdő felé. Eközben Johnny elérte a patak menti rejtekhelyet, és előszedte a drágaköves dobozt, ám ekkor lövés dörren, és szakállas barátunk holtan esik a vízbe. A bokrok között Dóra, a melós elégedetten megsimogatja vadászpuskáját.

Kántor egyre frissebbnek érzi a nyomokat, először a vadászházhoz vezeti Csupatiékat, ahol megtalálják az erdészt, majd a patakhoz, Johnny teteméhez. A terepviszonyokhoz kitűnően alkalmazkodó öltözékben (öltöny nyakkendővel) nyomuló Sátori kiveszi a néhai szakállas zsebéből az útlevelét: Erre már nem lesz szüksége, John Bana, azaz Bana János. De akkor most ki fogja eljátszani a Sándor Mátyás címszerepét?, borong magában. Csupati eközben tovább lohol Kántor után, de a bokrok közül Dóra őrá is rálő (rendőrre lőni ’75-ben? meg van ez bolondulva, hiszen ezért akasztás jár!), de szerencsére nem találja el. Csupati elengedi Kántort a pórázról, a kutya előrerohan, a törzsőrmester utána, de egy szikla mögé érve Picike leüti. Mikor magához tér, keze hátrakötve, de hűséges társa jön és elrágja a kötelet. Csupati felveszi a földről sapkáját (ami elengedhetetlen fegyverrel lövöldözők üldözésénél), felkattintja szolgálati elemlámpáját, mert közben leszállt az este, és Kántorral együtt indulnak tovább a nyomon.

Az erdő másik részén Bokor és Sátori is errefelé tart két géppisztolyos rendőr kíséretében, de kissé lemaradnak az eseményekről. Egy elhagyott kunyhó mellett ugyanis Kántor erőteljes hangjelzéssel (vö. ugatás) ráront Picikére és a földre dönti, az utána érkező Csupati szolgálati fegyveréből lövést ad le, ezzel jelezve helyzetüket a nyomozóknak.

A hegyi úton rohanva érkezik az erősítés: Hogy szaladnak a fák, illetve hogy szaladnak Bokorék, idézi fel Csupati a 60-as évek egyik ismert filmjének címét. A nyomozás teljes sikerrel zárul: Ica és az ékszerek előkerülnek a kunyhóból, a gyilkos Dóráról megtudjuk, hogy tűzpárbajban megölték a rendőrök, végül az éjszaka közepén hangos szirénázással megérkezik két rendőrségi kisbusz is. Csupatinak tehát minden oka megvan rá, hogy Kántort a nyakába kapva ellejtse a szokásos örömtáncot, nem törődve Bokor százados morcos pillantásával.