Na kérem, régen készült poszt a „budapesti séták” és a „szól a rádió” rovatokba, úgyhogy most összekötjük a kettőt. A korábban tárgyalt budai helyszínek után áthaladunk Pestre, a Duna-korzóra és megismerkedünk a Pesti Vigadó történetével, amit 160 évvel ezelőtt, 1865. február 20-án vett birtokba Pest városa.

És amiről Katona Csaba történész beszélt a Rádió Café reggeli műsorsávjában keddenként hallható Mesél a múlt rovatban, a február 25-i adásban, a két műsorvezető Gede Balázs és Mihálovics András volt. Fontos: a budai oldalon is van egy hasonló funkciójú épület, ami meglepő módon a Budai Vigadó nevet viseli. Ám míg a budai létesítmény csak 1899-ben készült el, addig pesti társának története jóval régebbre nyúlik vissza, pláne ha elődjéét, a gyászos véget ért Redoute-ét is szemlézni akarjuk ehelyütt. És már miért ne akarnánk? Főleg, hogy ily módon kapcsolódhatunk kokárdás nemzeti ünnepünkhöz és az 1848-49-es szabadságharc eseményeihez is.

Katona Csaba

Gede Balázs                                                                               Mihálovics András

A magyarság legnagyszerűbb nemzeti ünnepén az ember kicsit elmereng a dicső múlton: a vértelen forradalom győzelmén, a rekordgyorsasággal felállított honvédsereg elképesztően sikeres tavaszi hadjáratának nagyszerűségén, az orosz invázós csapatok túlerejével szembeni, sajnos csak rövid ideig tartó sikeres ellenálláson, majd a kegyetlen megtorláson és az aradi tizenhármon. Az ünnepi beszédekben ezeket az eseményeket szokás felidézni, ám ami idén történt, az egészen elképesztő és felháborító. A magyar miniszterelnök a hősök dicsérete helyett politikai ellenfeleinek igért megtorlást és áttelelő poloskákhoz hasonlította őket, azokat pedig a tavaszi nagytakarítás során ki kell majd irtani. Az ellenfelek és minden civil, aki mást vall, mint a fidesz pártállam ideológiája, tehát szubhumánnak tekintendő és úgy is kell velük bánni. Felelős politikus, aki ráadásul az ország legfőbb közjogi „méltósága”, ilyet nyilvánosan nem mondhat senkiről. Hasonló uszító szöveg a nem is olyan régmúltban hangzott el Ruandában, és annak milyen jó vége lett, ugye?

Az eredeti sugárzás dátuma 1970. február15.

Ezúttal nem családi idillel, hanem dilivel kezdünk: Géza szivarozása kiakasztja Paulát és bosszúból ő és Kriszta is rágyújt egy-egy „bűzbombára”. Géza a szivarokat féltve teljesen bepöccen, majd én megtalálom a módját, hogy ne csak a levegőbe beszéljek!, fenyegetőzik. Teátrálisan bevonul Aladár szobájába és a kiskorút a kapcsolat felvételére szólítja fel. Aki azonban némi türelmet kér, ugyanis perpill a közelgő holdfogyatkozáshoz készít önbeállós csillagvizsgálót, bármit is jelentsen ez. Bölcsészként ebből egy szót sem értek, de úgy látszik, Géza sem, és egy pofont indít a légtéren át, ám Aladár elhajol és a csapás a régi rádión landol. (Száll egy pofon a szélben a KFT-től megvan?)

80 éves lett tinikorom egyik meghatározó rock ikonja, aki munkásságával rengeteget csiszolt zenei ízlésemen és testközelbe hozott jópár olyan költőt, írót, szerzőt, akikről addig alig vagy egyáltalán nem hallottam. (A ’80-as évek első feléről beszélek.) Az elmúlt és az elkövetkező pár hónapban saját családomban is volt / lesz néhány kerek, azaz nullára végződó születésnap, nekik és persze mindenki másnak ajánlom ezt a posztot, aki hasonló okok miatt ünnepel - és akik az Arénában is jelen voltak, azoknak meg pláne.

A poszt élesítésekor olvastam a hírt, hogy Harkányi Endre meghalt. Nagyszerű színész és nagyszerű ember volt, gyerekkorom egyik kedvence. Ezt a posztot és a sorozat további részeiről szóló hogyvoltokat az ő emlékének ajánlom.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.08.

Családi idillel kezdünk, Paula kötöget, Kriszta Maffia hasát vakarássza, Géza újságot olvas, ám a napilapon egyszer csak égő kerek folt jelenik meg és tűz ropogása hallszik, mi lehet ez? Természetesen a család fizikai Nobel díjra esélyes csemetéje, Aladár a hunyó, aki apja borotválkozótükréből pompás „napenergia minierőművet” készített, és ezzel lobbantotta lángra az újságot. Szóval miattad lángolt fel a közel-keleti helyzet, te tűzfészek!, méltatlankodik Géza, mint valami Ipper Pál.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.02.01.

A szülők plusz Maffia macska várják haza Krisztát, de a leányzó csak nem akar megérkezni. Büntetésből majd nem kap vacsorát, morog Géza, mire Paula közli, hogy lánygyermekük már így is alig eszik, mert folyton a mérlegre áll ellenőrizendő, nem szedett-e fel valamennyi túlsúlyt. Biztos hosszasan próbálkoznak a matekházi megoldásával a barátnőjével, bizakodik édesanya, de Aladár kijózanítja: Persze, a beatklubbban! Ugyanis valahogy sikerült megszereznie nővére titkosírással kapott üzenetét, amit természetesen könnyedén megfejtett, a szöveg szerint: „Légy este a beatklubban! Juci”  Na majd adok én neki beat helyett botot!, dühöng Géza és Paulát maga mellé rendelve már indul is a klubba. Retek utca 4., a második szenespince balra, közli még a címet Aladár a szülőkkel.

