Idén is volt már ehelyt szó kereken negyven éve megjelent lemezekről, most egy újabb hasonló korú állócsillagot veszünk közelebbről szemügyre, és ehhez még távcső sem kell. 1984. március 27-én jelent meg ugyanis a Love at First Sting, a Scorpions kilencedik, és a mai napig legsikeresebb nagylemeze, amiről legalább négy szám übernépszerű lett, és mind a mai napig az. Szerelem első csípésre, talán így lehetne magyarítani a címet, persze ha arra gondolunk, hogy a Scorpi szövegeiben a skorpió farkára, ill. fullánkjára történő utalások gyakorlatilag a szexre vonatkoznak, akkor közelebb járunk a valósághoz, ha a Szerelem első dugásra vonal mentén haladunk. Ebben megerősít a lemezborító, amin egy egymásba fonódó pár ülve szeretkezik, ruhában. (Amerikában a bigott Walmart (az ottani Spar) kérésére „természetesen” a lemez csak másfajta, a csapat tagjait ábrázoló fényképpel jelenhetett meg.) És hogy miért pont most vettem elő ezt a lemezt? A rendszeres olvasók erre is tudhatják a választ: hámer' az album megjelenésének 40. évfordulójára időzítve a csapat újra turnéra indul, és ennek során június 29-én, egy hónap múlva, ismét fellép a Papp László Sportarénában. A koncertre ugye mindenkinek megvan már a jegye? (Nemleges választ nem fogadok el.)
Aki viszonylag rendszeresen járogat ide a szabadidejét hasznosan eltölteni, az tudhatja, hogy a Scorpi az egyik legkedvesebb kedvenc rockbandám. Írtam már róluk több posztot (lásd jobbra a címkefelhőt), amikből kiderült, hogy a nálunk fellépett külföldi rockerek közül őket láttam a legtöbbször élőben. (A másik a Jethro Tull volt.) 1983-84 amúgy az egyik legmeghatározóbb időszaka volt az életemnek, nemcsak azért, mert minden erőmet bevetve küzdöttem az egyetemi felvételiért, hanem mert közben a szerelemtől szinte ki sem láttam a fejemből.
Ahhoz hasonlóan, amint azt korábban már a Blackout esetében is írtam, a cucilizmus idején a Magyar Rádió nagyszerű zenei szerkesztői (Komjáthy György és Göczey Zsuzsa) igyekeztek a friss, kurrens „nyugati” zenéket bemutatni a különféle műsoraikban. Ilyen volt a Komjáthy szerkesztette 30 perc rock is, aminek keretében sikeresen rögzítettem kazettára a tárgybani lemezt az 1984. július 15-i adásnak köszönhetően. Pontosabban akkor még csak a nagyobbik részét, tekintve, hogy a lemez 41 perc hosszú.
A kazetta a mai napig megvan, ezért bizonyítani tudom, hogy mindjárt az első szám címét meglehetősen sután sikerült lefordítania a műsorvezetőnek. Ez nem más volt, mint a Bad Boys Running Wild, (a négy megahit közül az első) ami a Komjáthy-féle keresztségben a „Rossz fiúk, a vad” címet kapta, brrr. Mert ugyanis amiről itt szó van, az csak a „megszokott” nagyvárosi éjszakai élet: mindenféle rosszarcok rohangálnak fel-alá, és jobb, ha az egyszerű polgár kitér az útjukból. Persze ott vannak még a könnyű pénzkereset reményében flangáló „cicák”, de azokkal csak akkor kezdj ki, ha nagyobb összegű kp van nálad.
„Bad boys running wild / If you don't play along with their games
Bad boys running wild / And you better get out of their way
Out in the streets / The dogs are on the run / The cats are all in heat…”
És a hivatalos klipből azt is megtudjuk Klaus Meiné-től, hogy amit a csapat tagjai a legjobban szeretnek, az nem más, mint gyors német autókkal (Mercedes, Porsche) száguldozni a német autópályákon (Autobahn), ahol nincs sebességkorlátozás. Angolul speed limit, németül egyszerűen csak Geschwindigkeitsbegrenzung.
A második szám, a Rock You Like a Hurricane is megahit lett, ezt magyarra kétféleképpen fordíthatnánk. Az egyik a rádiósugárzás-barát verzió: Pörögnék veled, mint a hurrikán, a másik viszont a valódi jelentéshez sokkal közelebb álló Dugnálak, mint a lopott biciklit. Mert hát miről is van itten szó? Turnék közben jönnek a csajok, mint legyek a légypapírra, a „lírai én” ezt kihasználva természetesen bibéről bibére száll és poroz rendületlenül…
„It's early morning / The sun comes out
Last night was shaking / And pretty loud
My cat is purring / It scratches my skin
So what is wrong / With another sin?
The night is calling / I have to go
The wolf is hungry / He runs the show
He's licking his lips / He's ready to win
On the hunt tonight / For love at first sting
Here I am / Rock you like a hurricane…”
És ugye nem lehet nem észrevenni, hogy a szövegben a lemez címére is történik utalás…
Jön az I’m Leaving You, az ideiglenes elválások dala: a csávónak dolga van (mint a Micimackóban Róbert Gidának), úgyhogy rövid időre le kell lépnie, de ha visszatér, akkor ott folytatják a csajjal, ahol abbahagyták. A rendkívül vicces hivatalos videoklipben egy női baseballcsapat tagjai igyekeznek szórakoztatni a pont a motel előtt lerobbant turnébusszal érkező bandatagokat, smink, parfüm, miegyéb bedobva, domborodó bájak kidobva, és felálló farkú skorpiókat is láthatunk, mi kell még?
