A délelőtti nyüzsgéssel teli ismerős játszótéren nyitunk, a rikkancs nagy hangon kürtöli világgá az előző nap elképesztő skandalumát, amivel tele vannak a lapok: Bűntény az Állatkertben, eltűntek a vadállatok, nagy jutalom a nyomravezetőnek!! A parkőr és Bagaméri felváltva méltatlankodik: Ebben a városban minden megtörténhet!, pedig pl. a szamizdat butikról még nem is hallottak. A parkőr észrevesz egy galád szemetelőt és botját lóbálva akcióba lendül, ezt kihasználva a bokrok közt lapuló tréfás kedvű vadlibások támadást indítanak Bagaméri ellen a magnóra felvett oroszlánbőgéssel és a Lópici Gáspártól csórt oroszlános plakáttal. A gyanús zajokra fel is figyel Bagaméri és beóvakodik a susnyásba, ám amikor az ágak között megpillantja a félelmetes oroszlánfejet és meghallja a csutkára feltekert morgást, rémülten rohan a játszótér túlsó végébe.

Lihegve támaszkodik a falnak, amiről meglepetésére a bokorban látott oroszlán párja vicsorog rá. Gyanút fogva visszalopakodik, és reszkető bokornak álcázva magát kihallgatja a fiúk beszélgetését. Téma: hogyan lehetne az ellopott majmok nyomára bukkanni, az észkombájn Rece felvetése, miszerint kell egy véreb, ami majd szagot fog, osztatlan sikert arat. Az éles fülű Süle meghallja Bagaméri neszezését a bokorban, és halkan odakúszik a lapuló édesipari kisvállalkozóhoz. Az zavartan tapogatni kezd maga körül: Elvesztettem a mozijegyemet, motyogja és megszégyenülten elhagyja a terepet. Vigyázni kell ezzel az elátkozott fagyaltossal, értenek egyet a Vadliba őrs tagjai.

Az ötletgazda kis Rece kutyakeresés örvén (he-he) nyakába veszi a várost, ami az utcakép alapján valszeg a régi Óbuda lehet. Figyelmesen nézegeti a gazdájukat sétáltató kutyákat, de a felismerést nehezíti, hogy vérebet még életében nem látott. Kicsit megpihen egy padon és érdeklődve figyeli, amint egy random kiscsávó mindenáron meg akar szabadulni a kutyájától. Azonban hiába dob egyre messzebb mindenféle tárgyat, a kis vakarék még azelőtt visszahozza, hogy a gazdi el tudna tűnni. Rece továbbindul és belép Bata Gézáné díszhal üzletébe, hogy az árakról érdeklődjön. Gézáné sehol, helyette csak Géza és annak fia molyol a pult mögött. A véreb darabja 2000 forint, közlik Recével, akinek ez kb. négyévi zsebpénze, így hát csalódottan távozik az üzletből.

Az ajtó előtt ott áll az előbbi random kiscsávó a korcs kotorék kutyájával, kezében "Eladó!" táblával. Recében potenciális ügyfelet lát, ezért minden rábeszélőképességét latba veti, hogy rásózhassa a kutyust. Azonban Rece is fifikás, és a szorult helyzetben lévő eladónak felajánlja, hogy ha ad neki 5 forintot, akkor megszabadítja az ebtől. Onedin kapitányhoz méltó alkufolyamat után végül megállapodnak 2 forintban, az eladó örömmel nyomja Rece kezébe a pórázt és a bélást. A neve Bumeráng, apja Reddington Alfonz, anyja Tyúkházy Izidóra, mondja még búcsúzóul, majd gyorsan lelép, nehogy a vevő meggondolja magát.

Bumeráng az ebédnél már teljes jogú családtagként ül az asztalnál, a toleráns Rece anyuka nem izgatja magát túlságosan, különben is el kell sietnie, a testvérekre bízva, hogy váltsák ki a nagyi altatóját. Kis Rece felajánlja, hogy ő kiváltja a receptet, ha nagy Rece elmosogat. Majd választ sem várva elsiet, maga után vonszolva Bumerángot. A vadlibások az Állatkert előtt találkoznak, mindenki örül a nyomkereső kutyának, már csak az a kérdés, hogyan csempésszék be. Hála a kellékesnek, pont van náluk egy éppen megfelelő méretű táska, remek.

