Az összesen 24 részes sorozatból a Magyar Televízió 14-et adott le az eredeti sugárzás idején, "természetesen" önkényes, azaz össze-vissza sorrendben. Jelen vizsgálódásunk tárgya például mint negyedik epizód került adásba 1972. december 16-án, bár igaz, hogy viszonylag gyorsan: alig nyolc hónappal az angliai bemutató után.

Spanyolhonban járunk ismét, fehér Jaguárral érkező szőke jónővel nyitunk, akit egy szemüveges szivar és egy ellenszenves garbós stíröl egy Rolls Royce Silver Cloudból és beszél ki jól. Shelley Mastertonnak hívják a szőkét, szappangyárat örökölt, a személyes vagyona kb. 30 millió $, a két fazon természetesen erre a hozományra tör. Némi vita után megállapodnak, hogy fele-fele arányban fognak a koncon osztozni: a szemüveges Coady adja a tervhez az anyagiakat, a garbós Foster pedig személyes varázsát. (Mert az van neki. Boáff.) Főcím.

Na kérem, a mostani nyomozás során elhagyjuk Nagy-Budapest területét, és szívunk némi hegyvidéki jó levegőt a nyugati határszél mentén.

Szolgálatban szunyókáló Csupatival kezdünk, Tibor, Tibor, ezzel már a múltkor is megjártad! Természetesen csöng a telefon, de még mielőtt törzselvtárs felébredhetne rá, a gazdája álmát őrző Kántor gyorsan odafut, leemeli a kagylót és leteszi az asztalra.

A vonalban Bokor százados hallózik ordítva, de hiába, Csupati álma mély és nyugodt. Amikor aztán magához tér, ijedten veszi észre a mellérakott telefont: Te voltál az, Tyutyukám, hát miért nem szóltál nekem, balhé lesz ebből! Lesz is bizony, Sátori máris hívja: Megőrültél, melléteszed a szolgálati telefont és kikapcsolod a szolgálati denevért, pont, amikor a főnök hív?! Örülj, ha három napi fogdával megúszod! Csupati lehangolva karolja át kutyája nyakát: Tudom, hogy csak jót akartál, ugye majd hozol a gazdinak kaját a fogdába?

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés egy alig egy éve indult blognak...

Örömmel jelentem mindenkinek, akit érdekel, hogy kicsiny játszóterem életében jelentős esemény történt: 2022. november 29-én elérte a százezredik lapletöltést! "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok", hivatkozhatnék némileg pofátlanul Kazinczyra ebből az alkalomból, de öntömjénezés helyett inkább pár szóban arról, miféle megfigyelések vonhatók le a blogmotor generálta statisztikákból.

A legnépszerűbb poszt a nyári Iron Maiden koncertbeszámoló volt 4600 fölötti letöltéssel, tehát nemcsak a Groupama Arénában volt közel telt ház, hanem itt is. Jól fogadták az olvasók két klasszikus magyar sorozat, A Tenkes kapitánya és a Tüskevár hogyvoltjait is, egyes epizódok itt is 3-4000 körüli olvasottságot produkáltak. (Zárójelbe: azt többször is jeleztem, hogy alapvetően a filmek, sorozatok leírásával indultam anno a szép emlékű hogyvolt.blog.hu-n, a NER-esítés előtti független Index aloldalán, és ez a vonal adja ennek a blognak is a gerincét.) Azzal nem fogok semmit sem elspoilerezni, ha elárulom, hogy az ilyen jellegű, tehát retro sorozatokról szóló posztok fogják dominálni a blogot a jövőben is.

Teljes meglepetésemre és egyúttal természetesen nagy örömömre a Márványmenyasszony étteremről szóló poszt jelenleg a második legolvasottabb írás, ami eddig szintén már 4000-nél több letöltéssel büszkélkedhet. Oké, a több ezres olvasottság az Index címlapos blogketrecbe kerülésnek köszönhető, ez nyilvánvaló, de a letöltések száma azt mutatja, hogy a szerkesztők és az olvasók ízlése találkozott.  

