Az utóbbi években úgy alakult, hogy majd' évente sikerül látogatást tennem Oroszországban, ami természetesen teljesen független a birodalom és Magyarország egyre szorosabbá váló kapcsolatától. A mostani látogatás apropóját a volgai hajóvontatók találkozója adta Nyizsnyij Novgorodban nov. 16 - 23. között. Ilja Repin egyik leghíresebb festményét nyilván mindenki ismeri, nem is erről fog szólni az írás, hanem az utazásról és a helyszínekről. Előretolt helyőrségem jelzése szerint Nyizsiben k. hideg és hóesés van, hát igen, november arrafelé már bőven téli hónapnak számít, ezért a bőröndbe a meleg ruhák közé bedobok még két sapkát és négy kesztyűt is a jégeralsó mellé.
A gép hajnali 6-kor indult Ferihegyről, a taxis értesülve, hová fogunk utazni két kísérőmmel, jóindulatúan megemlített pár sztorit, amik arról szóltak, hol és melyik belföldi orosz járatok esetében történt baleset vagy komolyabb szerencsétlenség mostanában. Köszi. Így hát a hallottaktól fellelkesülve borravaló adása nélkül szálltunk ki a taxiból, és behaladtunk a reptéri épületbe. Ott hajnali 4 óra és utasok tömege fogadott, negyedik hullám ide vagy oda, újra egyre nagyobb számban repülgetnek a népek, igaz, kötelezően maszk viselése mellett. Az orosz előírások szerint vízummal és 48 órán belül készült negatív PCR-teszttel lehet csak belépni az országba, és kizárólag légi úton. Oltási igazolványt nem fogadnak el, úgyhogy azt kár is mutogatni. (A vízumkép készítéséhez nem árt tudni, amire egyébként a fényképészek is külön figyelmeztetnek, hogy Oroszországba készülve nem szabad mosolyogni a fényképen, inkább olyan arcot kell vágni, amivel még a Sing Sing fegyintézet "A hónap elítéltje" c. faliújságára sem szívesen tesznek ki a börtönőrök.) Check-in, végighaladás a biztonsági ellenőrzéseken, gépre szállás, pontos indulás, irány Moszkva!
Két és fél óra a menetidő, amit olvasással, szendergéssel töltöttem, meg azzal, hogy milyen orosz témájú könnyűzenei felvételeket tudok felidézni a fenti Beatles slágeren kívül. A legismertebbek közül a Boney M Raszputyinja, a Dschinghis-Khan Moskau-ja, az Iron Maiden Mother Russia-ja és Kern András Moszkvája jutott eszembe, nyilván van még kismillió, de közben elbóbiskoltam. Menetrend szerint 10:25-kor érkeztünk meg (helyi idő, itt ugyebár 2 órával előrébb van) a vnukovói repülőtérre. Amiről mit kell tudni? Hát például azt, hogy azok a rabok építették, akiket külön a reptéri munkálatok elvégzésére a moszkvai kormányzóság területén létrehozott Likovlag nevű börtöntáborban tartottak fogva. A repteret 1941-ben adták át és pár hónappal később a tábort felszámolták. (Persze volt még elég az ország más részein.) A világháború alatt hadibázis volt, polgári repülés céljából csak 1945 után kezdték használni. Hagyományosan a mindenkori orosz elnök gépe is innen indul és érkezik. A repteret 2019 decemberében Andrej Tupoljevről, az ismert mérnökről és repülőgép tervezőről nevezték el. Útlevélellenőrzéskor úgy látszik, megfelelően morcosnak találták a vízumképemet, mert gond nélkül átengedtek. Természetesen sem a szigorúan előírt PCR teszt eredményét, sem a repülőn kötelezően kitöltött nyilatkozatot nem nézte meg senki, ennyit az éberségről. A perszonálunió Belarusszal viszont remekül működik a gyakorlatban: orosz és belarusz állampolgárok egyugyanazon útlevélellenőrző kapun mehetnek át, a világ összes többi állampolgára viszont másikon. Ja, és ha van orosz vízumod, akkor azzal szabadon beléphetsz Belaruszba is.
