Korosztályom egyik legmeghatározóbb személyisége február 13-án ünnepelte 77. születésnapját maratoni hosszúságú koncerttel a Sportarénában. Spoiler: számomra maradandó élmény volt, és annyi minden jutott közben eszembe, hogy a poszt végül meghaladta az egyszerre végigolvashatóság határát, ezért két részben bocsátom az érdeklődők képernyőjére.
A magam részéről a Klubrádióban egy héttel korábban Kadarkai Endrével készített interjú meghallgatásával és számos emlék felidézésével készültem az eseményre. Gimis éveim nagyjából egybeestek a Hobo Blues Band indulásával és bár az 1980 augusztusi Hajógyári-szigeti Fekete bárányok koncertről információ hiányában lemaradtam, de az év őszén a koncert kalózfelvételéhez sikerült kazettán (mi máson?) hozzájutnom és rongyosra hallgattam. Szüleimtől pedig az év végén megjelent első HBB lemezt kértem karácsonyra, amit annyiszor hallgattam végig, hogy a tű helyenként már szinte átlyukasztotta a vinylt, főleg a Mindenki sztár és az Operett c. felvételeknél. Földesnek nincs hangja, oké, de ahogyan és főleg amiről énekelt, az teljesen új és szokatlan volt a(z akkori) pártállam idején.