Az előző pár posztban történelmi témákat jártunk körbe, így logikus, hogy folytassuk ezt a vonalat, de most zenei aláfestéssel. A blogger ugyanis újabb darabját bocsátja közre azon posztoknak, amik halhatatlanságra érdemes rockzenei előadók által feldolgozott történelmi eseményekre emlékeznek. Jelen írás újabb ívet húz az ókortól napjainkig, ezúttal az AC /DC, az Iron Maiden, a Motörhead, a Saxon és az Accept egy-egy témánkba vágó darabjának bemutatásával.
Hail Caesar
Kezdjük a legnagyobb hard rock kedvenc AC/DC opuszával (a csapat idei európai turnéja megvolt? Bécsben, Pozsonyban, vagy más helyen? nekem igen!), a fergetes sikerű The Razor’s Edge c. ’90-ben megjelent albumot követő Ballbreaker (1995) lemez egyik legjobb, és a csapat hivatalos videoklipjeit tekintve az egyik legszellemesebb darabjával, ez a Hail Ceasar. Amint azt a minimális klasszikus műveltséggel rendelkező olvasók kapásból vágják, az Ave Caesar a római birodalom egyik legismertebb hadvezérének és politikusának, a köztársaságot felszámoló Julius Caesarnak a köszöntése volt. A római birodalom határait tovább terjesztette: elfoglalta Galliát és elsőnek vezetett hadjáratot Britanniába: ennek történelmi hitelességű dokumentumai pl. az Asterix képregények…
A klip különlegességét az adja, hogy Angus Youngot különböző filmrészletekbe és híradótudósításokba montírozták be. Ez a technika az egy évvel korábban elkészült Forrest Gump c. filmben volt látható először, ami szerintem Tom Hanks legjobb mozija. (Hát nem? Hát de!) A klipben amúgy a fekete-fehér mozikorszak egyik legismertebb klasszikusából látunk részleteket: az 1933-as eredeti King Kong-ból. (Ja, a King Kong filmek közül ugyebár egyértelmű, hogy ki volt a legszexibb szőke eyecandy evör? Természetesen a különleges erotikus kisugárzású Jessica Lange az 1976-os verzióból!) De vannak részletek az 1958-as Herkulesből is, a híradórészletekben meg olyan ismert politikusokat láthatunk, mint Ronald Reagan, Margaret Thatcher, Bill Clinton, Boris Jelcin (akit Young egy üveg vodkával kínál meg) vagy Lady Diana Spencer.
The Clansman
Következő anyagként tekintsük meg az Iron Maiden opuszát, a csapat a jövő év májusában újólag Budapestre látogat, yeah! (Jegyek megvannak?) Ennek örömére a következő darab a The Clansman, ami a 2022-es budapesti Maiden koncert setlist-jén is szerepelt, és az arról szóló beszámoló a blog legolvasottabb posztja azóta is. A dal a Bruce Dickinson helyére érkezett Blaze Bayley-vel készült első második albumon szerepelt, ez volt a Virtual XI 1998-ból. Őszinte leszek, a banda Bayley fémjelezte korszakát nem igazán érzem magamhoz közelállónak, de hogy ez az opusz a csapat egyik legjobbja, az kétségtelen. Óda a szabadsághoz, a függetlenséghez, ami minden nemzet legfőbb kívánsága. (Többek között ezért is rohadjon meg Orbán Balázs és a vele egyetértő elvtársainak hazaáruló szabadságértelmezése.) A 9:00 perces történelmi darab zenéjét és szövegét egyaránt Steve Harris zenekarvezető írta, és egyértelműen két, skót témájú film szolgált számára ihletül: az 1995-ös A rettenthetetlen (Braveheart) Mel Gibsonnal, és az ugyanabban az évben bemutatott Rob Roy Liam Neesonnal.
And I swear to defend / And we'll fight to the end
And I swear that I'll never / Be taken alive
And I know that we'll stand / And we'll fight for our land
And I swear that my bairns / Will be born free
And I know what I want / When the timing is right
Then I'll take what I want
I am the clansman
Freedom! / Freedom!
Riszpekt Blaze Bayley-nek, de most mégis inkább Dickinson mester előadásában hallgassuk / nézzük meg a művet!
1916
A Motörhead volt az egyik legjobb hard rock / speed metal banda, erről kár lenne vitát nyitni. Lemmy Kilmister durva, de minden esetben találó szövegei és az általa meghonosított kétméter magas mikrofonállványba éneklés új minőséget hozott a speed metal műfajába. A kritikusok által az egyik legjobbnak tartott hard rock koncertlemez, a No Sleep ’til Hammersmith 1981 júniusában jelent meg. Eszméletlen tempó jellemzi, az olyan örökbecsű darabok, mint az Ace of Spades, a Bomber, az Overkill, vagy a Motörhead szétzúzzák a hallgató agyát, kétségtelenül. Jó sorsomnak köszönhetően a csapat első budapesti koncertjét volt szerencsém élőben látni a Volán SC sporttelepén 1984.szept.21-én. És bár a hangosítás qrva szar volt, Lemmyék mégis olyan szuper hangulatot teremtettek, ami azóta is maradandó élmény maradt a bloggernek és a jegy nélkül bejuttatott barátainak. (Azóta elévült.)
