Az eredeti sugárzás dátuma 1970. február15.
Ezúttal nem családi idillel, hanem dilivel kezdünk: Géza szivarozása kiakasztja Paulát és bosszúból ő és Kriszta is rágyújt egy-egy „bűzbombára”. Géza a szivarokat féltve teljesen bepöccen, majd én megtalálom a módját, hogy ne csak a levegőbe beszéljek!, fenyegetőzik. Teátrálisan bevonul Aladár szobájába és a kiskorút a kapcsolat felvételére szólítja fel. Aki azonban némi türelmet kér, ugyanis perpill a közelgő holdfogyatkozáshoz készít önbeállós csillagvizsgálót, bármit is jelentsen ez. Bölcsészként ebből egy szót sem értek, de úgy látszik, Géza sem, és egy pofont indít a légtéren át, ám Aladár elhajol és a csapás a régi rádión landol. (Száll egy pofon a szélben a KFT-től megvan?)
Nem értek egyet a nevelési módszereiddel, inti mérsékletre az indulatos atyát Aladár, eközben a hanghullámok megindulnak a tér-idő kontinuumon keresztül és Öcsi, a XXX. századbeli rokon már jelentkezik is.
Mi okod a panaszra, őselődöm?, érdeklődik Öcsi Géza hüppögését hallgatva. Sohasem az történik itthon, amit én akarok, szomorkodik Géza, hulló könnycseppjeit Öcsi egy erre szakosított edénybe fogja fel a távoli jövőben. Hát miért nem alkalmazol akaraterő kitermelőt?, érdeklődik Öcsi, mintha csak azt firtatná, a XXI. században mit jelent a golddigger kifejezés. (Ándi, figyelj!) Géza panaszáradatából aztán leveszi, hogy erre a gondra tényleg csakis az akaraterő kitermelő a megoldás, újmagyarul akarkiter. Ez egy kis készülék, ami fokozza az agyi idegközpont akarati bioelektromos kisugárzásának hatásfokát, magyarázza Öcsi, én meg csak pislogok, mint XXI. századi hal a XXX. századi szatyorban.
Szerencsére Gézának sincs fogalma arról, mi ez az akármi, ezért Öcsi gyors demonstrációt tart az eszköz hatékonyságáról. Gézát először fejenállásra, majd bukfencre kényszeríti, a családfő a kísérlet után csillagokat lát, úgy szédül. Pont egy ilyen készülék kell nekem, motyogja Géza és elkéri a készséget Öcsitől.
A halántékodra kell csatolni, a vezeték nélküli kapcsolót meg a ruhádba rejteni, búcsúzik Öcsi a használati utasítással, és már küldi is a hajráfhoz hasonlító cuccot fénypostával. Természetesen Géza megint elfelejti kinyitni az ablakot, de ez most a legkevésbé sem zavarja. Ha még egyszer születnék, ablakos szeretnék lenni a saját szomszédságomban, motyogja, miközben szemügyre veszi a ketyerét.
Amit viszont álcázni kéne, nehogy a kívülállók rájöjjenek, mi van Mézga fején. Főhősünk elsőnek Máris szomszédon akarná kipróbálni az eszközt, ezért a hajráfot úszósapka felvételével álcázza. (Hajráf magyarok!) Miközben kifelé settenkedik a lakásból, Paula rászól, miért megy ilyenkor úszni. Géza hetykén válaszol, a szokatlan reakcióra az asszonynak ezért csak egyetlen kérdése maradt: Mondd Géza, te ittál? Nem, én ott állok, felelhetné Géza, de Romhányi mester ezt a poént sajnos nem írta bele a filmbe.
Géza becsenget Márishoz, aki szokás szerint élből elhajtaná a szomszédot, aki mindig csak valamit kölcsönkérni jön át, de ez most Gézát nem izgatja. Titokban megnyomja az akarkiter gombját, mire Máris máris felkapja és ölben beviszi a szobába a kedves szomszédot, közben mézes-mázos szavakkal közli, mennyire örül a látogatásnak. Viszkivel kínálja a kedves vendéget, koccintás közben Géza össze is tegeződik vele: Azt hiszem, te vagy az idősebb, szervusz! Sőt Máris két üveggel át is ad az értékes nedűből, majd gondolok rád, ha kortyolgatom, búcsúzik Géza. Távozása után persze egyből elmúlik a hatás, Máris a fejét veregeti a falba és közben mindenféle állatnak lehordja magát: ökör, tulok, teve, víziló, ízeltlábú, stb.