Számos posztom került ki "a népi internet legjava" alcímmel még szintén a régi Index által indított gyűjteményre, a cimlap.blog.hu-ra, ahol több százan olvasták az adott írást. De a posztok nagy része mindenféle címlapos támogatás nélkül jelenik meg, tehát kénytelen megállni a saját lábán. (Na persze nem úgy, mint Rasi.) Ilyenkor az olvasottság 100 körüli letöltést jelent napi szinten, ami ugyan nem nagy szám, megengedem, nekem viszont pont elég. A keresőmotorok szerinti statisztika azt mutatja, hogy a kíváncsi olvasók többsége már közvetlenül a blog címére kattintva jut el ide, és nem vár semmilyen címlapos ajánlásra. Ezeknek az olvasóknak extra nagy köszönet! 

Ráadásul folyamatos a régebbi, akár az indulás környéki posztok iránti érdeklődés is. Ez valszeg abból következik, hogy az olvasókénti átlagos lapletöltés 1,3 - 1,5 között mozog, tehát aki idetéved, az nemcsak az adott friss posztot olvassa el, hanem legalább még egy - két régebbire is rákattint.

És ennyi jó eredmény után mi az, ami szomorúsággal tölt el? Hát az, hogy néhány, általam nagyon szeretett és nagy örömmel írt poszt nem érte el a minimálisnak tekinthető százas olvasottságot: ilyen pl. az Illetlenek c. tévéfilmről és a nagy kedvenc Saxon budapesti koncertjéről írt beszámoló.

Na de sopánkodás helyett inkább nézzünk bizakodva a jövőbe, ahogy azt a zseniális Örkény István anno megírta. Mert hát egy szónak is száz a vége: előre a következő százezerig! Én rajta leszek, a többi az olvasókon múlik. A következő pár napban viszont különböző erősségű alkoholtartalmú italok széles szortimentjének elfogyasztása fog következni ünneplés gyanánt, úgyhogy új poszt ezen a héten már nem várható. Cheers!

A mai részben részben elhagyjuk az óbudai körzetet, részben visszatérünk oda, mindenesetre maradunk a főváros budai oldalán. A cím alapján még akár a westernfilmek egyik alap kliséjére is gondolhatnánk, de jelen esetben természetesen erről nincs szó. Hatlovas postakocsi vagy a prérin át pöfögő postavonat kirablása helyett marad nekünk a Magyar Posta egyik teherautója elleni támadás.

Nem mondok meglepőt azzal, hogy ez ismét egy olyan rész, amit a Magyar Televízió nem adott le az eredeti sugárzás idején. Orosz arisztokraták, akik a Nagy Októberi után / elől menekültek el Nyugatra?! Ez bizony nem volt komilfó annak idején, ezért a sorozat magyar rajongói csak jóval a rendszerváltás után, 1998-ban láthatták ezt az epizódot a tévében.

Színhelyünk Genf, a La Paix (Béke) nevű hotelben kezdünk, ami a mai napig létezik, no kidding. Svájci kikapcsolódásra ide érkezett Brett és Danny, az utóbbi lelkesen gyakorolja a síelés alapjait a szállodai szobában. Felcsatol és a botokkal a kezében követi Brett tanácsait a kanyarvételről, lassításról, megállásról. Nem egy óriás műlesikló típus, az kapásból látszik, csak vergődik a lécekkel, mint malac a jégen.

A szomszéd szobába eközben két rosszarcú hatol be az erkélyen keresztül és valamit nagyon keresni kezdenek. A kutatás zajait barátaink is meghallják, Brett gyorsan átmegy megnézni, mi történik. Egy erős pofon visszarepíti Danny mellé, aki szintén csatlakozna a küzdelemhez, de ebben akadályozzák a lécek. Végül nagy nehezen lecsatol, és Brett-tel menekülésre kényszerítik a behatolókat. Ekkor egy fiatal lány érkezik valami inasféle kíséretében, és megkéri Brettet, igazolja magát. A meglepett főúr átnyújtja az útlevelét, mire a lány térdet hajtva közli: Rendelkezzen velem, lord Sinclair. WTF? Főcím.

Kérem szépen, elérkeztünk kedvenc sorozatunk abszolút csúcspontjához, a blogger legkedvencebb epizódjához. Verbális és képi humor minden mennyiségben, amit az eredeti sugárzás idején a magyar nézők is élvezhettek, mert az MTV 1973. január 20-án küldte adásba ezt a részt Halál a családban címmel. Jó szórakozást hozzá a kései utókornak is!

