Az összesen 24 részes sorozatból a Magyar Televízió 14-et adott le az eredeti sugárzás idején, "természetesen" önkényes, azaz össze-vissza sorrendben. Jelen vizsgálódásunk tárgya például mint negyedik epizód került adásba 1972. december 16-án, bár igaz, hogy viszonylag gyorsan: alig nyolc hónappal az angliai bemutató után.

Spanyolhonban járunk ismét, fehér Jaguárral érkező szőke jónővel nyitunk, akit egy szemüveges szivar és egy ellenszenves garbós stíröl egy Rolls Royce Silver Cloudból és beszél ki jól. Shelley Mastertonnak hívják a szőkét, szappangyárat örökölt, a személyes vagyona kb. 30 millió $, a két fazon természetesen erre a hozományra tör. Némi vita után megállapodnak, hogy fele-fele arányban fognak a koncon osztozni: a szemüveges Coady adja a tervhez az anyagiakat, a garbós Foster pedig személyes varázsát. (Mert az van neki. Boáff.) Főcím.

Szálloda, piros Ferrarijából Danny pattan ki fürgén és köszönti buenos noches-szel a személyzetet, miközben hétágra süt a nap. A hallban ücsörgő Brettnek izgatottan kezdi mesélni előző esti fantasztikus pókerpartiját valami spanyol gróf vagy király ellen, akit sikerült százezer dolcsival megkopasztania. Bár tudja, hogy a pénz hamis, de legalább a saját százezrét is sikerült visszanyernie. A lord nem érti, barátja mi örömöt lel az ilyen alantas szórakozásokban, de Wilde rá se ránt az ilyen főúri beszólásokra, inkább boldogan számolgatja nyereményét. Kedélyes beszélgetésüket csörömpölés szakítja félbe: a közeli asztalnál Shelleyvel enyelgő Foster tekintette meg a padlót közelről. Nem önszántából persze, hanem egy középkorú bajszos erénycsősz sallerének köszönhetően.

Barátaink szóba elegyednek a bajszossal, akiről megtudjuk, hogy ő John Hatton, Miss Masterton pénzügyi tanácsadója, és jól felhúzta a hozományvadász Carl Foster, akit amúgy Danny is ismer. Mindig fiatal vagyonos lányok körül lebzsel, és nagyon úgy néz ki, Shelley lesz a következő áldozata, ha valami módon nem sikerül ebben megakadályozni.

Barátaink félrevonulnak tervet kovácsolni, amely azzal a nem túl meglepő eredménnyel zárul, hogy mindketten ráhajtatnak Shelleyre, két ilyen sármőr tuti kiüti a nyeregből a szemét Fostert, és a csaj erkölcse, ill. pénze nem szenved kárt. Győzzön a jobb, 5 fontba fogadnak, a halálig, bébi, teszi hozzá Danny viccesen az epizód címét.  A fiúk nekilátnak a kivitelezésnek: először bikaviadalnézés hármasban – nem a gyenge angol lány idegrendszerének való, szemét eltakarva nézi, ill. nem nézi, miközben Danny és Brett egymásnak szólogatnak befele. 0:0.

Majd pezsgős hajókirándulás Brett-tel kettesben, brit lobogó alatt – egészen addig, míg a sportember Danny be nem úszik a tenger közepére és ki nem cseréli a Union Jack-et a Star Spangled Banner-re. 1:0.

Romantikus hegymászás következik Dannyvel, aki biztos benne, hogy puhány barátja ide nem fogja követni őket. Nem hát, mert már a hegytetőn vár rájuk, pezsgőt kortyolgatva. 1:1.

A nőért folyó küzdelem tehát egyelőre döntetlen, sőt Shelley a szálló éttermében le is hűti Dannyt: kár a gőzért, úgyis tudja, hogy Hatton megbízásából udvarolnak neki, az ő szíve viszont Fosterért dobog. (Az enyém meg a Foster’s-ért, de ez itt most mellékszál.) Brett is érkezik, ő sem örül a lány szavainak. Eközben Danny az egyik asztalnál kiszúrja a testőre kíséretében eszegető Coadyt. Gyorsan ráront, persze ismeri őt is és zűrös „befektetési” ügyeit is, és dühösen figyelmezteti, álljon le a Shelley elleni akcióval, akármi is legyen az.

Végszóra befut Foster és megfosztva Brettet a csaj kellemes társaságától, magával viszi Shelleyt, hogy valami papírokat írjanak alá egy ügyvédnél. Brett és Danny erről tájékoztatják Hattont, aki biztos benne, hogy Foster az ő pozíciójára tör, ő akar lenni a Masterton vagyon kezelője.

