Újabb darabját bocsátjuk közre a rockzenében feldolgozott történelmi események krónikájának. Az első poszt a témában a veterán Saxon munkásságára fókuszált, a mostani a ma este a Groupama Arénában fellépő másik veterán és szintén nagy kedvenc Iron Maidenére, amire a jegyet már hetek óta morzsolgatom a zsebemben. Öt számot veszünk górcső alá a banda első klasszikus korszakából, a történelmi események időrendjében haladva. Korábban már tömjéneztem a Maident, ezért most a tömjén elmarad, koncentráljunk a tényekre.
Alexander the Great
A makedón hódító Nagy Sándor története az 1986-os Somewhere in Time c. album záró és egyben leghosszabb darabja a maga 8 és fél percével. Nagy Sándor, hivatalosan III. Alexandrosz az ókor egyik legismertebb személyisége, tehetséges hadvezér, az ő nevéhez fűződik a történelem első világbirodalmának létrehozása. Ennek területe Görögországtól Egyiptomon és Perzsián át egészen Indiáig húzódott, elképesztő kiterjedés. Mindössze 32 évet élt, így nem volt ideje megszilárdítani birodalma szerkezetét, ami Sándor halála után rövid időn belül fel is bomlott.
A Maiden dala teljes ívet húz: Sándor apjának, II. Philipposz királynak a szavaival indít (Fiam, szerezz magadnak másik királyságot, mert amit én hátrahagyok, az túl kicsi a számodra) és Sándor Babilonban bekövetkezett halálával zárul. Zeneileg abszolút mesterfokon van felépítve, a lassú indítás után felgyorsul és az egész opusz végig zseniálisan váltogatja az ütemeket. Alexandria megalapítása, a gordiuszi csomó átvágása, a perzsák feletti győzelem, stb., minden fontos esemény említésre kerül a dalban, amiről túlzás nélkül állítható, hogy egészen különleges darabja a rockzene történetének.
The Trooper
Az egyszerű lovaskatonáról szóló ikonikus dal a Maiden egyik leggyakrabban játszott száma a koncerteken, ami közben kötelező elem a brit zászló (Union Jack) lengetése Dickinson mester részéről. Az eredeti esemény az 1853-56 között vívott krími háborúban történt, amit az orosz birodalom terjeszkedésének megakadályozása érdekében vívott a brit, francia és török birodalom I. Miklós (majd II. Sándor) cár hadserege ellen, és ami az oroszok teljes vereségével végződött. Ennek a háborúnak az egyik epizódja volt a balaklavai csata 1854 októberében: az egyik parancs félreértése vezetett az angol könnyűlovasság öngyilkos támadásához a sík terepen felállított orosz ágyúk ellen. A rohamban a Lord Cardigan vezette század szinte teljes egészében elpusztult. Ezt a tragikus eseményt örökítette meg Alfred Tennyson angol költő alig egy hónappal később írt versében, aminek köszönhetően a lovasság hősies rohama mélyen beépült az angol gondolkodásba (kb. mint a magyaréba a Nemzeti dal). A britek két filmben is feldolgozták, 1936-ban Kertész Mihály rendezésében és 1968-ban Tony Richardsonéban.
A harmadik mozgóképes feldolgozás a Maiden videoklipje, amit az 1983-ban kiadott Piece of Mind nagylemezre írt számhoz forgattak. (Zárójelbe: én szeretem a szójátékokat, ezen is mindig vigyorgok magamban, hiszen eredetileg a peace of mind (lelki) békét jelent, de így Maiden módon írva agydarabot.) A szöveg és a zene teljes egészében a zenekaralapító basszer Steve Harris munkája, a kliphez felhasználták a ’36-os film jeleneteit és Tennyson versének részleteit is. Szuper a lovak galoppozását idéző alapritmus, a gitárszólók, na és a szöveg, ami az egyik lovas gondolatai alapján írja le a támadást: egészen megdöbbentő, hogy a katona tudja, hogy a biztos halál vár rá, de megy, mert menni kell. A támadást ő sem éli túl, közvetlenül a cél előtt halálos lövést kap. Pár részlet:
"The bugle sounds, the charge begins / But on this battlefield no one wins"
A kürt harsan, hát támadás! / De túlélőt majd úgysem találsz
"We get so near yet so far away / We won't live to fight another day"
Már közel a cél, mégis távol van / Tudjuk jól, hogy nem lesz holnap
"We get so close, near enough to fight / When a Russian gets me in his sights
He pulls the trigger and I feel the blow..."
