Az előző posztban sok történelmi adatról és infóról volt szó, de ez talán elnézhető egy pályaelhagyó töritanárnak. Most viszont a múlt mélységes mély kútja után szemünket a város jelenére vetjük. Azt már tisztáztuk, hogy errefelé a november az első téli hónap, kint-tartózkodásunk alatt gyakorlatilag mindennap havazott, igaz, komoly mínuszok még nem röpködtek, de hógolyózni azért lehetett. Ilyentájt ezen a szélességi körön csak reggel 8 körül kezd világosodni és délután 4-kor már sötét van, nem csoda, ha a kisebb üzletekben is legalább 20 féle vodka kapható, a nagyobbakban meg legalább 40... Csapatunk védőitala ez alatt az egy hét alatt a Carszkaja vodka volt, címkéjén Nagy Péter arcképével, kísérőként hazulról hozott, de kereskedelmi forgalomban nem kapható barackpálinka szolgált.
A magam részéről munkahelyi ártalomként (a hajóvontatók korán kelnek) minden nap jóval hajnal előtt ébredtem és Péter cár társaságában vagy a hóesést figyeltem az ablakból, vagy a város határában működő Szormovszkaja Erőmű (Сормовская Тепловая Энергетическая Компания) fényeit, amik pont olyannak tűntek, mint Mordoré, csak a Mindent Látó Szem nélkül.
Egy szó mint száz, ha kimozdultunk a lakásból, bizony fel kellett öltözni: jégeralsó, sapka, plusz a magam részéről az első posztban említett négy kesztyű közül kettőt a kezemre, kettőt a fülemre húztam, hosszú sálammal pedig nemcsak a nyakamat, hanem azt a szervemet is körbetekertem, amelyik ideális körülmények hatására eredeti méretének többszörösére is megnő, hidegben viszont összemegy... (De erről NEM teszek be fényképet.) Helyette mutatok inkább olyat, ami a város hagyományos építészetét jellemzi, sajnos napjainkban már alig maradt ezekből a fa házakból, helyüket átvették a több és a még több emeletes épületek.
Még egy fontos dolgot meg kell említeni: Nyizsnyij Novgorodban számos egyetem működik, mint pl. a Lobacsevszkij Állami Egyetem, az Állami Műszaki Egyetem, a Tanárképző Egyetem, az Építészeti Egyetem, és persze magyar szál itt is van: a Nyelvészeti Egyetemen 2019-ben létrejött a magyar tanszék (oroszul tudóknak itt a vonatkozó link), amelynek csinos, kedves és rendkívül művelt magyar lektorát van szerencsém személyesen ismerni... (Большой привет!)
Na de mit is ígértem korábban, ja igen, vizuális és gasztro élmények a hóesésben, lássuk hát! A múltkor a Kremlt jártuk körbe, most a szállásunkhoz viszonylag közel eső Szennaja téren (Сенная площадь) téblábolunk és vesszük észre a London Szeme, valamint a budapesti deák téri óriáskerék testvérét, a helyi kereket, ami a Колесо обозрения (kb. körbenézegető kerék) névre hallgat.
Mellette az egészen giccses, szívecskét formázó piros kezek szobra, brrrr, de biztos sokaknak tetszik.
De aztán szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, és nem csak a hideg szél miatt. A meredek Volga partjára ugyanis egy síugrósáncot (Трамплин) építettek, ami azért nem mindennapos dolog, lássuk be. Mivel a hóréteg még nem volt elég vastag, nem üzemelt a létesítmény, de a látvány akkor is fenomenális. Ismétlem: síugrósánc a város közepén, úgy képzeljük el, mintha a Gellérthegy oldalába építenének egy ilyet, de nem a Dunában landolnának a lesiklók, hanem valahol a Rác-fürdő környékén.
Van itt még egy érdekes épület, a helyi muszlim közösség által használt mecset, aminek saját honlapja van, innen tudható, hogy a templom 1915-ben épült és azóta áll a hívek szolgálatában.
És most következett, amire a blogger már régóta vágyott: utazás a Volga fölött a drótkötél pályán (канатная дорога), amit egymás között mindközönségesen libegőnek hívtunk, a túlparton található Bor városába. (Ez a Bor természetesen nem azonos a szerbiai Borral, ahol többek között Radnóti Miklóst, a csodálatos költőt is dolgoztatták munkaszolgálatosként 1944-ben.) Zárt kabin, maximális biztonság, ez mind oké, de mégis, amikor a fülke az indulás után kilendül a meredek Volga part jó 100 méteres mélysége fölé, úgy érzem, az indulás előtt elfogyasztott pár kupica Carszkaja vodka felkívánkozik, hogy ő is megnézze, milyen mélyen folyik alattunk a Volga. De aztán helyreáll a rend és a gyomorműködés, és élvezettel figyelem az alattunk elmaradó zátonyokat és teherszállító hajókat.
