Ahogy azt az előző posztban ígértem, ezúttal a prágai sörözők kerülnek a fókuszba, de aztán szemügyre veszünk még pár jól ismert egyéb műemléket is. Első állomásunk a Kehelyhez (U Kalicha) címzett söröző, de amíg a Belvárosból odáig érünk, elhaladunk a Szent István templom mellett (Kostel svatého Štěpána), ami, akár csak jóval impozánsabb és ismertebb bécsi társa, István vártanúról (pontosabban vértanúról, csak elgépeltem) kapta a nevét. Ellentétben pl. a budapesti Bazilikával, amelynek névadója államalapító István királyunk.
A templom nem túlságosan meglepő módon a Štěpánská utcában található: a XIV. század második felében épült, és annak idején nagy kiterjedésű temető tartozott hozzá. Ide temették az 1502-es pestisjárvány kb. 15 ezer áldozatát. Az eredeti templomtorony 1870-ben egy viharban összeomlott, a ma is látható tornyot az ismert cseh építész, Josef Mocker tervei alapján emelték.
Ebben a templomban volt az ismert cseh zeneszerző, Anton Dvořák esküvője 1849. augusztus 29-én. Természetesen a templom környéke mára teljesen beépült, ezért a különálló harangláb, ami az egykori temető területén áll, is csak nehezen megközelíthető.
Na és ha cseh barátaink és Prága, akkor semmiképpen sem feledkezhetünk meg a Švejk (Egy derék katona kalandjai a világháborúban) c. kötelező olvasmányról. Egyrészt a „kötelező olvasmány”, mint új oldalcímke, azaz tag terveim szerint hamarosan bevezetésre kerül itt a blogon, másrészt a Švejk valódi alapmű, amit a magyar olvasók Réz Ádám kitűnő és időtálló fordításában élvezhetnek. Švejk a világháború kitörésekor megérzi, hogy ha túl akarja élni a várható vérzivatart, akkor az egyetlen megoldás, ha tökéletesen hülyének tetteti magát. És ez valóban nyerő ötletnek bizonyul: Prágából Budapesten át a keleti frontig tartó utazása során számos veszélyből sikerül megszabadulnia talpraesettségének köszönhetően, amit sikeresen leplez „tökéletesen hülye” státuszával, amiről még papírt is szerez magának. Mindenkivel megtalálja a hangot, legyen az a részeges Otto Katz lelkész (Feldkurat) vagy a nőcsábász Lukáš főhadnagy (Oberleutnant), és ahol tud, segít, legjobb tudása szerint. Például amikor Lukáš egyéb randevúk miatt nem tudja fogadni lakásán a férjezett Katy nagyságos asszonyt, Švejket bízza meg, hogy távollétében a hölgyemény minden kívánságát teljesítse. A várakoztatás során már jócskán kiéhezett hölgy a sok háztartási feladat elvégeztetése után félrehajtotta könnyű pongyoláját és szigorúan így szólt a derék katonához: „Vegye le a bakancsát és a nadrágját. Mutassa…”
„És sok kívánsága volt a nagyságos asszonynak?”, kérdezte hazatérve a főhadnagy. „Volt vagy hat, felelte Švejk, most alszik, mint akit fejbevertek…. Mindent megcsináltam neki, amit csak kiolvastam a szeméből.”
Hát ilyen egy tökéletes tisztiszolga.
Rengeteg sztori és emlékezetes bemondás szövi át a könyvet, köztük a blogger egyik kedvenc idézete, amit már az előző posztban említettem. „Hetet bele, mint Szarajevóban!”, olvashatjuk a regény első lapjain annak a gyanútlan cseh úriembernek a szavait, aki Ferenc Ferdinánd megmerényelése után igyekezett mindenféle politikai állásfoglalást elkerülni, de egyszer a máriás nevű kártyajáték izgalmai közben a fenti szavak hagyták el foga kerítését, amiért már be is vitték a kóterbe. És persze nemcsak ő, hanem maga Švejk, sőt a Kehely nevű törzshelyének kocsmárosa, Palivec úr is rács mögé kerül a titkosrendőr Bretschneider éberségének köszönhetően. Mindezen előzmények után érthető, miért keresi fel a blogger Prága pár ismert sörözőjét, kezdve a Kehellyel.
Ami tényleg az egyik, ha nem a legismertebb söröző a cseh fővárosban (címe Na Bojišti 12-14), nyilvánvalóan a regénynek köszönhetőn. Nem a szorosan vett belvárosban, hanem kicsit kijjebb, az Újvárosban található, pár perc sétára a fent említett Szent István templomtól. A regényben emlegetett eredeti, a legyek által leszart Ferenc József portré természetesen már nincs meg, van viszont knédlivel körített mindenféle kaja és természetesen csapolt pilseni.