Az eredeti sugárzás dátuma 1970.01.25.

Családi életképpel kezdünk: Kriszta leckéje fölött álmodozik, Paula kötöget, mint Boncz Gézánál a ruhatáros néni, „kinek férje tengerész, köt. Óránként négy csomóval halad.” Géza újságot olvas, Aladárt egyelőre nem látjuk, de hogy a szobájában bütyköl valamit, az tuti. 

Csengetnek, Kriszta nyit ajtót a kéményseprőnek, akit Géza hívott ki, mert a cserépkályha nem jól szelel: a szén leginkább csak füstöl benne, de alig ég.

Kérem szépen, nem akarok túlzott reményeket kelteni, de most olyan jön, ami még itt nem volt. Filmekről, sorozatokról írtam már hogyvoltot, a szép emlékű néhai hogyvolt.blog.hu-n több százat, és itt a saját játszóteremen is olvasható jópár. Élőszereplős filmekről, hangsúlyozom, viszont rajzfilmről eddig egy sort sem. Hát ennek ezennel vége: itt vannak a hosszú téli esték + retrózni jó = nézzük újra gyerekkorunk kedvenc rajzfilmsorozatát! Bújjunk össze kedvesünkkel és / vagy sorakoztassunk fel pár üveggel kedvenc italunkból (kinek mit intézett a kormánya, ugye) és vágjunk bele! 13 rész, heti bontásban, minden hétfőn, ezzel tavaszig szépen elleszünk.

Mindjárt az elején tisztázandó, hogy a sorozat címe Üzenet a jövőből, bár a köznyelv és a kollektív emlékezet csak Mézga családként emlegeti. És azt is tisztázzuk, hogy a blogger nem az eredeti sugárzás idején látta a sorozatot, egyrészt mert akkor még nagyon kicsiny gyermek volt, másrészt mert a szüleinek akkor még nem volt tévéje. Az első epizód 55 évvel ezelőtt, 1970. január 11-én, vasárnap került adásba, itt a blogon az eredeti sugárzási időpontokat fogjuk követni, és nem a neten ki tudja milyen alapon található különféle számozásokat. Rendező Nepp József, író Nepp József és Romhányi József, zeneszerző Deák Tamás, hangok:

Géza - Harkányi Endre
Paula - Győri Ilona
Aladár - Némethy Attila
Kriszta - Földessy Margit
Máris szomszéd - Tomanek Nándor
Köbüki - Somogyvári Rudolf

Plusz érdekességek ehun ni.

És most akkor csendüljön fel a jól ismert szignál és a korosztályunk által kívülről fújt főcímdal:

„Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet,
Egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj…

… Van abban valami báj / Hogyha kacag a máj
Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár”

Új év, újra belecsapunk a lecsóba, és idén elsőnek a KFT újévi koncertjét hogyvoltozzuk. Aki régi motoros itten, az tudhatja, mit jelent nekem a csapat, de aki újszülöttként jár itt a blogon, az oldalt a címkefelhőben utánaolvashat. Kedvenceim egy évvel ezelőtti big band koncertjéről itt írtam, és láttam őket a június 20-i Pál Utcai Fiúkkal közösen tartott koncerten is, amiről ugyan nem készült beszámoló, ám a múlt heti, január 5-i koncertről íme igen. A helyszín az Erkel Színház volt, ami már nem sokáig fogja viselni ezt a nevet. Musicalszínház lesz belőle, ami nyilvánvalóan egy új kifejezés a nemzethy lopásra.

De ebbe most nem megyek bele, mert megint agyvérzést kapok, mint 15 éve folyamatosan, és az egészség mindennél fontosabb, ugyebár. Az intézmény történetéről kitűnő szócikk olvasható a wikipédián, ezért nem fogom szerepeltetni a "budapesti séták" tag alatt. Személyes érintettségről is csak annyit, hogy viszonylag jelentős létszámúnak mondható gyermekeimmel itt láttuk tizenakárhány évvel ezelőtt a Parázsfuvolácskát, illetve még régebben a színház árkádja alatt vártam elsőszülött utódomat, aki a szomszédos épületbe járt péntekenként a Gyermekvasút elkészítő tanfolyamára.

Van ez a karácsonyi időszak körül ismétlődő „verseny”, a Whamageddon, aminek az a lényege, hogy kisebb-nagyobb közösségek összeállnak és a résztvevők igyekeznek elkerülni, hogy a december 1 - 24. közötti időszakban meghallják a Wham duó Last Christmas c. szerzeményét. (Last Christmas I gave you Mahart, ugye megvan?) Ebben az időszakban tehát különösen veszélyes helynek számítanak a plázák és a kereskedelmi rádiók. Akit váratlanul eltalál a dal, az azonmód kiesik és ezt be kell jelentenie a többi résztvevőnek. Nem tudom, az olvasók közül hányan ismerik ezt a népszokást, de akik részt vesznek benne, azoknak két jó hírem is van: 1) a blogger még sikeresen elkerülte ezt a csapást, 2) amíg ezt a posztot olvassák, nem fenyegeti őket a kiesés veszélye. Ezúttal nem a történelmi időrendet követjük, hanem a komolyabb témáktól haladunk a könnyedebbek felé.