Nem mondok meglepőt azzal, hogy ez ismét egy olyan rész, amit a Magyar Televízió nem adott le az eredeti sugárzás idején. Orosz arisztokraták, akik a Nagy Októberi után / elől menekültek el Nyugatra?! Ez bizony nem volt komilfó annak idején, ezért a sorozat magyar rajongói csak jóval a rendszerváltás után, 1998-ban láthatták ezt az epizódot a tévében.

Színhelyünk Genf, a La Paix (Béke) nevű hotelben kezdünk, ami a mai napig létezik, no kidding. Svájci kikapcsolódásra ide érkezett Brett és Danny, az utóbbi lelkesen gyakorolja a síelés alapjait a szállodai szobában. Felcsatol és a botokkal a kezében követi Brett tanácsait a kanyarvételről, lassításról, megállásról. Nem egy óriás műlesikló típus, az kapásból látszik, csak vergődik a lécekkel, mint malac a jégen.

A szomszéd szobába eközben két rosszarcú hatol be az erkélyen keresztül és valamit nagyon keresni kezdenek. A kutatás zajait barátaink is meghallják, Brett gyorsan átmegy megnézni, mi történik. Egy erős pofon visszarepíti Danny mellé, aki szintén csatlakozna a küzdelemhez, de ebben akadályozzák a lécek. Végül nagy nehezen lecsatol, és Brett-tel menekülésre kényszerítik a behatolókat. Ekkor egy fiatal lány érkezik valami inasféle kíséretében, és megkéri Brettet, igazolja magát. A meglepett főúr átnyújtja az útlevelét, mire a lány térdet hajtva közli: Rendelkezzen velem, lord Sinclair. WTF? Főcím.

Rolls Royce Silver Ghostban utazunk valahová, a lányról megtudjuk, hogy ő Alexandra Petrovna Ozerova hercegnő, távoli leszármazottja az utolsó orosz cárnak, II. Miklósnak. Az úticél egy behavazott külvárosi kastélyféle, Alexandra bevezeti barátainkat a gyertyafényes szalonba, ahol idős hölgy fogadja őket, a lány nagymamája. A lány bemutatja a vendégeket: „Brett Rupert George Robert Andrew Sinclair, Marnoch earlje, és Daniel Wilde. – Anna Szergejevna Ozerova főhercegnő, Mihail Vasziljevics Ozerov főherceg, II. Miklós, minden oroszok cárja unokaöccsének özvegye.” (Na, ezt még négyszer-ötször leírom, és kész is a hogyvolt.)

Lordunk illendően kézcsókkal hódol a főhercegnőnek, aki természetesen ismerte Brett nagyapját, a 13. earlt, még V. György udvarából. György nagyon kedves ember volt, de pocsék táncos, emlékszik vissza a régi időkre a matróna. Danny, a született republikánus viszont csak kézfogással és puszival (!) köszönti az idős arisztokratát. A főhercegnő kicsit meglepődik, de aztán a találkozás örömére pezsgőt bontat. Alexandra titokban megsúgja Brettnek, hogy ez valójában limonádé, de ne lepődjenek meg. Koccintás után az idős hölgy elmondja, miért is hívatta ide barátainkat.

Az 1917-es NOSZF (fiatalabbak kedvéért Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mindközönségesen bolsevik hatalomátvétel) előtt néhány héttel vőlegénye, Ozerov főherceg a családi ékszereket jó érzékkel Svájcba menekítette, majd nem sokkal a forradalom kitörése előtt ők is elmenekültek Szentpétervárról, a családi ékszereket külön úton előreküldték egy genfi bankba. Egy kis faluban, Godinszkában titokban összeházasodtak, ahonnan pár nap pihenő után továbbindultak. A bolsevikok azonban még a határ előtt elfogták őket, férjét megölték, és mint kiderült, előtte már Godinszkát is feldúlták, a templomot felégették, így nem maradt írásbeli nyoma az esküvőnek. A szovjet kormány most visszaköveteli az ékszereket, ezért az Ozerovoknak valamilyen módon igazolniuk kellene a tulajdonjogot. A család megbízott egy Wilhelm Ganguin nevű levéltárost, aki nemrég kapcsolatra bukkant az Ozerovok és a Sinclairek között, és már elindult ide, hogy tájékoztatást adjon, hamarosan megérkezik.

Ez részben igaz, Ganguin valóban elindult, de hogy megérkezik-e? Ugyanis a hegyi úton autózva piros Renault-ját a szállodában látott két rosszarcú követi egy fehér Peugeot 504-essel.

Egy elhagyatott szakaszon megállásra kényszerítik, és einstandolják a táskáját, mint Nemecsek golyóit a Pásztorok a Múzeum-kertben. Majd a szerencsétlen levéltárost leütik, és autójába ültetve legurítják egy szakadékba.

