Az eredeti sugárzás dátuma 1970.01.25.

Családi életképpel kezdünk: Kriszta leckéje fölött álmodozik, Paula kötöget, mint Boncz Gézánál a ruhatáros néni, „kinek férje tengerész, köt. Óránként négy csomóval halad.” Géza újságot olvas, Aladárt egyelőre nem látjuk, de hogy a szobájában bütyköl valamit, az tuti. 

Csengetnek, Kriszta nyit ajtót a kéményseprőnek, akit Géza hívott ki, mert a cserépkályha nem jól szelel: a szén leginkább csak füstöl benne, de alig ég.

A mesterember hamar kész a hiba megfejtésével: Ennek bizony széNrekedése van, jelenti ki. (Én meg nagyon vigyorgok Romhányi mester poénján, mert az ilyen pusztító szóvicceket zsenge korom óta imádom.) Paula aggódik, hogy a lakásban minden csupa korom lesz a kéménytisztítás miatt, de a mester megnyugtatja, ő olyan tisztán dolgozik, hogy utána akár enni is lehet a padlóról. A szaki indul a tetőre, Géza meg átküldi Krisztát Márishoz, hogy kérdezze meg, nem akar-e ő is kormoltatni. Máris!, vihog Kriszta és indul a szomszédhoz.

Aki pár perccel később feldúltan rohan át Mézgáékhoz, merthogy a kéménytisztítás miatt az ő lakásában össze-vissza száll a pernye, és az sem nyugtatja meg különösebben, hogy a fekete koromáldás időközben Gézáék lakását is kezdi ellepni. Géza figyelemelterelésből kávét tölt Márisnak: Hogy szereti?, érdeklődik kedvesen. Sötéten, válaszolja a koromfellegből a jó szomszéd, szintén sötéten. A dzsuva belepi a frissen készült pogácsákat is, Paula ezen is háborog, de férje nyugtatja: Úgysem vettünk még hamuban sült pogácsát. Ilyenkor nagyon praktikus egy fekete macska, emeli fel Kriszta vihogva Maffiát.

Paula dühösen bőröndöt ragad és úgy dönt, elhúz édes jó anyjához, és csak akkor tér vissza, ha férjura már pöpecen kitakarította a lakást. Kriszta apja mellé áll és partvist ragadva sepregetni kezd: Örülj neki, hogy ez a por nem radioaktív, vigasztalja. Géza agya beindul: Radioaktív, radio…, rádió!, és koromtól lepetten berongyol Aladár szobájába. 

Szia Rémusz bácsi!, köszönti másodszülöttje vigyorogva. (Zárójeles privatizálás: a Rémusz bácsi meséi nagysikerű tévés bábfilmsorozat volt 1967-ben a Magyar Televízióban, amiben a kisfiú szerepét az a Scheuring Zsolt játszotta, aki gyerekkoromban a szomszéd házban lakott a Gellérthegyen. És még mindig ott lakik, nemrég találkoztam vele. Igaz, már nem kisfiú, de hát én sem vagyok az.)

Bár Aladár nagyon elfoglalt, mégis hajlandó rá, hogy a rádión kapcsolatot létesítsen Köbükivel. De te tulajdonképpen mit csinálsz most?, érdeklődik Géza gyanakodva. Statisztikai lyukkártyát, csattogtatja az amatőr fizikusok gyöngye a kalauzok jegylyukasztójára hajazó készségét apja magyarkártya paklija fölött. Aki felháborodik: Na de hát pont a makk ászból?! Tökfilkó! Mire Aladár: Az már kész. És már mutatja is Gézának a kidekorált Stüszi vadászt… (Kibuggyan belőlem a röhögés, aminek következtében percekig takarítom a monitort és az íróasztal környékét. Tanulság: nem szabad Mézga nézés közben sört fogyasztani.)

Aladár odahívja Blökit, akiről megtudjuk, hogy egyáltalán nem árt neki a kozmikus rádió földelési funkciója, mert emiatt elmenekültek róla bolhák. A hanghullámok ismét csigavonalban kezdenek kavarogni a tér-idő kontinuumban és kis idő múltán létre is jön a kapcsolat. Kapcs-ford, jelentkezik be Köbüki, fejére illesztve a gondolatátvivő kézi készüléket. De siess, mert nemsokára indulok kozmibusszal a Tejútra űrtúróért!, sürgeti ükapját. Géza elpanaszolja, hogy felesége lelépett, persze Öcsi nem ismeri a feleség szót és háztartási kisegítőnek értelmezi. Minden további magyarázat nélkül már küldi is fénypostával az egyik robotot. Csak parancsszavakat kell vele közölni és már végre is hajtja azokat.

Géza természetesen megint elfelejti időben kinyitni az ablakot, így a robot nagy csörömpöléssel landol a párkányon (szlovákul Štúrovón - bocs). Viszont csak újmagyarul ért, úgyhogy először Géza hiába próbálja magához hívni, a megoldás Aladárnál van. Mondd neki, hogy ug-pad, azaz ugorj a padlóra, javasolja, és ez persze működik. A robot szuperintelligens, a gyanakvóan ugató Blökit egy méretes adag debrecenivel lekenyerezi (képzavar, tudom), Géza már küldené is át a másik szobába takarítani. Persze a fater újmagyarul nem tud, de Aladár egy forintért (ó, boldog ’70-es évek) megmondja a parancsszót: ir más szob!

