Amint azt a koncertet beharangozó múlt heti posztban írtam, a southern rock legnagyobb, máig aktívan ragyogó csillaga megalakulásának 50. évfordulóját megünneplendő nagyszabású turnéra indult idén tavasszal, aminek Európai lába június 27-én kezdődött Spanyolországban, aztán jött Olasz- Német- és Franciaország, hogy az alig három hetes látogatást majd Londonban zárják július 19-én a Wembley Arenában.
Hát ez meg mi?, kérdezheti bármelyik olvasó a cím láttán, és a kérdés alapvetően jogos. Ugyanis nem hiszem, hogy kies hazánkban széles néptömegek ismernék ennek az amerikai rockbandának a nevét. (Max. Jules Verne hasonló című regényét.) Én is csak azért, mert zsenge ifjúságom óta a keményebb rockvonal áll érdeklődésem homlokterében, és ennek a horizontnak folyamatos bővítésében meghatározó szerepet játszott a ’80-as évek közepétől a Magyar Rádió Lemezbörze helyett c. műsora, amit Göczey Zsuzsa szerkesztett és hetente volt hallható a Magyar Rádió 3. műsor nevezetű csatornáján. (Ebből lett később a Bartók Rádió.) Egészen elképesztő, de Göczey még mindig aktív, 77 évesen jelenleg a Klubrádió zenei szerkesztője és pont olyan éles szemmel és füllel választja ki napjaink fontos zenészeit és együtteseit, mint ahogy azt tette jó 40 évvel ezelőtt.
Carlos Humberto Santana Barragán az egyik legmeghatározóbb rockzenész és áldhatjuk jó sorsunkat, hogy kortársai lehetünk. Ő dobogós helyen állna a Budapesten legtöbbször fellépett külföldi rockzenészek között (az Iron Maiden és a Jethro Tull után): először 1983-ban járt nálunk, mindjárt egy dupla koncerttel. Én akkor pont érettségire készültem, úgyhogy fel sem merült, hogy elmenjek a BS-be. Jó sorsomnak köszönhetően viszont később már több fellépését is láthattam: ’89 májusában a BS-ben, ’93-ban a Kisstadionban és 1996-ban a Margitszigeten, az Atlétikai Centrummá átnevezett volt Úttörőstadionban.
Na de azóta eltelt majd’ 30 év, és ugyan itt vannak a CD-k meg a spotify-ok, de élőben mégiscsak más a latin rock. Ezért aztán nem volt kérdés, hogy ott a helyem a június 11-i koncerten. Az örökifjú latino idén áprilisban kezdte meg Oneness (Egységben) elnevezésű turnéját Kaliforniában, aztán júniustól a sorozat európai lábát kezdte nyomni (vö. tyúkszem), aminek első állomása Lodzban volt, a mester onnan érkezett hozzánk, hogy péntek 13-án már Berlinben folytassa a menetelést.
Kérem szépen, elég lenne, ha csak annyit mondanék, hogy erre nincsenek szavak és ezzel letudnám az egészet, így ez lenne a blog történetének legrövidebb posztja. De hát ilyet természetesen nem teszek, mert aki viszonylag rendszeresen jár ide, az tudja, hogy nálam a Maiden benne van az első ötben, munkásságukat több posztban is felidéztem és dicsértem. (Lásd itt jobbra a címkefelhőt.) Nem beszélve arról, hogy a három évvel ezelőtti budapesti koncertjükről szóló beszámoló a mai napig a blogom legsikeresebb posztja, majd’ ötezer olvasó volt kíváncsi rá.
Noblesse oblige, ill. a régi kedvenc Magyar Narancs hetilap egyik ’90-es évekbeli rovatát idézve: Snoblesse oblige, ezért természetesen az idei budapesti showról is készült beszámoló. Aki ott volt, felidézheti és visszarévedhet, aki nem tudott eljutni, az sajnálhatja. A posztot elsősorban az utóbbiaknak ajánlom.
Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.22.
Kedvenc családunk ¾-e az utcán várakozik a családfőre, tavaszi kirándulásra készülnek, ennek megfelelően Paula is lecserélte szokásos padlizsán színű ruciját egy ujjatlan piros csodára. Blöki is szépen becsomagolva lóg Aladár kezében, de ennek nem igazán örül. Úticél a baranyaberenyei kemping, ahol Paula szerint nemzetközi társaság gyűlt össze, akiket meg kell tisztelni divatos öltözékkel is, ezért becsomagolt két malomkerék méretű kalapot.
Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.15.