Eközben a kastélyba megérkezik Szergej, az arrogáns unokaöcs, aki nem örül a látogatóknak. (Olyasmi alkat egyébként, mint a kitűnő Bödőcs "Tibike", csak agresszív kiadásban.) Szerencsére az ellenszenv kölcsönös, sőt nagynénje sem szíveli a csávót, aki ráadásul közli a vendégekkel, hogy a kastélyban nem a romantika miatt világítanak gyertyával, hanem mert kikapcsolták az áramot. A család ugyanis mára tönkrement, és ha az ékszereket is elvesztik, akkor végleg lehúzhatják a rolót. Telefoncsörgés, a rendőrség közli Ganguin halálhírét, Alexandra megy tanúskodni az őrsre. Brették úgy döntenek, szétnéznek a szomorú sorsú könyvtári alkalmazott faházában, hátha találnak valami nyomot.

A házban minden feltúrva, a polcokon rengeteg könyv, főleg Oroszországról, köztük meglepetésre egy ismerős nevű szerzőé: Rodney Parkington Sinclair egyik magánkiadásban megjelent könyve 1922-ből. Természetesen Brett egyik nagybácsikája az illető, a lord szerint a legunalmasabb ember a földön, a könyvei is marha unalmasak, neki viszont gyerekkorában el kellett olvasnia őket. (Ki meri állítani, hogy könnyű az arisztokraták élete?)

Danny szerint lehet, hogy ez a könyv derít fényt a Sinclairek és az Ozerovok közti kapcsolatra, ezért gyorsan kebelébe rejti. Ekkor kintről zaj hallatszik, rendőrök érkeznek Ganguin lányával, Magdával, és barátainkat beviszik a yardra, mint illetéktelen behatolókat. A hátsó szobából ekkor előlép a két rosszarcú, és elégedetten néz a letartóztatottak után.

A rendőrségen hamar tisztázódik a félreértés, lekerülnek a bilincsek, és Magda is elnézést kér. Majd észreveszi Dannynél Rodney bácsi könyvét, és közli a fiúkkal, hogy apja nagyon izgatott lett, amikor rátalált, tuti, hogy van valami köze az ügyhöz.

A szállodában Danny olvas fel részleteket a könyvből Alexandrának és Brettnek. A bácsi stílusa tényleg elviselhetetlen, oldalakon át írja le pl. saját öltözékét, ezért érthető, miért nem őt kérték fel Az azkabani fogoly forgatókönyvének megírására. Megemlíti viszont, hogy 1917 novemberében rövid időt töltött egy Godinszka nevű faluban, ahol pár nappal azelőtt egy esküvő is volt, erről a naplójában írt részletesebben. Szerencsére az öregúr még él, Brett, bár nem túl lelkesen, de vállalja, hogy felkeresi Londonban és elkéri a naplót.

Danny is útrakel, egy bérelt BMW-vel (tényleg, hová lett a Ferrari?) felkeresi a Yelker Trust Bankot, ahol az Ozerovok ékszereit őrzik már több, mint ötven éve. Herr Yerkel, a tulaj szívesen megmutatja a páncélteremben őrzött gyűjteményt, amelynek értékét 4 millió $-ra becsüli. Az idős Anna hercegnő is befut (eufémizmus!), amit egyébként is gyakran megtesz, mert a jószívű Yerkel úr mindig megengedi, hogy gyönyörködhessen a családi kincsekben.

Danny következő célállomása Szergej tornaterme, ahol az arrogáns (p)öcs vívóórákat tart az érdeklődőknek. Danny is beöltözik, és vívólecke ürügyén beszólogat Szergejnek. Szikráznak a tekintetek, szikráznak a pengék, Danny nyíltan célozgat arra, hogy Szergej akarja megakadályozni, hogy az idős hölgy megszerezze a hiányzó bizonyítékot. Az orosznak persze nem tetszik a gyanúsítgatás, búcsúzóul egy sportszerűtlen vágással meg is sebzi Wilde kezét.

Szerencsére vérmérgezéstől nem kell tartanunk, mert a sebesültet a szállodában gondosan leápolja Alexandra. A lány szerint Ganguin kutatásait a jószívű Herr Yerkel finanszírozta, Danny egyetértően bólogat, bizony, a bankárok már csak ilyen jószívűek és önzetlenek.

Érkezik Magda is Ganguin telefonnoteszével, amelynek átlapozása során eszébe jut, hogy apja időnként igénybe vette a Walther & Dante nevű magánnyomozó cég szolgálatait is. Danny már indul is a címre.

Mire jutott mindeközben a jó Brett Londonban? Rodney bácsival beszélget, sajnos az öregúr már nem olyan, mint régen – vagy még mindig pont olyan? Folyamatosan beszél mindenféle csip-csup dologról és közben dicsekszik, hogy életének minden percét leírta a naplóiban. Nagy nehezen kiderül, hogy a godinszkai eseményeket a 14. kötetben örökítette meg. Brett lekapja a polcról a kötetet és gyorsan belelapoz, majd elégedetten táviratozik Dannynek Genfbe.