Utunk innen egy másik jól ismert söröző felé vezet, a séta során ismét elhaladunk a Národní třída-n, ahol jót vigyorgunk egy dohánybolt cégtábláján.
Majd befordulva pár mellékutcába, a Klemencova utca 11. sz. alatt megérkezünk az U Fleků sörözőhöz, ami Prága legrégebbi, több mint 500 éve folyamatosan működő ilyenféle intézménye. Az itt kapható barna sör nemcsak finom, hanem korsónál kisebb méretben nem is csapolják. A közhiedelemmel ellentétben a név jelentése nem a flekkenre, hanem a sörözőt az 1700-as évektől tulajdonló Flekovský családra utal.
A csak itt kapható barna sörön kívül jellegzetessége még az utcafronton látható díszes óra, és a harmincéves háborúra utaló, a belső udvar falában található két ágyúgolyó. (Az órán olvasható szöveg: Pivovar U Fleků / Dej Bůh Štěstí. Ha valaki esetleg nem tudna csehül: Fleků söröző / Isten áldjon meg.)
Na és melyik a harmadik, világhíres prágai söröző? Hát természetesen az Arany Tigris (U Zlatého tygra), Bohumil Hrabal törzshelye az Óvárosban. Aki gyermekeim anyájának egyik kedvenc írója, és amikor a ’90-es évek végefelé hivatalos útból kifolyólag Prágába kellett mennem, megkért, hogy Hraballal dedikáltassam a Zsebcselek c. interjúkönyvet. Mit tehet ilyenkor egy jólnevelt, ifjú férj?
Erős izgalmi állapotban szerda este felkereste a fenti sörözőt, ám a pincér közölte, hogy Hrabal úr törzsnapja a csütörtök. Ezért természetesen másnap este ismét ellátogattam a sörözőbe, és legnagyobb meglepetésemre a világhírű író tényleg ott ült a belső teremben, barátai társaságában. Elfogódott hangon angolul előadtam látogatásom célját, kezemben zavartan forgatva a kérdéses könyvet. Hrabal először ékes cseh nyelven letagadta magát, ő nem Hrabal, csak sörözik itt békésen. Szomszédja, egy szintén idős úr, azonban bíztatóan csippentett a szemével: csak várjak türelemmel. Ezen felbátorodva Hrabal elé tartottam a könyvet, amit vidáman átvett és barátainak büszkén mutogatni kezdte a benne található, róla készült fényképeket. Majd megkérdezte, kinek dedikálja, én megmondtam, ő beleírta - és még van, aki ezek után azon csodálkozik, miért az a címe a posztsorozatnak, ami? Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a találkozás. Hazaérkezve a hála természetesen nem maradt el: zsinórban három gyerekünk született…
Az Arany tigrist amúgy 1994-es prágai látogatásán Clinton amerikai elnök is felkereste Vaclav Havel cseh elnök kíséretében, ez az informális este volt a „Boys’ Night Out”. Régi szép idők, amikor még az USA-ban és Kelet-Európában is igazi elnökök voltak hivatalban!
És még néhány szót a prágai sörözőkről. Amikor a ’80-as évek második felében, a cucilizmus hanyatló korszakában először jártam itt egyetemista társaimmal, sorra jártunk jópár ilyesféle üzemet és a magam részéről azon lepődtem meg, hogy mindenhol korrekt minőségű sört adtak, semmi vizezés, még a kevésbé ismert helyeken sem. Ez utóbbiak egyike volt az Óvárosban, a Vencel tértől pár percre található Két macskához (U Dvou koček) címzett söröző, amit nosztalgiából most szintén felkerestem. Az intézmény portálja a hangulatos házak közt található Uhelny térre (Uhelný trh) néz.
Szemben vele található a Svejk nevű söröző, aminek természetesen semmi köze a fentebb említett regényhőshöz és az ő prágai törzshelyéhez, csupán a turistákat lehúzni akaró franchise része. És van még egy Svejk söröző a Hradzsin tövében is, pár lépésre a Kafka Múzeumtól. És ezek csak azok, amiket én láttam ebben a másfél napban, de valszeg még több ilyen is található a fővárosban.
Óvakodjatok a hamis prófétáktól!, ahogyan arra az Írás is figyelmeztet. (Oké, a csapolt Pilsner Urquell habja valszeg ezeken a helyeken is olyan kemény, ahogy kell.)
Záró poszt nemsokára.