Moszkva ragyogó napsütéssel fogadott (прекрасная погода, ahogy a helyiek mondják), hónak egyelőre nincs nyoma, de hideg van és fúj a szél. Nyizsnyij Novgorodba korábban a Стриж (Fecske) nevű expresszel utaztunk tovább, ami tényleg expressz, mert a kb. 450 km-t 3 óra 50 perc alatt teszi meg és csak három helyen áll meg. A mostani szervezés szerint azonban belföldi repülőjárattal mentünk tovább, ami viszont csak este 1/4 7-kor indult, ráadásul másik reptérről, a seremetyevóiról, úgyhogy volt idő némi városnézésre. A taxi a jó 16 km hosszú Lenin sugárúton haladt a városközpont felé. McDonaldsok, Burger Kingek, KFC-k, Spar boltok, nyugati luxusmárkák üzletei mellett megyünk el, ha ezt a sugárút névadója látná, hanyatt-homlok rohanna Szentpétervárra, hogy újra elsüsse az Auróra ágyúját és elölről kezdje az egész bolsevik procedúrát. A 93-as szám alatti épületen ismerős logót, az OTP Bankét pillantom meg, he-he, ezzel visszavágunk az oroszoknak, akik A tizedes meg a többiek c. alapmű elhíresült szólását kissé átfogalmazva mondhatják: a magyarok már a Lenin proszpekten vannak! Elhaladunk Vlagyimir Iljics hatalmas szobra mellett, majd a 2x4 sávos úton hamarosan megérkezünk a Moszkva folyóhoz, aminek túlpartján már látható a Kreml és annak nyugati sarkán álló Vodovzvodnaja (kb. vízvételi) torony. Takarásban ugyan, de felsejlik a Nagy Kreml Palota zöld-arany teteje is, ami jelenleg Putyin atyuska fő tartózkodási helye.
Átgurulunk a Bolsoj Kamennij hídon, majd a méretes dugó miatt hosszasan veszteglünk, így van idő képet készíteni a a Kreml melletti dombon álló neoklasszicista Paskov-házról, ami szerepel pl. A Mester és Margarita c. örökbecsű műben.
Aztán sikerül továbbindulni, elhaladunk az Állami Duma bűnronda szürke épülete mellett és a keskeny Iljinka ulicán át megérkezünk a Vörös térhez (Кра́сная пло́щадь). Amiről kevésbe ismert, hogy eredeti jelentése szerint a кра́сная szó szépet, kedveset jelent. Gyerekkorunk tévében csodált november 7-i díszszemléinek helyszíne a karácsonyi vásárra készül, körbekordonozva épülnek a giccses bódék, gyerekkörhinták, miegyebek. A Lenin mauzóleum is elvész köztük, alig venni észre, nem akarom, de nem is nagyon tudnám megközelíteni. Az Állami Történelmi Múzeum épületéről is csak azért tudtam képet lőni, mert az magas.
A tér egyik ékszerdoboza, a Kazanyi Istenanya Temploma szerencsére kívül esik a kordonon. Nem árt tudni róla, hogy az eredetileg 1536-ban 1636-ban felépült templom 300. évfordulóját azzal ünnepelte meg a sztálini rezsim, hogy lerombolta és a helyén közvécét alakítottak ki. A peresztrojka, illetve a sajátos orosz "rendszerváltás" (ezt akár dupla idézőjelbe is tehetném) egyik első intézkedése volt a templom újjáépítése, amire 1990-93 között került sor. Слава богу и Горбачёву!
Hasonló sors fenyegette a tér átellenes oldalán található Vaszilij Blazsennij Szákesegyházat, a másik ékszerdobozt, ami Moszkva legismertebb szimbóluma, mint Budapestnek a Parlament, ezért én most nem is lőttem róla képet. A körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően ez a templom végül megúszta a sztálini rombolást. Ismétlem magam, de hát ha egyszer így volt: Joszif Visszarionovics az 1890-93 között épült GUM Áruházat is leromboltatta volna. "Szerencsére" közbeszólt az 1941-es német támadás, így ez az épület is megmenekült. Jelenleg luxusáruházként üzemel, Bulgari, Bosco, Dior, Tiffany, stb. üzletekkel, és éttermeiben, mint pl. a Bar Bosco-ban vagy a Beluga Caviar-ban is simán el lehet költeni a magyar minimálbért egy vacsoráért. A biztonsági előírások kemények, mert ugyan az épületnek számos bejárata van, de mindegyiknél csak fémdetektoros kapun történő áthaladás után lehet belépni.