A címzett éppen befelé óvatoskodik a Walther & Dante cég irodájába, de pont belefut a pisztolyt szorongató egyik névadó rosszarcúba, Dantéba. Az vigyorogva közli, hogy a játszmának hamarosan vége, és gondjuk lesz Wilde-ra és a barátjára. Végszóra előlép a cég másik fele, a nem kevésbé ellenszenves Walther, és jól leüti Dannyt. A zsebében megtalálják Brett táviratát, amelynek szövege („Megtaláltam, amit kerestem, holnap az első géppel érkezem”) gyors intézkedést tesz szükségessé.

Walther tehát a reptéren várja Brettet (aki természetesen még enyeleg egy kicsit az egyik csinos légikisasszonnyal), majd az orra alá dug egy fotót a megkötözött Dannyről. Brett szenvtelenül közli, hogy ő is tudja, milyen rossz fényképarca van a barátjának. Még rosszabb lesz neki, ha nem jön velem azonnal!, keménykedik Walther, így elindulnak.

Dante a félig eszméletlen Dannyt a vívóteremben téríti magához, az amerikai első szavával gúnyosan köszönti a kardját lóbáló Szergejt: „Csak nem Rettegett Iván?” Az orosz nem díjazza a poént. Hamarosan érkezik Walther is Brett-tel, a lord a terembe lépve gúnyosan köszönti a kardját lóbáló Szergejt: „Csak nem Rettegett Iván?” Az orosz nagyon nem díjazza a poént. Erőteljesen a napló hollétéről érdeklődik, Londonban hagytam, hazudja Brett, persze Szergej nem hisz neki, és a lord erőteljes inzultálására utasítja sameszeit.

Vágás után látjuk, amint a csinos sztyuvi éppen beállít Ozerovékhoz, és Brett megbízásából átadja a keresett naplót. Alexandra és az idős Anna lázasan lapozgatni kezdik, és meg is találják benne az esküvőről szóló leírást.

Brett ütlegelését telefoncsörgés szakítja félbe, a vonal túlsó végéről közlik Szergejjel, hogy a napló az öreglánynál van. Szergej elrohan Dantéval, a megkötözött foglyokat Walther őrizetére bízza. Apukám, ilyen hibát elkövetni, hát ezt a pancsert hőseink még összekötözött kézzel is simán lenyomják! Így is történik, barátaink már rohannak is elfele.

A kastélyba érkező Szergejnek Alexandráék diadalmasan mutatják a naplót, de megdöbbenésükre az unokaöcs a kandalló tüzébe veti a bizonyítékot. Ám ekkor érkezik a felmentő sereg: Brett rövid pofozkodás során lerendezi Dantét (maradtál volna a szonettírásnál, öcsém!), Danny pedig heves kardpárbaj után egy erős balcsapottal csendesíti le Szergejt. A naplónak szerencsére csak a fedele pörkölődött meg, barátaink már viszik is, hogy a bank széfjében az ékszerek mellett helyezzék biztonságba.

Az ékszereket közelebbről megvizsgálva azonban Brett rájön, hogy azok hamisítványok! Ráadásul Herr Yerkel a naplóról is tudott, amiről csakis Szergejtől hallhatott. A csalfa bankár összeomlik, bevallja, hogy az eredeti ékszereket két éve eladta, mert a bankja a csőd szélére került. A kapott pénzen osztoztak Szergejjel, aki ezért igyekezett mindenáron hátráltatni, hogy kiderüljön az igazi tulajdonjog. Még tesz egy erőtlen kísérletet Brették megvesztegetésére, de hiába: bezárják a rácsos páncélterembe. Tisztacsere csak szerdánként!, búcsúzik tőle Danny, én meg nagyon röhögök, mert anno a seregben is pont így volt - bár lehet, hogy ott péntekentént.

A zárójelenetben az idős Anna felpróbálja az ékszereket, amikről ugyan tudja, hogy hamisítványok, de úgy érzi, mégis visszaadják neki elvesztett méltóságát. Mindenki meghatódik, Danny próbálja oldani kicsit a helyzetet, szerinte ez a viselet a szupermarketben azért kissé túlöltözöttnek hatna.

Szerencsére a család a banktól számíthat némi kártérítésre, abból valahogy majdcsak sikerül megélnie a nagyinak kettecskén az unokájával. Az előlegből kerül valódi pezsgőre is, koccintás után a poharakat fenékig ürítik, majd a kandalló tűzébe dobják, hogy ezzel jelképesen is végleg maguk mögött tudhassák balsorsuk minden nyűgét s nyilait...