Európa háború nélkül - ebben nőttem fel, ezt tanultam az iskolában másfél évtizeden keresztül: soha többé fasizmust, soha többé háborút. És ez úgy tűnt, be is igazolódik: a hidegháború idején sem volt fegyveres konfliktus a szocialista "béketábor" és a "hanyatló" Nyugat között, sőt a rendszerváltással azt is remélhettük, hogy a fegyveres konfliktusok Európában végleg eltűnnek. Ezek után hidegzuhanyként ért mindenkit a jugoszláv polgárháború kirobbanása és ezen belül Szarajevó majd' négy évig tartó ostroma, és a szerb mesterlövészek által történt folyamatos terrorban tartása. Ízlelgessük: Európa közepén ártatlan civileket mészároltak napi rendszerességgel fegyveres katonák büntetlenül. Az ENSZ, a NATO és nem kis részben az akkori amerikai elnök, Bill Clinton határozott fellépése kellett ahhoz, hogy a polgárháború 1995-ben a daytoni egyezménnyel véget érjen.
Jugoszlávia széthullott, oké, mit tehetünk ellene mi átlagemberek, de most már aztán soha többé nem lesz fegyveres harc Európában, az tuti. Ennek biztos reményében vágtunk bele életem párjával a családalapításba, és minden jól is ment egészen 2022. február 24-ig. Amikor is arra ébredtem, hogy az összes rádió- és tévéadó azt jelenti, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az első napok sokkja után lassacskán tudatosodott bennem, hogy ez a konfliktus nem 2022. február 24-én kezdődött, még csak nem is 2014. februárjában, amikor az oroszok elfoglalták a Krím-félszigetet, hanem 2008. augusztusában, amikor a ruszkik megtámadták Grúziát és elfoglalták Dél-Oszétiát és Abháziát. Tehát ha akkor még nem is, de mostanra mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy Putyin cáratyuska célja a szovjet (nagyorosz) birodalom visszaállítása.
A történelemben minimális szinten járatos olvasók számára nem kérdés, hogy az orosz birodalmi eszme meghatározó volt, van és lesz. Oroszország egész történelmét a terjeszkedés határozta meg, és ha ennek során néhányszor pofán vágták, csak annál nagyobb elánnal folytatta ezt a politikát. Legnagyobb kiterjedését a II. világháború után érte el, amikor is nemcsak a kelet-közép európai országokat hajtotta uralma alá, hanem Kubát és Észak-Koreát is. Ez volt az enyhén szólva cinikus elnevezésű "béketábor", aminek a mi '56-unk mellett olyan harci cselekmények jelentették a "fénypontjait", mint az 1979. végi afganisztáni bevonulás vagy 1983-ban a dél-koreai utasszállító repülőgép lelövése.
Oroszország hiába a legnagyobb kiterjedésű ország a földön, ez nem elég neki, mindig terjeszkednie kell, aminek legfőbb indoka, hogy folyamatosan fenyegetik minden irányból és ő csak ezzel a sajátságos módszerrel védi ún. nemzeti érdekeit. Négy láb jó, két láb rossz, írja a zseniális Orwell az Állatfarmban; a mindenkori orosz cárok, szovjet főtitkárok és a jelenlegi elnök szerint is a két láb a Nyugatot és az ő szövetségeseit jelenti, a négy láb meg a birkákat és egyéb állatokat, akik ezt a "nemzetvédelmi" ideológiát és rendszerét támogatják...
A tények egyszerűek: az oroszok megtámadtak egy független országot, valós casus belli nélkül, mert az ugye minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a nácítlanítás szólama egyszerre volt nevetséges és hazug. A villámháborús győzelem terve (amiről pl. Napóleon, Vilmos császár és Adolf Hitler is beszélhetne) azonban viszonylag gyorsan összeomlott, mert a hanyatló Nyugat és az USA nemcsak szóban, hanem fegyverekkel is támogatta és támogatja Ukrajnát, tudván tudva, hogy ha Kijev vereséget szenved, akkor az oroszok minden valószínűség szerint nem fognak megállni a Kárpátokig vagy a a Visztuláig.
Ilyen helyzetben minden európai ország számára kulcsfontosságú, hogy a NATO védelmi szervezete erősödjön, netán új tagokkal bővüljön. Ez nemzeti érdeke Magyarországnak is, ám Svéd- és Finnország csatlakozási kérelmét a magyar "nemzethy" kormánynak több, mint fél év alatt sem sikerült jóváhagynia. A KATA megszüntetését, az Orvosi Kamara szétverését 24 óra alatt sikerült a fidesznek átvernie az országgyűlésen, de ezt a nemzetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú javaslatot mondvacsinált okokkal még az országgyűlés napirendjére sem sikerült felvenni több mint fél éve. Óvónéni, ez a csúnya svéd Gustafson meg a még csúnyább finn Vejnemöjnen csúnyát mondott rólam, hangoztatja a magyar kormány úton-útfélen, de ezt már egyetlen óvónéni sem veszi komolyan és pont olyan feketeseggűként tekint a Kárpát-medence géniuszára, mint az önkényes ankarai békeközvetítőre.
És azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy amikor ilyen feszült a nemzetközi helyzet és tényleg szükség van a magyar hadsereg eszközeinek és vezetőinek fejlesztésére, képzésére és "csúcsrajáratására", akkor mi indokolja, hogy a Honvédség tábornoki- és tisztikarát lefejezik? Pont úgy, mint ahogy azt Sztálin tette a '30-as évek végén. Bár amint látjuk, a jelenlegi feszült helyzetben is van lehetőség kiemelkedő katonai képzésre, mint pl. a köztársasági elnök férjének esetében, aki öt hét kiképzés után kapott alezredesi rangot. Én elfogadom, hogy Magyarország nem hátra megy, hanem előre, de hogy ilyen extrém sebességgel, azt azért nem hittem volna. Én ugyan 1985-ben kaptam katonai kiképzést, de öt hét után csak honvéd lettem és maradtam azóta is, shame on me.
És még azt is megmagyarázhatná valaki, hogy mink ugyan népszavazás révén az Európai Unió és a NATO tagjai lettünk, ami mindenféle szövetségesi és katonai együttműködést igényel, 2010 óta viszont Magyarország, pontosabban a fidesz kormány folyamatosan kifelé táncol ezekből az együttműködési rendszerekből, na ez miért van? A kormány folyamatosan pocskondiázza európai szövetségeseinket, szerinte a nyugati városok, főleg Bécs, élhetetlenek a rengeteg migráncs miatt. Ezt magam is alá tudom támasztani, mert pár hónapig én is éltem és dolgoztam ott, és a szemét imperialista, neokolonista kizsákmányolóknak robotolva ezalatt közel egy fél budapesti lakás árát kerestem meg. (Tudom, rohadjak meg.)
És azt sem értem kurvára, hogy milyen ún. nemzeti érdek fűződik a kémbanként nyilvántartott Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) és az ő munkatársainak támogatásához? Miért kapta meg az egyik legfrekventáltabb ingatlant Budapesten és miért ragaszkodik a magyar kormány a tulajdoni hányada megtartásához, horribile dictu növeléséhez? Ezt jó lenne tudni, már csak azért is, mert idén februárban bekövetkezett az a helyzet, hogy az IIB-t komoly hekkertámadás érte. A támadók megszereztek több levelet és egyéb banki dokumentumot, amik az IIB közleménye szerint hamisak, a hvg.hu szerint viszont nagyon is valódiak. Az egyik dokumentum egy olyan levél, amelyben Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter lobbizik a belga pénzügyminiszternél, hogy oldják fel az IIB pénzeszközeinek zárolását. What the fucking fuck?!
Miért kell az egyértelmű agresszort az állami propagandában burkoltan, a fideszes megmondó percemberkéken keresztül viszont nyíltan mentegetni? Miért kell a volt KGB ügynök, jelenleg Oroszország egyik leggazdagabb embere, és egyik leghangosabb háborús uszítója, Kirill pátriárka elleni EU szankciós javaslattal szembenni? Miért nem volt semmilyen érdemi vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerébe az orosz titkosszolgálat majd' egy évtizede ki-be járkál? Miért azzal a demokratikus szövetségi rendszerrel szemben kell folyamatosan szabadságharcot vívni, amelynek tagjai vagyunk és ahonnan jelentős összegű támogatásokat kapunk, és miért nem lehet végre, egy év öldöklés után köntörfalazás nélkül kimondani, hogy a megtámadott mellett vagyunk és elítéljük az agresszort?
A nyolc évvel ezelőtt, 2015. februárjában Moszkva központjában csecsen bérgyilkosok által megölt Borisz Nyemcov ellenzéki politikus, az intézményesített korrupció elleni harc éllovasa és Putyin egyik legelszántabb ellenfele már a Krím 2014-es annektálása után kimondta, hogy Putyin a háborút jelenti: mindig valamilyen külső vagy belső háborúra van szüksége ahhoz, hogy a hatalmát fenntartsa. Pár órával meggyilkolás előtt Nyemcov egy rádióinterjúban ezeket mondta: Nem akarom, hogy emberek haljanak meg - se oroszok, se ukránok. Én igazi bűntettnek tartom Putyin háborúját Ukrajna ellen. Ez nem Oroszország háborúja. Ez Putyin hazug, véres, testvérgyilkos háborúja. Úgy fog bekerülni a történelembe, mint az az ember, aki hosszú időre egymás ellen hergelte az orosz és az ukrán népet.
Fentebb idéztem már Orwellt, most idézem még egyszer. Az 1984-ben írja ezt: "A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság."
Könyörögve kérek mindenkit: gondolkodjon!