Barátaink esti behatolásra készülnek, célpontjuk azonban nem a gyengébb nem, hanem Foster szobája. Danny komplett felszereléssel érkezik, ajtónyitásra alkalmas eszközök teljes szortimentjét pakolja ki batyujából. Először egy kemény plexidarabbal próbálkozik, majd hajtűvel, ezt követi egy villa, majd egy pipaszurkáló. Végre nyílik az ajtó, de nem a botcsinálta betörőnek, hanem az időközben a szobába az erkélyen át bemászó Brettnek köszönhetően.

Az egyik fiókban rábukkannak a Foster meghatalmazását szentesítő dokumentre, mely szerint Foster lesz Shelley pénzügyi tanácsadója, ha Hatton nyugállományba vonul vagy alkalmatlanná válik a feladatra. Ekkor pisztolyt szegezve belép Foster, aki figyelmezteti lovagjainkat, hogy ne álljanak közé és a 30 millió közé, egész életében erre a fogásra várt, nem hagyja, hogy beleköpjenek a levesébe.

Másnap lovaglás közben lordunk újabb kísérletet tesz rá, hogy felnyissa Shelley szemét, de az nagyon bele van borulva Fosterbe, fene az ízlését. 26 éves vagyok, vágja ki a végső érvet dühösen Shelley. (Erről persze Markos György Esti meséje jut eszünkbe, amelyben a bűnronda anyókát a herceg háromszor is magévá tette, mégsem lett belőle gyönyörű királykisasszony. Mire az anyóka: „Hány éves vagy te, herceg? Huszonhét? És még hiszel a mesékben?!”) Azonban Brett hiába érvel, mint tudjuk, a nőket nem lehet észérvekkel meggyőzni, pedig itt már nagyon fokozódik a helyzet: Coady 24 órát ad Fosternek az akció befejezésére, különben nézhet.

Leszáll az est, a hozományvadász kimenti magát Shelley-nél, valamit gyorsan el kell intéznem, utána elviszlek vacsorázni, majd addig Misztervájld szórakoztat. Beszáll nyitható tetejű fehér MG B-jébe, Brett az Aston Martinnal követni kezdi, a karavánt Danny és Shelley zárja a Ferrarival. A hegyi úton egy elágazásnál Dannyék rossz felé mennek, így kis híján lemaradnak „az angol arisztokrata küzdelme a mediterrán pórnéppel” c. jelenetről. Foster úti célja ugyanis egy hegyi zsákfalu, a birkapásztorok flamenco hangjára mulatoznak, a helyi Esmeralda táncol.

Brett oson a szoknyapecér után, és látja ám, amint az egy elhagyatott házban az eszméletlen Hatton zsebéből kivesz valami papírt, majd a kocsijával elhajt.

A lord természetesen a bajbajutott segítségére siet, megszabadítja köteleitől, a magához térő jóember csak annyit tud mondani, Foster kényszerítette, hogy aláírja a dokumentet. Brett támogatná kifelé, de az ajtóban útjukat állják a hegyi népek. Pásztorok, pásztorok örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe, ringatnánk magunkat karácsonyi hangulatba, de nem lehet. A vezérürü ugyanis nem engedi, hogy csak úgy elvigyék kedves szállóvendégüket, küzdjenek meg érte, mint férfi a férfival, elő a kampós végű botokkal! Lordunk csak kacag ezen, ő mindenféle eszközt tud fegyverként használni, egy ilyen fustély kezelése sem okoz neki nehézséget. Összecsapnak, és bár a birkapecér tisztességtelen módszereket is bevet, végül győz az oxfordi sportoktatás. Az időközben megérkező Danny átszáll az Aston Martinba és a tömeg közé hajtva kimenti Brettet és Hattont, Shelly követi őket a Ferrarival vissza a szállodába 

A hotelben a feszült idegeket természetesen nagyobb mennyiségű brandy elfogyasztásával nyugtatják hőseink. Hatton aggódik, hogy az ő kikényszerített lemondatásával most már Foster lett Shelley vagyonának kezelője. Ekkor cseng a telefon, az emlegetett csaló az, aki előnyös ajánlatot tesz: potom százezer dolcsiért visszaadja a dokumentet. Shelley vigye el neki személyesen másnap délig a pénzt, mertkülönben. Shelley és Hatton összevitatkozik: fizessünk – még csak az kéne - de fizessünk, én hibáztam – még mit nem, egy közönséges hozományvadásznak?! Hatton mérgesen átvonul a másik szobába, Shelley sírós hangon közli Dannyékkel, hogy ennyi pénzt nem tud egy nap alatt előteremteni, most mi lesz? Persze lovagias hőseinknek megvannak a saját terveik, de egyelőre nem árulják el a csajnak.

