Kedvenc rovatom (talán nem csak az enyém) harmadik darabja következik, ám az ebben szereplő valamennyi szám, ellentétben a korábbi két írással, egyetlen előadótól származik. Vajon miért?, kérdezheti a kíváncsi olvasó és választ is kap rá a poszt végén.
A Judas Priest egyike a heavy metal legnagyobbjainak, 1969-ben alakultak és a mai napig aktívak, riszpekt. Érdekes módon ők voltak azok, akik a hard rock kedvencek közül a legkésőbb tűntek fel az életemben. Ellentétben a blogon korábban tömjénezett Scorpions, ZZ Top, AC/DC, Iron Maiden állócsillagokkal, a Priest igazából csak az egyetemi éveim alatt, 1986 után jött szembe velem. Oké, a nevüket és egy-két számukat már ismertem a gimiből (pl. az ikonikus Breaking the Law-t, a Freewheel Burning-et vagy éppen a Love Bites-ot), de az első teljes album, amire rátehettem a kezem, az az 1979-es japán koncertturnén készült Unleashed in the East c. lemez volt. Jó sorsom 1987-ben kivezérelt a Nagy Sós Vízen túlra, ahol Columbiában, Dél-Karolina fővárosában az egyik tartós fogyasztási cikk, amit beszereztem, ez a lemez volt kazettán. (A másik kettő könyv volt: az Animal Farm és az 1984 George Orwelltől.)
Egészen addig azt hittem, hogy a heavy metal legnagyobb hangja Ronnie James Dio, de ezt a lemezt hallgatva rájöttem, hogy minden idők legjobb metal énekese Rob Halford. Fogalmam sincs, hány oktáv a hangterjedelme, de ahogy a baritonból minden nehézség nélkül a falzettig képes felszárnyalni, az egészen rendkívüli. Mint például a Sinner-ben:
Hasonlóan több más kedvenceméhez, a Priest csúcskorszaka is a’80-as években volt, olyan meghatározó nagylemezekkel, mint a British Steel (1980), Screaming for Vengeance (1982), Defenders of the Faith (1984), Turbo (1986) és a Painkiller (1990). Szexuális utalásokkal teli számaik ugyan nincsenek olyan nagy számban, mint pl. az AC/DC-nek, de öt évtizedes fennállásuk alatt (hangsúly az álláson ugyebár) azért alkottak pár, témánkba vágó felvételt. Ezek közül javaslom, vegyünk szemügyre négyet. Elfogadva? Akkor lássuk!
Burnin’ up (Elégve)
1978-ban jelent meg a Killing Machine c. album, ennek a B oldalán található a Burnin’ up. Zeneileg még nem az a zúzós darab, az a korszak csak a British Steel 1980-as megjelenésével érkezik el. A szerelem tüze és az ő pusztító hatása valamennyi kultúrkör számtalan dalában és versében megtalálható, elég, ha saját házunk tájáról csak Kukoricza Jancsi gondolatait idézzük fel, miközben a patakban pendelyig vízben álló Iluskát nézegeti.
„Tenger virág nyílik tarkán körülötte, / De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, / Bámuló szemei odatapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára, / Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére, / Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.
Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, / Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;
Kilátszik a vizből két szép térdecskéje / Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.”
Ehhez a romantikus képhez képest a Judas Priest természetesen jóval lényegretörőbben fogalmaz, náluk nincs sem térdecske, sem szép haj, csak szex, amire a páros mindkét tagja ki van éhezve. Egyes szövegértelmezések szerint némi szado-mazo is bejátszik közben, én ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. Annyit viszont elárulhatok, hogy a magam részéről általános 8.-ban, 1978-79 között voltam először szerelmes, és bár a csodaszép és velem egy napon született M-mel túljutottunk a térdecske és a gömbölyű kebel nézegetésén, a Priest által leírt akciózásra nem került sor a maga teljes egészében, csak egy kis részben…
„You dish the hot stuff up but you keep me waiting
So I'll play it dirty 'til your body is breaking
We've got to make love, the time is right
We've got to make love tonight
'Cause we're burnin' up”
Kínálod a forró csodát, de még váratsz
Ezért én is mocskos vagyok, tested lefáraszt
Itt az idő, szexeljünk hát
Ma éjjel a szerelem vár,
Tüzében égünk...
