Az előző posztban túl sok szó volt repülőterekről, ezért a nyizsnyij novgorodiról csak most írok. A város nemzetközi forgalomban is részt vevő repterét, amit korábban csak Sztriginói Repülőtérnek hívtak, 2020-ban Valerij Cskalov repülőmérnökről és berepülő pilótáról nevezték el. A kormányzóság területén Vasziljevo faluban született 1904-ben, nevéhez több rekord is fűződik, pl. a Moszkva - Kamcsatka közti távolság lerepülése 1936-ban, illetve egy évvel később a Moszkva - Vancuver táv, amit az Északi-sark fölött átrepülve teljesített. Teljesítményén fellelkesülve Washingtonban maga Roosevelt elnök fogadta és gratulált neki. Sorsát azonban nem kerülhette el, ugyanis 1938 decemberében egy berepülési gyakorlat közben gépével lezuhant és meghalt. 34 éves volt. A reptéren jelenleg kiállítással tisztelegnek emléke előtt.

Nyizsiben tényleg hull a hó és hózik, Gabba the Hutt fázik. Szállásunk egy Frunze utcai tágas lakásban volt, kilátással a havas háztetőkre és közel a folyóparthoz. A folyó ez esetben két folyót jelent, mert itt találkozik az Oka és a Volga. Önmagában itt mindkét folyó kb. olyan széles, mint a Duna Budapestnél, de az egyesülés után már akkora, hogy szabad szemmel alig látni a túlpartot. Azt korábban is tudtuk, hogy az oroszoknál minden nagy, és ennek megfelelően mik a válaszok az olyan kérdésekre, mint pl. Mekkora az orosz (szovjet) törpe? - Óriási. Meg arra, hogy: Miért nem tudják kihozni az orosz microchipet a gyárból? - Mert nem fér ki a kapun. A szélesen hömpölygő Volga anyácskát látva viszont be kell látni, hogy van igazság ezekben a szavakban... Na, szóval mindjárt az elején kis ízelítőt kapunk a metsző szélből és a havazásból, Tél tábornok támad.

Na és miket érdemes tudni a városról? Idén 800 éves, 1221-ben alapította II. Vszevolodovics György, vlagyimiri nagyfejedelem. Ennek örömére a városon sokat csinosítottak: számos középületet és műemléket felújítottak, és újrafestették a zebrákat (az úttesten, nem az állatkertben). A név jelentése Alsó-Újváros, ily módon különböztették meg Oroszország talán legősibb városától, a Szentpétervárhoz viszonylag közel található Novgorodtól, ami már a IX. században fontos kereskedelmi központ volt.

Az Oka és a Volga a középkorban természetes védvonalként védte a várost, ráadásul a dombos magaslatról az egész környéket be lehet látni, nem véletlen, hogy ezen a stratégiailag fontos magaslaton épült a fellegvár, a Kreml. (Ami, ellentétben a moszkvaival, tényleg viszonylag magasan fekszik, kb. mint a budapesti Citadella.) Főbejárata a Dimitrij-torony alatt nyílik, a hóesésben mi is itt hatolunk be az ojjektumba. A torony tetején a város címerállata a szarvas, oldalán a városalapító II. Györgyöt ábrázoló ikon látható.

A szovjet korszaknak "köszönhetően" a cári időkből származó épület alig maradt a kb. 2 km hosszú fallal körülvett területen. Gyakorlatilag csak a Szent Mihály arkangyalról elnevezett templom maradt érintetlenül, aminek külön érdekessége,hogy nem hagymakupolás, hanem sátortetős.

A másik egyházi épületből, az Átlényegülés Templomából csak a harangtorony maradt meg (többi részét 1918-ban rombolták le), aminek érdekessége, hogy óránként zenél, de nem mindig gépi vezérléssel. Ottjártunkkor, délután 4-kor ugyanis a helyi Quasimodo küzdött a széllel és a hófúvással, és ő játszott kézi ütőkalapáccsal a harangokon 30 méter magasban. Riszpekt.

És még egy templomról: a Kreml fala mellett, közel a Volga-parthoz épült a Szent Simeon templom a a XVIII. században, ezt speciel 1928-ban rombolták le, viszont néhány évvel ezelőtt újjáépítették, igazi gyöngyszem, főleg esti kivilágításban.

