Legalább két szempontból jelentős évnek mondható az 1988-ik: az egyik, hogy ennek az évnek a nyarán jöttünk össze gyermekeim későbbi anyukájával (erről most nem lesz szó), de még ezt megelőzően, '88. január 25-én megjelent David Lee Roth második, és szerintem legjobb szólólemeze, a Skyscraper (erről viszont nagyon is szó lesz).
Volt ugyebár a kaliforniai illetőségű Van Halen hard rock csapat, akiknek Fair Warning című, 1981 tavaszán megjelent albumát a Petőfi Rádió akkori egyik zenei szerkesztője, Komjáthy György mutatta be a Huszonöt perc beat c. műsorában még abban az évben valamikor ősszel. Az adást sikeresen rögzítettem kazettára Toshiba rádiósmagnóm révén, és gimis barátaimnak lelkesen ajánlgattam meghallgatásra. Elképesztően kemény zenének tartottam akkor (és persze tartom azóta is), és el kellett ismernem, hogy az akkori főkedvenc Kisst is lekörözi. Ahogy K. Zsolt barátom találóan megjegyezte erről a keménységről: a Van Halenben a gitárt ütik, a dobot meg lövik. És tényleg. A magam részéről nemcsak Eddie Van Halen gitárjátéka fogott meg, hanem az énekes David Lee Roth erőteljes hangja és rikoltásai, amikhez képest Tarzan dzsungelüvöltése egyszerű csecsemősírásnak tűnik….
Amint az tudható, a csapat legsikeresebb nagylemeze az 1984-ben megjelent és a nem meglepő módon 1984 (MCMLXXXIV) címet viselő albuma volt, amin a kordivatnak megfelelően a gitárszintetizátor dominált, és ettől a zenekar korábbi keményfém hangzása enyhén szintipoposra változott. Oké, elismerem, ez erős túlzás, de az tény, hogy Roth nem tekintette magáénak a szintivel habosított rockot és 1985-ben a távozás hímes mezejére lépett. Első szólólemeze 1986-ban jelent meg, ez volt az Eat ’Em and Smile (rajta pl. a Yankee Rose c. kitűnő darabbal), ezt követte az 1988-as és jelen poszt tárgyát képező Skyscraper (Felhőkarcoló). A lemezborítón David mászik valami sziklán, én amúgy az ilyet nézni sem nagyon bírom, pedig Tom Cruise is milyen szépen megoldotta a Mission Impossible 2 bevezető képkockáin!
Rothot a szólólemezeken a szintén nagynevű Steve Vai gitáros támogatta, főleg neki köszönhető, hogy a Van Halen-es kemény hangzást sikerült megőrizni. És hogy milyen darabokat rejt a 41 perces lemez, azt máris mutatom. Bár 1988-ban már hasított a CD, és ezt a lemezt is kiadták digitális formátumban, mi most mégis a vinyl kiadás lemezbontása alapján tárgyaljuk az albumot.
Bevezetésként ujjgyakorlattal indítunk, de szó szerint, mert az „A” oldal első száma a Knucklebones (Ujjpercek). Utazás, fellépés, nyomjuk a bulit ezerrel, erről szól a nyitó darab, ami Steve Vait is biztatja:
"So we're hittin' the road / And we're pumpin' thunder
Mama look out for down below, yeah
Get the show on the road / It's really no wonder
You can feel it right down to your knucklebones
Ah yeah / Wooh, must be the heat
Oh oh / Stop dreamin' and start drivin', Stevie"
Szerelmes dal jön, a Just Like Paradise (Mint a Paradicsomban), ami pont arról szól, amit a címe sejtet: ha végre összejöttél a szeretett csajjal, az olyan, mint a mennyország. A szong kislemezen is megjelent és 6. helyezést ért el a Billboard 100-as listáján - a klipben David sziklát mászik, színpadon ugrál, forog, és közben jobban terpeszt, mint Michelle Wilde…
"Some folks say easy come is easy go
But one night ain't enough for me
Girl, hang on tight and don't let go
This must be just like livin' in paradise / And I don't wanna go home"
Következik A legfontosabb dolog, azaz The Bottom Line, ami akár Roth ars poeticája is lehetne: éljünk szabadon, ne törődjünk a társadalmi konvenciókkal, sőt tegyünk meg szokatlan, akár kockázatos dolgokat is, ha szeretnénk.
"We'll burn the bridges if we please / Or forever you can hold my peace
A little taste I can't stop / Tastes as sweet as soda pop
All dressed up and ready for the top
Got to have it, and that’s my bottom line”
A negyedik szám a lemez címadó dala, a Skyscraper. Egyedi, különleges hangzású zene és átvitt értelmű szöveg, ami az egyén vágyainak beteljesítéséről szól. Egy rock ikontól talán nem várnánk ilyen szokatlan hangulatú zenét, de talán éppen ezért olyan jó. Plusz, a szöveg úgy is értelmezhető, mint a Van Halenből történt távozás és a szólókarrierbe történt megérkezés közti állapotról szóló elmélkedés.
