„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
Ezek a majd’ 88 évvel ezelőtti József Attila írta sorok jutottak eszembe, miközben a Tisza Párt ünnepi megemlékezésének első állomása, a Bem tér felé sétáltam. Idén ez már a harmadik Magyar Péter-féle demonstráció, amin részt vettem, az elsőről, az áprilisiról írtam posztot, a másodikról, a júniusi, Hősök terére szervezettről nem, erről a harmadikról viszont ismét írok, mert mind az ünnepre való emlékezés, mind a kivitelezés profi munka volt, ellenzéki oldalról ilyet még nem nagyon láttam az elmúlt másfél évtizedben. Lehet, sőt divatos MP-t szidni minden oldalról: fidesz light, Rogán titkos embere, ő is éveken át élvezte a NER nyújtotta korlátlan előnyöket, legyilkolja a „valódi” ellenzéket, et cetera, ecetet rá. Én ebbe most nem megyek bele, mindenki azt gondol róla, amit akar, nekem is megvan róla a véleményem, ezért írom ezt a posztot.
Kezdem az oldalváltással. Erre számtalan példa volt az emberiség és a magyarság történetében, negatív és pozitív irányban egyaránt. Negatívnak említhetjük pl. Ocskay László kuruc brigadérost, „Rákóczi villámát”, aki az 1708-as trencséni csatavesztés után átállt a császáriakhoz. Pozitív lehet a pálfordulás kifejezés névadója, Saul, aki a Krisztus születése utáni években a keresztények kegyetlen üldözőjéből lett Pál (Paulus), egyben az egyik legismertebb apostol (damaszkuszi út, ugyebár). Vagy a magyar történelemből Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a szélsőjobboldali radikalizmustól jutott el a nácizmus feltétlen elutasításáig. És természetesen Nagy Imre, aki begyűjtési miniszterből lett az egyik első reformkommunista, és meggyőződését mindvégig megtartva a szocializmus megreformálását tartotta szem előtt, és bátran vállalta az ellenforradalmi Kádár-rendszer halálos ítéletét.
Tehát elképzelhetőnek tartom, hogy valakinek (hívják azt pl. Magyar Péternek) elege lesz a fennálló hatalmi viszonyokból, otthagyja anyapártját és valami másféle politikai utat keres. (Még az is lehet, hogy tisztességeset vagy legalábbis tisztességesebbet, mint a fideszé. Erre próbáltam utalni a bevezető idézettel.) És esetünkben ez a változás/változtatás iránti igény rezonál az ország lakosságának jelentős, sőt egyre jelentősebb részével.
Aminek oka szerintem végtelenül egyszerű: a fidesz mindent és mindenkit lerabló, nemzetrontó ámokfutásásával elégedetlenkedők végre olyan politikai tényezőt látnak maguk előtt MP és pártja személyében, akinek végre-valahára esélye van leváltani és „a modernkori magyar történelem legkártékonyabb politikai formációja” fejléccel a történelem pöcegödrébe hajítani a NER-t. Nem jönnek az EU-s források, egyre kevesebb az ellopható könnyű pénz, emiatt egyre látványosabb a marakodás a NER alsóbb szintjein, és ez a marakodás egyre magasabb szintekre jut el. Ahol már minden pofon jó helyre megy.
A létezett szocializmusban ’56-ról semmilyen valós információt nem lehetett megtudni. A ’80-as évek elején voltam gimis, ha infóhoz akartam jutni az októberi forradalomról vagy pl. Afganisztán szovjet megszállásáról, annak egyetlen forrása volt: a Szabad Európa Rádió a 19, 25, 31, 41 és 49-es rövidhullámon. (Zárójelbe: nálunk a legjobb minőségben a 41 méteren jött be az adás. És természetesen ott voltak még az Amerika Hangja, a Deutsche Welle és a BBC magyar adásai, szintén rövidhullámon.) Számomra ezért volt életem legfelemelőbb időszaka 1988-89. Egyre több mindent tudtunk meg a szocialista múlt titkairól, tabuiról, a legmenőbb napilap a Magyar Nemzet volt, benne Brenner György zseniális rajzaival (bár apám hatására én a Magyar Hírlapot vásároltam). És mivé lett mára a MN vagy a MH? A Völkischer Beobachter klónjává.
Na de most nem a blogger sirámai a téma, hanem a Tisza Párt rendezvénye. Ott hagytam el, hogy a Bem téren délután háromra rengetegen gyűltek össze, a tömeg nemcsak a meglehetősen kis teret töltötte meg, hanem egyik vége a felső rakparton a Margit hídig, másik vége meg majdnem a Nagy Imre tér vonaláig ért. (Még egy zárójeles megjegyzés, kicsit hosszabb. A Forradalom Lángja emlékművet eredeti helyéről, az Országház elől a fidesz vitette át Budára és helyezte el a Nagy Imréről elnevezett eldugott kis téren. Sőt megszakítva az addigi hagyományt, a magát a nemzet egyetlen vezető erejének tekintő pártnak a forradalom lángját 2016 óta nem sikerült meggyújtania a forradalom emlékére - nyilván szartak bele, mint annyi másba. Magyar Péter viszont felélesztette a régi hagyományt azzal, hogy október 22-én este 19:56-kor ismét fellobbantotta a lángot. Egyszerű, viszont látványos és hatásos húzás, és csak halkan kérdezem: az „óellenzéknek” ez miért nem jutott eszébe nyolc évig?)