Majdnem ott már, mindjárt harc lesz / De ekkor látom, egy orosz célbavesz
Rám lő és érzem, a lövés talált…
Where Eagles Dare
Maradva ugyanennél a lemeznél, előreugrunk az időben a II. világháborúig. Alistar MacLean 1967-ben írt ezzel a címmel kalandregényt (magyarul Kémek a Sasfészekben címen jelent meg), amiből 1968-ban film is készült Clint Eastwood és Richard Burton főszereplésével. (Bár mindkét színészt nagyon szeretem, ki kell jelentenem, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film.) A sztori lényege egy amerikai tábornok kiszabadítására indított akció, akit a Schloß Adler nevű fellegvárban tartanak fogva az Alpokban. A történetnek ugyan nincs valóságalapja, a film viszont az egyik kedvenc mozija Steve Harrisnek, aki írt is róla egy fasza szongot. A történelmi tényekből annyi viszont igaz, hogy Hitlernek valóban volt egy kedvenc hegyi pihenőhelye, az Adlerhorst a Bajor (Berchtesgadeni) Alpokban, Az internet aszongya, hogy a film címe eredetileg Castle of Eagles (Sasfészek) lett volna, de a producernek ez nem tetszett, és inkább Shakespeare III. Richárdjának egyik részlete alapján választott címet. I. felvonás, 3. szín, Vas István fordítása:
„I cannot tell: the world is grown so bad, / That wrens make prey where eagles dare not perch”
„Nem tudom - züllött a világ, s ökörszem / prédál ott, hol a sas sem mer leszállni”
Tailgunner
Az 1990-ben megjelent No Prayer for the Dying c. albumon is találunk világháborús számot, ez a Tailgunner, aki a repülő farkrészében ülő hátsó lövész (nem tudom, ez-e a pontos kifejezés magyarul, kommentben lehet javítani). A mögöttes történelmi esemény Drezda porrá bombázása 1945 februárjában. A jelentős katonai objektumokkal nem rendelkező, csodaszép szász város (az Elba-parti Firenze) terrorbombázása minden valószínűség szerint háborús bűncselekmény még akkor is, ha katonapolitikai célja egyértelmű volt: a német polgári lakosság terrorizálása és ezzel a hátország megtörése, így siettetve Németország mielőbbi térdrekényszerítését és a háború lezárását. Ez a bombázás áll az egyik legjobb és számomra legmeghatározóbb háborúellenes regény, Az ötös számú vágóhíd (Slaughterhouse Number Five) középpontjában. Szerzőjét, Kurt Vonnegutot amerikai hadifogolyként Drezdában tartották fogságban, így személyesen élte át a szörnyű eseményt. Vonnegut regénybeli alteregójának, Billy Pilgrimnek szavajárása a „So it goes”, „Így megy ez”, és ebben a pár szóban benne van mindaz a felháborodás, tehetetlenség és kiszolgáltatottság, amit egy háborút gyűlölő és mélységesen elítélő humanista érez mindenféle fegyveres konfliktussal szemben. (A blogger is ide sorolható, bár nyilván nem említhetem egy lapon magamat az egyik kedvenc kortárs írómmal.)
A Maiden előadásában ismét visszaköszön a Trooper-ből ismert gondolat: ne foglalkozz a paranccsal, csak csináld.
„Trace your way back fifty years / To the glow of Dresden, blood and tears
In the black above by the cruel searchlight / Men will die and men will fight
Climb into the sky, never wonder why / Tailgunner, you're a Tailgunner"
Gondolj rá, ötven éve / Drezda izzón égett, vér és könnyek
Reflektorok az éjt széjjelszabdalják / Körben csak harc és halál
Szállj át az égen, ne kérdezd, miért / Lövész vagy, csak egy lövész
Az a nagy baj, hogy az egész album keverése kurva szarul sikerült, így a hangzása sokkal rosszabb, mint a korábbi lemezeké. Igaz ez a Tailgunner-re is, Dickinson hangja kásás, alig érthető (pedig a lemezen vannak még olyan gyöngyszemek, mint a Bring Your Daughter… to the Slaughter vagy a Mother Russia). A hivatalos videoklip is elég ramatyul szól, ezért külön linkelek egy másikat, ami a szöveget is mutatja.
Aces High
És zárásul tárgyaljuk meg a blogger egyik legesleg kedvencét, ami az 1984-ben kiadott Powerslave lemez nyitó darabja, és szintén felhangzik a legtöbb koncerten és a legsikeresebb vadászpilótákról, az ún. ászokról szól. Ugyancsak a II. vh. a téma, annak is a kezdete, amikor Nagy-Britannia a német invázióra készült és Churchill miniszterelnök híres brightoni beszédében (1940.05.13.) nem ígért a nemzetnek mást, csak vért, verítéket és könnyet. (Ez alapján választotta nevét a ’60-as évek végén a Blood, Sweat & Tears jazzrock zenekar.)
Aki hozzám hasonlóan már elég régóta fiatal, az emlékezhet a Dad’s Army c. angol vígjáték sorozatra, amit "Papák haptákban" címmel a Magyar Televízió is sugárzott a ’70 es évek közepén, bár fogalmam sincs, hogy hány rész adtak le. A sorozat az angliai csata időszakában játszódik, kiérdemesült nyuggerek próbálnak ütőképes fegyveres csapatot összehozni a német invázió megakadályozására, az angoloktól megszokott és szeretett, gyakran önmagukat is kigúnyoló módon.
1940. június 5-én Churchill beszédet mondott a parlamentben, közvetlenül a dunkerque-i csata után, amiben arra hívott fel minden brit polgárt, hogy harcoljon földön, vízen, levegőben a nácik ellen és ne gondoljon megadásra. Ennek a beszédnek az eredeti részletével indul a Maiden zúzása, majd megszólalnak a légvédelmi szirénák, beindulnak a rotorok és a pilóták felszállnak, hogy különböző manőverekkel szedjék le a támadó gépeket. Amint az közismert, a német partraszállásra végül nem került sor, sőt később olyan diverzánsokat is sikerült semlegesíteni, mint a náci ügynök Tűt a szénakazalban…
„Move in to fire at the mainstream of bombers / Let off a sharp burst and then turn away
Roll over, spin round to come in behind them / Move to their blindsides and firing again
Run, live to fly, fly to live, do or die / Won't you run, live to fly, fly to live, aces high"
Célozz gépeddel a bombázók közé / Lődd ki a gránátot és húzzál el,
Fordulj és pördülj, kerüljél mögé, / Hátulról támadj és tüzelj újra
Hajts, élj, hogy szállj, szállj, hogy élj, tedd vagy halj / Siess hát, élj, hogy szállj, szállj, hogy élj, ász vagy már!
Remélem, mindenkit sikerült hangulatba hozni, magamat mindenképpen, úgyhogy már indulok is a személyes találkozásra. Up the Irons!