Mivel a kiérdemesült hajóvontatóknak sok pénz nincs a zsebében, kerestünk egy olcsóbb árfekvésű kajáldát és sikeresen rá is találtunk a közeli Nyikolszkaja utcában a Varenicsnaja nevű helyre. Hagyományos orosz kaják: pelmenyik, pirogok normális árban, ide velük! A hely retro berendezése és dekorációja a 60-as, 70-es évek Szovjetunióját idézi: fényképek Gagarinról, Viszockijról, a moszkvai utcákról, áruházakról, és még a falra szerelt modern lapostévéket is korabeli TV-k kapcsológombjával dekorálták, amikor ugyebár csak 1, legfeljebb 2 csatorna között lehetett választani.
Ebéd után még kicsit sétáltunk, a Nyikolszkaja kivezet a Lubjanka térre, ahol egyrészt a Központi Gyermekáruház (Центральный Детский Магазин) található, de a névvel ellentétben itt nem gyerekeket lehet venni, hanem játékokat, ruhákat. Másrészt itt magasodik a hírhedt KGB központ, a Lubjanka épülete, erről is érdemes megemlíteni néhány dolgot. Az épületet eredetileg az Össz-oroszországi Biztosítótársaság székhelyeként emelték 1898-ban. Az 1917-es forradalom után "államosították" (ez ugye milyen szép szó a magántulajdon elrablására) és a politikai rendőrség, a CSEKA székhelye lett. A CSEKÁ-ból később NKVD, majd KGB lett, a 90-es évek elején meg FSZB, de a székhelyük itt maradt. Anno a börtönrészt az ablak nélküli legfelső szinten alakították ki, és olyan, a proletárdiktatúrára különösen veszélyes embereket tartottak fogva és kínoztak itt, mint a költő Oszip Mandelstam, az író Alekszandr Szolzsenyicin, az ismert zsidómentő diplomata Raoul Wallenberg, vagy a szlovákiai magyar politikus Esterházy János. A börtönrészt a 80-as évek közepén üzemi étkezdévé alakították át, hogy akadna torkukon a kvász. Az épület előtt 1958-tól 1991-ig állt a CSEKA alapító és enyhén szólva vegyes megítélésű Feliksz Dzerzsinszkij szobra.
Átsétálunk a lejtős kialakítású Iljinszkij Parkba (Ильинский сквер), aminek felső részén található az 1877-78-as orosz- török háborúban vívott plevnai csata emlékműve.
A park alján áll a szláv írásbeliség megalkotóiként tisztelt Cirill és Metód testvérpár szobra. Innen pár lépésre található Moszkva egyik legrégibb egyházi épülete, a Mindenszentek Temploma, amit ugyan a bolsevikok meghagytak, de a CSEKÁ-ból átvedlett NKVD a 30-as években kivégzőhelyként használt.
A borongós emlékezés után némi vidámságot csempész a szemlélődőbe a tér szélén húzódó Lubjanszkij projezd-en található söröző neve: az üzemegység a Beer Happens (ez nyilván utalás a "shit happens" kifejezésre, grat a tulajnak) néven várja a szomjazókat.
Sajnos minket nem, mert az idő már meglehetősen előrehaladt és indulni kellett a seremetyevói reptérre. Amiről mit kell tudni? Például azt, hogy a szovjet időszakban ez volt Moszkva egyetlen nemzetközi repülőtere, ahonnan ma már a világ minden részére indulnak járatok, és 2019 májusa óta Alekszandr Puskin nevét viseli. Check-in előtt még van idő meginni egy capuccinót (капучи́но) és jelezni a meghívóknak, hogy hamarosan megérkezünk Nyizsnyij Novgorodba. Ez alig 50 perces repülőút után meg is történik, nagy és kölcsönös az öröm a terminálban, majd együtt hajtunk a szálláshelyre.
Folyt.köv. szerdán.