Az 1916 talán az egyetlen kivétel a banda hangos csörömpölései és zúzásai közül. Az I. világháborúban meghalt katonák himnusza, természetesen az angolszász katonáké, de mi, k-európai kései utódok, akiknek felmenői az ellenoldalon harcoltak, ugyanúgy magunkénak érezzük a mindenféle háborúk áldozatainak siratását. A szöveg egészen megrázó, a névtelen katonáknak még emléke sem marad, hiába harcolnak a fronton. És igen, ez a jelenlegi, Ukrajna elleni háborúra is vonatkoztatható, jóllehet 1991-ben, a lemez megjelenésekor erre még senki sem gondolt. Oké, a fókuszt (méltán) elvitték az album olyan örökbecsű darabjai, mint az I’m So Bad vagy a Going to Brazil, de hogy az 1916 mindörökké ott fog ragyogni a háborúellenes dalok egén, az tuti.
We were food for the gun, and that's
What you are when you're soldiers,
I heard my friend cry,
And he sank to his knees, coughing blood
As he screamed for his mother
The Eagle Has Landed
És most jöjjön a Saxon, a blogger egyik legnagyobb kedvenc bandája, amit 2022-ben volt szerencsém élőben is látni az Akváriumban. A csapat jópár, a rock’n’hist témájába vágó opuszt készített, most az egyik legismertebb, az 1969-es Holdraszállást megörökítő dalukat vesszük szemügyre.
1969. július 20-án, az Egyesült Államok keleti parti időzónája szerint 16 óra 18 perckor érkezett meg az Eagle holdkomp az Apollo - 11 két űrhajósával, Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal a Hold felszínére. Az Armstrong által néhány órával később megtett sétával nem csupán az emberiség hódította meg szimbolikusan a Föld kísérőjét – és lépett létezése során első alkalommal egy másik égitest felszínére –, hanem az Egyesült Államok is látványos diadalt aratott hidegháborús riválisa, a Szovjetunió felett az űrversenyben. Nem beszélve a Mr. Gorskynak szóló jókívánságról, amiről persze később kiderült, hogy nem is hangzott el...
Ami viszont valóban elhangzott és milliók hallhatták a közvetítésben, az Armstrong híressé vált mondata: "That's one small step for man, one giant leap for mankind." (Kis lépés ez egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek.)
A Saxon az 1983-as Power and the Glory c. albumon vezette elő ezt a maradandó szongot. Aminek címe természetese nem keverendő össze a The Eagle Has Landed (A Sas leszállt) c. nagyszerű II. világháborús regénnyel és a belőle készült filmmel. A főszerepben Michael Caine!
Russian Roulette
És végezetül vegyük szemügyre a (nyugat)német Accept talán legnagyszerűbb háborúellenes dalát, ami a Russian Roulette. Az Accept egyike azon heavy metal bandáknak, amikről itt a blogon még nem emlékeztem meg, jóllehet meghatározó formáció volt az életemben. Legcsinosabb és legszexibb egyetemi csoporttársnőmmel, K.G-vel nagy rajongója voltunk az Udo Dirkscheinder vezette csapatnak, örök életemben bánni fogom, hogy vele csak 50 %-ban jött össze a dolog: én benne lettem volna, de ő nem akarta. (Nem Udóval, még mielőtt…) De azért mindkettőnk számára meghatározó élmény volt a szintén nyugatnémet, és szintén a ’80-as évek közepén pályafutása csúcsán járt másik hard rock csapat, a Running Wild koncertje a kecskeméti Sportcsarnokban, amin együtt csápoltunk 1987.októberében.
Sem ő, sem én nem sejtettük akkor, hogy kedvenc bandánk tárgybani dala ennyire aktuális lesz 2024-ben. Oké, hogy egyetemi lektorunknak köszönhetően akkorra, azaz 1987-re videón már láttuk a létezett cucilizmus egyik legtiltottabb darabját, az 1978-as A szarvasvadász c. opuszt, benne a legdrámaibb orosz rulett jelenettel evör. És az is oké, hogy a szöveg és a refrén alapján az Accept száma a vietnámi háború borzalmairól szól, ám ezt nyugodtan kiterjeszthetjük szélesebb, azaz mindenféle háború elleni tiltakozásra.
That's what you like to do / To treat a man like a pig
And when I'm dead and gone /It's an award I've won
Do you think that pays / Pays for my life
Which I give now when I die
Wargames - killed in action
Wargames - for satisfaction
Shanghai'd - killed in action
Wargames
És ide beszúrok még egy személyeset, ami szintén aktuálissá vált bő harminc évvel a rendszerváltás után. A szegedi egyetem filmklubjának zsúfolt termében 1987-88 fordulója környékén az elsők között nézhettük meg akkori barátaimmal (köztük gyermekeim későbbi anyájával, bár ezt akkor még egyikünk sem sejtette) a George Orwell-féle 1984 c. opuszt. Szinte hihetetlen, hogy mára, a másfél évtizede tartó csakafidesz kormányzás alatt naponta harsogó propaganda terén pont ugyanott tartunk, mint a könyvben és a filmben bemutatott anti-utópiában és az uralkodó párt által használt újbeszélben.
"A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk."
"Soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom."
"Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen."
"A háború: Béke.
A szabadság: Szolgaság.
A tudatlanság: Erő."
