Majdnem pontosan 45 évvel ezelőtt, 1977. június 30-án jelent meg a KISS hatodik stúdiólemeze, a Love Gun. Nem fogok itt wikipédiázni, csak az alap infókat hozom: 1973-ban alakultak és annak az évtizednek az egyik legsikeresebb hard rock bandája voltak az Egyesült Államokban. A klasszikus felállás az évtized végéig ez volt: Ace Frehley szólógitár, Paul Stanley ritmusgitár, Gene Simmons basszus, Peter Criss dob. Ki gondolta volna (legfeljebb az, aki rendszeresen olvassa a blogot), hogy gimis éveim egyik legnagyobb kedvence volt a csapat, a zenéjük jobban bejött, mint az AC/DC-é. És természetesen külön pikantériát adott a dolognak, hogy a cucilizmusban csak limitált információ állt rendelkezésre róluk, és ezekben a fő hangsúly a tagok egyedi stílusjegynek számító arcfestése volt; mindenki azt találgatta, hogy nézhetnek ki a maszk alatt. Tetszett a nevük írásmódja is a két villámmal, barátaimmal szívesen rajzoltuk tele vele a füzetborítóinkat, egészen addig, amíg aktív bányászból gyorstalpaló átképzés után töritanárrá avanzsált T. Ernő tanárunk magából kikelve közölte, hogy ez SS logó és tüntessük el azonnal. Jóvanakkor.
Aztán valakinek sikerült beszereznie az Alive II című 1977-es dupla koncertlemezt, a borítón koncertekről készült képekkel, a magam részéről áhítattal nézegettem azzal a tudattal, hogy ezeket a fickókat élőben soha a szocialista búval baszott életben nem fogom látni. A lemez tulajdonosával kazettára vetettem fel az albumot (mert nyilván nem adta senkinek sem kölcsön, annyira féltette) és éveken át ez volt számomra az etalon koncertlemez. (Fogok is írni róla posztot, ezt vehetitek fenyegetésnek.) You wanted the best and you got the best: the hottest band in the world – Kiss!, hörögte Gene Simmons a koncert elején a mikrofonba, ahogy azelőtt és azóta is minden fellépésük ezzel a szlogennel indul. De mostani tárgyunk nem ez a lemez, hanem a szintén ebben az évben megjelent Love Gun, ami az első olyan nagylemezük volt, amin valamennyi tag énekelt legalább egy számot.
A nyitó darab az I Stole Your Love (Elloptam a szerelmedet) Paul Stanley énekével, ami igazi sikertörténet a csajozásban. Van ugyanis egy lány, aki kedve szerint tekergeti ujja köré a csávókat, senkinél nem ragad le, stb. De jön a lírai én, mondhatnánk a szupermacsó, aki nem olyan, mint a többi lúzer és megszerzi magának a nőt.
„… I'm something different, ain't like the rest
How does it feel to find out you're failing your test
'Cause I stole your love, stole your love
Ain't never gonna let you go”
A második szám is a csajozás témakörében marad (ez amúgy a KISS szövegeinek legalább a felére jellemző), viszont olyan topikot tárgyal, ami ma már semmiképpen nem kerülhetne lemezre. A Christine Sixteen (Christine tizenhat) ugyanis a még kiskorú, de magukat már minden ízükben nőnek érző lányokról, illetve az általuk gerjesztett figyelemről, hogy ne mondjam nemi vágyról szól. (Hazai példát is hozhatunk ide, az LGT-nek a hűvösvölgyi Nagyréten forgatott Ő még csak most tizennégy c. klasszikusát.)
Gene Simmons énekli, és ugyan nem mondanám, hogy saját lányomat 16 éves korában elengedtem volna vele randizni, viszont gimisként anno én is csak arra gondoltam az összes korosztályombeli lánnyal kapcsolatban, amiről a szövegben is szó van:
„.. She drives me crazy, I want to give her all I've got
And she's hot every day and night, there is no doubt about it …
….I've got to have her, can't live without her, whoa, no”
Következik a Got Love for Sale (kb. Pénzért kapható szerelem) szintén Simmons előadásában, ami csak első hallásra szól a magát mindenkire rátukmálni akaró macsóról. Ha azonban mélyebbre ásunk, akkor inkább drogról vagy más egészségkárosító szerről van szó, amivel tényleg jobb lesz vigyázni.
„You've got to have me, can't live without me
'Cause I'm the one and only, yes I am
I've got love for sale
And my love will not fail you”
Jön a Shock Me (Rázz meg), amit Ace Frehley énekel és a zenéjét is ő írta. Ez is szerelmes dal, már úgy KISS módra, a szöveg az elektromosság és a szexuális töltöttség hasonló szóhasználatára épül, de a refrén természetesen lerántja a leplet (he-he) és egyértelműsíti, miről is van tulképp szó.