Amíg tanakodnak, szokatlan látvány vonja el a figyelmüket. Csinos kalapban, nagy virágmintás ruhában babakocsit tologató szimpatikus nagymama érkezik, bár az összhangot kicsit zavarja hetykére pödört bajusza. Én még ilyen ronda nénit soha az életben nem láttam, fejezi ki mindnyájuk véleményét Rece. Milyen lehet az unoka?, teszi fel a találó kérdést Karesz is. Amíg a grószmutter a pénztárnál sorbaáll, a babakocsi függönye meglebben, és a fiúknak kis híján leesik az álluk. Dundi csecsemő helyett ugyanis egy óriás dog hever a párnákon, fején takaros baboskendővel. (Ricse-ricse, Beatrice, hó-rukk!)

A látvány sokkját feldolgozandó félrevonulnak és a bejáratot díszítő kőelefánt mögül sasolják a szokatlan arcszőrzettel bíró mamzelt, aki kezében csörgőt rázva éppen elindul a babakocsival. Ez a fekete nyelves fehér cipő ismerős valahonnan, mereng kis Rece, miközben a Maigret sorozat aláfestő zenéje szól, hibátlan. Hol is láttunk már ilyet, Lucas?, gyújt nemlétező pipájára Rece, majd meg is adja a választ: Bagamérin, gyerünk utána! (Ide viszont most muszáj betennem egy Boncz Géza örökzöldet: Megtelt felügyelő felhajtja gallérját, pisztolyát csőre tölti, hóna alá dugja, majd kihúzza. 38,2. Lázasan gondolkodik. Az asztalhoz lép, a fiókot kihúzza. Benne régi és ujjlenyomatok.)

A csapat kétfelé válik, Rece, Karesz és Marci Bagamérit követi, Süle és Jóska a majomházhoz siet. Te majd ájulj el, akkor mindenki rád fog figyelni, és én Bumeránggal nyugodtan szagot vetetek, vázolja a briliáns tervet Süle Jóskának. A terv kitűnő, a megvalósítása szintén, az izgatott látogatók szorosan körbeveszik a földön fekvő Jóskát, hátha így tényleg megfullad. Bumeráng szimatol, majd Süle jelt ad Jóskának, aki erre feltápászkodik. Semmi, semmi, csak múló rosszullét, mondja és már indulna kifelé, azonban egy testes asszonyság az útját állja. Nem mész sehova, én vöröskeresztes tanfolyamot végeztem, lehet, hogy belső sérülésed van, hívják a mentőket!, intézkedik nagy hangon.

Befutnak a mentősök, Jóskát hordágyra rakják és már viszik is, ennyit a titkos nyomozásról. A jelenetnek szemtanúja Hudák bácsi, a gondozó is, akiben motoszkálni kezd valami, mintha már látta volna ezt a két fiút valahol.

A többiek ezalatt Bagamérit követik, és arra lyukadnak ki, hogy biztos ő is a nyomravezetői díjra hajt. Lopakodás közben észrevesznek egy másik ismerős alakot, aki a Nagy Sziklán mászik éppen. Nézzétek, a majomteve, biztos kijött a rokonaihoz, rötyögnek félhangosan. Majd azon agyalnak, hogyan lehetne kiiktatni a fagylaltost, szerencsére Rece már kiváltotta az altatót, így máris kész a megoldás: be kell adni a dognak. Magukhoz intenek egy korukbeli srácot, akit megbíznak azzal, hogy csalja el a bajszos bácsit a babakocsitól azzal, hogy telefonon keresik. De hát az egy nő, tesz tanúbizonyságot észbeli képességeiről a srác. Férfi, és Bagamérinek hívják, világosítja fel Rece, majd bevetésre küldi a kamikazét. Néni kérem, Bagaméri úrhoz van szerencsém?, lép oda a srác a fagyishoz, tessék jönni a telefonfülkéhez, magát keresik. (Az ugye megvan, hogy a rendszerváltásig visszahívható telefonfülkéről még csak nem is hallottunk?) A fagyis felveszi a kagylót: Itt Bagaméri Jácint, tessék, hallózik hosszasan, ezalatt a vadlibások nyalókára csepegtetett dupla adag altatót adnak be a kutyának, majd vihogva eltűnnek.