Vidéki angol kúria kellemes parkjában nyitunk, a kertben egy idős úr sétál (a népszerű Roger Moore alakításában) és mondja magnóra önéletrajzát. A 3. kötet 74. fejezete következik éppen (ha kiadják, valszeg hosszabb lesz, mint a Háború és béke), izgalmas II. világháborús csataleíráshoz érkezik az elbeszélő. Mintegy illusztrációképpen egy távirányítású Tigris tank modell tűnik fel a szép ződ gyepen és araszol az öregúr felé, a tankot egy bohócálarcos figura irányítja a bokrok közül.

A bácsi persze szakmai érdeklődéssel kezdi vizsgálgatni a járművet, lehajol hozzá és ekkor bummm!..., a nyugállományú tábornokból csak simléderes sapkája marad meg, amit a légnyomás pont a bohócálarcoshoz repít. A merénylő noteszt vesz elő és elégedetten húzza ki egy listáról Sir Randolph Sinclair nevét. Főcím.

A kortárs (amerikai) irodalom egyik legnagyobb alakja száz évvel ezelőtt, 1922. november 11-én született. Ebből az alkalomból a Klubrádió interjút sugárzott az író egyik magyar fordítójával és életművének kutatójával, Szántó György Tibor történész-műfordító-könyvkiadóval, a riporter Pálinkás-Szüts Róbert volt. Kezdjük azzal, hogy mikor jöttek szembe velem először a fent felsorolt személyek.

Vonneguttal a gimis éveim alatt találkoztam először (ez a ’80-as évek eleje, amint azt a blog rendszeres olvasói már kívülről fújják), nem magamtól, hanem baráti köröm ajánlása révén. Természetesen az első mű, amit olvastam tőle az Az ötös számú vágóhíd volt, és mivel már akkor nagy science fiction rajongó voltam, teljesen megfogott az a stílus, ahogy Vonnegut a II. világháború egyik legnagyobb terrorakciójának, Drezda bombázásának drámai leírását sci-fi elemekkel átszőve mutatja be. (Aztán jött a Mesterlövész, az Éj anyánk és a többi.) Szántó György Tibor az 1986-ban megjelent Anglia története c. munkájával került hozzám közel. Az addig kizárólag száraz évszámokra és unalmas fejtegetésekre épülő történelemtanuláshoz képest az angol királyok emberközelbe hozására és a hozzájuk kapcsolódó különböző „sztorikra” épülő munka teljesen más perspektívába helyezte számomra az angol történelmet, és nyilván pozitív hatással volt arra, hogy két sikertelen felvételi kísérlet után 1986-ban végre bekerültem a szegedi egyetem történelem-angol szakára.

Pálinkás-Szüts Róbert meg évek óta az egyik kedvenc műsorvezetőm a Klubrádióban, aki a múlt évben megkapta a hallgatók közönségdíját, az Arany Zebrát. So it goes, így megy ez, ahogy Vonnegut mester írja a Vágóhídban.

Pálinkás-Szüts Róbert

Az eredeti címből a Metallica kitűnő Seek and Destroy c. dalművére asszociálhatunk, amit volt szerencsém saját füllel hallani  a 2010. májusában a Puskás Ferenc Stadionban adott koncerten; úgy hasított,  mint állat. A szocialista béketáborra vonatkozó negatív jelzők miatt ez az epizód nyilván nem szerepelt a Magyar Televízió eredeti sugárzási listájában, ezért a kései utókor a jelen posztból tájékozódhat, hogy anno mi is történt. Ja, és ez a blogger egyik főkedvenc epizódja a soriból, ha valakit érdekel.

Csendes helyszínen, valahol az NDK-NSZK határ egyik elhagyatott erdőszéli átkelőjénél nyitunk, az ágakat a hidegháború szellője és egy távcsöves puskás, műbőrsapkás rosszarcú mozgatja.

