Tavaly ilyenkor írtam egy posztot az orosz agresszió egy éves évfordulója alkalmából, azzal a titkos reménnyel, hogy a következő évben erre már nem lesz szükség, a háború véget fog érni. Ezzel szemben azonban a valóság sokkal rosszabb.
Itt van a világ legnagyobb területű országa, amiben minden megvan, ami a lakosság magas színvonalú életéhez szükséges: nyersanyagkincsek, olaj, gáz, szén, hatalmas mezőgazdasági területek, gyönyörű tájak, mediterrán jellegű térségek a nyári szabadsághoz, havas tájak a téli sportokhoz: ki sem kell mozdulni a tizenegy időzónát átfogó területről ahhoz, hogy a honpolgár azt csináljon, amihez kedve van. Ám a mindenkori orosz vezetésnek a világtörténelemben csak egyetlen célja volt: a népesség életszínvonalát alacsonyan tartani azzal az indokkal, hogy „Oroszország anyácska” veszélyben van, mindenhonnan támadják, és ahhoz, hogy ezt kivédjék, a legjobb megelőző csapást (más szóval honvédő háborút) indítani / vívni az éppen kinevezett aktuális ellenség ellen. Ami bárki lehet, csak az utolsó százvalahány évből szemezgetve: Magyarország (1849, 1956) Lengyelország (1815, 1939), Japán (1904), a Balti országok (1939), и так далее.
Oroszország lételeme mindig is a birodalmi terjeszkedés volt, mindig az éppen aktuális ideológia mentén: cár atyuska, szovjethatalom, ellenforradalom, szocialista béketábor, Ukrajna nácitlanítása, stb.. Február 23-a Oroszországban különleges nap: 1918-ban eredetileg a Vörös Hadsereg megalakításának dátuma volt, de fontos státuszát megőrizve a Szovjetunió szétesése óta új nevén ez a férfiak, pontosabban "Oroszország katonai dicsőségének napja" (День воинской славы России), míg március 8. a nőké, amint az közismert. Nem véletlen, hogy minden oroszok mostani cárja, Vlagyimir Putyin 2022. február 23-án gyújtó hangú beszédet tartott az orosz hadseregnek, amit a tévé is közvetített, és az ily módon feltüzelt haderő másnap reggel támadást intézett egy független kelet-európai ország, Ukrajna ellen.
Az orosz háborús célt: megdönteni a választott kormányt és helyébe oroszbarát vezetést ültetni, ezzel visszakényszeríteni a „szakadár tartományt” Oroszország anyácska csüngő keblére, nem sikerült elérni. Az ukránok két éve ellenállnak, elsősorban az európai és amerikai fegyverszállításoknak köszönhetően. Sajnos azonban a hadi támogatás fölött sötét felhők gyülekeznek. Egyre erősödnek az olyan hangok, hogy túl sokba kerül a támogatás, inkább legyen béke, még olyan áron is, hogy Ukrajna nemzetközi szerződésekkel garantált határait megváltoztassák az orosz igényeknek megfelelően. És ha idén novemberben a demokrácia fellegvárának tekinthető Egyesült Államokban ismét a gyakorló elmebeteg és jogerősen elítélt adócsaló Donald Trump kerül hatalomra, akkor a NATO együttműködésnek is lőttek és Európa ott fog állni letolt gatyával a fenyegetően felmeredő orosz hímtaggal szemben – ismét.
A történelem sajnos ismétli önmagát, mert a nyugat-európai politikusok jó része (tisztelet a kivételnek) úgy tűnik, képtelen megérteni George Santayana ismert mondását: „Azok, akik nem tanulnak a történelemből, csak megismétlik azt.” Az eltelt két év nem volt elég, hogy felismerjék: az oroszok birodalmi terjeszkedési céljai nem szűntek meg, sőt erősödtek. Támogatni kell Ukrajnát fegyverrel, lőszerrel, haditechnikával, mert ha végül az oroszok győznek, akkor nem fognak megállni, jönnek tovább nyugat felé, akármit is mond most Putyin.
És ebben a veszélyes időben, amikor Európa és a NATO egysége mindennél fontosabb, van egy ország, egyetlen egy, amelyik folyamatos hadjáratot visel és hecckampányt vív saját szövetségi rendszere ellen. Annyi évtized után végre ismét része lettünk (Nyugat) Európának, erre jön egy cezaromán és pökhendi, mindenkit kioktató miniszterelnök, aki immár másfél évtizede nemcsak a saját nemzete, hanem Európa megosztásán dolgozik, hatalmas erőbedobással. Ráadásul az uralma alá hajtott médiatermékek a nap 24 órájában azon dolgoznak, hogy a magyar közvéleményt az ukránok ellen hangolják és az oroszok háborúját mentegessék. A magyar miniszterelnök jogot végzett, így nyilván tanult történelmet és ismeri az 1941-ben öngyilkosságot elkövetett elődje, Teleki Pál Horthynak írt búcsúlevelét: „Szószegők lettünk - gyávaságból... A gazemberek oldalára álltunk (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.”
Dühös vagyok – és nagyon aggódom.
A támadás második évfordulójára időzítve a Momentum tüntetést szervezett az orosz nagykövetség elé, amit a ruszkibarát magyar kormány rendőrsége hermetikusan elzárt, így a demonstrálók meg sem tudták közelíteni az épületet. A képek a tüntetésről beszámoló portálokról származnak: elemi.hu, index.hu, 24.hu.