A mit sem sejtő Bagaméri belép a majomházba, ami szerencséjére éppen üres, azonban a hangosan horkoló kutyába képtelen életet verni. Puncs, kiskutyám, Puncs, keltegeti, de hiába, Puncsnak bepancsoltak alaposan. Ügyködése szemet szúr a kollégájával arra sétáló Hudák bácsinak, lányos zavarában Bagaméri a csörgőt rázva flamingót kezd járni (elvégre állatkertben vagyunk), de ez sem menti meg a lebukástól. Hudák bácsi félrerántja a babakocsi függönyét, és megütközve nézi az alvó dogot. Szegény kiskutyám haldoklik, és az volt az utolsó kívánsága, hogy hozzam ki az Állatkertbe, próbálkozik Bagaméri.

A keményszívű alkalmazottakat azonban nem hatja meg ezzel, kocsijával együtt kilökik az utcála dulván, Hudák bácsi Grosics Gyulának is dicsőségére váló mozdulattal még takaros kalapját is utána rúgja. Meg vagyok átkozva, búslakodik a pórul járt kisvállalkozó.

A maradék vadlibások is a kijáratnál találkoznak, és értesülnek Sülétől, hogy Jóskát elvitték a mentősök, de Bumeráng sikeresen szagot fogott. Kis Rece és Süle Bumeráng nyomában ellohol, közben találkoznak a kutya régi gazdijával. A közgazdász zseni Rece úgy tesz, mintha vissza akarná adni a kutyust, mivel túl sokba kerül az etetése, napi 2 forintba. A srác azonban inkább odaadja a pénzt, csak nehogy ismét hozzá kerüljön a jószág, majd gyorsan elfut. A nyomok az ismerős játszótér felé vezetnek, a parkőr bódéjához, ahol azonban nyoma sincs majmoknak, csak finom disznópörköltnek. Hiába, Bumeráng még nem igazi nyomozókutya, kénytelenek levonni a következtetést Recéék.

Csapatmegbeszélés a Warszawa roncsban, meg kellene figyelni a zöldségeseket, hátha úgy sikerülne a majmok nyomára bukkanni, de ehhez kellene Jóska is, mi lehet vele, menjünk el hozzá. Bagaméri megint feszülten hallgatózik, majd fagyiskocsiját hátrahagyva, a doggal a fiúk nyomába ered. A srácok útközben találkoznak Lópici Gáspárral, aki izgatottan érdeklődne a Rece szerkesztő úrtól, hogy mikor kerül adásba a múltkori interjúja, de Rece csak annyit mond: Most nem érek rá, és a többiekkel együtt elrohan. Lópici az érkező Bagamérinek hosszasan meséli, milyen fontosakat mondott a riportban, majd ne felejtse el bekapcsolni a rádiót. Na de mikor lesz az adás?, kérdezi Bagaméri. Ezt én sem tudom, vallja be a plakátragasztó, akit erre Bagaméri vasvilla szemekkel szinte keresztülszúr, merthogy közben a fiúk eltűntek.

A vadlibások a kórház fertőző osztályán megtalálják Jóskát, üvegfalon át beszélhetnek csak vele belső telefonon. Az orvosok nem találják a betegségemet, én meg hiába mondom nekik, hogy azért, mert nincs is, meséli a többieknek. A fiúk úgy döntenek, beszélnek a fő doktor bácsival. Mikor engedik ki a barátunkat?, kérdezik tőle, a válasz meglepő: Miért, nem jó neki itt? A doki beszélgetés közben sorra vizsgálja a srácokat, szemében azonban a szakmai lelkesedés lángja helyett mintha inkább az eszelősség tüze lobogna. Recéék is jobbnak látják gyorsan elmenekülni, majd az utcára kiérve azon kezdenek agyalni, hogyan lehetne Jóskát kiszabadítani innen. Kis Rece ma nagyon pörög, máris kitűnő ötlete támad, de ehhez vissza kell menniük a játszótérre.

Bagaméri a fagyiskocsira szerelt visszapillantó tükörben (!) figyeli a fiúkat, így látja, amint titkosan újra összegyűlnek a roncsban, indul is kihallgatni őket. A srácoknak persze pont ez a tervük, reszket a bokor, mert madárka szállott rá, idézik kuncogva Petőfit. (Ez már második említése a költőnek ebben a posztban, ami nem csoda, elvégre Petőfi bicentenárium van.) Majd hangosan arról kezdenek beszélni, hogy Jóska a megoldás kulcsa, ő tudja, hol vannak az ellopott majmok, de sajnos nem engedik ki a fertőző osztályról. Bagamérinek persze több sem kell, gyors egyezséget köt a parkőrrel, hogy a nap hátralevő részében álljon be helyette fagyit árulni, a bevételt majd elfelezik. Inkább készpénzt adjon, mondja vigyorogva a gyakorlatias öreg, végül egy húszasért beáll a kiskocsi mögé. Első dolga persze alaposan megvendégelni magát a díjnyertes citromból, sőt még a melegtől lihegő dognak is kimér egy jó adagot.