A Bem téri program elég rövid volt: Magyar Péter elszavalta Márai Sándor megrázó versét, a Mennyból az angyalt, majd Michal Wawrykiewicz lengyel EP képviselő mondott rövid beszédet. A szavait fordító lengyel anyanyelvű tolmács nem igazán volt a helyzet magaslatán, de ezt elnéztük neki. Amikor viszont a képviselő a beszéd végén pár szót angolul mondott el, tolmácskíséret nélkül, teljes meglepetésemre a tömeg nagy része értette és adekvátan reagált rá. A képviselő záró mondata, a Long live free Hungary! kapta természetesen a legnagyobb ovációt.
Ezután a szervezők kiosztogattak egy csomó fáklyát és a népek elindultak a Margit körúton át a Széna tér felé. Nem fogok számháborúba bocsátkozni, nem tudom, mennyien voltunk, de hogy majd’ fél órába telt, mire a tömeg levonult a Bem térről, az biztos. A Külügyminisztérium előtt elhaladva folyamatosan zúgott a „hazaáruló”, ezzel értékelve Szijjártó miniszter ténykedését, aki a diplomáciai és gazdasági szankciókra fittyet hányva az Ukrajna elleni orosz invázió két és fél éve alatt 11-szer utazott ki, hogy Oroszország Anyácska tápláló emlejéből erőt gyűjtsön. Hányok én is.
Menet közben is nagyon sokan csatlakoztak, a Margit körutat teljes szélességében kitöltve vonult a rengeteg ember. És külön pirospont a szervezőknek azért, hogy a Széna tér előtti szakaszon a korabeli eseményeket felidéző díszletet alakítottak ki: „füstölgő” gépkocsik, lyukas zászlóval díszített teherautók és kiégett villamoskocsi felhasználásával. Úgy látszik, látványos és hatásos nyilvános demonstrációkkal az ellenzéki szimpatizánsok végre visszaveszik az utcát a fidesztől és széljobbos szatellitpártjaitól.
És maga az ünnepi műsor is rendben volt, korabeli híradórészletek és túlélő résztvevők beszámolóival, na meg versekkel, dalokkal. Rost Andrea elénekelte a Ha én rózsa volnékot, Koltay Róbert Nemes István megzenésített versét, a Legyen úgyot (zeneszerző Dés László). Énekelt Debreczeny Csaba is, az LGT-től a Mozit, sőt ő még szavalt is, Orbán Ottótól A magyar népdalhoz c. verset.
Nagy Ervin Örkénytől a Fohász Budapestért c. szívbemarkoló és megrázó írást mondta el, ebből muszáj kiemelnem egy részletet:
„Ez a szó nem várost jelöl már. Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel. Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület.”
És a nagyszerű Jordán Tamás, akitől megtudtuk, hogy apjával és bátyjával együtt ott volt a Sztálin szobor ledöntésénél, József Attila költeményét, A számokrólt szavalta el.
Természetesen az aktuálpolitika nem maradhatott el, a műsorszámok között vetített bejátszásokban többször is hallhattuk Orbán Balázsnak az ’56-os felkelők emlékét megcsúfoló, hazaárulással felérő szavait, amit minden alkalommal a több tízezres tömeg óriási fújolása és füttyögése nyomott el.
A másik, hangos tiltakozást kiváltó bejátszás a miniszterelnöknek az a 2008-ból származó fejtegetése volt, amiben a Grúzia elleni orosz támadást ítélte el. „Beszéljünk világosan: ami katonai agresszió, az katonai agresszió.”, mondta akkor OV. A környező házak ablakai majd’ kitörtek az elemi felháborodás hangjaitól. Ez a motívum amúgy visszatért Magyar Péter háromnegyed órás beszédében is, amikor többször megkérdezte: Miniszterelnök úr, hová tűnt a „ruszkik haza”? (Amiről természetesen mindenkinek egyből az a mára közismertté vált rigmus juthatott eszébe, miszerint: Nem szól már a „ruszkik haza” / Finom lett a Putyin fasza.)
Magát a beszédet nem fogom elemezni, megtette azt az összes hírportál, részemről csak annyit: profi volt és az ünnepi megemlékezéshez és az aktuálpolitikához egyaránt kapcsolódott. Volt benne személyes emlék (MP nagymamája, aki ’56-ban 23 éves menyasszonyként részt vett az okt.23-i tüntetésen), adatok a NER által mára teljesen tönkretett országról - oké, itt volt egy fél mondatos beismerés, amit kiemelek: „A fidesz átverte a magyar népet, és korábban engem is.” (Na most ezt vagy elhisszük, vagy nem. De legalább kimondta.) Magyar elindította toborzóprogramját a másfél év múlva esedékes ogy választás egyéni képviselői helyeire, aminek egyik legfőbb kritériumának azt nevezte, hogy a jelöltnek legyen rendben a szerszámosládája. Ünnepi hangulat ide vagy oda, én ezen bizony felvihogtam, mert szerintem ez utalás lehetett a Magyar Péter szerszámot, azaz herezacskót igazító TV2-es „oknyomozó” tudosítására, ami a magyar tévés tájékoztatás legújabb mélypontja volt. (Persze nyilván ennél is lesz még lejjebb a keresztény erkölcs jegyében.)
MP politikai programot is hirdetett, amint azt kell is egy politikai győzelemre törő párt vezetőjének. „Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével”, idézte Nagy Imre november 4-i rádióbeszédének ismert mondatát a beszéd végén, majd az ünnepi programot Kölcsey idézettel zárta: A haza minden előtt.
A Széna téri teljes ünnepi műsor itt megtekinthető.
A fidesz másfél évtizedes rombolásával elégedetlen kommentelők a különböző fórumokon évek óta arról írnak, hogy akár a patás ördögre is szavaznának, ha ezzel leválthatnák Orbán Viktor velejéig korrupt rendszerét. Ezek szerint most fel van adva a lecke: ha pár hete alaposan körbejártuk MP zacsiját, akkor most már ideje megvizsgálni a lábát is - pata ügyben…