Joe Pfeiffer, az amerikai titkosszolgálat ügynökének narrációjából megtudjuk, hogy titkos akcióra készülnek a nyugati és a keleti szervek: Felix Meadowes szabadúszó ügynököt akarják kicserélni egy no name keleti kémre. (Pfeiffer lazán csak „fekélyországnak” nevezi az NDK-t, ez a jelző a '70-es években nyilván nem hangozhatott el az MTV-ben.)

Rajta kívül jelen van még John Cavendish, brit titkosszolga, a háttérben a nyugatnémet autógyártás emblematikus csodái: egy Mercedes Benz, egy Volkswagen 1500 és egy BMW 2500. Ez utóbbi fényét még két jónő is emeli, egy barna és egy fekete.

A kémcsere rendben lezajlik, a szabad világba visszatérő Felixre a jónők szó szerint rácuppannak. Az idillt lövés szakítja meg, a műbőrsapkás lőtt rá Felixre, aki a felfordulást kihasználva a nőkkel beugrik a BMW-be és elhajt. A szövetséges ügynökök indulnának üldözésére, de a cseles csajok korábban már egy vastag lánccal titokban összekötötték a Mercit és a VW-t, így Meadowesnak sikerül kereket oldania. Frász, frász, és megint frász! – dühöngenek az átvert szövetségesek, mint Gézengúz Guszti a Flúgos futamban. Főcím.

Ezt a részt szintén láthattuk (már aki) az eredeti sugárzás idején, a Magyar Televízió ugyanis pár nappal a Mikulás, oppardon Télapó, sőt annak idején inkább Дед Мороз érkezése után pár nappal adta le, 1975. december 9-én. Idézzük fel tehát hogyvót, mintvót. Külön felhívom a figyelmet, hogy az epizódban szereplő összes svéd nő szőke. Sztereotípia rulez.

Úgy indulunk, mint a Lost pilotja: a kamera egy szemre fókuszál, ami elég nehezen akar kinyílni. Csakhogy a szem ezúttal nem Jack Shepardhoz, hanem Brett Sinclairhez tartozik. Lordunk csak lassan tér magához, erősen másnapos, a lakásban teljes felfordulás, üres poharak, felborult pezsgősüvegek, jó buli lehetett az éjjel. Jegesvödörből hűsíti magát, majd az első gyanús jel: estélyi ruha a földön, de hol van belőle a nő?

Danny érkezik taxival valami szörnyű csillogó zakóban (vazze, felnőtt emberre ilyet ráadni, eszem megáll), beszélgetésükből kiderül, hogy Stockholmban vagyunk, innen küldött Brett táviratot az éppen Helsinkiben tartózkodó barátjának, a következő szöveggel: „Elveszem a legszebb svéd nőt, legyél a tanúm, siess, siess, siess!” Végszóra narancsszínű neglizsében belibeg az ara, és bemutatja magát Dannynek: Lady Sinclair vagyok. Barátaink egy szót sem tudnak kinyögni. Főcím.

Ismét egy olyan epizódot tárgyalunk, ami a sorozat '70-es évekbeli eredeti sugárzásakor nem szerepelt a Magyar Televízió kínálatában. Most viszont a miénkben igen! 

Ez alkalommal Spanyolhonba vet jó sorsunk és a forgatókönyv. Valahol a Costa Braván, tengerpart, pálmafák, buenos noches, flamenco és Hotel Don Juan. (Ez komoly, tényleg így hívják a szállodát.) Ez utóbbi előcsarnokában egy pakompartos német és egy hosszúhajú francia beszélget, poharukban olasz cinzano, az asztalok között spanyol pincér. Nemzetközi a társaság, akárcsak Rejtőnél A három testőr Afrikában c. alapmű nyitójelenetében. („Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”)

A Michel nevű francia a recepcióról telefonál Lisa Zorakin lakosztályába, szerelmes csacsogás, nyuszómuszó és társai, én is puszi, te is puszi stb. A beszélgetésnek fültanúja Mary, a barna hajú angol társalkodónő, aki figyelmezteti Lisát, hogy apja ellenzi ezt a kapcsolatot, természetesen a lány érdekében. A tüzes spanyol donna némi csapkodás után kivonul a szobából, az előcsarnokban pedig Michel elégedetten ül vissza a pakompartos Kurt mellé, és koccintanak miss Zorakin elrablására és a félmillió dolláros váltságdíjra. Mivan? Főcím.