Love Bites (Harapós szerelem)
Ez a szám a Defenders of the Faith c. albumon jelent meg (ami szerintem a legcsúcsabb lemeze a csapatnak) 1984-ben, amikor természetesen ismét szerelmes voltam, akkor már E-be. (Remélem, nem olvassa a blogot, mert biztos leszámolna velem, amiért annyiszor említem.) Kérem szépen, ezen a dalon és szövegen nincs mit finomkodni, ez bizony kőkeményen (hangsúly a keményen ugyebár) arról szól, amiről. Az éjszaka közepén a csávó becserkészi a partnerét, aki már alszik, de a heves és mindent elsöprő akciózás nyomán felébred és gyöngéden nyögdécselve megadja magát sorsának. A szerelmes harapdálás már csak hab a tortán.
Zeneileg szuperül van felépítve, úgy indul, mint egy horrorfilm: vészterhes lépések, majd a gitár és az ének elővezeti az első versszakot, hogy utána becsatlakozzon a többi hangszer. A ritmika végig úgy épül fel, mint egy, a nagykönyvben megírt szerelmi aktus: kisebb csúcspontok, köztük időnként szünetek, és az utolsó fél percben elsimulás – már úgy Judas módra.
A neten olvasható pár magyarázat, amik szerint a szöveg valami vámpíros tematikára utal, erre mindközönségesen csak azt tudom mondani: muhaha. Mert ugyan nem vagyok egy szexguru, de ha bárhol olyat hallok, amiről itt Rob Halford énekel, akkor nekem bizony nem Drakula vagy Nosferatu jut eszembe, még kevésbé Targo tábornok, hanem bizony a mindenféle szexuális pozitúrák.
„Into your room / Where in deep sleep
There you lie still / To you I creep
Then I descend / Close to your lips
Across you I bend / You smile as I sip…
…Softly you stir/ Gently you moan
Lust's in the air / Wake as I groan
In the dead of night / Love bites
Love bites”
Magyarra ferdítve:
A szobádban / Mélyen alszol
Fekszel csendben / Hozzád kúszom
Ajkad csábít / Rád borulok
Mosolyogsz már, / beléd hatolok...
…Puhán mozdulsz / Felnyögsz halkan
A vágy körülvesz / Ébredsz alattam
Vágy és harapás / Éjjel
Ma éjjel!
Eat Me Alive (Falj fel élve)
Ez a darab is a Defenders of the Faith-en jelent meg, és ha az előző a szerelmi sebek adok-kapokjáról szól, akkor most még tovább megyünk, még szélesebbre tárva a tematikát (hangsúly a tárva határozói igenéven ugyebár). Úgy szeretlek, majd’ megeszlek, van egy ilyen szólás, és hát itt is valami hasonlóról van szó, persze korántsem a bájos gyermeki értelmezésben. Malacság-e a szex?, kérdezik a szexológust az ismert régi viccben. Ha jól csinálják, akkor igen, hangzik a válasz. Azt nem mondom, hogy tárgyalt felvételünk átfogó ismereteket nyújt a témában, de egy specifikus szegmensről mindenesetre igen. Mégpedig a kölcsönös behatolásról, és az most indifferens, hogy az adott páros azonos vagy különböző nemű-e. (Oké, Rob Halfordról az 1998-as coming out óta tudható, melyik térfélen játszik, de ez itt és most, na meg egyébként is, lényegtelen.)
Kétségtelen, hogy a dal szövege meglehetősen botrányos, rádiósugárzásra teljességgel alkalmatlan. Szövege miatt bekerült az amerikai erkölcsbizottság, a Parents Music Resource Center (Szülői Zenekutató Központ, vagy mi a fene ez magyarul) által összeállított, a 15 legmocskosabb dalszöveget felsoroló listára. Zeneileg sem cifrázzák túl a fiúk, az egész szong egyetlen folyamatos lüktetés a vágyott cél eléréséig. Csak pár részlet:
„Your wild vibrations
Got me shooting from the hip
Crazed and insatiable let rip
And eat me alive
Bound to deliver as
You give and I collect
Squealing impassioned as
The rod of steel injects
Lunge to the maximum
Spread-eagled to the wall
You're well equipped to take it all
So eat me alive”
Hozzávetőlegesen magyarul:
Oly vadul vibrálsz, / Hogy én mindjárt elmegyek
Kész vagyok, ez őrület
Falj fel így élve
Készen vagyok rá, hogy / befogadjam, mit adsz
Sikoltva engedek, /a keménység kéjt fakaszt
Oly mélyre, míg lehet / Nagy széles terpeszben
Fogadd be mindenem
És falj fel élve!