Ahol Kriszta zeneszóra sepreget, de apja leállítja, erre nincs többé szükség, inkább menjen édes jó anyja után és hívja haza, addigra pöpec lesz a lakás. Aladár az újabb parancsszót már csak két forintért hajlandó elárulni Gézának, az infláció nem volt ilyen száguldó a ’70-es években, úgyhogy marad az a megfejtés, hogy kezd elszemtelenedni a gyerek… Szőny felcs, sik padl, utasítja Aladár a robotot, aki felcsavarja a szőnyeget és nekilát felsikálni a padlót. (A korabeli Hungária rock and roll megvan?)

Még le kell vele mosatni az ablakot meg az ajtót, Aladár ezeket a parancsszavakat már csak három forintért vállalja, most jövök rá, hogy ez az epizód Bokros Lajos gyerekkoráról szól. A robot szépen lepucol mindent, már csak a kormos falakat kellene letöröltetni vele. Aladár az újabb parancsért horribilis összeget, négy forintot kér, lehet, hogy tévedtem és mégis inkább Soros Györgyről szól ez a rész? Géza viszont a sarkára áll, nem hagyja tovább zsarolni magát, majd ő tudja, milyen utasítást kell adni a robotnak. Tör fal!, adja ki az ukázt, mire a gépezet szépen nekiáll és törni kezdi a falat. Géza arca maga a teljes kétségbeesés, Aladáré a boomerek iránti kaján lenézés.

Az áttört fal túloldaláról Máris szomszéd néz rájuk, enyhén szólva morcos tekintettel, sőt magánlaksértés miatt feljelentéssel is fenyegetőzik, erre már Géza is kénytelen a zsebébe nyúlni és tíz forintot ad át Aladárnak, csak hozzon rendbe mindent. A fiúgyermek kiadja a megfelelő utasításokat, mire a robot visszafalaz, feltakarít, és a lakás a régi fényében ragyog. Pih kikapcs, utasítja Aladár a gépet, ami erre standby üzemmódba helyezi magát.

A hazaérkező Paula el van ájulva a tisztaságtól, Géza büszkén mutatja neki a csodagépet. Egy távoli rokonom küldte, mondja kissé zavartan hites ura, arra persze nem tér ki, milyen távoli… Mosogatni is tud, jelenti ki Géza, persze a parancsot megint Aladár adja ki. Majd utólag elszámolunk, súgja neki édesatyja. Paula teljesen paff lesz az új szerzemény munkájától.

Na igen, korszerű pofa, próbál modern kifejezésekkel dobálózni Géza, az örök boomer, de bár ne tenné. A robot ugyanis elkezdi falhoz vagdosni a szépen elmosogatott edényeket, családfőnk nem érti, mijafasz van. Természetesen Aladár kész a válasszal: A „korszerű pofa” azt jelenti újmagyarul, hogy korsót, szervízt, poharat falhoz!

Paula úgy dönt, nevet kell adni a gépnek, és mivel háztartási alkalmazottról van szó, csakis női név jöhet szóba. (Na tessék, itt a bizonyíték a nők korai alávetésére.) Kriszta vihogva a Robit ajánlja, de é’csanya leinti: Legyen inkább Bertus, így hívták gyerekkoromban a házvezetőnőnket. Aladár szerint ez a név nem túl jó ötlet, de Paula ragaszkodik hozzá és többször is elismétli a robotnak. Aki egy darabig ugyan habozik, de aztán nekiáll szétverni a lakás berendezését. Paula sikongat, Aladár viszont végre szóhoz jut és közli, hogy a név újmagyarul annyit tesz: berendezést tuskóvá! (Ami akár még szlovák családnév is lehetne: Tusková Berendezesová.)

Természetesen Paula nincs meggyőzve és elhaló hangon arra kéri (utasítja) Gézát, hogy tüntesse el a lakásból ezt a szörnyű gépet. Különben engem többet nem látsz, teszi hozzá, én meg kajánul arra gondolok: hát nem megérné?

De az események nem fajulnak idáig, a család hím tagjai a robottal együtt bevonulnak Aladár szobájába, ahol a másodszülöttnek remek gondolata támad: Öcsi cserélje ki ezt a megbízhatatlan típust egy másikra. Már hívják is, de a távoli rokon értetlenkedik: Kicserélni?! De hát ez nálunk a csúcsmodell! (Nálam meg Claudia Schiffer, de hát ez aligha érdekli a XXX. századbeli utódot.)

Öcsi egy darabig gondolkodik, aztán úgy dönt, a távoli rokonság miatt megszegi a szabályzatot és elküldi az ősöknek a még csak kísérleti állapotban lévő legújabb fejlesztést, a robotdirektort. Ő a robotok parancsnoka, teszi még hozzá vigasztalóan, én viszont ennek ellenére sötéten látom a jövőt.

Az ablakot nem szükséges kinyitni Gézáéknál, úgyis ki van törve az előző küldemény óta. A fényposta eltünteti a régit és elhozza az újat, ami viszont enyhén szólva hiperagresszívnek tűnik. Falakat visszaállítani, törmeléket eltakarítani!, közli dörgő hangon Gézáékkal, akik csak pislognak.

A főrobot a hatékonyabb munkavégzés érdekében időről-időre elektronikus sugárral serkenti a család tagjait hatékonyabb munkavégzésre, Paula a konyhakő sikálása közben elhaló hangon sóhajt fel: Ha én Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül!...