Óvakodj március idusától!, ezt a figyelmeztetést már Julius Caesar megkapta, mégis történt, ami történt. Az irodalomban akár Shakespeare úrtól is hozhatnánk példát: „Beware the Ides of March”, olvashatjuk a vonatkozó dráma első felvonásának 2. színében. „Őrizkedjél Martius idusától”, fordította magyarra Vörösmarty. Kedvenc családunk irodalmi ismeretei vagy hiányosak, vagy nem foglalkoznak a figyelmeztető jóslattal. Ugyanis pont március 15-én indulnak kirándulni, jó levegő, jó idő, középkori várrom, mi kell más? Kriszta egyből fennterem a legmagasabb várfokon és lábát kalimpálva nézeget szerteszét. Géza fényképez, Paula az egyik kihelyezett táblát olvasgatja, miszerint innen indult az a titkos folyosó, amin éjjelente a várúr titkos kalandokra kiosont. Milyen praktikus lehetett, sóhajt Géza, de neje lehurrogja: Te csak ne sóvárogj!
Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.08.
Ha valakit érdekel: ez volt az első epizód, amit gyerekkoromban láttam a sorozatból, bár nem ’70-ben, mert akkor a szüleimnek még nem volt tévéje, hanem egy pár évvel későbbi ismétlésben. Sötét fellegekkel és égzengéssel kezdünk, de aztán a korszak meghatározó „beat” együttesét, az Illést idézve: „Elvonult a vihar, felsütött a Nap.”
Vonulnak kedvenc családunk tagjai is, mindenkinél egy-egy fonott kosár, a hétvégi kiskert felé caplatnak, bízva a pompás cseresznyetermésben. Maffia a Kriszta karján himbálózó kosárban viteti magát, míg a jólnevelt és munkaterápiás Blöki a szájában viszi az ötödik kosarat. De dús termésről természetesen nincs szó: a kert olyan, mint egy kihalt pusztaság, csak pár karó meredezik szomorúan.
Az eredeti sugárzás dátuma 1970.03.01.
Ismét családi idillel kezdünk, de hamar kiderül, hogy ez csak látszólagos. Kriszta Maffia karmait lakkozza pirosra, Géza békésen szunyókál, ám ekkor hazaérkezik Paula a szülői értekezletről. És közli, hogy Kriszta lányuk három tárgyból is bukásra áll. Csak háromból?, hát istenem, az ember igyekszik, vihog kissé zavartan a bakfisok gyöngye. Géza dühében a fotel karfáját csapkodja, hát én oldjam meg helyette a matekpéldát?! Kriszta erre természetesen beszól neki ilyeténképpen: Ha tudnád, de ha eléd tesznek egy másodfokú egyenletet két ismeretlennel, azt hiszed, hogy be kell nekik mutatkozni. Hinnye, azanyád!, ezt ugyan Géza nem mondja, de megteszi helyette a blogger. (És közben persze vihog, de csak halkan, nehogy a gyerekei meghallják.)
Mivel lehet feldobni egy több évtizedes házaséletet? Olyan tömeg- (idegen szóval gruppen) rendezvényre kell járni, amin mindenki jól érzi magát. (És még ereszcsatornán sem kell lecsúszni.) Ezekkel a gondolatokkal indult el a blogger és élete párja a kétfarkú kutyák április 12-re hirdetett újabb békemenetére. (A bő három évvel ezelőttiről is írtam posztot, a kommentekben volt is hirig, ahogy kell.) (Egy bekezdésben négy zárójeles megjegyzés, nem lesz ez kicsit sok? De.)
Nyilván gyerekes, de a párt egy bármikor használható és a felnőttek körében is kedves és népszerű szimbólum, egy méretes kékeres mentén jelölte ki a vonulási útvonalat a Hősök terétől a Kodály köröndig és vissza. (Több évtizedes párkapcsolat és három gyerek után ez az anatómiai forma amúgy is kinek jelentene meglepetést? Naugye.)
A megemlékezést folytassuk a valódi közszolgálati adóként működő Klubrádió egyik legszínvonalasabb műsorának, a Három az igazság-nak 2024. február 26-i adása felidézésével. Ebben a sorozatban a műsorvezető Szénási Sándor Spiró György íróval és Hatos Pál történésszel beszélget különféle kulturális és történelmi témákról, ebben az adásban pont Rejtő Jenőről.
Elképesztő, de igaz párhuzam a 30-as évek másik zsenijével, Kabos Gyulával (akiről hozsannázó poszt a múlt évben készült, itt olvasható). Napjainkig ható és máig élvezhető munkásságuk alig néhány év alatt született: Kabos esetében 1931-38 között, míg Rejtőnél 1938-42 között.