Turbo Lover
Ez a klasszikus az 1986-os Turbo c. album első száma, és meg kell mondanom, hogy zeneileg és szövegileg is tökéletesen van felépítve. A dob és a basszus nyitja és ők adják a lüktető alapritmust, amihez versszakonként lépnek be a gitárok, hogy aztán a refrénre együtt dübörögjön minden. A hivatalos videoklipet nézve és a szövegre csak felszínesen figyelve az egyszeri hallgatónak az a gondolata támadhat, hogy milyen szuper dal ez a motorozásról vagy valami autós száguldozásról. Hahaha, nem is tévedhetne nagyobbat, hiszen ha így lenne, ez a szám nem szerepelne ebben a posztban.
A hivatalos videoklip nyilván azt a célt szolgálta, hogy minél többször mehessen le az MTV-ben – ellentétben pl. az előbb tárgyalt Eat Me Alive-val, mert ha abból klip készült volna, azt csak valamelyik pornócsatorna sugározhatta volna. A szöveg is teljesen mainstream kombatibilis, a rádiók is nyilván sokszor játszották, pedig… Maxi riszpekt a csapatnak, hiszen szuper duplafenekű (hangsúly a fenéken ugyebár) szöveget alkottak, ami az elején még tényleg a száguldozásról szól. Engedelmetekkel szakaszonként idézem
„You won't hear me, but you'll feel me
Without warning, something's dawning, listen
Then within your senses
You'll know you're defenseless
How your heart beats, when you run for cover
You can't retreat, I spy like no other
Then we race together, we can ride forever
Wrapped in horsepower, driving into fury
Changing gear, I pull you tighter to me”
Itt még viszonylag egyértelmű a dolog, valami készül, a csávó motorozni hívja a partnerét, szó van mindenféle lóerőkről meg sebességváltásról, szívdobogásról, de azt is megígéri, hogy közben szorosan átkarolva fogja tartani a másikat.
„We hold each other closer, as we shift to overdrive
And everything goes rushing by, with every nerve alive
We move so fast it seems as though we've taken to the sky
Love machines in harmony, we hear the engines cry”
Szorosan kapaszkodunk egymásba, és még extra fokozatba is kapcsolunk, minden idegszálunk kiélesedik, a gyorsaságtól mintha felrepülnénk az égbe, a szerelmi gépezet összehangoltan működik és így tovább, ez még ugyan mindig szólhat a motorozásról vagy a gyors autózásról, de a „love machine” már némi gyanakvásra adhat okot. Mert hát ki az a marha, aki a motorjába vagy az autójába szerelmes? (Kivéve persze a Queent.)
„On and on we're charging to the place so many seek
In perfect synchronicity of which so many speak
We feel so close to heaven in this roaring heavy load
And then in sheer abandonment, we shatter and explode”
Itt azonban már lehull a lepel (szó szerint, hehe), mert hát miről is van szó? Töltődünk, töltődünk, addig a pontig, amit oly sokan akarnak elérni, olyan tökéletes összhangban, amiről mindenki beszél, úgy érezzük, mindjárt a mennybe jutunk, egyre hangosabb a zihálás és csak gyűlik az anyag, míg végül jön a teljes kiürítés, remegünk és szétrobbanunk. Na kérem, aki ebben pusztán a motorozás leírását látja, az sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét, vagy inkább szexterapeutáját…
És hogy a végére még egy személyeset hozzak: a ’80-as évek legvégén estem szerelembe gyermekeim későbbi anyájával, M-mel, akinek meglehetősen sokszor játszottam le ezt a számot. Mivel motorunk nem volt, csak egyszer ültünk kettesben valami mopeden a nászutunkon Görögországban, saját autónk meg egy régi kispolszki volt, ami többször állt, mint ment, ezért nekünk a dal szerelmi aktusról szóló értelmezése maradt. Amit aztán sikerült sokszorosan teljesíteni: lett három szép gyerekünk (és két csúnya, hogy Nagy Bandó András egyik klasszikus poénját parafraezáljam).
Ja, és hogy miért a Judas Priest került ma fókuszba? Hát mert mindjárt kezdődik a koncertjük az Arénában, úgyhogy már rohanok is!