Géza a sikertől vérszemet kap és hazaérve az egész családot lerendezi. Kriszta és Aladár időben lefekszik aludni, Paula megértő hitvesként jégkockát dobál ura poharába (whisky on the rocks), aki elégedett mosollyal felhajtja. Lesz itt rend!, mondja magának diadalmasan.
Másnap a munkahelyén is kipróbálja a remek eszközt: csak délután megy be, a kütyüt a kalapja alá rejtve, a kollégák szörnyülködnek, a főnök már többször kereste, hát merre járt? Géza elüti a választ és általános csodálkozástól kísérve besétál az oroszlán barlangjába. Az első akadály a titkárnő, aki kijelenti: A főnöknek sürgős megbeszélnivalója van, és mivel magát nem hívatták, csak a testemen át juthat be! Azt nem kedvesem, én tisztességes családapa vagyok, feleli Géza és a titkos gomb megnyomásával az ajtó kinyitására kényszeríti az asszisztenst.
Így aztán rövid úton kiderül, mi az a fontos és sürgős tárgyalás: a hétvégi meccsek esélyeinek megtárgyalása a főosztályvezetővel a totószelvény kitöltése miatt. A Dilimpex - Rekettyei Zrínyi fix kettes, értenek egyet a két főnökök, épp’ amikor Géza belép. Hogy merészel?, vonná kérdőre a vezér Mézgát, a de titkos kütyü bekapcsolása után a fejesek egyből azon kezdenek agyalni, havi 2000 forintos fizetésemeléssel Mézga kartárs osztályvezetői kinevezést kaphatna. Sőt a főnök felajánlja a nehezen megszerzett délutáni focimeccs jegyét is Gézának, természetesen a vele járó céges gépkocsifuvarral együtt.
A DCF - Húsos meccs 10. percében érkezik Géza a stadionba, a DCF már 3:0-ra vezet, a haza közönség őrjöng, de Géza magabiztosan közli velük, hogy a meccs még nincs lefutva. Sőt fogadni is hajlandó, hogy a Húsos öt percen belül kiegyenlít, a környező sporik nagy röhögéssel tartják a fogadást, hiszen erre szerintük semmi esély sincs.
A csodakütyü segítségével Géza természetesen eléri, hogy a Húsosok kiegyenlítsenek és így övé a nyeremény, a hazai közönség persze ezzel nem ért egyet és „inkább kaszinóba járjon, ne meccsre” felkiáltással alaposan elagyabugyálják Mézgát. Hát ez nem kaszinótojás, paskolja meg Géza a fején nőtt dudort, majd a közelben várakozó taxival az Operettszínházhoz viteti magát.
Ahol is természetesen A csárdáskirálynő van műsoron, de a pénztároskisasszony szerint Vidékfi művész úr berekedt és nem tudja elénekelni Bóni gróf szerepét. Géza lenyugtatja a kisasszonyt, majd ő megmenti az előadást. Lehengerlő stílusa, na meg persze a csodakütyü révén meggyőzi a direktort is, hogy csak ő lehet a non plus ultra, olyan Bóni gróf lesz, amilyet még nem látott a nagyérdemű. (Nekem ugyan ez az operett teljesen kimaradt, és ez már nagy valószínűséggel így is marad. A Hobo Blues Band örökbecsűje viszont a fülemben cseng negyvenakárhány éve, és ez már nagy valószínűséggel így is marad.) Szabót, fodrászt, maszkmestert, a családért külön kocsi menjen, helyük a díszpáholyban!, adja ki az utasítást a direktor.
Paula a díszpáholyban ülve nem tudja mire vélni ezt a nagy megtiszteltetést, és fogalma sincs róla, hol lehet hites ura. Kriszta persze csak vihog, ő bírja ezt a nagy felhajtást, bár az okát ő sem tudja, a mogorván gunnyasztó Aladárról viszont kiderül, hogy a kabátjába rejtve becsempészte Blökit. Valamivel nekem is kell a színházban szórakoznom, morogja édes jó anyjának.
Paula továbbra is férje holléte miatt aggódik, ám ekkor a színpadon feltűnik Géza, mint Bóni gróf. Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád, kezd bele Géza az ismert betétdalba, ám a nagy figurálás közben a csodakütyü leesik a fejéről, és a csinos háttértáncos lányok két tánclépés közben széttapossák. Na most mi lesz?
Hát az, hogy a tehetségtelen ripacsot végül Paulának kell kimentenie a dühöngő közönség karmai közül. És miközben egy közeli kapualjban lelnek átmeneti menedékre, Paula égnek fordított szemekkel így sóhajt: Ó, hogy miért nem mentem inkább Hufnágel Pistihez feleségül?! Tényleg, miért nem?, kontrázik Géza…
