Wien ist anders – Bécs más, tartja az ismert osztrák idegenforgalmi szlogen, és tényleg. Bécset már sokszor választották meg a legélhetőbb európai város posztjára, és aki itt él vagy csak ide látogat pár napra, az pontosan tudja, hogy ez mennyire igaz. Nem kell hinni sem a hazug Lézer Johnny videónak, sem a mindenféle hecckampányoknak, amik a NER uralta magyar médiatérben elénk kerülnek. Oda kell utazni és pár óra alatt feltöltődni egy igazi kozmopolita város hangulatával, ahol pl. egy ébenfekete bőrű óvóbácsi ékes német nyelven terelgeti a rábízott gyerekeket a Burgringen, és a Wiener Linien, az ottani BKV plakátokon hirdeti, hogy nincs semmi baja az LMBTQ közösséggel, sőt.
A július 18-i Bruce Springsteen koncerthez kapcsolódva úgy döntöttem, hogy kétnapos városnézést is beiktatok a programba. A nyugat-európai városok közül Bécsben jártam a legtöbbször, sőt pár hónapot dolgoztam is ott, de mindenféle környülállások miatt az utóbbi időben sokáig nem volt lehetőségem, hogy újra ellátogassak oda. A Főnök koncertje viszont remek apropót adott ahhoz, hogy egyik főkedvenc osztrák városom (a másik Salzburg) utcáit ismét végigrójam, mégpedig azzal az elhatározással, hogy ezúttal a város magyar vonatkozású emlékeire koncentráljak.
Amikből nyilván rengeteg van a közel 400 éves közös történelmünknek köszönhetően, és természetesen nem vállalkozom arra, hogy mindet bemutassam, de a számomra legfontosabbakat mindenképpen. A túrán fő segítségem a bécsi Collegicum Hungaricum honlapja volt.
Júl. 18-án délelőtt 10:30-kor szálltam le a prágai gyorsról a bécsi csupaüveg Hauptbahnhofon. (Jawohl, Herr Hauptbahnhof! – az örökzöld szlogen megvan a Picasso kalandjaiból?)
És mint minden mezei turista, én is a belvárosban (Innere Stadt, erster Bezirk) kezdtem az újbóli városnézést. A Mozartnak beöltözött Falco (Rock Me Amadeus, ez is megvan, ugye?) poszterével átellenben első állomás a Stephansdom. (Becenevén Steffl, ami ugyebár az egyik legismertebb osztrák sörmárka.)
A templom Bécs egyik legrégebbi műemléke, a XII. században kezdték el építeni. Négy tornya közül a déli a legmagasabb, 136,4 méter. A katedrális névadója nem a mi Szent István királyunk, akiről Budapesten körutat is elneveztek, hanem az első keresztény vértanú, a Jeruzsálemben élt István diakónus, akit a csőcselék Kr. u. 36-ban megkövezett.
Magyar vonatkozása a következő: a templom északi külső oldalán található az a kőből faragott szószék, amiről Kapisztrán János 1451 nyarán több prédikációt is mondott. 1453-ban, Konstantinápoly eleste után keresztes hadjáratot szervezett Bécsben az oszmánok ellen, majd 1456-ban az összegyűjtött hadakkal felmentették a Hunyadi János által sikeresen védelmezett Nándorfehérvárt.
Haladunk tovább az egykori várárok mentén (der Graben, ma az egyik legismertebb bécsi sétálóutca, a másik a Kärtnerstraße), aminek nagyjából a közepén található a XVII. sz. végén készült Szentháromság- vagy Pestis-oszlop, amit az 1679-es pestisjárvány emlékére emeltek. Ezen szemmagasságban az aranyozott császári koronás magyar címer is megtalálható, alatta Dalmácia, Horvátország és Szlavónia címerével, Johann Adam Bosch alkotása.
A Graben túlsó végén, a Kohlmarkt sarkán nézzünk fel a magasba, mert ott látható egy magyar huszárkatona, az ún. Wurmser-huszár szobra. A XIX. század végi épület tetején található alkotást Rudolf Weyr szobrász készítette. A magyar "Szent Korona országaiban" toborzott huszárezred 1775-1798 közötti tulajdonosáról, Dagobert von Wurmser grófról kapta a nevét.
Innen pár lépésre indul a Herrengasse, aminek 5-ös számú háza a Wilczek palota. A XVIII. sz. elején épült barokk palota 1825-ben került a Wilczek család tulajdonába. Na de mi közünk nekünk büszke rebellis magyaroknak egy káposztazabáló osztrák grófi család palotájához? Hát csak annyi, hogy az épület falán található kétnyelvű emléktábla szerint 1791.szept. 21-én itt született a legnagyobb magyar, Széchenyi István. A palotát édesapja, gróf Széchényi István (aki nevét még két é-vel írta, vigyázni!, és aki ugyi az OSZK névadója is) 1788-ban bérelte ki és a család itt lakott 1815-ig.
Enyhén szólva is qrva meleg van (Entschuldigung für mein deutsch), a hőség szinte beszorul a keskeny utcákba, ezért jólesik kicsit hűsölni az 1876-ban megnyitott Café Central (másnéven Ferstel palota) passzázsában. Tök érdekes, hogy az épület kívülről rendkívüli módon hasonlít a budapesti Belvárosban található Centrál Kávéházra, a rohaggyonmeg Monarchia hatása, ugyebár. Három részre osztott homlokzatán a Monarchia 12 nemzetiségét megszemélyesítő stilizált szobrok (Hans Gasser alkotásai) láthatók, amik az osztrák, magyar, lengyel, ukrán, cseh, szlovák, szlovén, horvát, szerb, bosnyák, román, olasz.
