Amint az tudható, a címben idézett sor Faludy György versének címe, ami viszont a közismert Petőfi költeményre utal - hiába, a magyar irodalomban (is) minden mindennel összefügg.
Akármilyen ambivalens érzések is fűznek sokakat ehhez a nemzeti ünnephez (még mindig túl közeli, hiába, hogy 69 évvel ezelőtt történt) azt el kell ismerni, hogy a magyar szabadságküzdelmek egyik legfelemelőbb ünnepe. Amikor némi túlzással egy puskás felkelőre három szovjet tank jutott, akkor azok, akik az ilyen elképesztő túlerő ellen is vállalták a harcot, minden tiszteletet megérdemelnek. Magyar Péter mostani ünnepi beszédében ’56-ot a történelem legtisztább forradalmaként emlegette, ami ugyan nem igaz, hiszen minden elégedetlenség szülte felkelés szükségképpen erőszakos, ’56 is az volt, az viszont igaz, hogy ez a forradalom vitte be az első komoly ütést a „szocialista béketábornak”. Ezt követte a ’68-as csehszlovák, majd az 1980-81-es lengyel megmozdulás, amik végső soron összeadódtak és 1989-ben elhozták az egész cucilista hóbelevanc széthullását.
Tehát az októberi eseményeket ünnepelni és felidézni kell, nem pedig szót sem vesztegetni rájuk, és inkább jelenlegi szövetségeseink ellen uszítani. Az előbbinek a TISZA Párt rendezvénye teljes mértékben megfelelt, míg a magyar miniszterelnök „ünnepi” beszéde csak a másodiknak. Abba most nem megyek bele, hogy melyik rendezvényen voltak többen, a Kossuth téri „Békemeneten” vagy a TISZA vonulásán. (Ilyesféle fütyiméregetést utoljára óvodában csináltam - spoiler: abban a korban még minden kisfiúnak egyforma nagy, pontosabban kicsi). Az viszont tény, hogy a TISZA Deák térre hirdetett gyülekezőjén a tömegek a Bajcsy-Zsilinszky úttól az Astoriáig álltak, és mire a vonulók eleje elérte a Hősök terét, a vége még el sem indult a Deákról. A blogger a kiindulás helyét a Petőfi Sándor utca felől közelítette meg, elhaladva a Bárczy István utcai, az ukrán menekülteket segítő iroda előtt.