"I'm falling
And spinning and turning
This is ultra-glide
The beginnings of great things
Cannot be seen by your naked eye"
Az oldal utolsó száma dob és basszus nélküli, csak gitárjátékra épült nosztalgiázás, amire 40, sőt 50 pluszosként mindannyian hajlamosak vagyunk, ezt kár tagadni: milyen jó volt, amikor még a mostani korunknál is fiatalabbak voltunk és úgy éreztük, hogy a határ csak a csillagos ég. Ezek voltak a Régi szép idők, azaz a Damn Good (times)
"Man, we was happy in our restless hearts / It was heaven right here on Earth /
Yeah, we were laughin' as we reached for the stars / And we had some for what it was worth
Those were good times / Damn good times"
Na de ne süllyedjünk túl mélyre az emlékekbe, erről gondoskodik a "B" oldal nyitó dala, a Hot Dog and a Shake (ezt nem kell lefordítani, magyarul is pont ugyanígy van). Őszintén szólva ez az egyik nagy kedvencem a lemezről, egyrészt Steve Vai gitárjátéka, másrészt a duplafenekű szöveg miatt. Mert hát miről is van itt szó? A felszínen egyszerű gyorséttermi kajálásról, benyomunk egy hot dogot meg leöblítjük valami tejes löttyel, közben megszemléljük az egyik sorban álló jónőt, oszt’ mehetünk tovább. Na de David barátunk Van Halen-beli munkásságát, meg a gyertyát két végén égető életmódját ismerve kitalálhatjuk, hogy itt bizony valami dögös csaj szívet és egyéb szervet dagasztó látványáról és annak továbbgondolásáról van szó. És akkor az a bizonyos hot dog már nem feltétlenül a tálcán, inkább az alsónadrágban található, amint a kellemes látványtól magához tér, növekedni kezd és közben valami habos folyadékot készít elő….
"A hot dog and a shake
That's what you're hungry for
A hot dog and a shake
I'm more than just a victim of a hungry heart
Kiss me quick, I'm double parked"
Summa summarum, itt bizony hedonista élvezetekről van szó, pláne ha még a „double parked” kifejezés mélyebb jelentésrétegét is felidézzük. Ami egyrészt azt jelenti, hogy még az előző piát se ittuk meg, de már itt van előttünk a következő kör, másrészt meg azt, hogy egy hölgyet két pasi kényeztet egyszerre, két különböző testnyílásba történő behatolás révén.
És továbbra se üljünk le, sőt álljunk fel, mert érkezik a Stand up: a klipben David az elmaradhatatlan hölgytársaság tagjaival lejt kisded táncokat, Steve Vai maffiózó napszemüvegben nyúzza a gitárt. A látvány tehát pazar, de a szöveg se rossz. Megidéződik benne az örök szexszimbólum Marilyn Monroe, meg hogy a szerelemben nem mindig lehetünk sikeresek, de sebaj. Minél többször próbálkozunk, annál több az esély a sikerre. Roth továbbgondolja a „szerelemben és háborúban minden megengedett” szólást és eljut oda, hogy a kettőben az a közös, hogy egyik esetben sem mindig kapjuk meg azt, amiért belekezdtünk.
"That's the trouble with love / And that's the trouble with war
You never get what you came for
Stand up, stand up / The more you do it, the less you fall down
Stand up, stand up / Put your head in the clouds and your feet on the ground"
A csinos hölgyeken kívül érdemes figyelmet szentelni a videóban látható oldtimernek is, ami nem más, mint egy 1951-es Mercury Sedan.
Természetesen a "B" oldalon is található egy menő rockertől kissé szokatlan hangulatú felvétel, ez a Hina. Meglepő lehet, de ez is szerelmes dal, mégpedig az elérhetetlen nő utáni hiábavaló vágyakozásé.
"And she loves you when you're leavin'
And she'll leave you if you stay
She says, "Don't tell me that you love me.
You'll hate me for hearing it once I drift away."
Hát, ez nem az a kimondottan sikeres szerelmi történet, ebben egyetérthetünk.
A lemez végefelé ismét felpörgünk, mert érkezik a Perfect Timing (Tökéletes időzítés). Úgy tűnik, végre összejön a dolog a szeretett lánnyal, és ha igen, az tényleg a tökéletes időzítés. De azért nem árt figyelni, mert a fény az alagút végén lehet egy szemből robogó mozdonyé is...
"Just for a moment / If you think the moment's right
Ooh, let's not lose that moment tonight
If this is love it's perfect timing, baby / But I wanna know for sure
I'm thinkin' this is the right time / I'm hoping you feel the same
'Cause that light at the end of the tunnel
Is the front of an oncoming train"
És a lemez utolsó száma is a szerelmi tematikát tárgyalja Two Fools a Minute (Két bolond egy pár) címmel. Szép és jó dolog a szerelem, de ne tagadjuk, hogy vannak benne hullámvölgyek és mindenféle krízisek is, a nagy lángolást egy pillanat alatt felválthatja a csalódás és a keserűség. És hogy olyankor sikerül-e rendezni a rendezendőket, az mindig nagy kérdés.
"Seems like everything I like / Will make me sick or poor or fat
Ooh, you beautiful doll / Save one for me and try not to laugh
Who'll hold the horses / Now you see it, now you don't, right
Now I've seen everything / Least everything I want"
Összefoglalva: igazi zenei csemege ez a lemez, hard rock fanoknak erősen ajánlott: hallgassuk minél többször és minél nagyobb hangerőn!