Akit érdekel a szláv népek történelme, az nyilván ismeri az évszázadokon át tartó lengyel-orosz ellenségeskedések főbb állomásait. Ezek egyike volt az 1610-es években zajlott háború, amelynek során az egyesült lengyel-litván seregek sorra foglalták el az orosz városokat, így Moszkvát is. Lengyel csizmák tapodták a Kreml szent pádimentumát, ez legalább olyan stressz volt az oroszoknak, mint nekünk Budapest román megszállása 1919 augusztusában, vagy a franciáknak a nácik masírozása a Champs Elysées-n 1940 júniusában. A lengyel megszállás ellen népfelkelést tört ki, aminek kiinduló pontja Nyizsnyij Novgorod volt, itt szervezte az önkéntesesek Kuzma Minyin helyi kereskedő. Az orosz sereg Dmitrij Pozsarszkij herceg vezetésével 1612 őszén visszafoglalta Moszvát és november 4-én a Kremlt is. Ez a dátum azóta is a nemzeti egység napja, és csak átmenetileg vette át ezt a szerepét a bolsevik forradalom november 7-éje. Nem csoda, ha számos emlékmű őrzi ezt a napot, Moszkvában pl. a Vaszilij Blazsennij templom mellett, míg Nyizsiben a Kreml területén található obeliszk. (Minyin és Pozsarszkij nevét viseli a Kreml előtti tágas tér is.)

A város 1932 - 1990 között az itt született író, Makszim Gorkij után a Gorkij nevet viselte. A sztálini időkben fontos iparváros lett, pl azóta is itt működik a GAZ (Го́рьковский автомоби́льный заво́д) autógyár és a Szokol Repülőgépgyár. A II. világháborúban az egyik legfontosabb hátországi város volt, haditermelésre átállított üzemeiben nagy mennyiségben készültek a hadieszközök, emiatt a Lutwaffe rendszeresen bombázta a várost. A fegyver és gépgyártás azóta is megmaradt, ezért nem meglepő, hogy a háború után egészen 1990-ig az idegenforgalom elől zárt városként létezett. A háborús szenvedést örökláng és a bejárat mellett az itt gyártott járműveket bemutató kiállítás őrzi.

Érdemes megemlíteni még néhány ismertebb történelmi személyt, aki a városban élt. A fentebb említett Gorkij Alekszandr Makszimovics Peskov néven született itt 1868-ban, a Gorkij (jelentése keserű) felvett név. Sokfelé járt a cári Oroszországban, regényeit ezek az élmények ihlették. 1906-ban Nyugatra emigrált, személyesen megismerte Lenint, de az 1917-es forradalom után gyorsan rájött, hogy a bolsevikok sem angyalok, bármilyen bűn elkövetésére képesek. Ezért sokáig nem is tért vissza hazájába, de végül Sztálin személyes meghívásának eleget tett és 1932-ban hazatért. A főtitkár persze propagandacélokra akarta felhasználni a "proletár írót", ezért kettőjük viszonya elég hamar elhidegült.

Alexander Dubček az ismert csehszlovák politikus 1933-38 közt élt itt a szüleivel. Számomra az 1989-es kelet-európai rendszerváltási hullám legszimpatikusabb politikusa volt, köztársasági elnökké is választották. Egy teljesen értelmetlen autóbalesetben szerzett sérülés következtében halt meg 1992-ben.

Andrej Szaharov fizikus 1975-ben Nobel-békedíjat kapott, amit természetesen nem vehetett át személyesen. A leszerelést és a Nyugattal való együttműködést szorgalmazta, ráadásul a cenzúra eltörlését. A szovjet csapatok 1979-es afganisztáni bevonulását is ellenezte, ami végleg betette neki a kaput. A bozontos szemöldökű Brezsnyev főtitkár belső száműzetésbe kényszerítette a zárt városba, itt élt 1980-86 között. Én a '80-as évek elejére tehető politikai eszmélésem idején a Szabad Európa Rádió híradásaiból hallottam róla és tevékenységéről.

És természetesen magyar szálat is találunk: Rákosi Mátyás elvtárs-pajtás 1956 utáni szovjet emigrációjának végső állomása volt Gorkij, itt halt meg 1971-ben. A hamvait tartalmazó urna a Farkasréti temetőnek a Németvölgyi út mentén található kolumbáriumában található, pár lépésre szeretett némettanárom urnájától, a fedlapon mindössze az R.M. monogram olvasható.

Maga a Kreml amúgy nem csak turistalátványosság, a városi és területi önkormányzat is itt működik. És ha a folyó felőli oldalon Alekszandr Petrovics halhatatlan sorait felidézve kiülünk a dombtetőre és innen nézünk szerteszét, akkor nemcsak hallgathatjuk a lehulló levelek hópelyhek lágy neszét, hanem nézegethetjük az Oka és a Volga összefolyásánál a 2018-as foci VB-re épített stadion színváltó díszkivilágítását, és közelében az Alekszandr Nyevszkijről (I. Sándor fejedelem) elnevezett templomot.

A szombati záróposztban kevesebb történelemmel és több gasztroélménnyel várom az olvasókat.