Brett terve a korábban leszólt alantas pókerezéssel pénzhez jutni: három rendkívül sötét figurával ül le egy füstös szobában, és a forgatókönyvírónak köszönhetően pont százezret nyer is, amit némi pofozkodás után sikerül kimentenie a rablóbarlangból. Bár tudja, hogy a pénz hamis, de legalább a saját százezrét is sikerült visszanyernie. Viszi a lóvét Shelleynek, aki apró sikongatásokkal fogadja, ó Brett, hogy tudnám ezt meghálálni? Lordunknak biztos lenne erre javaslata (nekem is), de úriember ilyesmiről nyilvánosság előtt nem beszél.

Ettől függetlenül Danny is akcióba lendül, bár az ő terve jóval veszélytelenebb: ő a pár nappal korábban megnyert százezret ajánlja fel a bajba jutott hősnőnek. Shelley apró sikongatásokkal fogadja, ó Danny, hogy tudnám ezt meghálálni? Dannynek is biztos lenne erre javaslata, stb. A csaj viszont nem említi, hogy a másik lovagtól már megkapta az összeget, hogy van ez? Fészket rak bennünk a gyanú.

Reggel a két kanál egymástól függetlenül szeretne ünnepelni Shelley-vel annak szállodai szobájában. Külön-külön pezsgőt rendelnek a lakosztályhoz, és pont egyszerre érkeznek oda. Meglepetésükre viszont a pincér közli, hogy Miss Masterton Mr Hattonnal együtt már kijelentkezett, hoppá! Átverés szaga érződik a levegőben, a fiúk viszont emelt fővel fogadják a csapást, és megisszák a pezsgőket, legalább azok ne vesszenek kárba. Közben azért megtudjuk, hogy mind a ketten a hamiskártyásoktól elnyert hamis pénzt adták oda Shelleynek, na erre újból iszunk.

A gyanútlan Shelley diadalmasan viszi a táskával teli pénzt Fosterhez egy külvárosi házba. Foster éppen a helyi pletykalapot olvassa, amely a társasági rovatban fényképes hírben közli, hogy a valódi Miss Masterton férjhez ment. Na tessék, tehát ez a kanapén ülő Shelley csak ál. Foster szerint mihelyt Hatton megérkezik, gyorsan lépjenek le, mert ha Coady megtudja, hogy nem az igazi Shelley-től szerezték meg a pénzt, lesz nemulass. A szőke felmegy az emeletre átöltözni (mert az nagyon fontos ám menekülés közben), és pont ekkor érkezik Coady. Persze nem elég neki a kétszázezer, ő a 30 millára kötött üzletet Fosterrel. A gennyes bájgúnár elárulja, hogy Shelley az emeleten van, majd a táskát felkapva rohan ki a házból. Bepattan az MG B-be és elhajt, de közben a táska kiborul, szívás öcsém, se pénz, se nő. Hatton a fák közül tanúja az esetnek, és elindul segítségért.

Persze ki máshoz fordulhatna, mint Brettékhez? Elárulja nekik, hogy Shelley valódi neve Gladys Smith, csak egy kedves szélhámosnő, de most Coady hájas markában van. Lovagjaink természetesen az előzmények ellenére vállalják a mentőakciót, és máris indulnak az Astonnal. Viszont ketten kicsit kevesen vannak hat fegyveres ellen, honnan lehetne segéderőt szerezni? A választ távoli kolompolás adja meg: a verekedős spanyol birkapásztort, Ramont keresik fel, aki jó pénzért vállalja, hogy most nekik segít. Újból akcióban a kampós végű botok, a parkban cirkáló őröket sikerül sorra ártalmatlanná tenni. Eközben Coady a házban megtalálja a pletykalapot, benne a valódi Shelleyről készült fotóval.

Azonban mielőtt gutaütést kapna, beront Danny és Brett. A sameszeket leütik, a menekülő Coady pedig fennakad Ramon botján. Na, neked kampó, öcsém, jegyzem meg szellemesen.

A szálloda parkjában Danny és Brett búcsúzkodik a hálálkodó Gladystől. Jó kislány lesz, megjavul, persze, a fiúknak jó utat kíván, puszi-puszi, barátaink indulnak a kocsikhoz, de a kapuból visszanézve még látják, amint a leányzó éppen egy magányos olajbáróval elegyedik fesztelen beszélgetésbe...