Bagaméri műtősnek öltözve beviharzik a kórházba, a magával hozott kerekeskocsira gyorsan felfekteti Jóskát és már viharzik is ki vele az udvarra. Faggatni kezdi, hogy hol vannak a majmok, azonban jellegzetes fekete nyelves fehér cipőjéről Jóska is felismeri, és nagy hadovába kezd: Elmondok mindent, a Sárpilisi út 42. alatt van egy gyanús szabóműhely, Rátz Dezsőé, ott vannak. A jelszó: A kankalin sötétben virágzik. Bagaméri diadalmasan elrohan, az érkező barátoknak Jóska vigyorogva mondja: A nagybátyámhoz küldtem, akit nagyon utálok.

Bagaméri a műtős szerkót le sem véve berongyol a szabóműhelybe, többször is elmondja a jelszót, Dezső bácsi rémülten nézi a közveszélyes őrültet. Kis türelmet kérve félrevonul és telefonon gyorsan kihívja a mentőket. Bagaméri utánarohan és ollóval elvágja a zsinórt, Dezső bácsi kimenekül az utcára. Meg vagyok átkozva, túr őszes hajába újra a kudarcot vallott fagylaltos. Lassú léptekkel botorkál vissza a játszótér felé, a bokros domboldalban azonban újabb megpróbáltatás várja. Az ágak közül harsány hang hallatszik: "Az ellenség keze betette a lábát! Bagaméri minden lépéséről tudunk!" A fagyis fejét nyaka közé húzva elmenekül, a vadlibások nevetve bújnak elő: Most pedig szétoszlunk és mindenki megfigyel egy zöldségüzletet!

Másnap Bagaméri ismét a parkőrre bízza a fagyikat, és újabb bevetésre indul. Felkeres egy ruhakölcsönzőt, aminek kirakatában pompás tűzoltóruha vonja magára a figyelmét, a hozzátartozó állszíjas sisakkal, kölcsönzési díja 60 Ft. Itt azonban egy időre elválunk tőle és inkább a vadlibásokat, közülük is Recét követjük közelebbről. Az általa megfigyelt zöldségesbolt nemcsak békebeli áraival vonja magára a figyelmet (krumpli 12,20, zöldborsó 9,80, karalábé 5,60, retek csomója 2,50), hanem egy nagy zsákkal érkező öregúr miatt is, aki az egészet televeszi káposztalevéllel. Rece Bumeránggal követni kezdi, az öreg az egyik bérház kapuján befordul, a járdán oldalkocsis Pannónia parkol, retrogeekek csorgathatják a nyálukat.

Az öregúr a tetőtérbe megy, lift szerencsére nincs, Rece csendben lopakodik utána. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az öreg csak nyulakat tart itt, akkor ez tehát zsákutca. Rece egyszer csak ismerős hangot hall, Bumeránggal gyorsan elbújik egy fonott ládában. A hang gazdája arról beszél, hogy manapság az egzotikus állatokra kell rámenni, azokban van a pénz, az állatkerti majmok is többezer forintot érnek. Tudja maga faterkám, mi az az egzotikus állat?, kérdezi bizalmaskodva, az öreg válasza csattanós: Például te. A hang ugyan ismerős, de Recének nem sikerül megpillantania a beszélőt. Úgy tűnik azonban, az öreg nem akar belekeveredni a piszkos üzelmekbe: Itt van a zsák zöldséged, tűnj el, mondja. Rendben fater, de azért találkozzunk holnap este 6-kor a Halászkertben, köszön el az ismeretlen. Rece már éppen készülne kimászni a ládából, ám ekkor két markos hórukkember érkezik valami bőrökért. Ebben vannak, mutatja az öreg, a hórukkosok lelakatolják a fonott ládát benne Recével és Bumeránggal, és már indulnak is vele ismeretlen helyre. Cliffhanger Hungarian style.