A kávéházban a XIX. – XX. század fordulójának számos híres / hírhedt alakja megfordult: Lev Trockij, Sigmund Freud, Stefan Zweig, und so weiter. Az épület valaha az Osztrák Nemzeti, majd 1878-as megalakulásától az Osztrák-Magyar Bank tulajdona volt. A blogger által hűsölés céljából felkeresett passzázsban található kút és annak bronzalakjai 1861-ben készültek.
Némileg felfrissülve, acélos, na jó, inkább úgy mondom, kevésbé piskóta léptekkel indulok tovább a Volksgarten felé, aminek sarkán, a Ballhausplatzon található a jelenlegi Szövetségi Kancellári Hivatal, gyakorlatilag a Miniszterelnökség. Az impozáns ingatlant 1717-ben kezdték építeni, majd 1814-15-ben a napóleoni háborúk után itt ülésezett az osztrák császár, az orosz cár, a porosz, a dán, a bajor és a württenbergi király részvételével tartott bécsi kongresszus Franciaország megbüntetéséről és Európa sokadszori felosztásáról.
1867 után itt volt a Monarchia közös külügyminisztereinek hivatala, innen irányította az egyik legtehetségesebb és legsikeresebb magyar diplomata, gróf Andrássy Gyula az 1870-es években a Monarchia külügyeit. 1934 júliusában itteni dolgozószobájában gyilkolták meg az osztrák nemzetiszocialisták Engelbert Dolfuss kancellárt.
A múltbarévedés mellett azonban a jelen fontos kihívása is hangot kap, ugyanis az épülettel szemközt „A demokráciát minden nap meg kell erősíteni!” feliratú óriásplakát látható. Úgy vélem, ezt inkább a budapesti Kossuth téren kellene felállítani, a bajszos házmester és a felcsúti kisgömböc ártalmas tevékenységei elleni figyelmeztetésül...
A Ballhausplatz-tól rövid sétával elérhető a Votivkirche, a Fogadalmi templom, ami ugyan nálunk is van, Szegeden (ez utóbbira nagyobbik középső fiam pont rálát jelenlegi bérleményéből), de mindkettő más-más céllal épült. A szegedit a várost tökéletesen elpusztító 1879-es nagy árvíz, míg a bécsit a Ferenc József elleni 1853-as sikertelen merénylet emlékére emelték.
A merényletkísérletet a jelenlegi székesegyház közelében, a bécsi várfal Kärtnertor nevű részén követte el a 21 éves csákvári (Fejér megye) illetőségű szabósegéd, Libényi János. A merénylet oka a honvédtábornokok aradi kivégzési miatti bosszú volt, 1849-ben ugyanis Libényi Aradon dolgozott katonai szabósegédként. Libényi egy meglehetősen életlen késsel nyakonszúrta a császárt, de a penge a kemény zubbonygalléron megcsúszott és az uralkodó életben maradt. Libényit nyolc nappal később, 1853.február 26-án felakasztották. Ferenc József azt a várfalszakaszt még abban az évben leromboltatta, és ezzel vette kezdetét a később Ring kialakulása.
A Votivkirche előtti Sigmund Freud parkban található az EU elődjének tekinthető Európai Gazdasági Közösség megalakításáról szóló 1957-es Római Szerződés emlékműve. A parkban 1997-ben, az aláírás 40. évfordulója alkalmából 16 különféle fafajtát ültettek, szimbolizálva az akkori 15 tagállamot + egyet az EU-nak. Amint az közismert, az EU 2004-ben 10 kelet-európai országgal bővült, köztük Magyarországgal. Az újonnan csatlakozott államokat tíz, gránitból faragott és körben felállított szék jelképezi, háttámlájukba vésve az adott ország nevével. A kör közepén álló asztal lapjába Ausztria térképét vésték, a figyelmes szemlélő azonban még egy érdekességet észrevehet. Felhívva a figyelmet a magyar kormány központilag vezérelt gyűlöletkampányainak legújabb alanya, az LMBTQ közösség elleni agresszióra, jótét lelkek az Ungarn feliratú háttámlát szivárványszínűre festették, riszpekt.
A Városháza mögötti Auersperg Straßén jutunk el Bécs egyik legjelentősebb magyar múltú műemlékéhez, a XVIII. sz. elején épült Trautson- (korábbi nevén: Testőr- vagy Gárda-) palotához, az osztrák Igazságügyi Minisztérium mai székhelyéhez. A blogger figyelmét előtte még felkelti és hangos röhögésre készteti az ebben az utcában található Bogside Country Inn nevezetű ír kocsma, ami vendégcsalogatóként azt hirdeti, hogy itt kapható a közkedvelt Chuck Norris Burger. Sajnos a műintézmény ottjártamkor még nem volt nyitva, ezért nem tudtam megkóstolni ezt a kulináris csúcsterméket, de azért egy pörgőrúgást elvégeztem - fejben...
Na de vissza a palotához: az épület 1760-ban, az ugyanebben az évben Mária Terézia alapította magyar királyi nemesi testőrség, a "gárda" otthona lett, és - egy rövid megszakítással 1848 vége és az 1867-es kiegyezés között - az is maradt a Monarchia fölbomlásáig. Az első testőrök között voltak a szellemileg Bécsben felnövő, itteni életük és szolgálatuk alatt európai látókörhöz jutó fiatalok, a felvilágosodás szellemének magyar úttörői, az ún. testőrírók: Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor és a legkiemelkedőbb, Bessenyei György. De a későbbiekben itt lakott Kisfaludy Sándor, Görgei Artúr és Klapka György is.
Na, mára eleget locsogtam, folytköv erre. Most pedig mutatok két képet a Springsteenre váró teltházas stadionról és környékéről.