A távolság kb. 3,5 km, a menetidő 13 perc, a túlpartra érve társaságunk első gondolata az, hogy harapni kéne pár falatot a nagy izgalomra. Így aztán betértünk az első kajáldába, a Csaska (Чашка) nevű kávézóba a Lenin utcában, pár lépésre a drótvasút végállomásától. Bár a kajálda csinos terasszal is rendelkezett, a sűrű hóesés és az erős szél miatt inkább a belső teremben foglaltunk helyett. Forró teák és különböző pelmenyik rendelődtek, a magam részéről a csukás pelmenyit (пельмени с шукам) próbáltam ki, és nem bántam meg. Felmelegedve indultunk vissza a Borszkaja állomásra (станция Борская) és vágtunk neki a visszaútnak. Érdeklődőknek a függgővasút angol és orosz nyelvű honlapja itt található.
Pár nappal később egy másik sétaútvonalunk a klasszikus belvárost érintette, pontosabban a Bolsaja Pokrovszkaja nevű sétálóutcát (Большая Покровская улица). Kiinduló állomásunk az előző posztban említett Minyin és Pozsarszkij tér volt a Kreml főbejáratával szemben. Mondanom sem kell, hogy ekkor is esett a hó, ismét beöltözés: Péter cár, jégeralsó, sapka, két kesztyű a kézre, kettő a fülre, sál a..... tudjátok, hová. Az első látnivaló egy nagyon jó állapotban lévő Volga limuzin volt a tér sarkán, nyilván városnéző utakra specializálódva, de mivel a sofőr nem volt a közelben, ez csak valószínűség maradt.
Amint korábban írtam, idén 800 éves a város, ezt rengeteg helyen jelzik, a sétálóutca kivilágítása is utal erre, nem beszélve a fényvillamosról. (Ez utóbbi csak makett, nem valódi jármű.) Hogy mennyire régi egy 800 éves város, ahhoz csak annyit, hogy Pest nevét már 1148-ban oklevél említi, de ezt csak zárójelben jegyzem meg, bár honfiúi büszkeséggel.
A kerek évfordulóra többek között az utcában található Állami Drámaakadémia Színházat (Нижегородский государственный академический театр драмы), is felújították, nagyon szép lett, főleg esti kivilágításban.
Természetesen az utca tömve van ajándékboltokkal, különféle matrjoskákat, plüssöket, bögréket, ilyesmiket lehet kapni, nyilván a külföldi turistákat célozva ezekkel. Külön figyelmet érdemelnek a vicces pólók, amikről olyan, mindmáig érvényes igazságokat lehet megtudni, mint pl: KGB - Still watching you; Vodka - connecting people; valamint Vlagyimir Iljics kiegyenesített középső ujja, amivel sommásan fejezi ki véleményét erről az egészről.
A hidegben sétálás alatt elhasznált energiákat ezúttal a Mясо ROOB országos hálózatú kajálda itteni egységében pótoltuk. A gyorsétterem büszkén hirdeti, hogy ételei szibériai mentalitással készülnek, bármit is jelentsen ez, és 2017-ben Oroszország legjobb burgerezőjének választották. Társaságunk tagjai közül többen ki is próbálták a honlapon egyszerűen csak "brutális burgereknek" (брутальные бургеры) aposztrofált kaját, és meg kellett állapítaniuk, hogy a reklám nem túlzó. Ennek ellenére a magam részéről mégis inkább a másik specialitást, a csirkével és mindenféle zöldséggel töltött tekercset (шаурма) választottam, szuper volt az is. Inni forraltbort rendeltünk, ami ugyan nem volt az igazi, de legalább felmelegített. Reklamálni amúgy sem lehet teljesen veszélytelen, mert a bejárati ajtó kilincsét méretes fejsze helyettesíti, és az izgága vendég könnyen póruljárhat, ha egy ilyennel fenyítik meg. Kezdem sejteni, mi lehet az a szibériai mentalitás....
És a végére még néhány gyakorlati tudnivaló. A boltokban mindent lehet kapni, de tényleg mindent, az árak nagyjából megegyeznek az itthoniakkal, kivéve a taxit, ami sokkal olcsóbb, mint nálunk, és a mobilnetet, ami szintén: kb. 6000 forintnyi rubelért vehetsz olyan SIM kártyát, ami korlátlan netezést tesz lehetővé az országon belül. Bankkártyával mindenhol lehet fizetni, még a legkisebb üzletben is. A külföldi láncok közül a Spar van jelen a leglátványosabban, de számos belföldi cég is nyomul, pl. a 5тёрочка nevű, aminek a legkisebb boltjában is akkora a választék, aminek láttán a "barátságos, családias, magyar" Reál üzletlánc tulajdonosai zokogva borulnának egymás vállára. Qrva nagy méretű hipermarketeket üzemeltet az Auchan (Ашан), és van ilyen a helyiek között is, talán a legnagyobb az OKÉ (О’КЕЙ). Az űrmértékek viszont eltérnek: a legfontosabb 0,7 l-es vodkásüveg ugyan itt is 0,7, de a sörök esetében a 0,5 l az oroszoknál pl. csak 0,45, a 0,33 üdítő csak 0,29, és a literes tej is csak 0,9 l.
Az utolsó este az összes megmaradt alkoholos és alkoholmentes italok elfogytak a szálláson, vidám kártyapartival vártuk az indulást. Kedves házigazdánk még a hajnali 5-kor induló repülőhöz is kikísért. Ugyan nem könnyes, de mégis megható búcsúzás után behaladtunk a terminál épületébe és egyből azt kezdtük el számolgatni, mikor fogunk legközelebb találkozni. До встречи!