A Coming Home, azaz hazaérkezés a következő darab, nekem a legkedvesebb és szerintem az egyik legjobban sikerült szerzeményük. Hogy miért, arról már írtam itt.
Lírai dallamokkal indít, ebből is valami szelíd ballada lesz, gondolhatnánk, a kamionok gurulnak a felszerelésekkel a következő koncert helyszíne felé, a zenészek és a rajongók is alusznak, szunnyadozik a szakadás, stb. Majd az alvás, álmok és álmodozás után kiderül, hogy a színpadra lépés olyan a zenészeknek, mint a hazaérkezés. A lágy pengetés végén a gitár hosszan kitartja a hangot és jön egy olyan ütemváltás, ami letépi az ember fejét. A srácok berobbannak a színpadra, megörülnek a rajongóknak, akik meg pláne megörülnek nekik és megőrülnek értük, és minél hangosabban kiabálnak, sikoltoznak, a banda annál feldobottabban játszik.
„Year after year out on the road / It's great to be here to see you all
I know, for me it is like / Coming home
Jump on the seats, put your hands in the air
Give me a shout, let me hear you're out there
The wilder you scream for some more rock'n’roll
The higher we'll go”
A koncerteken a lírai részt általában kihagyják a fiúk és rögtön a fejletépéssel kezdenek, amint azt a lenti példa is mutatja.
Na jó, a teljesség kedvéért belinkelem az eredeti verziót is, felirattal:
Az „A” oldal utolsó száma a The Same Thrill, azaz semmi sem számít, csak a rock’n’roll izgalma, egy már-már speed metalba hajló, méltatlanul alulértékelt szerzemény. Dógozhatsz fehér- vagy kékgalléros munkakörben, lehetsz akár postás, rendőr, vasutas, ez mind-mind fel sem ér azzal, amit a r’n’r tud adni. Hát nem? Hát de!
„Tell me the alternative / To what I'm doing, but I guess
There's no other way of life / Which is strong like this
To get the same thrill like rock’n’roll”
A „B” oldal újabb megahittel indul, ami a Big City Nights, a nagyvárosi éjszakák. Ha már eleged van az egyéjszakás kalandokból, az éjszakai városban talán ráakadsz az igazira. De ha mégsem, akkor próbálkozhatsz tovább, bibéről bibére, amint feljebb már írtam. Ennek megfelelően a hivatalos klip tele van csajokkal, sőt az első fél percben a cickók fölé, illetve a pucér hasra adott autogramok miatt szerettem volna én is rockzenész lenni. Ebben két dolog hátráltatott: írni ugyan tudok, de sajnos se énekhangom, se hangszeres tudásom nincs, és így azért nehéz. Amúgy meg beszarás, hogy Rudolf Schenker gitáros ma is pont ugyanolyan jól néz ki, mint negyven évvel ezelőtt.
Következik egy kevésbé ismert szong, As Soon As the Good Times Roll, azaz gondolj vissza a régi szép időkre, amikor gondod-bajod van, és hallgass meg valami dögös rockot, vagy gyere el egy jó koncertre, ahol megszabadulhatsz balsorsod minden nyűgétől s nyilaitól, hogy a költő szavait idézzem.
És jön még egy kevéssé játszott és ezért méltatlanul alulértékelt szám, a Crossfire, azaz kereszttűzben. Gyakorlatilag minden Scorpions lemezen helyet kap egy háborúellenes, békepárti dal, ezen az LP-n ez az. És főleg most, negyven évvel a megjelenése után sajnos még mindig, vagy inkább újra abszolút aktuális. 1984-ben ugyebár az USA vezette Nyugat és a Szovjetunió vezette „béketábor” szembenállásáról, a fegyverkezési versenyről és a hidegháborúról szólt, napjainkban azonban tényleg háború dúl Európában, a cári birodalom feltámasztásán munkálkodó I. Putyin cáratyuska Ukrajna ellen indított háborújának „köszönhetően”. Miért van az, hogy az általunk választott vezetők nem értik meg, hogy nem meghalni akarunk, hanem élni? Miért kell folyton uszítani, a más véleményen levőket ellenségnek tekinteni és leszámolni velük? Az emberek nem harcolni, hanem csak élni szeretnének, szerelmeskedni, gyereket nevelni, netán vicces blogposztokat írni. Rohadjon meg minden uszító politikus, ezt már én mondom, nem Klaus Meiné-ék.
„Why cannot people that we made the leaders of the world
Understand that we don't wanna fight
Understand that we are much too young to die
Understand no one will survive
Understand that we love our life”
Linkelek egy megrázó rajongói videót dalszöveges illusztrációval.
Ennyi izgalom és feszültség után a csapat tagjai úgy döntenek, ideje lenyugodni és a lemez záró darabjaként eljátsszák a Scorpions egyik legszebb szerelmes balladáját, ami nem más, mint a Still Loving You, azaz Még mindig szeretlek. (A másik a Holiday a Lovedrive c. albumról, arról is lesz poszt, előre szólok.) Ez a dal anno érzelmileg abszolút betalált nálam, hisz’ talán már írtam, milyen szerelmi hullámvasúton ültem 1983-84-ben. De minden személyes élménytől függetlenül ez a szám az egyik legszebb szerelmi vallomás evör, erről kár lenne vitát nyitni.
„If we'd go again, all the way from the start
I would try to change the things that killed our love
Yes, I've hurt your pride, and I know what you've been through
You should give me a chance, this can't be the end
I'm still loving you”
Summa summarum, remélem ezek után egyértelmű, hogy a következő író-olvasó találkozó június 29-én lesz a Sportarénában! Tali a küzdőtéren!