„Shock me, make me feel better
Shock me, put on your black leather
Shock me, we can come together”
Némileg (nemileg?) magyarítva:
Rázz meg, hogy magam jól érezzem
Rázz meg, bőrszerkódat vedd fel
Rázz meg, élvezz együtt velem
Amúgy a megrázásnak tényleg van valóságalapja. Történt ugyanis, hogy az egyik floridai koncertjükön ’76 decemberében Frehley megfogta az egyik fémlépcső korlátját, ami nem volt földelve. A gitárost megütötte az áram, a földre is esett, de szerencsére nagyobb baj nem történt, a showt végül fél óra késéssel folytatták.
Az oldalt egy könnyű klasszikus rock’n’roll zárja, a Tomorrow and Tonight (Holnap és ma éjjel) ismét Stanleytől. Mindenki egész héten gürcöl, robotol, ezért a hétvége a megérdemelt bulizásé és az sem kizárt, hogy az egyik pinceklubban valami új dologra is megtaníthatjuk a csajunkat… Az ütős cellar – fella rímpár miatt úgy érzem, erről is dobnom kell egy hevenyészett fordítást:
„Working like a dog, baby, all day long
Tell you what I'm gonna do
Take it in the cellar, let me be your fella
I'm gonna teach you something new”
A hét csak meló, bébi, minden nap
Tudod, hova menjünk ma?
Vár egy jó kis pince, legyek én az ipse
Ki megtanít egy új dologra
Azt már szinte le sem merem írni, hogy a fella nagy valószínűséggel utalhat a fellációra, és akkor máris beljebb (érted?) vagyunk a szöveg értelmezésével...
A „B” oldal a lemezcímadó Love Gun-nal (Szerelempuska) indul, ami szintén Paul Stanley szerzeménye és ő is énekli. Ez a csapat egyik legnagyobb slágere, gyakorlatilag minden koncerten eljátsszák. A szöveg egyszerű és nem szól másról, mint amire a cím utal: kisanyám, jöjjünk össze egy jó kis páros izzadásra, és csodákat fogsz tapasztalni, amikor meghúzod a ravaszt a szerelempuskámon. Kell ennél lényegretörőbb szöveg? Aligha. Zeneileg is klasszul van felépítve, a dobok megsorozása olyan, mint amikor a fent említett fegyverből ritmikusan távozik a lövedék, Frehley meg időnként olyan hangokat csal ki a szólógitárból, ami a szebbik nem szerelmi sikongatására emlékeztet. Hát csoda, hogy ez volt a legkedvencebb számom tőlük gimis koromban? Aligha.
„I really love you, baby / I love what you've got
Let's get together, we can / Get hot
No more tomorrow, baby / Time is today
Girl, I can make you feel / OK
No place for hiding, baby / No place to run
You pull the trigger of my / Love gun”
Következik a Hooligan (Huligán), amit a dobos Peter Criss énekel egy szerencsétlen srácról, aki kihullik az iskolából, 22 évesen még a nevét sem tudja leírni. Csak egyetlen öröme van, egy 1932-es Chevrolet, de az sem teljesen eredeti, mert az alváza egy 1955-ös modellé.
Két Gene Simmons szerzemény jön, először az Almost Human (Majdnem ember), amiből megtudjuk, hogy nemcsak a gyíkemberek, hanem a farkasemberek is köztünk élnek. Teleholdkor átváltoznak, de a KISS szövege szerint nem vérengzők, csak szerelemre vágynak. Brutálisan szól a basszus, a zene és az előadásmód pont passzol Simmons arcfestéséhez. (Mert ugye ő a Démon, Stanley a Csillagfiú, Frehley az Űrhajós, és Criss a Macskaember.)
Ezt követi a Plaster Caster (Gipsz-szobrász), amiről az internet nélkül lövésem se lenne, miről szól. A hozzám hasonlóan fogalmatlanokat ezúton tájékoztatom, hogy a ’60-as években volt egy bizonyos Cynthia Albritton nevű groupie, azaz rockbandákat kísérgető… khm, rajongó és öööö…., kiszolgáló csaj, aki az egyetemen képzőművészetre szakosodott és azzal vívott ki ismertséget, hogy ismert rockzenészek merev péniszét formálta meg gipszből. Hoppá. 2000-től bővítette a palettát, és női művészek csupasz mellét is megformálta. Nos, az ő beceneve volt Plaster Caster, és így már mindjárt érthető, miért örül a dalban Gene Simmons annak, hogy végre ő is, pontosabban hetyke férfiassága a művésznő kezébe kerül és így fennmaradhat az öröklétnek.
„Oh, things are complicating, my love is in her hands
And there's no more waiting, she understands
Plaster caster, grab a hold of me faster
And if you wanna see my love, just ask her…”
A sok kétértelmű vagy nyíltan szexelésre utaló szám után a lemezt záró felvétel egy igazi romantikus darab Paul Stanley előadásában. Ez valójában a Crystals nevű női együttes slágere volt 1963-ban: udvarlás, romantikázás, csók a csillagfényes éjszakában, majd lánykérés. Lehetne geil, de nem az, a KISS-féle feldolgozás remekül idézi fel a ’60-as évek zenei világát.
És vajon hogy szól a csapat 2022-ben? Az ma este az Arénában kiderül, úgyhogy máris összekapom magam és loholok!
